Tádzsikisztán
| Tádzsik Köztársaság | |||
| Ҷумҳурии Тоҷикистон (Dzsumhurii Todzsikiszton) |
|||
|
|||
| Nemzeti mottó: nincs Nemzeti himnusz: Szurudi milli |
|||
 |
|||
|
|
|||
| Fővárosa | Dusanbe | ||
| é. sz. 38° 33′, k. h. 68° 48′ | |||
| Államforma | elnöki köztársaság | ||
| Vezetők | |||
| Elnök | Emomali Rahmon | ||
| Miniszterelnök | Okil Okilov | ||
| Hivatalos nyelv | tádzsik nyelv | ||
| Függetlenség | Szovjetuniótól | ||
| Kikiáltás | 1991. szeptember 9. | ||
| Népesség | |||
| Népszámlálás szerint | ismeretlen +/- | ||
| Rangsorban | 100 | ||
| Becsült | 7 995 000 fő (2010) | ||
| Rangsorban | 100 | ||
| Népsűrűség | 56 fő/km² | ||
| GDP | 2006 | ||
| Összes | 2,811 milliárd (139) PPP: 10 510 milliárd |
||
| Egy főre jutó | 522 (159) PPP: 1494 |
||
| HDI (2007) | 0,673 (122) – közepes | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 143 100 km² | ||
| Rangsorban | 95 | ||
| Víz | 0,3% | ||
| Időzóna | TJT (UTC+5) | ||
| Egyéb adatok | |||
| Pénznem | tádzsik szomoni (TJS) |
||
| Nemzetközi gépkocsijel | TJ | ||
| Hívószám | 992 | ||
| Internet TLD | .tj | ||
|
|
|||
 |
|||
Magyarországnál másfélszer nagyobb területű köztársaság Közép-Ázsiában. A volt Szovjetunió egyik legdélebben fekvő utódállama 1991-ben lett független.
Tartalomjegyzék |
Földrajz [szerkesztés]
Domborzat [szerkesztés]
Területét a Zeravsán-Aláj és a Pamír hegyvidékei és az általuk közrezárt medencék uralják. Az ország területét hegyek borítják (a terület fele 3000 m magasság felett fekszik), csupán északnyugaton és délnyugaton fordulnak elő kisebb síkságok. Az országot alkotó hegyvonulatok:
- Nyugati-Pamír (délkeleten, 7500 méter magasságig).
- Keleti-Pamír (4000 méteres fennsík).
- Alajontúli-hegység (északkeleten, meghaladja a 7100 métert).
- Zaravsáni-hegység (nyugaton, csaknem 5500 méter).
Legmagasabb pontja a Ismail Samani-csúcs (korábban Kommunizmus-csúcs), 7495 méteres magassággal.
A Pamírban található Fedcsenko-gleccser Ázsia leghosszabbja 71 kilométeres hosszával.[1]
Vízrajz [szerkesztés]
A hegyi folyók (Pangh, Vahs) gleccserekből kapják és Közép-Ázsia lefolyástalan vidékeire szállítják vizüket.
Éghajlat [szerkesztés]
Éghajlata mérsékelt égövi kontinentális. A nagy magasság miatt gyakori a kemény hideg. A csapadék mindenütt kevés, de a zárt völgyekben félsivatagi körülmények uralkodnak.
Élővilág, természetvédelem [szerkesztés]
Természeti világörökség [szerkesztés]
Jelenleg nincsen UNESCO által elismert természeti világörökség Tádzsikisztánban, de az ország már pályázott erre a címre a Pamírral.
Történelem [szerkesztés]
I.e. 4000 óta folyamatosan lakott a mai Tádzsikisztán területe. A történelem során különböző birodalmak területe volt, legtovább a Perzsa Birodalomé.
Az i.e. 4. század végétől az i.e. 2. század első negyedéig a terület a Baktria része volt. A kínai Han-dinasztiával kapcsolatok épültek ki az i.e. 2. században, akik követet küldtek Baktriába, hogy derítse fel a Kínától nyugatra eső területeket.
A 7. században arabok hozták az iszlámot amit a kínaiak próbáltak meggátolni, de vereséget szenvedtek (tallaszi csata). Később iráni Számánida Birodalom része lett. Azután Horezm államához tartozott. A 13. században betörtek a mongolok. Ezt követően a buharai kánsághoz tartozott egészen a 19. század végéig, az orosz fennhatóság kezdetéig.
Az 1917-es orosz forradalom után Közép-Ázsiában baszmacsoknak nevezett gerillák harcoltak a bolsevikokkal. Függetlenné kívántak válni - eredménytelenül. Négyéves háborúban a túlerőben lévő bolsevikok győztek, közben mecseteket és falvakat égettek fel és keményen elnyomták a lakosságot. A szovjet hatóságok szekularizációs kampányt indítottak, üldözték a muszlim, a zsidó és a keresztény vallásgyakorlást, bezárták a mecseteket, templomokat és zsinagógákat.
1924-ben Üzbegisztán részeként megszervezték a Tádzsik Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. 1929-ben a Tádzsik Szovjet Szocialista Köztársaság önállóan lett a Szovjetunió tagállama. Üzbegisztánban maradtak olyan városok, amelyek lakossága azelőtt tádzsik többségű volt: Szamarkand és Buhara. Az életszínvonal, az oktatás színvonala és az iparosodottság elmaradt a többi szovjet tagállam szintjétől. Az 1980-as években a Szovjetunióban az itteni háztartások voltak legkevésbé képesek megtakarítani, a magasabb jövedelmi csoportokba az itteni háztartások tartoztak legkisebb arányban, itt volt a legkevesebb egyetemi végzettségű ember 1000 fő közül. Az 1980-as évek végén a tádzsik nacionalisták több jogot kezdtek követelni. 1990-ig nyíltan nem jelent meg semmiféle mozgalom. A következő évben a Szovjetunió összeomlott, Tádzsikisztán kikiáltotta függetlenségét.
Szinte azonnal polgárháború tört ki, különböző frakciók harcoltak egymással.[2] Ezeket a frakciókat leginkább arról lehetett megkülönböztetni, hogy melyik családhoz hűek. Ekkoriban a nem muszlim lakosság, főleg az oroszok és a zsidók menekültek az országból az üldözés és a fokozódó szegénység elől, jobb életkörülményeket remélve Nyugaton vagy más volt szovjet köztársaságban. 1992-ben Emomali Rahmanov került hatalomra és azt máig kezében tartja. A polgárháború idején ő is részt vett az etnikai tisztogatásokban. 1997-ben tűzszünet lépett életbe Rahmanov és ellenzéke, az Egyesült Tádzsik Ellenzék között. 1999-ben békés körülmények között tartottak választásokat. Ez az választás az ellenzék szerint nem volt tisztességes. Rahmanovot a szavazatok hatalmas többségével újraválasztották. Dél-Tádzsikisztánban orosz csapatok állomásoztak 2005 nyaráig, őrizték az afgán határt. A 2001. szeptember 11-i támadás óta amerikai és francia csapatok is állomásoznak az országban.
Az ország délkeleti részén található Gorno-Badahsán autonóm területet síita törzsek lakják. Az iszlám fundamentalizmus talaján álló erők célja a Tádzsikisztántól független iszlám állam kikiáltása.
Államszervezet és közigazgatás [szerkesztés]
Alkotmány, államforma [szerkesztés]
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás [szerkesztés]
Politikai pártok [szerkesztés]
Közigazgatási felosztás [szerkesztés]
Az országot két tartomány (вилоят [vilojat], ill. ولایتها;) Hatlon, Szugd; egy autonóm tartomány (вилояти мухтор/vlojati muhtor ill. ولایت مختار) Hegyi-Badahsán és egy fővárosi körzet (Ноҳияҳои тобеъи умҳур ill. ناحیه های تابع جمهوری) Nohijahoi tobei Dzsumhurij alkotja.
 |
|
Védelmi rendszer [szerkesztés]
Népesség [szerkesztés]
A népesség zöme a hegyvidékeket felszabdaló folyóvölgyekben él.
Általános adatok [szerkesztés]
- Népesség: 7 320 815 fő (2006. júliusi becslés)
- Népsűrűség: 51,1 fő/km²
- Népességnövekedés: 2,19% (2006 becslés)
- Születéskor várható átlagos élettartam: férfiak 62 év, nők 68 év (2006 becslés)
- Életkor szerinti megoszlás: 0-14 éves 37,9%, 15-64 éves 57,4%, 65 év feletti 4,8% (2006)
- Városi lakosság aránya: 32,2% (1999)
- Írástudatlanság: 2,3% (1999)
Legnépesebb városok [szerkesztés]
Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás [szerkesztés]
Tádzsikisztán legnépesebb etnikai csoportja a tádzsik, mely az ország lakosságának 79,9%-át teszi ki, beleszámítva ebbe a mintegy 135 ezer pamírit, akik a tádzsik etnikumon belül külön etnográfiai csoportot alkotnak. (A pamíriakat nem számítva a tádzsik etnikum aránya 77,6%.) További jelentős etnikai csoportok az üzbégek (15,3%), az oroszok (1,1%) és a kirgizek (1,1%), valamint 2,6%-nyi egyéb nemzetiségű lakos.[3] Tádzsikisztán nemzeti kisebbségeit két nagy csoportra szokás osztani. Az egyik csoportot az orosz hódítást és a szovjet megszállást megelőzően is a jelenlegi Tádzsikisztán területén elő etnikai csoportok alkotják, ezek az üzbégek és a kirgizek. A másik csoport az orosz, majd szovjet uralom alatt betelepültek alkotják, ezek főként oroszok. Az 1992–1997 közötti polgárháború során az orosz lakosság nagyobb része elköltözött. A polgárháború a többi nemzetiség esetében nem okozott jelentős változásokat.
Az ország alkotmánya szerint a hivatalos nyelv a tádzsik. Az orosz nyelv az etnikai csoportok közti érintkezés nyelve. Az alkotmány 2. cikkelye garantálja a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatát.
Az ország lakosságának 85%-a szunnita muszlim, 5%-a síita muszlim, 10% egyéb vallású.
Szociális rendszer [szerkesztés]
Gazdaság [szerkesztés]
Földje ásványkincsekben (kőszén, kősó, higany) és vízenergiában gazdag, de szénhidrogénekben szegény. Mezőgazdaságát a gyapot monokultúrája jellemzi, öntözött területeken. Említésre méltó a nagy hagyományokkal rendelkező selyem- és pamutipar. A Pamír vidéke az Afganisztánból Európába irányuló, illegális kábítószer-szállítmányok átrakóhelye.
Közlekedés [szerkesztés]
Kultúra [szerkesztés]
Oktatási rendszer [szerkesztés]
2008-ban az oktatásra fordított kiadás a GDP 3,5% volt. [4] Egy UNICEF által támogatott felmérés szerint, a lányok körülbelül 25 %-a képtelen a szegénység és nemi diszkrimináció miatt a kötelező elemi iskolai oktatásban részt venni [5], bár általánosságban az írni-olvasni tudás aránya relatíve magas Tádzsikisztánban.
Kulturális intézmények [szerkesztés]
Tudomány [szerkesztés]
Művészetek [szerkesztés]
Hagyományok, néprajz [szerkesztés]
Gasztronómia [szerkesztés]
Turizmus [szerkesztés]
Sport [szerkesztés]
Olimpia [szerkesztés]
Ünnepek [szerkesztés]
További információk [szerkesztés]
- Tádzsikisztán.lap.hu (linkgyűjtemény)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Faragó Imre. Nagy képes földrajzi világatlasz, 4. kiadás (magyar nyelven), Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft., Debrecen (2008). ISBN 9789635966776
- ↑ Az elfelejtett háború - Tádzsikisztán 1992-1997. KatPol blog, 2009. május 2. (Hozzáférés: 2009. május 4.)
- ↑ A 2000-es népszámlálás adatai szerint.
- ↑ International Human Development Indicators. Részletes országadatok, 2012. február 22. (Hozzáférés: 2012. február 22.)
- ↑ http://www.unicef.org/media/media_27308.html angol nyelvű UNICEF sajtóhír
|
|||||||||||||||||||||||||||||
|
|||||
