Tiametoxam
| Tiametoxam[1][2] | |
|---|---|
| IUPAC név | 3-[(2-Chloro-1,3-thiazol-5-yl)methyl]-5-methyl-N-nitro-1,3,5-oxadiazinan-4-imine |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [153719-23-4] |
| PubChem | 5485188 |
| ChemSpider | 4588645 |
| SMILES | Clc1ncc(s1)CN2/C(=N\[N+]([O-])=O)N(C)COC2 |
| InChI | InChI=InChI=1S/C8H10ClN5O3S/c1-12-4-17-5-13(8(12)11-14(15)16)3-6-2-10-7(9)18-6/h2H,3-5H2,1H3/b11-8- |
| Tulajdonságok | |
| Molekulaképlet | C8H10ClN5O3S |
| Moláris tömeg | 291,71 g·mol−1 |
| Sűrűség | 1.57 g/cm³ |
| Olvadáspont |
139.1 °C, 412 K, 282 °F |
| Oldhatóság (vízben) | 4.1 g/L |
| Veszélyek | |
| R mondatok | R22 |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standard állapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A tiamethoxam (thiamethoxam) egy neonikotinoid rovarölő szer, mely széles spektrumú hatásával számos rovarfaj ellen használatos. Használata a háziméhre is veszélyt jelenthet [3].
Története [szerkesztés]
A tiametoxamot a Syngenta feljesztette ki, azonban szabadalmi vitába bonyolódott a Bayerrel, amelynek más neonikotinoidokra, például az imidaclopridra vonatkozó aktív szabadalmai voltak. 2002-ben a vitát megegyezés követte, mely alapján a Syngenta 120 millió dollárért megszerezte a Bayertől a nemzetközi jogokat.[4]
Felhasználása [szerkesztés]
A tiametoxam egy általános rövarölő szer, ami a növényekben gyorsan felszívódik és eljut a növény minden részébe, ahol a rovarok táplálkozását akadályozza. A rovarok emésztőrendszerében is aktív, illetve közvetlen érintkezés esetén is. Blokkolja az idegsejtek közötti elektronátvitelt és ezáltal megbénítja a rovarokat.
A hatóanyag alkalmas a levéltetvek, tripszek, százlábúak, ezerlábúak, növényevő darazsak, termeszek, leveleket fogyasztó lárvák ellen.
A tiametoxam közepesen mérgező; normál felhasználás esetén nem jelent különlegesen nagy veszélyt. Az anyag ártalmas a méhekre, a vízi élőlényekre és a talajban élő organizmusokra is.
Források [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Thiametoxam című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

