Kakaó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Kakaófa törzse érő gyümölcsökkel
|
||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
|
A kakaó a mályvavirágúak (Malvales) rendjében a kakaóformák (Byttnerioideae) alcsaládjának legismertebb nemzetsége, a legkedveltebb élvezeti növények egyike. A csokoládé alapanyaga.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Származása, élőhelye
Dél-Amerika esőerdőiből, főként az Amazonas és Orinoco vízrendszerének ártereiről származik. A gyengén savanyú (pH 4-7,5) talajokat kedveli.
[szerkesztés] Megjelenése, felépítése
A természetben több faj fája akár 15 m magasra is felcseperedhet, de az ültetvényeken a kakaófa (Theobroma cacao) nem nő 3 m-nél magasabbra. Göcsörtös felületű, barna törzse hamar elágazik. Fája halvány rózsaszínű.
A sötétzöld, szórt állású, tojásdad, hegyes végű levelek nyele rövid. A levéllemez 15–25 cm hosszú, a fonáka szőrös. A néhány mm-es, hosszú kocsányon függő virágok az idősebb ágrészeken jelennek meg. A csésze pirosas, a sziromlevelek sárgák. A pentamer (öttagú) virágot rovarok porozzák be. A virágok délután nyílnak ki, és egész éjszaka nyitva maradnak. Az ellipszoid alakú termés 15–30 cm hosszú, sárga, narancs, piros, lila vagy barna színű. A terméshús fehér, rózsaszín vagy barna. Egy-egy termésben általában 60 mag nő.
[szerkesztés] A kakaófa (Theobroma cacao)
[szerkesztés] A kakaó eredeti felhasználása
Amerikában a bennszülöttek már régóta ismerték a kakaófát, aminek magját tápszernek és pénznek egyaránt használták. A termesztését a maják kezdték el i.e 1500 körül. Amire Cortez katonái megérkeztek Mexikóba, a kakaó elterjedési területe sokszorosa volt eredeti őshazájának.Az utolsó azték uralkodók palotájában halmokban gyűlt a kakaóbab. A legenda szerint a kakaó volt az aztékok szent madara, a kvézál eledele. Peruba is az indiánok közvetítésével jutott el.
A kakaóbab jóval az európai invázió után is fizetőeszköz maradt. A maják, később pedig az aztékok és az inkák már négyféle kakaóitalt ismertek. Ezek egyike a sokoatl vagy más néven habos víz, amit kakaóból, kukorica- vagy maniókalisztből, mézből, vaníliából és vízből készítettek, emellett cukorral, fahéjjal és ánizzsal ízesítettek. A magvakat borító fehér terméshúst csemegeként ették, a termés más részeiből használati tárgyakat és szereket (terméshéj → kanalak, pohár, edények; levelek → háztető; kakaóbab → gyógyszer) gyártottak.
[szerkesztés] A kakaó Európában
A kakaó elterjesztésének kulcsfigurája egyes források szerint Kolombusz, mások szerint Cortez volt. Bárkinek is van igaza, a spanyolok hozták be a kakaót Európába, és innen került tovább Afrikába, Ázsiába. A 16. században rendszerint porrá őrölt kakaóporból, ánizsból, szegfűszegből és fahéjból kevert kakaómasszát szállítottak hajókon Európába, ahol csokoládéitalt főztek belőle. Az első csokoládéfőző 1580-ban nyílt meg Spanyolországban. A forró csokoládé a 17. század közepén, a teával egyidőben terjedt el Európában. Ekkor még rendkívül drága csemegének számított, arannyal kellett fizetni érte. Az osztrák és francia nemesség a spanyol udvarból vette át divatját — divatról lévén szó, legalább annyian ellenezték, mint ahányan éljenezték. Linné istenítette, ezért adta neki a Theobroma, azaz „az istenek eledele” latin nevet. Clusius, híres francia botanikus ellenben azt mondta: „a kakaó csak a disznóknak való.”
A nyugat-afrikai Aranyparton a franciák, Ázsiában és Ausztráliában az angolok ültettek elsőként kakaót a 19. században. Ahogy erősödött a kakaóláz, úgy szaporodtak az ültetvények: szinte minden trópusi vidéken elkezdték termeszteni.
A 17. századig csak itták, napjainkban azonban már leginkább csokoládéként esszük.
[szerkesztés] A világ kakaótermelése
Bár a kakaó az amerikai kontinensről származik, a világtermelés kétharmada Afrikában: Elefántcsontparton, Ghánában, Nigériában és Kamerunban terem. A harmadik harmadot Dél-Amerika: Brazília és Ecuador állítja elő. A világ éves kakaótermelése hárommillió tonna. Ennek legnagyobb része az ún. Forestero fajta (80%), mindössze 5%-a a betegségeknek kevésbé ellenálló Criollo és 10% a kettő hibridje, a Trinitario.
[szerkesztés] A kakaó hatóanyagai
A kakaó fő hatóanyaga a teobromin, amiből 100 g csokoládé mintegy 100 mg-ot tartalmaz. Diuretikus hatású, akárcsak rokon vegyületei, a koffein és a teofillin. A hatás intenzitása koffein-teobromin-teofillin sorrendben nő. Az úgynevezett xanthin-származékok a központi idegrendszert is befolyásolják: serkentő, izgató hatásúak, emelik a vérnyomást. Itt a hatás intenzitási sorrendje éppen fordított: teofillin-teobromin-koffein.
[szerkesztés] A nyers kakaóbab összetétele
Hozzávetőleges mennyiségek:
- Kakaóvaj: 44-46%
- Fehérje: 11-14%
- Cellulóz: 9%
- Keményítő: 7-11%
- Csíra: 2%
- Természetes színezék: 4%
- Víz: 8%
- Ásványi anyag: 2,6%
- Teobromin: 1,2-1,5%
- Cukrok: 1%
- Koffein: 0,2%
[szerkesztés] Félkész termékek
- Kakaóvaj: A kakaóbabból vagy a kakaóbab részeiből nyert zsíranyag. Fontos tulajdonsága, hogy 30 °C-on kemény, 36,5 °C-on (testhőmérsékleten) viszont teljesen megolvad.
- Kakaópor: Tisztított, hántolt és pörkölt kakaóbabból nyert por, aminek (szárazanyagra számítva) legalább 10% kakaóvajat kell tartalmaznia.
[szerkesztés] További, gazdaságilag jelentős fajok
A nemzetség két további fajának van gazdasági jelentősége:
- A nagyvirágú kakaó (avagy kupuazu, Theobroma grandiflorum) virága és termése is nagyobb a kakaófáénál. Termése bogyótermés.
- Fehér kakaó (avagy macambo, Theobroma bicolor).
Mindkettő belső gyümölcshúsából és pulpájából zseléket készítenek, süteményekbe, édességekbe teszik, és likőrt is főznek belőlük. (A magokból csokoládé is készíthető.)
[szerkesztés] Egyéb felhasználása
Kakaófák sokfelé díszlenek Európa üvegházaiban. Szép termő példányai megtalálhatók a szegedi és a vácrátóti botanikus kertekben, a budapesti pálmaházban és a füvészkertben.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- E-anyagok,
- Species Information,
- South African National Biodiversity Institute
- MALVACEAE INFO
- Welcome to the Rainforest
- A kakaó története
- Csokoládé: Az életérzést keressük, de az íze miatt választjuk
- Jean G. Rohwer: A trópusok növényei (2002) Magyar Könyvklub, Természetkalauz sorozat, ISBN 963 547 622 1
- Nowak / Schulz: A trópusok gyümölcsei (2002), Magyar Könyvklub, Természetkalauz sorozat, ISBN 963 547 672 8
- Mario Busso – Carlo Vischi: Csokoládé édes és sós (2004) Alexandra
- Velich István – V. Nagy Enikő: Nálunk is megterem (1983) Mezőgazdasági kiadó
