Szikaszarvas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Szikaszarvas
Cervus nippon hortulorum nbg.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Szarvasfélék (Cervidae)
Alcsalád: Szarvasformák (Cervinae)
Nem: Cervus
Alnem: Sika
Faj: C. nippon
Tudományos név
Cervus nippon
(Temminck, 1838)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Szikaszarvas témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szikaszarvas témájú kategóriát.

Tajvani szikaszarvas (Cervus nippon taioanus) nősténye
Dybowszki szikaszarvasok (Cervus nippon hortulanum) csoportja téli bundájukban

A szikaszarvas (Cervus nippon) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szikaszarvas Vietnamban, Tajvanon, Koreában, Észak- és Délkelet-Kínában, Mandzsúriában és sok japán szigeten megtalálható. Japánban már századok óta szelídítik és tenyésztik ezt az állatot. A szikaszarvast betelepítették Európába, Ausztriába, Németországba, Dániába, Franciaországba, az Egyesült Királyságba, Írországba, Lengyelországba és kis számban Magyarországra is. Ezenkívül betelepítették Marokkóba Ausztráliába, Új-Zélandra, Madagaszkárra és az Amerikai Egyesült Államokba (ott főleg Texas és Maryland államokba) is. A legtöbb helyre eredetileg vadaskertekbe telepítették be, de az onnan kiszökő állatok vadon élő populációkat alakítottak ki. Az élőhellyel szemben eredeti igényei messzemenően megegyeznek az európai szarvasfajokéval: ritkás lomberdők, elegyes erdők, a középhegységek és a síkságok kiterjedt ligeterdei.

Dél-Vesztfáliában már 1893-ban betelepítették egy nagy, bekerített területre. 1937-ben az állomány körülbelül 3000 példányt számlált, és a háború okozta csökkenés után 1958-ra újra elérte ezt a szintet. 1930 óta már teljesen szabadon is élnek ott szikaszarvasok. A vadászok vélekedése erről a vadfajról meglehetősen ellentmondásos. Egyesek elutasítják, mert agancsa sokkal gyengébb, mint a gímszarvasé vagy az európai dámvadé, mások azért becsülik, mert kevés vadkárt okoz. A volt Szovjetunióba azért vitték be, hogy javítsák a vadhúsellátást, másrészt a Panten nevű drog miatt, amelyet a szikaszarvas barkás agancsából nyernek, és amely különösen Kínában nagyon keresett. Ma ezt főként az e célból berendezett farmokon termelik.

A szikaszarvas jól bírja a telet, ezért sokkal jobban alkalmazkodik az európai éghajlathoz, mint a hozzá alkatilag hasonló, de a trópusokról származó pettyes szarvas. A telepítések eredményessége legalább részben szintén annak köszönhető, hogy elviseli az itteni teleket. De talán a faj méretein is múlt, hogy könnyebben beilleszkedett a nagy testű gímszarvas és a nálánál kisebb európai őz közé. A Würm-glaciális előtti európai erdőkben valószínűleg éltek már egyszer szikaszarvasok, és feltehetőleg az erősebb gímszarvas szorította őket kelet felé.

Magyarországi előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon kizárólag a fehérvárcsurgói vadasparkban található meg. A törzsalakot, a japán szikaszarvast (Cervus nippon nippon) 1910-ben telepítette be gróf Károlyi Gyula, a Dybowski-szikaszarvast (Cervus nippon hortulanum) 1975-ben a volt Szovjetunióból vásárolták tévedésből (a törzsalak helyett).

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Japán szikaszarvas (Cervus nippon nippon) Japán szigetei közül Honsú déli részén, Kjúsú és Sikoku szigetén él.
  • Cervus nippon aplodontus – Honsú szigetének északi részén fordul elő.
  • Cervus nippon centralis – Honsú szigetének középső részén fordul elő.
  • Hokkaidói szikaszarvas (Cervus nippon yesoensis)Hokkaidó szigete, Japán
  • Észak-kínai szikaszarvas (Cervus nippon mandarinus)Kína északkeleti részein él. Kihalással közvetlenül fenyegetett alfaj, lehet, hogy már ki is halt.
  • Dél-kínai szikaszarvas (Cervus nippon kopschi) – Közép-Kína keleti részén és Délkelet-Kínában élő, súlyosan veszélyeztetett alfaj.
  • Vietnami szikaszarvas (Cervus nippon pseudaxis)Vietnam északi részén él. A Természetvédelmi Világszövetség szerint a kihalás szélén áll, vadon ma már csak a Cuc-Phuong Nemzeti Parkban él. Megítélése nem teljesen egységes, egyes szerzők szerint azonos a dél-kínai szikaszarvassal, mások szerint különálló alfaj.
  • Shanxi szikaszarvas (Cervus nippon grassianus) Shanxi tartományban él, Kínában. Súlyosan veszélyeztetett alfaj, lehet, hogy mára ki is halt.
  • Szecsuáni szikaszarvas (Cervus nippon sichuanicus) – Kína déli részén, Szecsuán és Gansu tartományokban élő, súlyosan veszélyeztetett alfaj.
  • Mandzsúriai szikaszarvas (Cervus nippon mantchuricus)Mandzsúria, Koreai-félsziget
  • Dybowszki szikaszarvas (Cervus nippon hortulanum vagy Cervus nippon hortulorum)Usszuri-föld és az Amur-vidék Kelet-Szibériában
  • Tajvani szikaszarvas (Cervus nippon taioanus)Tajvan, kihalással közvetlenül fenyegetett alfaj.
  • Kerama szikaszarvas vagy Rjúkjú-szigeteki szikaszarvas (Cervus nippon keramae)Rjúkjú-szigetek, ez a legkisebb alfaj. Mára a szigetcsoport három apró lakatlan szigetén él csak. Kihalással fenyegetett alfaj.
  • Tsushima szikaszarvas (Cervus nippon pulchellus)Tsushima-sziget
  • Jolo-szigeteki szikaszarvas (Cervus nippon soloensis), Jolo-szigetek, a Fülöp-szigetektől délre. Mivel nagyon nagy távolságra él többi alfajtól és a közöttük levő szigeteken nincs nyoma, valószínűsíthető, hogy több száz éve betelepítették a szigetekre.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A súlyosan veszélyeztetett Vietnami szikaszarvas (Cervus nippon pseudaxis) nősténye, ez az alfaj mára egyetlen vietnami nemzeti parkban maradt csak fenn

Az állat hossza 105-150 centiméter, marmagassága 65-105 centiméter, farokhossza 12 centiméter és testtömege 25-110 kilogramm. Végleges testméretét 4 éves korára éri el. A szőrzet színe nyáron sárgásbarna, a test két oldalán sárgásfehér foltokkal; jó álcát biztosít az állatnak, amikor a ritkás erdőben legel. Télen, amikor ritkább a növényzet, a bunda színe szürkésbarnává válik, s a foltok színe is megfakul. A bőgési időszakban és télen a bikának rövid sörénye van. Az állat testének hátulsó része erőteljes, sokkal kevésbé kecses, mint a pettyes szarvasé. A bokamirigy, a bokaízület alatt található. A bokamirigy erős szagú váladékot termel; a szarvas e váladékot alacsony ágakhoz és bokrokhoz dörzsöli, így jelöli meg revírjét. Az agancs ledobása az évszakos rend szerint történik; a szarvas ledobja az agancsszárakat, és 125 napon belül új pár nő a helyükre. Agancsa valamivel könnyebb, mint a gímszarvasé vagy a dámszarvasé, nincs lapátja és gyengén ágazott. Jellegzetes agancsán többnyire csak 3, ritkán 4 ág van. A farok rövid és fehér, középen fekete csíkkal. Ha az állat veszélyt érez, felcsapja a farkát. A tehén kisebb a bikánál és nincs agancsa. Az év legnagyobb részében vemhes, vagy éppen borját gondozza.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bikák egyedül vagy kis csapatokban, a tehenek kis családi kötelékekben élnek. Nappal és éjszaka egyaránt tevékeny. Szívesebben bujkál a sűrűben, mint hogy a nyílt területeken szaladjon, ha üldözik, gyorsan elfárad, ezért a kóbor kutyák súlyos veszélyt jelentenek számára. Tápláléka fűfélék, levelek és lágy szárú növények. Az állat nem bírja úgy a nyers rostokat, mint a gímszarvas, azért valamivel többet válogat a növények között. A szikaszarvas 15 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sikahjort.jpg

Az ivarérettséget 18-24 hónapos korban éri el. A párzási időszak októberben van, de átnyúlik novemberbe is. Ekkor a bikák elnyújtott, erősödő, majd gyengülő füttyöt hallatnak, amelyet csak hosszabb szünet után ismételnek meg. A vemhesség 7-8 hónapig tart, amelynek végén rendszerint egy borjú születik. A vemhesség 4-6 hónap után következik be, mivel a csíra télen pihen.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a fajt a Természetvédelmi Világszövetség összeségében, mint "nem veszélyeztetett"-et tartja nyilván, ennek oka a nagyszámú betelepített populációk miatt van. Igazából csak a Japánban élő és az Ázsia északi részén élő alfajok vannak biztonságban. A Kínában, Vietnamban és a különböző szigeteken élő alfajok mindegyik veszélyeztetett valamilyen formában. Többet közülük súlyosan fenyeget a kihalás veszélye, sőt némelyikből az utóbbi években nem láttak egyetlen egyedet sem, így valószínűsíthető, hogy ki is haltak.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]