Bahrein

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bahreini Királyság
مملكة البحرين
(Mamlakatu l-Bahrajn)
Bahreini Királyság zászlaja
Bahreini Királyság zászlaja
Bahreini Királyság címere
Bahreini Királyság címere
Nemzeti mottó: بحريننا (Bahrainuná) Mi Bahreinünk
Nemzeti himnusz: Bahrainuná
Map of Bahrain.svg

Fővárosa Manáma
é. sz. 26° 04′ 03″, k. h. 50° 33′ 04″
Államforma alkotmányos monarchia
Vezetők
Király Hamad ibn Ísza Ál Halífa
Miniszterelnök Halífa ibn Szalmán Ál Halífa
Koronaherceg Szalmán ibn Hamad ibn Ísza Ál Halífa
Hivatalos nyelv arab,
Beszélt nyelvek angol, perzsa, urdu
független 1971

Tagság ENSZ, IMF, OIC, Arab Liga
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Rangsorban 159
Becsült 1 237 570 [1] fő (2010. április)
Rangsorban 159
Népsűrűség 1150 fő/km²
GDP
Egy főre jutó 20 759
Földrajzi adatok
Terület 694 km²
Egyéb adatok
Pénznem Bahreini dinár (BHD)
Nemzetközi gépkocsijel BRN
Hívószám 973
Internet TLD .bh
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bahrein témájú médiaállományokat.

Bahrain map.png

Bahrein (teljes nevén: Bahreini Királyság[2]) kis szigetország, monarchia a Perzsa-öbölben. A Kelet és Nyugat közti stratégiai helyzete, termékeny földje, édesvize és a gyöngyhalászat hosszú időn keresztül a városiasodás központjává tette Bahreint. A gyöngyhalászat volt a gazdaság fő ága egészen a 20. század elejéig, amikor feltalálták a tenyésztett gyöngyöt, és kőolajat fedeztek fel itt az 1930-as években.

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bahrein domborzati térképe
A Rózsás flamingók őshonosak a szigeten

Domborzat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve arab eredetű, „két tenger”-t jelent. A négy nagyobb (Bahrein, Muharraq, Sitrah, Hawar) és harminc kisebb szigetből álló ország felszíne sík, sivatagi éghajlatú. A jelentős artézi vízkészletből eredő forrásai gazdag oázisokat látnak el évezredek óta. Legmagasabb pontja: Jabal ad-Dukhan (122 méter).

Vízrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs jelentősebb felszíni vízfolyás. Környezeti gondot okoz, hogy a tengerbe távozó édesvíz felborítja a partközeli vizek korábbi sóháztartását. Megváltozik így a part menti élővilág.

Éghajlat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Télen enyhe az időjárás. Nyáron párás forróság a jellemző. A csapadék kevés.

Élővilág, természetvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemzeti parkjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Természeti világörökségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Történelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori Mezopotámiában Tilmun néven emlegették a számukra nagyon távoli szigetet, amellyel kereskedést folytattak (ld. Enki és Ninhurszag, 1.-30., Lu-dingirra Innin-himnuszát vagy az ún. Tilmun-himnuszt[3]), és akárcsak az Egyiptomiak Núbiát, bizonyos mértékig eszményítően megmitologizálták:

Tilmun országa fénylő, Tilmun országa szűzi, Tilmunban holló nem károg, farkas bárányt nem ragadoz.

A Perzsa-öböl bejáratánál elfoglalt stratégiai helyzete miatt uralmáért harcoltak az asszírok, a babiloniak, a görögök, a perzsák, végül az arabok, akiknek befolyására a szigetlakók felvették a muszlim vallást. A hely neve a legrégibb időkben Dilmun volt, a görögök Tylosnak nevezték, azután Awal lett. A Bahrein név arabul azt jelenti: 'két tengeré', arra utal, hogy édesvízű források vannak a sós vízzel körbevett területen.

A világörökség része Bahrein erődje, amelynek néhány részét Kr.e. 2800-ra eredeztetik vissza

Ókor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

I. e. 2300 körül Bahrein a Mezopotámiában (a mai Irakban) és az Indus-völgyben (a mai Pakisztán és India) közötti kereskedelmi utak központjává vált. Ez volt a Dilmun (más átírásban Telmun) civilizáció, amely az i. e. III. évezredben kapcsolatban állt a sumér civilizációval. I. e. 600 körül Bahrein a Babiloni Birodalom része lett. Történelmi források említik, hogy a mai Bahrein akkori neve 'Örök élet', 'Paradicsom', 'Éden' volt. Ezen kívül a 'Perzsa-öböl gyöngyének' is nevezték.

Nagyobb államok részeként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bahrein 629-ben tért át az iszlámra. Addig a nesztoriánus kereszténység egyik központja volt. 899-ben egy világvégét váró iszmailita szekta, a karmaták lettek az ország birtokosai, akik egy utópisztikus társadalmat próbáltak megvalósítani, amelyben minden tulajdont egyenlően osztottak szét a tagok között. A karmaták zavarokat okoztak az egész iszlám világban: adót szedtek a bagdadi kalifátustól, és 930-ban kirabolták Mekkát és Medinát, a szent Kába követ Bahreinbe vitték, és csak váltságdíj ellenében adták vissza. Végül 976-ban az Abbászidák legyőzték őket.

Arad erődje, 15. századi építmény

1521-ig, amikor a portugálok meghódították az Awal-szigeteket, Bahrein egy nagyobb régiót jelentett, amely magában foglalta a mai Szaúd-Arábia keleti részén fekvő Ahsa és Qatif tartományokat és az Awal-szigeteket. E szigetek a mai Bahrein. A régió Baszrától a Hormuzi-szorosig és Ománig terjedt. Ez volt az Iqlim al-Bahrayn (Bahrayn tartomány), lakói arabok voltak, a Bani 'Abdu l-Qays törzs leszármazottai. A portugál hódítás óta viszont a Bahrein név már a mai Bahreinre vonatkozik. A 16. századtól 1743-ig a Bahrein feletti ellenőrzés a portugálok és az irániak között váltakozott.

A mai határok között[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A késői 18. században az Ál Halífa család felszabadította az bahreini arabokat a perzsa uralom alól. Mivel fennállt a veszélye az újabb iráni hódításnak, az emirátus szerződést kötött Nagy-Britanniával és brit védnökség alá helyezte magát.

Az olajat 1932-ben fedezték fel és Bahrein hirtelen modernizációját okozta. Az egész régióban itt fedeztek fel először olajat. Az Egyesült Királysággal fenntartott kapcsolatok szorosabbak lettek, mert a britek támaszpontokat állítottak fel. A brit befolyás egyre erősebb lett az ország fejlődésével, amelynek a csúcspontja Charles Belgrave ellenőrré való kinevezése volt; Belgrave modern oktatási rendszert hozott létre Bahreinben.

A második világháború után britellenes érzelmek terjedtek el az arab világban és Bahreinben zavargásokba torkollottak. A zavargások fókuszában a zsidó közösség állt, amelynek tagjaiból jelentős írók és énekesek, gazdasági szakemberek, mérnökök és az olajtársaságok középvezetői kerültek ki, továbbá olyan textilkereskedők, akiknek üzlete kiterjedt az egész Arab-félszigetre (nem engedték meg a zsidók állandó letelepedését Szaúd-Arábiában), és más szabadfoglalkozású elemek. Az 1947-es események következtében a zsidó közösség hátrahagyva vagyonát Bombaybe menekült, azután Palesztinában (később Izrael - a Pardes Chana negyed Tel-Avivban) és az Egyesült Királyságban telepedett le. 2007-ben 36 zsidó élt Bahreinben.

A kártérítés lehetősége sohasem merült fel. 1960-ban az Egyesült Királyság Bahrein jövőjét nemzetközi döntőbíráskodás alá helyezte és az ügy az Egyesült Nemzetek főtitkárának hatáskörébe került. 1970-ben Irán bejelentette igényét Bahreinre és a többi perzsa-öböli szigetre. Később egyezményt kötött az Egyesült Királysággal, hogy Irán nem érvényesíti igényét Bahreinre, ha más követeléseit teljesíti az Egyesült Királyság. Az ezt követő népszavazáson a bahreiniek megerősítették, hogy ők arabok és függetlenek Nagy-Britanniától és Irántól. Bahrein tagja maradt az Arab Ligának és az Öböl-menti Együttműködési Tanácsnak.

A britek 1971. augusztus 15-én vonultak ki. Az 1980-as évek magas olajárából nagy hasznot húzott Bahrein, de az áresés is súlyosan érintette. Az ország megkezdte gazdaságának diverzifikálását és az 1970-es években a libanoni polgárháborúból is hasznot húzott, ugyanis Bahreinbe települt át Bejrútból a Közel-Kelet pénzügyi központja. Korábban Libanonban erős bankszektor működött, ami kivonult onnét a polgárháború miatt.

Az 1979-es iráni iszlám forradalom után a bahreini síiták fundamentalista szervezete, a Bahrein Felszabadításának Iszlám Frontja 1981-ben sikertelen puccsot kísérelt meg. A puccsot Iránban élő emigráns síita klerikusok szervezték, élükön Hujjatu l-Iszlám Hádi el-Mudarriszi állt, aki a teokratikus kormányzat legfelső vezetője lett volna.

1994-ben a síiták újabb zavargásokat kezdeményeztek, mert nők is részt vettek sporteseményen. A királyságra rosszul hatottak az 1990-es évek közepének szórványos zavargásai is, amikor negyven ember vesztette életét a kormány és a fundamentalisták összecsapásaiban.

1999 márciusában Hamad ibn Ísza Ál Halífa követte apját az államfői poszton, és bevezette a parlamenti választásokat, szavazati jogot adott a nőknek, és kiengedte a börtönből a politikai foglyokat. Ezt a mozzanatot az Amnesty International úgy jellemezte, hogy „történelmi periódusa az emberi jogoknak”. Az országot királysággá nyilvánították 2002-ben. Korábban hivatalosan „állam” volt a megnevezése, ez „királyság”-ra változott.

A 2011-es egyiptomi forradalom hatására 2011 februárjában megmozdulások kezdődtek, amelynek fő oka a vallási megosztottság volt: a síita többség felett egy szunnita kisebbség uralkodik, amely kirekeszti a síitákat a hatalomból és a gazdagságból. A hatalom a tömegmegmozdulásokat rendőri rohammal verte szét, viszont a később visszatérő tüntetőket már nem érte atrocitás. A változást a szaúdi és katari rendőri erők megjelenése jelentette 2011. március 14. táján, amely után a tüntetéseket feloszlatták, majd a demonstrálók fő jelképének számító Gyöngy teret is elbontották.

Államszervezet és közigazgatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hamad-Ibn-Ísza-Ál-Halífa király
Manama látképe
Manama egy más nézetből
Muharrak (az előtérben) és Manama (a háttérben)
Muharrak tengerpartja
Egy mecset a szigeten

Alkotmány, államforma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Örökletes alkotmányos monarchia

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Politikai pártok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közigazgatási felosztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bahrein közigazgatási beosztása
  1. Főváros (Manáma)
  2. Centrum
  3. Muharrak
  4. Észak
  5. Dél

Védelmi rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Születéskor várható élettartam: férfiak 71 év, nők 76 év
  • Népességnövekedés: 1,61%
  • Csecsemőhalandóság: 11‰
  • Írástudatlanság: 10,9%
  • Városi lakosság aránya: 93%
  • Férfiak/nők aránya: 1,28

Legnépesebb települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bahrein városai
Rangsor Név Lakosság Régió
Latin
betűkkel
arab
betűkkel
1991-es
népszámlálás
2001-es
népszámlálás
2005-es
becslés
1. Manáma المنامة 127 978 143 035 147 074 Manama
2. el-Muharrak المحرق 74 245 91 307 97 458 el-Muharrak
3. er-Rifá el-Garbi الرفاع الغربي 45.596 79 550 94 344 er-Rifá
4. Madínat Hamad مدينة حمد 29 055 52 718 65 466 Hamad
5. Aali عالي n.a. 47 529 55 052 el-Vuszta
6. Madínat Ísza مدينة عيسى 34 509 36 833 38 090 Madínat Ísza
7. Szitra سترة 36 800 34 317 37 657 Szitra
8. el-Budajja البديع n.a. 30 702 33 700 es-Samalijja
9. Dzsid Hafsz جد حفص 44 800 30 099 31 735 Dzsid Hafsz
10. el-Malikijja المالكية n.a. 13 658 14 573 el-Garbijja
11. el-Hidd الحد 8 610 11 637 12 797 el-Hidd

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az országban a hivatalos nyelv az arab, de beszélik még az angolt, a perzsát és az urdut.

A lakosság 73%-a arab (melyből 63% bahreini arab, 10% egyéb arab), 27%-a külföldi (8% iráni, 8% indiai, 2% pakisztáni, 1% európai, 8% egyéb).

A lakosság 85%-a muszlim (síita 51%, szunnita 34%) vallású, 6%-a keresztény, 6%-a hindu és 3%-a egyéb vallású.

Szociális rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egészségügyi ellátás ingyenes.[4]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Alba alumíniumgyártó cég egy telephelye
Manama egy képe
A Batelco telekommunikációs társaság egy hálózati központja

Általános adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olajipari ország. Az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) tagja. 2013-ban új pénznemet fog bevezetni a halídzsit.

Gazdasági bevételeinek 80%-a a kőolaj és a feldolgozott szénhidrogének eladásából származik.

  • Hazai össztermék (GDP)/fő: 19 817 USD (2009)
  • Munkanélküliség: 15%
  • Munkaerő: 295 000 fő
  • Infláció: 0,5% (2002)

Gazdasági ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oázisokban datolyát, gránátalmát, fügét és zöldségféléket termesztenek.

Ipar[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olcsó elektromos áramra ausztrál timföldimportra épülő alumíniumkohót és hengerművet telepítettek. Fejlett ipar jellemzi (hajóépítés- és javítás), de a hagyományos kézműves iparágaknak is nagy a szerepük. Öntöző- és ivóvízzel a ma már elapadóban lévő rétegvízforrások és tengervíz-sótalanító üzemek látják el.

Kereskedelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szigetet Szaúd-Arábiával összekötő híd

Az országra jellemző egyéb ágazatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az olajipari jövedelmekre alapozva a térség fontos kereskedelmi, pénzügyi, felsőoktatási központjává vált, de jelentős bevételei származnak a hajó- és légiforgalom tranzitilletékeiből, valamint a kisebb szigetek luxusszállóinak üdülővendég-forgalmából is.[5]

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Közúthálózat hossza 3261 km.
  • Repülőterek száma: 4 (a Bahreini nemzetközi repülőtér a sziget északi végében található, Manáma közelében).
  • Kikötők száma: 3
  • Kereskedelmi hajóflotta: 7 hajó (234 599 BRT)

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Internethasználat: 21%
A Nemzeti Múzeum épülete

Oktatási rendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az oktatás - a középiskolás kor végéig - ingyenes.[4]

Kulturális intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tudomány[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A bejárati ajtaja egy régi, hagyományos stílusban épült háznak

Művészetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományok, néprajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gasztronómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Turizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A turizmus fellendítésére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek (luxusszállodák, golfpályák, búvárkodás).

Javasolt oltás a turistáknak:

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Formula–1 bahreini pályájának egy része

Az olimpiai játékokon eddig egyetlen érmet nyert az ország. A 2008-as pekingi játékokon az atléta Rashid Ramzi a férfi 1500 méter síkfutás aranyérmese lett, aranyérmét azonban a NOB később doppingvétség miatt elvette és két éves eltiltást szabott ki rá.

A Bahreini labdarúgó-válogatott eddigi legjobb eredménye a 2004-es Ázsia Kupán elért 4. helye volt.

2004 óta megrendezésre kerül a Formula–1 bahreini nagydíj is. A versenynaptárban általában a negyedik helyen áll. 2011-ben elmaradt a verseny az országban uralkodó helyzet miatt.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Asura ünnep

December 16. - Nemzeti ünnep - A függetlenség napja 1971

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Final 2010-es népszámlálási adat
  2. A Földrajzi név-bizottság 45. ülésének határozatai
  3. Ld. a Harali c. cikket.
  4. ^ a b Bahrein. In: Öt világrész országról országra. Officina Nova - Magyar Könyvklub, Budapest, 1995. 404. ISBN 963 477 038 X
  5. Probáld Ferenc: Bahrein. In: Afrika és a Közel-Kelet földrajza. Egyetemi és főiskolai tankönyv. Második, átdolgozott kiadás. Szerk.: Probáld Ferenc. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2002. 310-312.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bahrein témájú médiaállományokat.