Szúnyogfélék
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Anopheles cf. gambiae |
||||||||||||||||||
 Aedes aegypti |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Nemek | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szúnyogfélék témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szúnyogfélék témájú médiaállományokat. |
A szúnyogfélék, más néven csípőszúnyogok, valódi szúnyogok vagy igazi szúnyogok (Culicidae) a rovarok (Insecta) osztályának a kétszárnyúak (Diptera) rendjéhez, ezen belül a szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjéhez tartozó család. A család három alcsaládján belül 41 nemük és mintegy 3500 fajuk ismert. A legtöbb idetartozó faj nőstényei más állatok, illetve az ember vérét szívják (hematofágia), így évente emberéletek millióit kioltó járványok fertőzési vektorai lehetnek.[1][2]
Tartalomjegyzék |
Elnevezésük [szerkesztés]
A magyar szúnyog szó ótörök eredetű. Az állat neve csagatáj nyelven szingek, török és türkmén nyelven szinek. A maláriát terjesztő trópusi szúnyogfajokat moszkitóknak is nevezik. Ez a spanyol mosquito („legyecske”) szó átvétele.[3]
Elterjedésük [szerkesztés]
A szúnyogfélék az egész világon előfordulnak. Kedvelik a meleget és a nedves környezetet; a fajok sokrétűsége ezért a trópusokon a leggazdagabb. A sivatagi területek viszont nem kedveznek ennek a rovarcsoportnak.
Megjelenésük [szerkesztés]
E rovarok hossza 8 milliméter. A nőstény csápja fésűs, míg a hímé tollas, és szárnyával lassabban ver, és ezzel zümmögő hangot hallat. A hím ezt a zümmögést tollas csápjával hallja meg.[4]
Potrohán és lábán néha csíkok láthatók. A nősténynek hat szúró-szívó sörtéből álló szívókája (stylet) van. Ez nyugalmi állapotban a hosszú, barázdált szájrészben, az alsó ajakban fekszik, mint egy burokban. A vér szívásakor ez a szerv a tápcsatorna. A vért a fejben lévő „szivattyúk” szállítják a középbélbe, ahol tárolódik.
Életmódjuk [szerkesztés]
E rovarok magányosak, bár sokszor nagy csapatban jelennek meg. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlan, növényi nedvekkel táplálkozó rovarok. A nőstényszúnyogok életük jelentős részében szintén növényi nedveket szívogatnak, de a legtöbb fajnál a sikeres peterakáshoz legalább életükben egyszer madarak vagy emlősök vérét is kell szívniuk. E fajoknál ez látja el a petéket fontos tápanyagokkal, vérszívás nélkül a lerakott peték életképtelenek lesznek.
A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult. A vérszívó nőstényszúnyogokat a testből kisugárzódó hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett szén-dioxid vezeti el áldozatához.
Szaporodásuk [szerkesztés]
Az európai fajok nőstényei átvészelik a telet és tavasszal rakják le petéiket. A trópusi fajok az esős évszakban szaporodnak.
A nőstényszúnyog rendszerint pocsolyák, viszonylag háborítatlan állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére egyesével vagy csomókban rakja petéit. A peték száma fajtól függően 50–300 között van, melyek „tutajként” úsznak a víz felszínén. A petékből néhány nap alatt kelnek ki a lárvák.
A lárva a farkánál lévő légzőcsövön lélegezve szinte „csüng” a víz színe alatt. Némelyik a vízzel sodortatja magát, és mikroszkopikus méretű planktonnal táplálkozik, mások mozgékony ragadozók. Többszöri vedlés után bebábozódik. A báb nem táplálkozik, de mozog; ha megriasztják, alásüllyed.[4] A bábból – a víz hőmérsékletétől és fajtól függően – 4–7 nap múltán bújik ki a kifejlett rovar.
A hímek csak néhány napig élnek, párosodás után elpusztulnak.
Fajaik [szerkesztés]
Ismertebb Kárpát-medencei fajaik:
- Foltos maláriaszúnyog (Anopheles maculipennis). 5–6 mm. Teste karcsú, csápja és lábai hosszúak. Vérszívás közben a súlyos váltóláz, a malária kórokozóját az emberbe átviheti. Magyarországon a kórokozók kipusztításával a maláriaveszély gyakorlatilag megszűnt. Sekély állóvizekben fejlődik.
- Gyűrűs szúnyog (Theobaldia annulata). 5–6 mm. Foltos szárnyairól és fehér gyűrűs lábfejízeiről ismerhető fel. Házakban, pincékben telel át. A lárvája árkokban, emésztőgödrök vizeiben fejlődik. Főleg a madarak vérét szívja, olykor az embert is csípi.
- Dalos szúnyog (Culex pipiens). 4–5 mm. Szárnyai üvegtiszták. Szintén pincékben, barlangokban telel át. Lárvái az esővizes hordókban, tócsákban, árkok vizében fejlődnek. Az embert nem bántja, főleg a madarak vérét szívja.
A szúnyog csípése [szerkesztés]
A szúnyogcsípés során a nőstény szúnyogok – mivel a hímek nem szívnak vért, ergo nem csípnek – szúró szájszervükkel hatolnak a bőrbe. Ez a mi méreteinkhez képest olyan apró, vékony és hegyes szerv, hogy a szúrást magát sem a vérszívás közben, sem később nem érezzük.
Ahhoz, hogy gondtalanul tudjon táplálkozni és emészteni, a szúnyog nyálával antikoaguláns anyagot juttat a szúrás helyére (mintegy beleköpi a sebbe), ami megakadályozza, hogy a vér megalvadjon szívás közben.
Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott szúnyognyálban lévő idegen fehérjéket, és úgynevezett 1. típusú vagy azonnali túlérzékenységi reakció jön létre. A reakció lényege a „betolakodó”, vagyis az idegen fehérje mielőbbi eliminálása. Ebben főszerepet játszik a szöveti hízósejtekből felszabaduló hisztamin nevű anyag.
A hisztamin elősegíti az erek tágulását és a fehérvérsejtek megjelenését a csípés (szúrás) területén, ami az idegen fehérje gyorsabb eltávolítását szolgálja. Mindemellett a hisztamin erős szövetizgató hatással is bír, az érfal áteresztőbbé válása miatt az érpályából folyadék áramlik ki a szúrás helyén, ez vezet duzzanathoz, a bőrben lévő idegvégződések ingerlése pedig viszketést eredményez. A bőr kipirosodásáért a környező erek tágulata felelős, ami szintén a hisztamin számlájára írható.
A szúnyogcsípés kellemetlen tünetei néhány nap alatt maguktól is elmúlnak. A folyamat antihisztamin hatású krémekkel gyorsítható (pl. Fenistil). A vakarás a fertőzés veszélye miatt nem ajánlott, de természetesen nem könnyű (talán lehetetlen is) megállni… [5]
A vérszívó szúnyogok elleni védekezési módok [szerkesztés]
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
- A legrégebbi, így a legközismertebb a szúnyog és más rovarok irtására használt spray. A kipermetezés után azonban csak rövid ideig fejti ki hatását, így gyakorta meg kell ismételni vele az eljárást.
- Kedvelt megoldás a füstölő spirál. Az általa képződött füst folyamatosan távol tartja és elpusztítja a vérszívókat. Nemcsak lakásban, hanem szabadban is alkalmazható. Erős szélben viszont hatékonysága jelentősen csökken.
- Léteznek olyan készülékek, melyeket a 220 voltos dugaszolóaljzatba kell csatlakoztatni. Ennek fejlettebb változata az a folyadéktartályos szerkezet, amely általában 45 nap nyugalmat biztosít a szobában. Vigyázni kell azonban ott, ahol kisgyerek vagy asztmás van a családban, mert a szagtalan szerek náluk allergiás reakciókat is okozhatnak.[forrás?]
- Régi tapasztalat például, hogy az erős dohányosokat – valószínűleg a nikotinnal átitatott bőrük miatt – a szúnyogok kevésbé kedvelik. A vérszívók ugyancsak kerülik azokat, akik jelentősebb mennyiségű nyers fokhagymát fogyasztanak. Ezzel a módszerrel azonban könnyen másokat is távol tarthatunk magunktól.
- A tábortűz füstje is hatásos, sőt egy marék nedves szénával még nagyobb füstöt is előidézhetünk.
- Sokan a B-vitaminra is esküdnek, szerintük egy szem Polivitaplex tablettának köszönhetően a bőr felszínén képződő illatburok fél napra távol tartja a szúnyogokat.[forrás?]
- Hasonló elven működő, csuklóra, bokára kapcsolható, természetes illóanyagokkal átitatott szúnyogriasztó 12 órás védelmet nyújt.
- Népi hagyomány szerint[forrás?] elmenekülnek a szúnyogok, ha kis tálkában ecetet vagy gesztenye- és diófalevél-főzetet teszünk a szobába. Ennél is hatékonyabb, ha porrá tört szegfűszeget vagy szegfűszeggel megtűzdelt, pálinkával meglocsolt fél citromokat rakunk az éjjeliszekrényre.
Lásd még [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Molavi, Afshin. „Africa's Malaria Death Toll Still "Outrageously High"”, National Geographic, 2003. június 12. (Hozzáférés ideje: 2007. július 27.)
- ↑ Pest Control—Mosquitoes. (Hozzáférés: 2007. július 27.)
- ↑ Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121 Online hozzáférés
- ^ a b Michael Chinery, Gordon Riley: Ízeltlábúak. Gondolat Kiadó, Fürkész könyvek. Budapest, 1991. p. 108. ISSN 0237–4935 ISBN 963-282-451-2
- ↑ Miért viszket a szúnyogcsípés?. National Geographic. (Hozzáférés: 2009. augusztus 10.)
Források [szerkesztés]
- Csodálatos állatvilág, Wild life fact file (magyar nyelven) ford.: Mester K.: (2000). ISBN 963-86092-0-6
- ITIS szerinti rendszerbesorolás
- European Mosquito Bulletin
