Rénszarvas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Rénszarvas
Evolúciós időszak: 0,8 Ma
Pleisztocén - jelen
Svalbard rénszarvas (R. tarandus platyrhynchus)
Svalbard rénszarvas (R. tarandus platyrhynchus)
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Őzformák (Capreolinae)
Brookes, 1828
Nemzetség: Rangiferini
Nem: Rangifer
Smith, 1827
Faj: R. tarandus
Tudományos név
Rangifer tarandus
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Cervus tarandus Linnaeus, 1758
Elterjedés
Elterjedési területeElterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Rénszarvas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Rénszarvas témájú kategóriát.

Erdei karibu (Rangifer tarandus caribou)

A rénszarvas (Rangifer tarandus) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és az őzformák (Capreolinae) alcsaládjába tartozó faj.

Európában tarándszarvas, Észak-Amerikában karibu néven is ismerik. Körülbelül 800 000 évesek az első ismert tarándszarvas-leletek, megjelenésük a Günz–Mindel-interglaciálishoz köthető. Őseik és közelebbi fejlődéstörténetük egyelőre ismeretlen.

Nemének egyetlen faja.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Skandináviában, Oroszország északi területein, illetve Kanadában és Alaszkában honos, Grönlandra és Izlandra is betelepítették. Legdélibb alfajuk a mongol Ujgurföldön él. Elterjedési területe tehát hatalmas, s nemrégiben még hatalmasabb volt. A történelmi időkben Lengyelországban és Németország egyes vidékein is előfordult, a jégkorszakok idején pedig a mai Magyarország területén is előfordult.

Megpróbálkoztak a rénszarvas betelepítésével a déli félteke megfelelőnek vélt sarki területein is, így Déli-Georgián és a francia déli területek részét képző Kerguelen-szigeteken is, de a déli féltekén sehol sem sikerült igazán meghonosítani.

Az észak-amerikai alfajokat összefoglaló néven karibunak, az eurázsiaiakat pedig tarándszarvasnak nevezzük, a rénszarvas elnevezés igazából a háziasított tarándszarvast jelenti.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Rangifer tarandus buskensis Millais, 1915 - Oroszország és a környező régiók; erdőlakó alfaj.
  • Rangifer tarandus caboti (G. M. Allen, 1914)
  • Erdei karibu (Rangifer tarandus caribou) (Gmelin, 1788) - amely Észak-Amerika erdős területein él, annyira délen, mint Maine és Washington. Teljesen eltűnt az eredeti lelőhelyeiről, és veszélyeztetettnek tekintik, ahol még él.
  • Queen-Charlotte szigeteki karibu (Rangifer tarandus dawsoni) (Thompson-Seton, 1900) - Queen-Charlotte-szigetek a nyugat-kanadai partok mentén; kihalt.
  • Sarkvidéki rénszarvas (Rangifer tarandus eogroenlandicus) - mely egy Kelet-Grönlandi állomány volt, mely 1900 óta teljesen kihalt.
  • Finn erdei rénszarvas (Rangifer tarandus tarandus fennicus) (Lönnberg, 1909) - vad erdei rénszarvas csak két helyen található a finn-skandináv területen: a finn/orosz Karéliában és egy kis állomány Dél-Finnország közepén. A karéliai állomány egy része mélyen orosz területeken is megtalálható, olyan messze szokásos életterétől, hogy felvetődik a kérdés, hogy ezek az állatok még a fennicus fajta részét képezik-e.
  • Grant karibu (Rangifer tarandus granti) - amely Alaszkában és Északnyugat-Kanada területén él.
  • Hegyi karibu (Rangifer tarandus groenlandicus) (Borowski, 1780) - amely Észak-Kanadában és Grönlandon honos. Ez a legnagyobb számban élő észak-amerikai alfaj.
  • Rangifer tarandus osborni (J. A. Allen, 1902) - Brit Columbia, Kanada
  • Novaja Zemlja-i rénszarvas (Rangifer tarandus pearsoni) (Lydekker, 1903) - Novaja Zemlja
  • Peary karibu (Rangifer tarandus pearyi) (J. A. Allen, 1902) - amely Kanada sarkvidéki részein található, főleg szigeteken él. Súlyosan veszélyeztetett alfaj, melyet majdnem tiszta fehér szőrzete miatt majdnem teljesen kiirtottak
  • Mandzsúriai rénszarvas (Rangifer tarandus phylarchus) (Hollister, 1912) - Mandzsúria, Usszuri föld, az Amur vidék, Kamcsatka és Szahalin sziget
  • Svalbard rénszarvas (Rangifer tarandus platyrhynchus) (Vrolik, 1829) - amely a Spitzbergákon található. A rénszarvas legkisebb méretű alfaja.
  • Szibériai tundra rénszarvas (Rangifer tarandus sibiricus) (Murray, 1866) - Szibéria északi része
  • Vad rénszarvas (Rangifer tarandus tarandus) (Linnaeus, 1758) - amely teljesen eloszlik a tundra biomban az egész Eurázsiai földrészen, beleértve Skandináviát.
  • Rangifer tarandus terraenovae (Bangs, 1896)
  • Szibériai erdei rénszarvas (Rangifer tarandus valentinae) - különböző orosz hegységekben él, mint például az Urál és az Altaj hegység.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testét csokoládébarna, fekete, illetve fehéresszürke szőrzet borítja. A világosabb színű szőrzet leginkább a nyaktájékra és az állat farára jellemző, de az egyes testtájakat borító szőrzet színárnyalata igen változatos, általában jellemző egy adott földrajzi területre. Feltűnő jellegzetessége, hogy csülkei különösen szélesek, laposak, annak érdekében, hogy az állat ne süppedjen bele a hóba és a mocsárba. Futás közben ízületei kattogó hangot adnak. Az agancs a legtöbb szarvasra jellemző, ám a rénszarvas különleges amiatt, hogy nemcsak a bikáknak, hanem a teheneknek is van agancsuk. A rénszarvasok testméretei is igen különbözőek lehetnek: testhosszuk 120–220 cm, marmagasságuk 87–140 cm, testtömegük pedig 60-318 kg.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapatokban, csordákban jár, s így vonul nyaranta az északabbra fekvő területekre. A csapat vezetője legtöbbször egy öreg, tapasztalt nőstény.

Nem válogatós, füvek, levelek, lágy szárú növények, rügyek, erdei gyümölcsök, gombák, zuzmók, szerepelnek étlapján. Nem veti meg az állati eredetű táplálékot sem (tojás, kisemlősök). Táplálékát télen a hó alól kotorja elő.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vemhességi ideje 228 nap, ellésenként jobbára csak egyetlen utód születik. Az 5–11 kg-os újszülött szarvasborjú alig egy órával megszületése után már lábra áll és követi anyját, néhány napon belül pedig már csaknem ugyanolyan gyorsan tud szaladni, mint a kifejlett állatok: akár 60–80 km-es óránkénti sebességgel. A fiatalok 18-30 hónapos korukban válnak ivaréretté.

Szarvas szarv nélkül?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sokan különösnek tartják, hogy a szarvasnak nem szarva, hanem agancsa van. Az agancs szavunk nagyon „fiatal”, csupán 100 éves. A nyelvújítás előtt ugyanis nem tettek különbséget szarv és agancs között. Pedig a különbség óriási: az üreges szarv a koponyával összenőtt szarvcsapból és az azt körülölelő szaruhüvelyből áll, mely alapjánál folyamatosan nő. A csontalapú agancsot a szarvasfélék évente levetik, majd újra növesztik. A növekedés alatt az agancsot egy dúsan erezett bőrréteg fedi (háncs), ezen keresztül jutnak a tápanyagok az agancs csúcsába, ahol a tulajdonképpeni növekedés történik. Mikor az agancs elérte végleges hosszát, elhal az agancscsont és az ezt fedő bőr elszárad. Ezt a bőrt ledörzsöli a szarvas. Az agancsváltás előtt a leválási helynél lebomlik a csontállomány, és könnyen leválik. Néhány nap múlva a rózsatőn újra megjelenik a bőr, és elkezd nőni az új agancs.

A rénszarvas agancsa nemcsak azért különleges, mert a tehenek is viselnek ilyen fejéket, hanem azért is, mert igen változatos, érdekes alakú lehet. Sok rénszarvasnál előfordul például, hogy az agancs egyik ága (a gímszarvas szemágának megfelelő ág) lapátszerűen előremered. Az is gyakori, hogy a koronát alkotó ágak alatt az agancs hosszú szakaszon nem ágazik el, így a korona egyfajta „nyélen” ül.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sarkvidéki népek a tarándszarvast már ősidők óta vadásszák. Az eszkimók még mindig az ősi vadászati módszert alkalmazzák, kihasználva a szarvasok gyenge látását. A szarvasok vonulási útvonalán ember formájú kőtömböket állítanak fel, ezekkel a réneket zárt völgykatlanokba terelik, ahol az egész csordát lemészárolják.

Eurázsiában már legalább háromezer esztendeje háziasították. A tundrán és a tajgában, ahol más háziállatok használhatatlanok lennének, a rénszarvas a legjobb igásállat, húst és tejet ad, prémjét felhasználják ruhák és sátrak készítésére, csontja és ina különféle szerszámokhoz nyersanyag. Igazi univerzális háziállat.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6 
  • Robert Pies-Schulz-Hofen: Az állatkerti állattartás alapjai

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Knud Rasmussen: Thulei utazás
  • Duncan Pryde: Most már eszkimó vagy!
  • Sten Bergman: Kamcsatka ősnépei, vadállatai és tűzhányói között
  • E. W. Pfizenmayer: Kelet-Szibéria ősvilága és ősnépei
  • Geraszim Uszpenszkij: Védett erdők sűrűjében
  • Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]