DDT

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
DDT
P,p'-dichlorodiphenyltrichloroethane.svg
A DDT szerkezete
DDT-from-xtal-3D-balls.png
DDT-from-xtal-3D-vdW.png
IUPAC-név 1,1,1-triklór-2,2-di(4-klórfenil)etán
Kémiai azonosítók
CAS-szám 50-29-3
PubChem 3036
ChemSpider 2928
ATC kód P03AB01, QP53AB01
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C14H9Cl5
Moláris tömeg 354,49 g/mol
Sűrűség 0,99 g/cm³[1]
Olvadáspont 109 °C[1]
Forráspont bomlik[1]
Veszélyek
EU osztályozás Mérgező (T)
Veszélyes a környezetre (N)[2]
Főbb veszélyek mérgező, élő szervezetekben felhalmozódhat
R mondatok R25, R40, R48/25, R50/53[2]
S mondatok (S1/2), S22, S36/37, S45, S60, S61[2]
LD50 113 mg/kg (patkány)
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A DDT a diklór-difenil-triklóretán rövidítése, nagy hatású rovarméreg. Mivel az élő szervezetben felhalmozódhat, károsítja a környezetet. Magyarországon felhasználását az 1960-as évek végén betiltották.

Magyarországon Hungária Matador, Nikerol, Holló, Burgol, Duolit, Permit néven gyártották és forgalmazták.

A vegyületet – Gesarol, Guesarol, Neocid, Supracide Combi és Ultracid Combi néven – a második világháborúban a tífuszt, pestist, maláriát és sárgalázt terjesztő tetvek, bolhák és szúnyogok ellen használták.

Elsőként – 1874-ben – Othmar Zeidler hozta létre a diklór-difenil-triklóretán (rövidítve DDT) névre hallgató vegyületet. Rovarölő tulajdonságát 1934-ben Paul Hermann Müller fedezte fel, s 1948-ban orvosi Nobel-díjat kapott érte.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A DDT–t már a második világháborúban használták rovarirtó szerként hazánkban. Az 1950-es évek előtti állapotokról azonban csak szórványos adataink vannak. Az 1950-es évek elején a DDT-t porozó és permetezőszerként, főként 5-10%-os töménységben alkalmazták. Az 5%-os DDT porozó felhasználás 1953-ban a legmagasabb (5640 t/év), és népszerűségét egészen 1961-ig megőrizte. A 10%-os DDT porozóból 1951 és 1967 között fogyott a legtöbb, maximuma 1960 és 1965 közé esik (átlag 3700 t/év). A 10%-os DDT permetező szerből a 1952-ben 436,9 t és 1961-ben 541,8 t fogyott. Igen népszerű volt 1961-1962 táján a DDT olajos emulzió (999,5 és 677 t). 1954-től a töményebb DDT szerek (20-70%) és a DDT tiszta hatóanyag használata is általánossá vált. Az utóbbi alkalmazása egészen 1965-ig töretlenül emelkedett (1850 t/év), majd a kivonás előszeleként mérséklődött. A DDT leggyakoribb formált termékei Matador, Nikerol, Holló, Permit néven kerülnek forgalomba. A készítmények többségét 1966-ban visszavonták, de néhány termék nagyüzemi használatát engedélyezték 1967 végéig. A 10%-os Matador maradék készleteit raktárfertőtlenítésre is használták. Legkésőbben a Holló 10E-t tiltották be 1970-ben, de a készletek kifogyásáig ennek is engedélyezték a nagyüzemi felhasználását. A DDT kivonása ösztönzően hatott a DDT-Lindán kombinált készítmények alkalmazására, ám 1970-re ezeket is kivonták.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Toxicological Profile: for DDT, DDE, and DDE. Agency for Toxic Substances and Disease Registry, September 2002.
  2. ^ a b c A  DDT vegyülethez tartozó bejegyzés az IFA GESTIS adatbázisából. A hozzáférés dátuma: 2010. augusztus 29. (JavaScript szükséges) (németül)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]