Agancs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A fejlődő agancsot vérerekben gazdag bőr, úgynevezett barka vagy háncs borítja

Az agancs fajtól függően kisebb vagy nagyobb, rendszerint elágazódó, páros csontos képződmény, amely a szarvasfélék hímjeinek (bak, bika) fejét díszíti (nemi kétalakúság).[1] A nőstényeknek (suta, tehén) nincs agancsuk, de ritkán nekik is nőhet jobbára csökevényes agancsuk. Ilyenkor a nőivarú egyed terméketlen (steril). Csak a rénszarvas teheneknek van agancsa, de ezek is kisebbek a bikákénál. A rénszarvas agancsának növekedését azonban nem a tesztoszteron (hím nemihormon), hanem egy hasonló szerkezetű mellékvesekéreg-hormon szabályozza.

Az agancs másodlagos nemi jelleg, mely a hím ivarérés folyamán alakul ki. Az agancsnak többféle szerepet is tulajdonítanak, melyek közül legfontosabb a szaporodási partnerekért folytatott vetélkedésben betöltött szerepe. Az újabb kutatások eredményei több szarvasfélénél is bizonyították, hogy az agancs nagysága megbízható információkat szolgáltat a nőivarú egyedek számára az agancs tulajdonosának egészéségéről, termékenyítő képességéről, és sikerességéről[2][3][4][5]

Az agancs az úgynevezett agancstőből vagy rózsatőből indul ki. Az agancstő és az agancs érintkezését a vadásznyelvben koszorú vagy rózsa névvel illetik. A fejlődő agancsot vérerekben és idegekben gazdag bársonyos szőrrel borított bőr, úgynevezett barka vagy háncs borítja, ez látja el a növekvő agancsot oxigénnel, ásványi és tápanyagokkal. Miután az agancs növekedése befejeződött, a szarvas ledörzsöli a háncsot róla, amit az agancs tisztításának neveznek. Az agancs nem holt csont – az agancs és a bika között élő kapcsolat van, mely csak az agancs levetésekor szűnik meg. Az agancs elvetésének ideje fajonként változik. Az őznél ez ősszel, a gímszarvasnál tavasszal történik.

Az agancs és a szarv közötti fontos különbség, hogy az agancsot a szarvasfélék hímjei minden évben a levetést követően újra növesztik. Az új agancs növekedése az előző agancs levetését követően megindul. A tülkösszarvúak szarvai ezzel szemben az egész élet folyamán növekszenek.

Az agancs és a hallás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

George és Peter Bubenik vadbiológusok szerint az agancs segítheti a szarvast a jó hallásban. Eredményeik szerint az aganccsal rendelkező jávorszarvasok jobban hallanak, mint az agancs nélküli állatok. A tudósok egy kísérlet során ezt egy agancs és egy mesterséges fül segítségével vizsgálták. A kísérlet során bebizonyították, hogy az agancs parabola antennaként működik.[6]

Az agancs felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keleti kultúrákban az agancsot és a barkát a hagyományos orvoslásban roboráló szerként és/vagy afrodiziákumként használják.[7]

Különböző alakú agancsok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bubenik, G. A. és Bubenik, A. B. (szerk.) (1990): Horns, pronghorns, and antlers. Evolution, morphology, physiology, and social significance. Springer-Verlag, New York, Berlin, Heidelberg, 562pp.
  2. Vanpé, C., Gaillard, J.-M., Kjellander, P., Mysterud, A., Magnien, P., Delorme, D., Van Laere, G., Klein, F., Liberg, O. és Hewison, A. J. M. (2007): Antler size provides a honest signal of male phenotypic quality in roe deer. The American Naturalist, 169: 481–493
  3. Rřed, K. H., Holand, Ř., Mysterud, A., Tverdal, A., Kumpula, J. és Nieminen, M. (2007): Male phenotypic quality influences offspring sex ratio in a polygynous ungulate. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences, 274: 727-733.
  4. Malo, A. F., Roldan, E. R., Garde, J., Soler, A. J. és Gomendio, M. (2005): Antlers honestly advertise sperm production and quality. Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences, 272: 149-157
  5. Gomendio, M., Malo, A. F., Soler, A. J., Fernández-Santos, M. R., Esteso, M. C., García, A. J., Roldan, E. R. S. és Garde, J. (2006): Male fertility and sex ratio at birth in red deer. Science, 314: 1445-1447
  6. Moose's sharp hearing is attributed to antlers . | Science | The Guardian [1]
  7. Jette, E. (2000): The Ying-Yang of deer antler or the east and west use of deer antler in medicine. Saskatoon, Saskatchewan, Canada [2]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bárdos, L. és Kovács, Gy. (1978): Az őz (Capreolus capreolus L.) agancsfejlődésével kapcsolatos vizsgálatok, különös tekintettel az egyes vérösszetevőkre. Vadbiológiai Kutatás (Nimród Fórum, 1978. március), 21: 1-4
  • Molnár, A. (2008): A gímszarvas agancsfejlôdésében szerepet játszó gének expressziójának vizsgálata. PhD értekezés, 79 old.
  • Széky, P. (1990): Szarv és agancs - zoológus szemmel. Természet Világa, 392-398