DDT
| DDT | |
|---|---|
 |
|
 |
|
 |
|
| IUPAC név | 1,1,1-triklór-2,2-di(4-klórfenil)etán |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [50-29-3] |
| PubChem | 3036 |
| ChemSpider | 2928 |
| ATC kód | P03AB01,QP53AB01 |
| SMILES | Clc1ccc(cc1)C(c2ccc(Cl)cc2)C(Cl)(Cl)Cl |
| InChI | InChI=1/C14H9Cl5/c15-11-5-1-9(2-6-11)13(14(17,18)19)10-3-7-12(16)8-4-10/h1-8,13H |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C14H9Cl5 |
| Moláris tömeg | 354,49 g/mol |
| Sűrűség | 0,99 g/cm³[1] |
| Olvadáspont |
109 °C[1] |
| Forráspont |
bomlik[1] |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Mérgező (T) Veszélyes a környezetre (N)[2] |
| Főbb veszélyek | mérgező, élő szervezetekben felhalmozódhat |
| R mondatok | R25, R40, R48/25, R50/53[2] |
| S mondatok | (S1/2), S22, S36/37, S45, S60, S61[2] |
| LD50 | 113 mg/kg (patkány) |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A DDT a diklór-difenil-triklóretán rövidítése, nagy hatású rovarméreg. Mivel az élő szervezetben felhalmozódhat, károsítja a környezetet. Magyarországon felhasználását az 1960-as évek végén betiltották.
Magyarországon Hungária Matador, Nikerol, Holló, Burgol, Duolit, Permit néven gyártották és forgalmazták.
A vegyületet – Gesarol, Guesarol, Neocid, Supracide Combi és Ultracid Combi néven – a második világháborúban a tífuszt, pestist, maláriát és sárgalázt terjesztő tetvek, bolhák és szúnyogok ellen használták.
Elsőként – 1874-ben – Othmar Zeidler hozta létre a diklór-difenil-triklóretán (rövidítve DDT) névre hallgató vegyületet. Rovarölő tulajdonságát 1934-ben Paul Hermann Müller fedezte fel, s 1948-ban orvosi Nobel-díjat kapott érte.
Története [szerkesztés]
A DDT–t már a második világháborúban használták rovarirtó szerként hazánkban. Az 1950-es évek előtti állapotokról azonban csak szórványos adataink vannak. Az 1950-es évek elején a DDT-t porozó és permetezőszerként, főként 5-10%-os töménységben alkalmazták. Az 5%-os DDT porozó felhasználás 1953-ban a legmagasabb (5640 t/év), és népszerűségét egészen 1961-ig megőrizte. A 10%-os DDT porozóból 1951 és 1967 között fogyott a legtöbb, maximuma 1960 és 1965 közé esik (átlag 3700 t/év). A 10%-os DDT permetező szerből a 1952-ben 436,9 t és 1961-ben 541,8 t fogyott. Igen népszerű volt 1961-1962 táján a DDT olajos emulzió (999,5 és 677 t). 1954-től a töményebb DDT szerek (20-70%) és a DDT tiszta hatóanyag használata is általánossá vált. Az utóbbi alkalmazása egészen 1965-ig töretlenül emelkedett (1850 t/év), majd a kivonás előszeleként mérséklődött. A DDT leggyakoribb formált termékei Matador, Nikerol, Holló, Permit néven kerülnek forgalomba. A készítmények többségét 1966-ban visszavonták, de néhány termék nagyüzemi használatát engedélyezték 1967 végéig. A 10%-os Matador maradék készleteit raktárfertőtlenítésre is használták. Legkésőbben a Holló 10E-t tiltották be 1970-ben, de a készletek kifogyásáig ennek is engedélyezték a nagyüzemi felhasználását. A DDT kivonása ösztönzően hatott a DDT-Lindán kombinált készítmények alkalmazására, ám 1970-re ezeket is kivonták.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b c Toxicological Profile: for DDT, DDE, and DDE. Agency for Toxic Substances and Disease Registry, September 2002.
- ^ a b c A DDT vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. augusztus 29. (JavaScript szükséges) (németül)
