Bórsav
| Bórsav | |
|---|---|
 |
 |
| IUPAC név | Boric acid |
| Más nevek | Orthoboric acid, Boracic acid, Sassolite, Optibor®, Borofax® |
| Azonosítók | |
| CAS-szám | [10043-35-3] |
| ATC kód | S02AA03 |
| Tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | B(OH)3 |
| Moláris tömeg | 61,832 g/mol |
| Megjelenés | fehér kristály |
| Sűrűség | 1,44 g/cm³ (szilárd)[1] |
| Oldhatóság (vízben) | 50 g/l (21 °C)[1] |
| Gőznyomás | 2,7 hPa (20 °C)[1] |
| Savasság (pKa) | 9,24 |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | mérgező (T)[1] |
| NFPA 704 |
0
1
0
|
| R mondatok | R60-R61[1] |
| S mondatok | S53-S45[1] |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | Bór-trioxid Bórax |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára vonatkoznak. (25 °C, 100 kPa) |
|
A bórsav (INN: boric acid) (ortobórsav vagy acidum boricum, vagy közönséges bórsav H3BO3) egy gyenge sav, melyet először 1702-ben Homberg orvos a bóraxból állított elő, és antiszeptikus, rovarirtó tulajdonságai miatt használnak.
A vegyiparban alapanyag. Fehér por, vízben oldódik. Ásványa a szasszolit. Ismerjük még a metabórsavat HBO2 és a pirobórsavat v. helyesebben tetrabórsavat. E savak a bór-trioxid HBO3 és víz vegyületeinek tekintendők.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Acidum boricum néven hivatalos.
Tartalomjegyzék |
Szerkezete [szerkesztés]
Az ortobórsav színtelen, vízben rosszul oldódó szilárd anyag. Rétegrácsos szerkezetű. A rétegeket hidrogénkötések kapcsolják össze. Ezek a kötések gyengék, a rétegek emiatt egymáson könnyen elmozdulhatnak. A bórsav valójában nem háromértékű, hanem csak egyértékű savként viselkedik. Ez a tulajdonsága azzal magyarázható, hogy datív kovalens kötést alakíthat ki egy vízmolekulával a bóratomja akceptor jellege miatt. A bórsavhoz kötődő vízmolekulában az oxigén-hidrogén-kötések gyengülnek, így ez a vízmolekula tud protont átadni más vízmolekuláknak:
Tehát az ortobórsav vizes oldata BO3−3-ionokat nem tartalmaz.
Kémiai tulajdonságai [szerkesztés]
A bórsav hevítés hatására tetrabórsavvá (H2B4O7) alakul. Ez a vegyület nem ismeretes szabad állapotban, sói viszont stabilak. Ez a vegyület további hevítés hatására az üveg olvadékára hasonlító bór-trioxiddá bomlik.
Ha a bórsav hidrogénatomjait alkilcsoportokkal helyettesítjük, a bórsav észterei keletkeznek. Ezek a vegyületek a lángot jellegzetes zöld színűre festik, ezért az analitikában a bór kimutatására használják őket.
Előfordulása a természetben [szerkesztés]
A bórsav a természetben megtalálható vulkanikus eredetű gőzökben (Ezek vulkános vidékeken törnek elő a földből). A gőzök lecsapódnak és kis tavakban gyűlnek össze. A bórsav egyes sói a természetben nagyobb mennyiségben találhatók meg, mint maga a bórsav. A legjelentősebb természetben megtalálható sók a colemanit (CaB3O4(OH)3 · H2O), a bórax (Na2B4O7 · 10 H2O), a borokalcit (CaB4O7 · 4 H2O) és a boracit (2 Mg3B8O15 · MgCl2).
Előállítása [szerkesztés]
A vegyület előállítható a természetes bórsav bepárlásával is. Főként azonban a természetben előforduló bórásványokból (például bórox, boracit) állítják elő sósavval vagy kénsavval.
Felhasználása [szerkesztés]
A bórsavat fertőtlenítő (antiszeptikus) hatása miatt a gyógyászatban alkalmazzák. Felhasználják tűzálló üvegek és zománc készítésére is. Az élelmiszeripar tartósítószerként alkalmazza.
Források [szerkesztés]
- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret
- Nyilasi János: Szervetlen kémia
