Tiametoxam

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tiametoxam[1][2]
Thiamethoxam.svg
IUPAC-név 3-[(2-klór-1,3-tiazol-5-il)metil]-5-metil-N-nitro-1,3,5-oxadiazinán-4-imin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 153719-23-4
PubChem 5485188
ChemSpider 4588645
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C8H10ClN5O3S
Moláris tömeg 291,71 g/mol
Sűrűség 1,57 g/cm³
Olvadáspont 139,1 °C
Oldhatóság (vízben) 4,1 g/l
Veszélyek
R mondatok R22
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A tiametoxam (thiamethoxam) egy neonikotinoid rovarölő szer, mely széles spektrumú hatásával számos rovarfaj ellen használatos. Használata a háziméhre is veszélyt jelenthet [3], emiatt 2013-ban az Európai Unió 2 évre betiltotta alkalmazását.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tiametoxamot a Syngenta feljesztette ki, azonban szabadalmi vitába bonyolódott a Bayerrel, amelynek más neonikotinoidokra, például az imidaclopridra vonatkozó aktív szabadalmai voltak. 2002-ben a vitát megegyezés követte, mely alapján a Syngenta 120 millió dollárért megszerezte a Bayertől a nemzetközi jogokat.[5]

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tiametoxam egy általános rovarölő szer, ami a növényekben gyorsan felszívódik és eljut a növény minden részébe, ahol a rovarok táplálkozását akadályozza. A rovarok emésztőrendszerében is aktív, illetve közvetlen érintkezés esetén is. Blokkolja az idegsejtek közötti elektronátvitelt és ezáltal megbénítja a rovarokat.

A hatóanyag alkalmas a levéltetvek, tripszek, százlábúak, ezerlábúak, növényevő darazsak, termeszek, leveleket fogyasztó lárvák ellen.

A tiametoxam közepesen mérgező; normál felhasználás esetén nem jelent különlegesen nagy veszélyt. Az anyag ártalmas a méhekre, a vízi élőlényekre és a talajban élő organizmusokra is.

A méhekre vonzó kultúrákban az Európai Bizottság 485/2013/EU rendelete két évre felfüggesztette a tiametoxam hatóanyagú növényvédő szerek vetőmag- vagy talajkezelés céljára történő felhasználását, az állománykezelést pedig a virágzás utáni alkalmazásra illetve növényházi alkalmazásra korlátozta.[6]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Thiamethoxam című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.