Hunor és Magor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hajsza a Csodaszarvas után. Képes krónika, 1360.

Hunor és Magor (vagy Magyar) egy híres magyar monda szerint a hunok és a magyarok ősei voltak. A mondának többféle változata ismeretes, a Gesta Hungarorumban leírt változat a testvéreket Nimród fiaiként említi. A Képes krónika változata szerint azonban a testvérpár Magor nevű tagja valójában Magóg, s mindketten Jáfet fiai voltak, nem pedig Nimródé.

A Csodaszarvas-mondában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A monda szerint Hunor és Magor apjuk halála után vadászni indultak hazájuk földjén kívül száz lovassal. A vadászat során egy pompás szarvason akadt meg a szemük. Ez a szarvas a Csodaszarvas volt, melyet üldözőbe vettek, s egész nap hajszolták, de leteríteni nem tudták. Éjjelre elvesztették a nyomát, így a vadászok tábort ütöttek. Ám másnap reggelre a szarvas újra felbukkant, melyet egy újabb, egész napra szóló hajsza során ismét sikertelenül próbáltak elejteni. Mindez több napon át ismétlődött, melynek során a testvérpár a szarvas nyomát követve egyre messzebb került hazájától. Egy napon, mikorra a testvérpár végleg elvesztette hazája nyomát, a szarvas sem bukkant fel többé. A vadászok, miután letáboroztak egy közeli erdőben, ezen az éjjelen csodás zeneszót hallottak. Ezt követve jutottak el egy tisztásra, ahol erdei tündérlányok lejtették táncukat. A középen táncoló két lány az alánok fejedelmének, Dulnak a lánya volt. A lányok megriadtak a közeledőktől, ám a vadászok üldözőbe vették, majd elrabolták őket. Hunor és Magor a két hercegkisasszonyt rabolta el és vette nőül, míg társai a többi száz lányt. Miután sokasodtak, Hunor leszármazottai lettek a hunok, míg Magor leszármazottai a magyarok népe. Mikor ezen a területen már nem volt elég hely számukra, elhatározták, hogy Hunor és nemzete, a hunok menjenek keletre, Magor és nemzete, a magyarok pedig nyugatra. A monda szerint eredetileg Isten kardját kellett volna egy világtalan embernek hétszer megforgatni, majd eldobnia, és amerre esett volna, arra mentek volna új hazát keresni a hunok. Ám egy rettentő forgószél felkapta a kardot, és vitte nyugat felé. Mindannyian nekieredtek a vén Mandzuk két fiával, Attilával és Budával, míg végül elértek a Duna és a Tisza közé. Itt megtalálták a kardot, amelyet Attila kézbevett és háromszor vágott vele a négy égtáj felé. Ettől kezdve társítják Attilát Isten kardjával.

Történeti körülmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

630 körül hozta létre Kuvrat a Fekete-tengertől és a Meotisztól északra eső területen az addig a nyugati türkök és avarok függésében élő onogurok élén az onogur-bolgár birodalmat. Kuvrat a Dulo-klánból származott. 670 körül, halála után, fiai belharcai miatt birodalma felbomlott, a magyarok ekkor költöztek a helyükre, Etelközbe. A mondában szereplő Dul(a) alán fejedelem neve kapcsolatban lehet a Dulo-klán nevével.[1] A Hunor személynév pedig lehet az onogur népnév megszemélyesítése.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép: Bevezetés a korai magyar történelem ismeretébe. Budapest: Balassi. 1997. ISBN 9635061404  
  2. Korai magyar történeti lexikon : 9–14. század. Főszerk. Kristó Gyula. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6722-9

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]