Tádzsikisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Tádzsik Köztársaság

Ҷумҳурии Тоҷикистон
(Dzsumhurii Todzsikiszton)

Tádzsikisztán zászlaja

Tádzsikisztán címere

Nemzeti mottó: nincs
Nemzeti himnusz: Szurudi milli

Fővárosa

Dusanbe

é. sz. 38° 33′ k. h. 68° 48′

Államforma

elnöki köztársaság

Vezetők

Elnök Emomali Rahmon

Miniszterelnök Okil Okilov

Hivatalos nyelv

tádzsik nyelv

Függetlenség Szovjetuniótól

Kikiáltás 1991. szeptember 9.

Népesség

Népszámlálás szerint ismeretlen +/-

Rangsorban 100

Becsült 7 995 000 fő (2010)

Rangsorban 100

Népsűrűség 56 fő/km²

GDP

2006

Összes 2,811 milliárd (139)
PPP: 10 510 milliárd

Egy főre jutó 522 (159)
PPP: 1494

HDI (2007) 0,673 (122) – közepes

Földrajzi adatok

Terület 143 100 km²

Rangsorban 95

Víz 0,3%

Időzóna TJT (UTC+5)

Egyéb adatok

Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.

Pénznem tádzsik szomoni (TJS)

Nemzetközi gépkocsijel TJ

Hívószám 992

Internet TLD

.tj

Magyarországnál másfélszer nagyobb területű köztársaság Közép-Ázsiában. A volt Szovjetunió egyik legdélebben fekvő utódállama 1991-ben lett független.

Területét a Zeravsán-Aláj és a Pamír hegyvidékei és az általuk közrezárt medencék uralják. Az ország területét hegyek borítják (a terület fele 3000 m magasság felett fekszik), csupán északnyugaton és délnyugaton fordulnak elő kisebb síkságok. Az országot alkotó hegyvonulatok:

Nyugati-Pamír (délkeleten, 7500 méter magasságig).
Keleti-Pamír (4000 méteres fennsík).
Alajontúli-hegység (északkeleten, meghaladja a 7100 métert).
Zaravsáni-hegység (nyugaton, csaknem 5500 méter).

Legmagasabb pontja a Ismail Samani-csúcs (korábban Kommunizmus-csúcs), 7495 méteres magassággal.

A Pamírban található Fedcsenko-gleccser Ázsia leghosszabbja 71 kilométeres hosszával.^[1]

[szerkesztés] Vízrajz

A hegyi folyók (Pangh, Vahs) gleccserekből kapják és Közép-Ázsia lefolyástalan vidékeire szállítják vizüket.

[szerkesztés] Éghajlat

Éghajlata mérsékelt égövi kontinentális. A nagy magasság miatt gyakori a kemény hideg. A csapadék mindenütt kevés, de a zárt völgyekben félsivatagi körülmények uralkodnak.

[szerkesztés] Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés] Természeti világörökség

Jelenleg nincsen UNESCO által elismert természeti világörökség Tádzsikisztánban, de az ország már pályázott erre a címre a Pamírral.

[szerkesztés] Történelem

Bővebben: Tádzsikisztán történelme

I.e. 4000 óta folyamatosan lakott a mai Tadzsikisztán területe. A történelem során különböző birodalmak területe volt, legtovább a Perzsa Birodalomé.

Az i.e. 4. század végétől az i.e. 2. század első negyedéig a terület a Baktria része volt. A kínai Han-dinasztiával kapcsolatok épültek ki az i.e. 2. században, akik követet küldtek Baktriába, hogy derítse fel a Kínától nyugatra eső területeket.

A 7. században arabok hozták az iszlámot. Később iráni Számánida Birodalom része lett. Azután Horezm államához tartozott. A 13. században betörtek a mongolok. Ezt követően a buharai kánsághoz tartozott egészen a 19. század végéig, az orosz fennhatóság kezdetéig.

Az 1917-es orosz forradalom után Közép-Ázsiában baszmacsoknak nevezett gerillák harcoltak a bolsevikokkal. Függetlenné kívántak válni - eredménytelenül. Négyéves háborúban a túlerőben lévő bolsevikok győztek, közben mecseteket és falvakat égettek fel és keményen elnyomták a lakosságot. A szovjet hatóságok szekularizációs kampányt indítottak, üldözték a muszlim, a zsidó és a keresztény vallásgyakorlást, bezárták a mecseteket, templomokat és zsinagógákat.

1924-ben Üzbegisztán részeként megszervezték a Tadzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1929-ben a Tadzsik Szovjet Szocialista Köztársaság önállóan lett a Szovjetunió tagállama. Üzbegisztánban maradtak olyan városok, amelyek lakossága azelőtt tadzsik többségű volt: Szamarkand és Buhara. Az életszínvonal, az oktatás színvonala és az iparosodottság elmaradt a többi szovjet tagállam szintjétől. Az 1980-as években a Szovjetunióban az itteni háztartások voltak legkevésbé képesek megtakarítani, a magasabb jövedelmi csoportokba az itteni háztartások tartoztak legkisebb arányban, itt volt a legkevesebb egyetemi végzettségű ember 1000 fő közül. Az 1980-as évek végén a tadzsik nacionalisták több jogot kezdtek követelni. 1990-ig nyíltan nem jelent meg semmiféle mozgalom. A következő évben a Szovjetunió összeomlott, Tadzsikisztán kikiáltotta függetlenségét.

Szinte azonnal polgárháború tört ki, különböző frakciók harcoltak egymással.^[2] Ezeket a frakciókat leginkább arról lehetett megkülönböztetni, hogy melyik családhoz hűek. Ekkoriban a nem muszlim lakosság, főleg az oroszok és a zsidók menekültek az országból az üldözés és a fokozódó szegénység elől, jobb életkörülményeket remélve Nyugaton vagy más volt szovjet köztársaságban. 1992-ben Emomali Rahmanov került hatalomra és azt máig kezében tartja. A polgárháború idején ő is részt vett az etnikai tisztogatásokban. 1997-ben tűzszünet lépett életbe Rahmanov és ellenzéke, az Egyesült Tadzsik Ellenzék között. 1999-ben békés körülmények között tartottak választásokat. Ez az választás az ellenzék szerint nem volt tisztességes. Rahmanovot a szavazatok hatalmas többségével újraválasztották. Dél-Tadzsikisztánban orosz csapatok állomásoztak 2005 nyaráig, őrizték az afgán határt. A 2001. szeptember 11-i támadás óta amerikai és francia csapatok is állomásoznak az országban.

Az ország délkeleti részén található Gorno-Badahsán autonóm területet síita törzsek lakják. Az iszlám fundamentalizmus talaján álló erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása.

[szerkesztés] Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés] Alkotmány, államforma

[szerkesztés] Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés] Politikai pártok

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Az országot két tartomány (вилоят [vilojat], ill. ولایتها;) Hatlon, Szugd; egy autonóm tartomány (вилояти мухтор/vlojati muhtor ill. ولایت مختار) Hegyi-Badahsán és egy fővárosi körzet (Ноҳияҳои тобеъи умҳур ill. ناحیه های تابع جمهوری) Nohijahoi tobei Dzsumhurij alkotja.

Szugd
Fővárosi körzet (Nohijahoi tobei Dzsumhuri)
Hatlon
Hegyi-Badahsán (autonóm tartomány)

[szerkesztés] Védelmi rendszer

[szerkesztés] Népesség

A népesség zöme a hegyvidékeket felszabdaló folyóvölgyekben él.

[szerkesztés] Általános adatok

Népesség: 7 320 815 fő (2006. júliusi becslés)
Népsűrűség: 51,1 fő/km²
Népességnövekedés: 2,19% (2006 becslés)
Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 62 év, nők 68 év (2006 becslés)
Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 37,9%, 15-64 éves 57,4%, 65 év feletti 4,8% (2006)
Városi lakosság aránya: 32,2% (1999)
Írástudatlanság: 2,3% (1999)

[szerkesztés] Legnépesebb városok

Bővebben: Tádzsikisztán városai

[szerkesztés] Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás

Tádzsikisztán legnépesebb etnikai csoportja a tádzsik, mely az ország lakosságának 79,9%-át teszi ki, beleszámítva ebbe a mintegy 135 ezer pamírit, akik a tádzsik etnikumon belül külön etnográfiai csoportot alkotnak. (A pamíriakat nem számítva a tádzsik etnikum aránya 77,6%.) További jelentős etnikai csoportok az üzbégek (15,3%), az oroszok (1,1%) és a kirgízek (1,1%), valamint 2,6%-nyi egyéb nemzetiségű lakos.^[3] Tádzsikisztán nemzeti kisebbségeit két nagy csoportra szokás osztani. Az egyik csoportot az orosz hódítást és a szovjet megszállást megelőzően is a jelenlegi Tádzsikisztán területén elő etnikai csoportok alkotják, ezek az üzbégek és a kirgízek. A másik csoport az orosz, majd szovjet uralom alatt betelepültek alkotják, ezek főként oroszok. Az 1992–1997 közötti polgárháború során az orosz lakosság nagyobb része elköltözött. A polgárháború a többi nemzetiség esetében nem okozott jelentős változásokat.

Az ország alkotmánya szerint a hivatalos nyelv a tádzsik. Az orosz nyelv az etnikai csoportok közti érintkezés nyelve. Az alkotmány 2. cikkelye garantálja a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatát.

Az ország lakosságának 85%-a szunnita muszlim, 5%-a síita muszlim, 10% egyéb vallású.

[szerkesztés] Szociális rendszer

[szerkesztés] Gazdaság

Bővebben: Tádzsikisztán gazdasága

Földje ásványkincsekben (kőszén, kősó, higany) és vízenergiában gazdag, de szénhidrogénekben szegény. Mezőgazdaságát a gyapot monokultúrája jellemzi, öntözött területeken. Említésre méltó a nagy hagyományokkal rendelkező selyem- és pamutipar. A Pamír vidéke az Afganisztánból Európába irányuló, illegális kábítószer-szállítmányok átrakóhelye.

[szerkesztés] Közlekedés

Bővebben: Tádzsikisztán vasúti közlekedése

[szerkesztés] Kultúra

[szerkesztés] Oktatási rendszer

2008-ban az oktatásra fordított kiadás a GDP 3,5 % volt. ^[4] Egy UNICEF által támogatott felmérés szerint, a lányok körülbelül 25 %-a képtelen a szegénység és nemi diszkrimináció miatt a kötelező elemi iskolai oktatásban részt venni ^[5], bár általánosságban az írni-olvasni tudás aránya relatíve magas Tádzsikisztánban.