Nepotizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Nagy Vezér és a Kedves Vezér családi fotón…

A nepotizmus a hatalmi pozíciók (és a vele járó előnyök: vagyon, befolyás stb.) olyan elosztása, mikor a döntéshozók a rokonaikat, barátaikat részesítik előnyben az alkalmasabb, felkészültebb jelentkezőkkel szemben. A szó a latin nepos szóból ered, melynek jelentése „unokaöcs” vagy „unokatestvér”.

Nevezetes politikai példák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A politikai életben gyakori, hogy egy hatalmi pozícióban lévő ember közeli rokona szintén magas rangot nyer minden látható képesítés vagy teljesítmény nélkül. A dinasztikus hatalomgyakorlás irányába mutató példák egyes – alkotmányuk szerint nem monarchikus – országokból:

  • Azerbajdzsán: Gejdar Alijev elnök megromlott egészsége miatt 2003-ban visszavonult, és fiát, a miniszterelnök Ilham Alijevet tette meg utódjául. Apja két hónappal később meghalt, azóta Ilham Alijev az Új Azerbajdzsán Pártot is vezeti.
  • Szíria: Háfez al-Aszad elnök halála után fia, Bassár el-Aszad került hatalomba, annak ellenére, hogy az ország akkori alkotmánya szerint még túl fiatal volt ehhez.
  • Maldív-szigetek: egy időben az elnök, Maumoon Abdul Gayyoom 13 testvére, mostohatestvére és osztálytársa kapott pozíciót a kormányban.
  • Észak-Korea: A hatalmat Kim Ir Szen – a „Nagy Vezér” – halála (1994) után fia, Kim Dzsongil – a „Kedves Vezér” – vette át mint a Koreai Néphadsereg Legfőbb Parancsnoka és a Koreai Munkáspárt főtitkára. Az ő 2011-es halála után az unoka, Kim Dzsongun – a „Hajnali Csillag Királya” – vette át a hatalmat.

Példák a katolikus egyházból[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

III. Kallixtusz pápa is bőkezűen osztogatott rokonainak.

10–11. század: XII. János (ur. 955–963), VIII. Benedek (ur. 1012-24), XIX. János (ur. 1024-32) és IX. Benedek (ur. 1032-45) túlzottan kedveztek rokonaiknak, s nekik nagyszámú egyházi javadalmat és előkelő világi (állami vagy városi) hivatalt juttattak.

13. sz: III. Miklós (ur. 1277-80), majd az avignoni fogság idején V. Kelemen (ur. 1305-14) és VI. Kelemen (ur. 1342-52), a nyugati egyházszakadás idején IX. Bonifác (ur. 1389-1404) és XII. Gergely (ur. 1406-15).

15-16. sz: a nepotizmus tetőpontjára hágott: egyes pápák magának az Egyházi Államnak a területeit is nemcsak hűbérül adták rokonaiknak, hanem valósággal világi hercegségekké alakították át azokat, s úgy osztották szét nekik. Legmesszebb e téren III. Kallixtusz (Borgia, ur. 1455-58), II. Pius (Piccolomini, ur. 1458-64), IV. Sixtus (della Rovere, ur. 1471-84), VIII. Ince (Cibo, ur. 1484-92), VI. Sándor pápa (Borgia, ur. 1492-1503), X. Leó (Medici, ur. 1513-21), VII. Kelemen (Medici, ur. 1523-34), III. Pál (Farnese, ur. 1534-49) és IV. Pál (Caraffa, ur. 1555-59) mentek. Utóbbi azonban később mereven szembehelyezkedett a nepotizmussal.

Később is akadtak pápák, akik családjukat gazdagították: V. Pál (Borghese, ur. 1605-21), VIII. Orbán (Barberini, ur. 1623-44), VII. Sándor (Chigi, ur. 1655-67), majd utánuk a nepotizmus mindinkább kiveszett. Legerélyesebben a nepotizmus ellen V. (Szt) Pius (ur. 1566-72) és XII. Ince (ur. 1691-1700) lépett fel; utóbbi a Romanum decet pontificem bullában megtiltotta, hogy a pápáktól bármely rokonuk pénzt, javadalmat s hivatalokat kaphasson; a pápának rokonait még szegénységükben is csak úgy szabad segíteni, mint bármely más szegényeket. Ettől kezdve a nepotizmus fokozatosan megszűnt.[1]


Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]