2011-es egyiptomi forradalom

A fiatalok forradalma vagy nílusi forradalom utcai demonstrációk, felvonulások, polgári engedetlenségek, az egyiptomi kormányzatot támogató erőkkel történő összetűzések sorozata, mely január 25-én – az Április 6. Ifjúsága Mozgalom vezetése által kiválasztott napon – kezdődött Egyiptomban. Erre a napra esik a nemzeti rendőrség ünnepnapja is. Kezdetben több tízezren vonultak fel Kairóban és az ország más nagyvárosaiban. Bár a helyi jelentőségű tüntetések már megszokottak voltak, az 1977-es kenyérlázadás óta nem volt ekkora, és az ország történetében még nem volt ennyire szervezett tüntetés. A tüntetők társadalmi, vallási és életkor szerinti összetétele igen színes képet mutat.

A demonstrációk a 2010–2011-es tunéziai felkelés kitörése után pár héttel indultak, és több tüntető a kezében lobogó tunéziai zászlóval jelezte is a két esemény közötti kapcsolatot. Ez a 2010–2011-es arab világbéli tüntetéseknek a tunéziai utáni egyik legnagyobb része. Az egyiptomi tüntetők motivációi elsősorban politikai és jogi természetűek voltak. Ilyen volt a rendőri brutalitás, a szükségállapottal indokolt törvények, a szabad választások és a véleménynyilvánítás szabadságának a hiánya, a korrupció, valamint az olyan gazdasági kérdések, mint a magas munkanélküliség, az élelmiszerek magas inflációja, és az alacsony minimálbér. A tüntetések szervezői többek között szabadságot és igazságot, a rezsim végét, új kormányt és az egyiptomi nép érdekeinek képviseletét követelték.

Az egyiptomi kormány rögtön megpróbált mindent bevetni annak érdekében, hogy véget vessen a tüntetéseknek. Ezek többsége az életre veszélytelen volt. Ilyen többek között a gumilövedék, a gumibot, a vízágyú és a könnygáz. Néhány esetben azonban éles lőszert is használtak. Ilyenkor több áldozat is meghalt. Január 29-ig legalább 105 tüntető vesztette az életét. 750 rendőr és 1500 tüntető sebesült meg. Kairót, az ország fővárosát háborús területként jellemezték. Szuez kikötővárosban igen gyakoriak az összecsapások. A kormány kijárási tilalmat rendelt el, de ezt a tüntetők nem tartották be. Sem a rendőrség, sem a hadsereg nem lépett fel a szabályok betartatása érdekében. A Mubárakhoz hű Egyiptomi Központi Biztonsági Erőket hamarosan a katonaság váltotta fel. Mivel azonban ők nem ügyeltek a közbiztonságra, elharapóztak a fosztogatások, és a polgárok önkéntes csoportokat hoztak létre, hogy védelmezzék a fontosabb épületeket. Február 11-én Omar Szulejmán alelnök bejelentette Mubárak lemondását, aki Kairót elhagyva a nyugodtabb légkörű Sarm es-Sejk-i üdülőhelyre húzódott vissza.

Előzmények

Szükségállapot

Egyiptom egy félig elnöki rendszerben működő köztársaság, melyben az 1958. évi 162. törvény értelmében 1957-től – egy 18 hónapos időszakot leszámítva – folyamatosan szükségállapot van. A törvény alapján kiterjesztették a rendőrök jogait, felfüggesztették az alkotmányos jogokat és cenzúrát vezettek. be. A törvény kifejezetten tiltja a nem kormányzati szervezésű politikai gyűléseket. Hivatalosan tiltják a utcai demonstrációt, a be nem jelentett politikai szervezeteket és ezek pénzügyi támogatását. A törvény alapján 17 000 embert tartóztattak le, a politikai foglyok számát pedig 30 000 körülire teszik. A szükségállapot értelmében a kormány akárkit akármilyen vád alapján előre nem meghatározott indokokkal is bebörtönözhet. Így ítélet nélkül is akármeddig be lehet zárni a foglyokat. A kormány mindig azt hangoztatja, hogy ha szabad választásokat tartanának, olyan ellenzéki szervezetek kerülnének hatalomra, mint amilyen a Muszlim Testvériség. Ellenzői azzal érvelnek, hogy ez ellentétben áll a demokrácia alapértékeivel. Ahhoz elengedhetetlen lenne, hogy az állampolgároknak méltányos bírósági eljárásban való részvételre legyen lehetősége. Emellett lényeges, hogy minden szavazónak ugyannyit számítson a szavazata, attól függetlenül, hogy ezzel kit akar segíteni.

Rendőri brutalitás

Carlos Latuff egyik politikai karikatúrája, melyen Háled Mohammed Szaíd Hoszni Mubárak figuráját lógatja

Háled Mohammed Szaíd kétes körülmények között halt meg 2010. június 6-án Alexandria Szídi Gáber nevű negyedében. Több szemtanú is megerősítette, hogy rendőrök verték agyon.

Január 25-én Mohammed el-Barádei, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség volt elnöke Alexandriában tüntetést szerevezett a rendőrök állítólagos brutalitása ellen, és meglátogatta Szaíd családját, akiknek részvétét fejezte ki.

A jelentések szerint a rendőrök visszafogták az erőszak alkalmazását. Egy rendőr egyszer az egyik tüntetőnek azt mondta, hogy már csak három feladata van, és utána átáll az ő oldalukra.

Mubárak elnöksége

A tünetők egy cipőt ábrázoló jelet tartanak a magasban, melyen Mubarak elnök arca mellett a következő szöveg olvasható: „Január 25.”

Anvar Szadat 1981-es, iszlamisták által történt meggyilkolása óta a korábbi alelnök, Hoszni Mubárak irányította az országot. Kormánya, melyet a média és egyes nem kormányzati szervek is kritizáltak, az iszlamisták visszaszorítása miatt az Amerikai Egyesült Államok támogatását élvezte. Ezen kívül azért is támogatták, mert Szadat példáját követve alapvetően Izrael mellé állt. Ennek az lett a következménye, hogy az USA területén alig lehetett olvasni egyiptomi tüntetésekről, és az itteni törvénysértések is szó nélkül maradtak.

Korrupció

Mubárak elnöksége alatt a Belügyminisztérium berkein belül drámaian elharapózott a korrupció. Ez amiatt alakult ki, hogy egyre nagyobb ellenőrzésre volt szükség az elnökség életben tartásához. Odáig vezettek ezek a korrupciós ügyek, hogy politikai szereplőket és fiatal aktivistákat is tárgyalás nélkül bebörtönöztek. Fogvatatási helyük bizonytalan. Egyetemeket, mecseteket zártak be, újságírókat távolítottak el politikai alapokon. Egyéni szinten minden köztisztviselő a maga szintjén beleláthat és bele is lát mindenki magánszférájába, gyakoriak a kínzások, a hatalmi túlkapások és az előzetes eljárás nélküli letartóztatások. Ennek csak az erőszak korlátai, és nem a törvények szabhatnak itt gátat. Ez alapján tartják fenn a köztisztviselők a felügyeletük alá tartozó területen a rendet.

Mikor befolyásos üzletemberek kerültek hatalomra a Nemzeti Demokrata Pártban, a kormányban és a Népgyűlésben, Ahmed Nazíf miniszterelnöksége (2004–2011) idején hatalmas gyűlölet lett úrrá a népen.^[forrás?] A hatalmi összetétel hatására gyakran üzleti vezetők – például Ahmed Ezz – kénye-kedve szerint módosítottak törvényeket és rendeleteket. Inkább az ő érdekeiket vették figyelembe, semmint a közjót.^[forrás?]

A Transparency International (TI) 2010-ben kiadott, a korrupció részarányát mérő indexéről szóló jelentése szerint az üzletemberek és az ország elemzői véleménye alapján az ország korrupciós indexe a 10 fokozatú skálán 3,1. Itt a legkorruptabb érték az 1, a legtisztább gazdasági pedig a 10. Egyiptom a 178 vizsgált ország közül a 98. legkorruptabb állam.

Gazdasági környezet

Gamal Abden-Nasszer jelentősen központosította az ország gazdaságát. Anvar Szadat azonban az infitáh („nyitás”) politikájával enyhített a korábbi állami irányításon. Mubárak ebben is folytatta elődje politikáját. 2004 és 2008 között számos olyan gazdasági döntést hoztak, mellyel meg akarták nyerni a külföldi befektetők bizalmát. A gazdasági világválság miatt leálltak a gazdasági nyitással, így már nem is akarták olyan mértékben növelni az GDP-jét.

A világgazdaság visszaesése miatt 2009-ben az ország gazdasági növekedése csak 4,9%-os volt. A válság elsősorban a turizmust és az olyan exportorientált ágazatokat érintette érzékenyen, mint amilyen a feldolgozóipar. Növekedett a munkanélküliség. Abban az évben a kormány egy 2,7 milliárd dolláros gazdaságélénkítő csomagot fogadott el. Ezzel elsősorban az infrastruktúrát és az exportra termelést akarta élénkíteni. 2010-ben további 3,3 milliárd dollárt irányzott elő, amivel szintén a gazdasági visszaesést akarta megállítani.

Az elemzők 2010. eleji becslése szerint Ahmed Nazíf kormányának újra át kellett volna alakítania a gazdaságot, hogy beindítsa a gazdaságot, növelje a külföldi befektetők bizalmát és javítsa az ország lakosainak gazdasági lehetőségeit. A magas gazdasági növekedés ellenére az átlag egyiptomi polgár életminősége nem javult számottevően. 2010. végi jelentések szerint az ország 80 milliós lakosságának mintegy 40%-a nagyjából napi 2 dolláros bevételből kénytelen megélni.

Külkapcsolatok

A külföldi partnerek, a nyugati kormányok, és főképp az USA fontos szövetségesként tekintett Egyiptomra, és nagy szerepe volt az izraeli–palesztin béketárgyalásokban is. Az 1967-es és 1973-as háborúk után Egyiptom és Izrael 1979-ben békeszerződést kötött Camp Davidben. A megállapodás értelmében a két fél beszünteti a harcokat, és a szerződés mindkét aláírója több milliárd dollárt kap az USA kormányától. Ez Egyiptom esetében évente több mint 1,3 milliárd dolláros katonai segítséget jelent. Ezen felül jön még a gazdasági és fejlesztési támogatás. Sok egyiptomi szerint Mubárak csak a Nyugat érdekeit akarja kiszolgálni, és nem figyel oda a saját népére. Ez elsősorban a fiatalok körében vált ki felindultságot.

Hadsereg

Az Egyiptomi Fegyveres Erőket a polgárok többre tartják, mint a rendőrséget. A hadsereg tagjait képzett embereknek tartják, akik az országot védelmezik, míg az utóbbit korrupt szervezetnek, ami többeket törvénytelenül zaklat. A hadsereg vezetői közé tartozik Mohammed Huszejn Tantávi hadügyminiszter és Számi Háfez Enán tábornok, az egyiptomi haderő vezérkari főnöke. 1950 óta az ország mind a négy elnöke a hadseregből került az elnöki székbe. Az egyiptomi hadseregnek a tüntetések idején 468 500 aktív és 479 000 tartalékos katonája volt. Egyiptom GDP-jének 3,4%-át költi honvédelemre, ezzel 34. az országok között.

Túlnépesedés és hiányok

1966-ban az ország lakossága mindössze 30 083 419 fő volt. Polgárainak száma mára nagyjából 80 000 000 főre duzzadt. Legnagyobb részük a Nílus partján, 40 f000 km²-nyi területen él. Csak itt van az országban megművelhető földterület. A túlnépesedés miatt minden erőforrás szűkösnek bizonyult. Kevés megművelhető föld, a házterület és állást is nehezen lehet szerezni.

2010-es választások

A 2010 decemberében megtartott választásokat a média befolyásolása, letartóztatások, jelöltek kitiltása és állítólag választási csalás kísérte. Így lehetett elérni, hogy a kormányzó párt majdnem az összes szavazatot megszerezze.

Robbantások egy alexandriai templomnál

2011. január 1-jén már korán bombát robbantottak Alexandriában, közvetlenül egy templom előtt. A merényletben 23 kopt keresztény életét vesztette. Állítólag a gázai központú Iszlám Hadsereg áll a merénylet mögött. A támadások után sok keresztény az utcán tüntetett az erőszak ellen. Később muzulmánok is csatlakoztak a tüntetéshez. Miután Kairóban és Alexandriában is összecsapások alakultak ki a rendőrök és a tüntetők között, többen is Mubárak hatalmát megkérdőjelező szlogeneket skandáltak.

Tüntetések

Önégetések

Egyiptomban legalább hat ember gyújtotta fel saját magát. Közéjük tartozik egy olyan férfi is, akit az akció alatt letartóztattak Kairó egyik külvárosában. Abu Abd el-Monim Dzsaafar, egy 49 éves étteremvezető az Egyiptomi Parlament épülete előtt borította magát lángokba.

Önégetések Egyiptomban

	Név	Otthona	Dátum	Állapota	Referencia
1	Abu Abd el-Monim Dzsaafar	Sibín el-Kanáter	2011. január 17.
2	Mohammed Farúk Haszan	Kairó	2011. január 18.
3	Ahmed Hásim asz-Szajjed	Alexandria	2011. január 18.	Aznap
4	Mohammed Assúr Szorúr	Kairó	2011. január 18.

Halál Szuezben

A tüntetéssorozatot megelőzően messze Szuezben volt a legtöbb elégedetlenkedés a kormányzat ellen. Szemtanúk állításai alapján arra lehet következtetni, hogy a hivatalos adatnál (akkor hét főről számoltak be) lényegesen többen vesztették itt az életüket. Sokan mészárlásként írták le az itt történteket. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy betiltották a Szuezből történő közvetítést.

Január 25. – A harag napja

Tüntetők felvonulása január 25-én. A demonstrálók innen a Tahrír térre mentek Kairó belvárosába, és ott folytatták a megmozdulásokat

Január 25-én, a harag napján (arabul يوم الغضب , jaum al-gadab) vagy a forradalom napján több városban, így Alexandriában, Szuezben, Kairóban és Iszmáílijjában is. Kairóban a tüntetők kedden reggel a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt, a belvárosban gyűltek össze. Ez a nap az egyiptomi rendőrség napja. A Bíróság előtt tartott felvonuláson a szokásosnál jóval többen vettek részt. Ez volt az első eset, hogy át tudták törni a biztonsági kordont, és egészen a Tahrír térig jutottak.

A jelentések szerint Szuezben két tüntető, Kairóban pedig egy rendőr vesztette életét. A fővárosban a rendőrök könnygázt vetettek be a tüntetők ellen, akik kövekkel viszonozták a támadást. Ezzel meghátrálásra késztették a biztonsági erőket.

A tüntetések mérete

Több ezren tüntettek Kairóban, közülük 15 000 ember a Tahrír téren. Alexandriában 20 000 ember vonult fel. 200 elégedetlen demonstrált a déli Asszuán, 2000 fő a keleti Iszmáílijja, 3000 elégedetlenkedő pedig az északi Mahalla városában.

Január 26.

Január 26-án az előző napihoz hasonlóan több ezren vonultak az utcákra. A tüntetők akkori számáról még nem született megbízható becslés. Mind a tüntetők, mind a rendőrök durvább eszközökkel próbálták megfékezni a másik felet. Kairóban egy rendőr és egy tüntető meghalt. Szuezben drámai összecsapásokra került sor, többen éleslőszert is használták. A tüntetők és a rendőrök kölcsönösen verték egymást. Itt is több kormányzati épületet fel akartak gyújtani, többek között egy rendőrségi központot. Ennek hatására a rendőrök kivonultak Szuezből, és helyüket a hadsereg vette át. Ők fékezték meg a tüntetőket.

Január 27.

Felvonuló tüntetők január 25-én

Mivel sokan a másnapi nagy tüntetés szervezésével voltak elfoglalva, ezen a napon csak kevesen vonultak az utcákra. A Muzulmán Testvériség teljes egészében támogatta a tüntetéseket, és bejelentette, hogy tagjai részt fognak venni a január 28-ra, péntekre szervezett megmozdulásokon. Az ellenzék reformer szellemiségű vezetője, Mohammed el-Barádei megígérte, hogy vissza fog térni a másnapi nagy tüntetésre. Hozzátette, hogy amennyiben felkérik Mubárak elmenekülése után, szívesen lenne ideiglenesen az ország elnöke.

Még ugyanaznap a Sínai-félsziget északi részén a rendőrök lelőttek egy beduin tüntetőt, így a halottak száma hétre emelkedett.

Továbbra is nagyobb megmozdulások színhelye volt Szuez. Ismét épületeket, rendőrőrsöket gyújtottak fel. Szuez és a Sínai-félsziget lakosságát tűzfegyverekkel szerelték fel. A környező területek védelméről is a tüntetők gondoskodnak.

Ezután egy ember videóra vette, amint egy újabb áldozatot követelt a rendőrök egyik célzott lövése. A felvétel az izraeli határhoz közeli Sejh Zovejdben lakó, 22 éves Mohammed Átef halálát örökítette meg.

Január 28. – A harag pénteke

Tüntetők Carlos Latuff karikatúráival január 28-án

Január 28-án több ezren töltötték meg Egyiptom utcáit. Ezt a napot a harag péntekjének nevezték el. Az egyiptomi kormány röviddel hajnali 1 óra előtt, még a tervezett nagy megmozdulást megelőzően leállította az internetszolgáltatást az ország területén. Egyesek még ekkor is tartották a kapcsolatot, igaz, más médián keresztül. Néhány helyen blokkolták a mobiltelefonos szolgáltatásokat is. Minden szolgáltatónak ki lett adva, hogy az adott területen függesszék fel a szolgáltatásukat. Az egyiptomi törvények értelmében ehhez van joga a kormányzatnak, és a rendeletet minden vállalatnak be kell tartania.

Az Al Jazeera English angol nyelvű helyszíni jelentése a tüntetésekről

A pénteki ima után több tízezer egyiptomi kezdett tüntetni. Órákon belül százezres nagyságúra bővült a tömeg. Mohammed el-Barádei, az elnökválasztás egyik jelöltje visszatért Kairóba, és megígérte, hogy részt vesz a megmozduláson. Január 28-án ő vezette a gízai felvonulást. Egy kormányellenes megmozduláson még aznap letartóztatták és házi őrizetbe helyezték.

A rendőrök egész nap könnygázzal, gumilövedékekkel, vízágyúkkal próbálták meg feloszlatni a tüntetést. Egyiptom sok városában, így Kairóban és Alexandriában is összecsaptak a kormányellenes tüntetők és a helyszínt biztosító rendőrök. Szuezben több ezren fogták körbe a rendőrség épületét, és mindenkit kiszabadítottak, akit a tüntetésen való részvétel miatt zártak be. Búr Szaídban több tízezer tüntető gyűlt össze, és több kormányzati épületet is felgyújtottak. Szuezben legalább egy ember belehalt a rendőrök lövésébe. A kormány 18 óra és reggel 7 óra között kijárási tilalmat rendelt el. A tüntetők ezt nem vették figyelembe, és a rendeletet betartató rendőrökkel kellett szembenézniük. Este a tüntetők a kormánypárt egyik fővárosi székházát gyújtották fel. Miközben a tüntetők visszavonultak, hogy elmondhassák esti imáikat, a rendőrség továbbra is lőtte őket könnygázzal. Ugyanez volt a helyzet Alexandriában is.

Az egyiptomi kormány a rendőrség megerősítésére Kairóba, Alexandriába és Szuezbe rendelte a katonaságot. A tüntetők és a katonák együttes erővel védték a kormánypárt székháza mellett álló Egyiptomi Múzeumot.

Az egyiptomi vezérkari főnök, Számi Háfez Enán egy delegáció élén éppen Washingtonban tárgyalt, mikor az utat a tüntetések hírére váratlanul félbe kellett szakítania. Ez az amerikai és egyiptomi haderők között évente megrendezett megbeszélések 2011-es állomása lett volna. A tárgyalásokat a nemzetközi biztonságért felelős hadügyminiszter-helyettes, Alexander Vershbow vezette. A tervek szerint a február 2-ig tartó megbeszélésen Enán találkozott volna az amerikai egyesített egységek admirálisával, Mike Mullennel is. A tüntetések miatt azonban január 28-án a küldöttség elhagyta Washingtont, hogy vissza tudjanak térni Egyiptomba.

Január 29.

Demonstrálók egy katonai járművön

Többfelé folytatódtak a zavargások. A tüntetők fő jelmondata ez volt: „Le Mubárakkal!”. Többen azt skandálták, hogy „Egy a nép, vele a hadsereg”. Ezt azzal lehet magyarázni, hogy a bár a hadsereg kritikusan, de nem egyértelműen viszonyult az eseményekhez. Helyi idő szerint délután 1–2 óra körül a Tahrír téren 50 000, Kafr es-Sejhben 10 000, míg az ország jelentősebb városaiban is több ezren gyűltek össze. 1 óra körül a hadsereg bejelentette, hogy 16:00 és 08:00 között kijárási tilalmat rendelnek el Kairóban, Alexandriában és Szuezben. Az Al Jazeera English jelentései szerint az előző nap este 6 órától elrendelt kijárási tilalomnak vajmi kevés eredménye lett. A tüntetők továbbra is a Tahrír téren táboroztak. A Belügyminisztérium épülete előtt is gyülekezett a tömeg. Itt három embert megöltek, akik meg akarták rohamozni az épületet.

A jelentések alapján a tüntetők biztosabbak voltak a dolgukban, mint ezt megelőzően valaha is. Többen már ünnepi hangulatban voltak. Úgy gondolták, közel a nap, mikor Mubárak lemond a hatalmáról. Ekkor azonban semmi kézzel fogható jel nem utalt erre. A kijárási tilalom ellenére az emberek az utcákon gyülekeztek, és senki sem próbálta őket megállítani. Egy szemtanú arról számolt be, hogy korra és nemre való tekintet nélkül mindenki kint volt az utcán. Mivel nem voltak rendőrök Kairó utcáin, megszaporodtak a fosztogatások. Bár többen megpróbálták kifosztani az Egyiptomi Múzeumot, mások a műkincsek védelmére keltek. Több azonban ennek ellenére megsérült, két múmia pedig megsemmisült. Lezárták a gízai piramisokhoz vezető utat is. A jelentések szerint Sarm es-Sejk nyugodt.

Tüntetések Kairóban

Január 29-én legalább 105 halottról lehet tudni. A hullaházak adatai és az elszórtan fekvő testek alapján sokat, ha nem mindet lövés ölte meg.

Szemtanúk szerint ünnepi hangulat alakult ki, amikor Kairóban kormányzati, a Központi Biztonsági Szolgálat tulajdonában lévő fegyvereket sikerült elrabolni.

Az egyik szemtanú az Al Jazeerának telefonon keresztül úgy nyilatkozott, hogy egy csoport elfogott egy felfegyverzett civilekből álló tömeget, akik mepróbáltak helyi bankokba betörni. A kihallgatások alatt kiderült, hogy a foglyok az Egyiptomi Titkosrendőrség tagjai, akiknek a káoszkeltés volt a feladata.

Eközben a kairói reptérről egész nap 19 magánrepülőgép szállt fel, fedélzetén több tucat gazdag egyiptomi vagy arab családdal, és a legtöbb esetben Dubaj felé távoztak. Több arab ország (köztük Szaúd-Arábia, Libanon, az Egyesült Arab Emírségek és Jordánia) kiegészítő repülőjáratot indított, hogy kimenekítse Egyiptomban tartózkodó állampolgárait.

Január 30.

Egy páncélozott gyalogsági harcjármű, melynek az oldalára tüntetők ráfújták a következő szöveget: „Le Mubárakkal!” „Nem Mubárakra!” „Mubárak, a diktátor megbukott.” Az alsó sorban pedig: „Tolvaj, takarodj!”

Több ezren, a kijárási tilalomról tudomást sem véve, egész éjszaka az utcán maradtak. Ahogy esteledett, Kairó utcáit egyre több felfegyverzett páncélos és katona lepte el. Olyan fontos pontokat védelmeztek elsősorban, mint amilyen a vasúti pályaudvarok, a nagyobb kormányzati épületek és a bankok. A hadsereg sikertelenül próbálkozott a környező települések megvédésével, ezért az ott lakók fegyverekkel, botokkal és késekkel felszerelt katonai csoportokat állítottak fel. Ezekkel akarták visszaverni a fosztogatókat és a bankrablókat. Szuezben is összevonták a hadsereget. Itt az ellenállóknak nem kellett a rendőröktől tartaniuk. Éjszaka Szuez utcái is hangosak voltak, de hajnal hasadtával csitultak a kedélyek. Kairóhoz hasonlóan itt is csoportokba tömörülve védték a házakat és az üzleteket. A hadsereg rengeteg ellenőrző pontot állított fel. Nagyjából 30 újabb holttestet szállítottak Kairó központjába az ed-Damardas Kórházba. Ketten közülük még gyermekek voltak.

Reggel 6 órára a Tahrír tér szinte kiürült, már csak pár százan maradtak. Délelőtt azonban a hírek szerint ismét 3000–5000 ember gyülekezett. Több száz bíró is felvonult, akik eddig még nem vonultak utcára. Ők is a többiekhez hasonlóan új alkotmányt és átmeneti kormány felállítását követelték. Csatlakoztak a főtéren demonstrálókhoz, és ezután együtt tüntettek. A katonáknak tűzparancsot adtak, de ők ezt megtagadták, mondván: azért vannak ott, hogy megvédjék a tüntetőket. Az Al Jazeera szerint a hadsereg vezetője megüzente a tüntetőknek, hogy nem fog közéjük lövetni. A tüntetőket helikopterek pásztázták és vadászrepülőgépek suhantak el alacsonyan a tér felett. Mikor először elhaladt az Egyiptomi légierő két F–16-os repülőgépe, a tömeg üdvrivalgásban tört ki. A következő köröket viszont hangosabb skandálás, nevetés és hullámzás kísérte. A tömegnek esze ágában sem volt feloszlani. A jelentések szerint a tüntetők szedték fel a Tahrír téren a szemetet. Alapvető közszolgáltatások sem működtek, de az utcára vonulók "meg akarták tisztítani az országukat." A helyszínen ételt és italt is osztottak.

Tüntetők a Tahrír téren január 30-án. A felirat: " Mubárak, takarodj!"

Mohammed Huszejn Tantávi, Egyiptom hadügyminisztere és az Egyipzomi Hadsereg főparancsnoka is felbukkant a Kairó belvárosában, a Tahrír téren tüntetők között. 18:30-kor Barádei is a térre érkezett, és azt mondta: „Amit elkezdtünk, azt már nem lehet visszafordítani.” Hozzátette: „Tiétek ez a forradalom. Tiétek a jövő. Az egyik legfontosabb követelés a rezsim eltávolítása és egy olyan Egyiptom felépítése, melyben minden egyiptomi demokráciában, erényesen, szabadon és méltóságteljesen élhet.” Az ellenzék egyik vezére szerint Mubárakkal nem, csak a hadsereg vezetésével lehet tárgyalni. Ugyanakkor Mubárak megbeszéléseket folytatott a hadsereg parancsnokaival.

Helyi idő szerint 10:55-kor elrendelték, hogy zárják be az Al Jazeera összes kairói irodáját. Ugyanekkor visszavonták az összes tudósítójuk engedélyét is.

A Muzulmán Testvériség, az Április 6. Ifjúságának Mozgalma, a Mindnyájan Háled Szaídért, a Január 25. Mozgalom és a Hefála, a tüntetések fő szervezői megegyeztek, hogy támogatják Barádeit abban, hogy kezdje meg az ideiglenes nemzeti egységkormány felállítása érdekében szükséges tárgyalásokat. Ezek a szervezetek szívesen látnák Barádeit az elnöki székbe is.

Mubárak elnök a légügyi minisztert, a légierő volt vezetőjét, Ahmed Safíkot kérte fel kormányalakításra. Politikai simulékonysága miatt gyakran az új miniszterelnököt emlegették Mubárak lehetséges utódjaként.

Az Egyiptomi Központi Bank bejelentette, hogy a bankok és a tőzsde is zárva maradnak ezen a napon. Az Al Jazeera jelentései szerint a Muszlim Testvérség 34 tagját már nem őrzik tovább a katonák, így szabadlábra kerültek. A Tahrír tér kivételével 22:30-ra ismét lehetett látni rendőröket az utcán.

Január 30-án Mubárak tengerparti villáját maroknyi felfegyverzett, az elnökhöz hű rendőr őrizte. Ők minden közeledő járművet visszafordítottak. Sarm es-Sejkben a tüntetéseknek nem volt halálos áldozata. Csak kisebb összetűzések alakultak ki. Többen katonai repülőgépeket láttak felszállni a város melletti repülőtérről. Ezt a területet azonban gyakran használják különféle hadgyakorlatokhoz is. A tüntetések kitöréséig ez volt az egyik legforgalmasabb légikikötő az országban, bár a nap folyamán a legtöbb könnyű repülő elhagyta a területet.

Január 31.

Civilruhás rendőrök tüntetőket vernek Kairóban

A január 30-ról 31-re virradó éjszaka békésen telt a fővárosban. Kevesebb fosztogatásról érkezett hír, mint az előző napokban.

A biztonsági szakemberek bejelentették, hogy a kijárási tilalom 15:00-kor kezdődik, és azzal fenyegették meg a tüntetőket, hogy az előírást megszegőket lelövik. Ennek ellenére nagyon kevés erőszakot alkalmaztak. A biztonsági erők és a katonaság emberei elhagyták a Tahrír teret. Több neves sportoló és kulturális személyiség is felbukkant a tüntetők között. Több városban, így Kairóban is sztrájkot hirdettek a gyárakban.

Az Egyiptomi Légierő Mi-17-es helikoptere köröz a Tahrír tér felett

Továbbra is több százezren tüntettek a nagyobb városokban. Csak Kairóban 250 000 ember vonult az utcákra. Abu Szimbelben egy tüntetőt lelőttek, erősítést küldtek a Szuezi-csatorna biztonságának fenntartására. A tüntetések kezdete óta először rendeztek felvonulást Mubárak mellett. Ezen nagyjából 1000 ember vett részt.

Barádei ismét csatlakozott a Tahrír téren összegyűlt több ezer fős csoporthoz. Azt mondta a tömegnek: „Amit elkezdtünk, már nem lehet visszafordítani.” Ezzel az előző napi kormányellenes tüntetésre utalt. A több ellenzéki mozgalmat összefogó Nemzeti Szövetség a Változásért ernyőszervezet Barádeit bízta meg azzal, hogy tárgyaljon az elnökkel.

Tantávi vezetésével a hadsereg vezérkara úgy döntött, visszahívják a kivezényelt katonákat. A hadsereg ismét együttes erővel tiltakozott az ellen, hogy erőszakot alkalmazzon a tüntetőkkel szemben. Szerintük jogos érdekek állnak a zavargások mögött. The army released a statement saying "The armed forces will not resort to use of force against our great people. Your armed forces, who are aware of the legitimacy of your demands and are keen to assume their responsibility in protecting the nation and the citizens, affirms that freedom of expression through peaceful means is guaranteed to everybody."

A fosztogatók most már bevásárlóutcákat gyújtogatnak. Az Egypt Air törölte az összes belföldi és külföldi járatát. Állítólagos bombaveszély miatt az egyik Londonból Kairóba tartó gépet Athénban a földre tették.

Jelentések szerint több nagy börtönt is megtámadtak, és rohamosan romlott a rend és a törvény hatalma Egyiptomban.

Február 1. – „Milliók menete”

Az ellenzék vezetői egy milliós nagyságrendű tüntetést szerveztek, amit „milliók menetének”(arabul مسيرة مليون, maszírat miljún) neveztek el. A megmozdulást február 1-jére a Tahrír tértől az elnök héliopoliszi palotájáig tervezték. A biztonsági erők szögesdróttal vették körbe a palotát, hogy a tüntetők semmiképp se tudjanak behatolni.

Az egyiptomi kormányzat felügyelete alatt működő média szerint Kairóban százezres nagyságrendben gyűltek össze az emberek. A BBC nem vállalkozott a Tahrír tériek becslésére, szerinte 100 000 és 250 000 körül lehetett a számuk. Ez lenne a tér maximális befogadóképessége. Az egyiptomi biztonsági erők szerint félmillióan tüntethettek a fővárosban. Az Al Jazeera szerint már délután több mint egymillióan gyűltek össze Kairó központjában, és a későbbi órákban 2 millió körülire duzzadhatott a tömeg. Ezalatt Alexandriában 250 000, míg a Sínai-félszigeten 100 000 ember gyűlt össze az elnök ellen tüntetve. Országszerte 8 millióan vonultak az utcákra.

Tüntetők február 1-jén

Kairóban ezalatt 10 000 ember vonult fel, akik Mubárakot támogatták. Ők azzal érveltek, hogy csak a jelenlegi elnök képes garantálni az ország stabilitását.

Ezzel együtt a Facebookon indult egy virtuális „March of Millions” nevű csoport, melynek feltett szándéka, hogy összegyűjtsön egymillió olyan embert, aki támogatja a meneteket. Recep Tayyip Erdoğan, Törökország miniszterelnöke arra kérte Mubárakot, hogy hallgasson a nép változást követelő szavára.

Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi vezetője arról számolt be, hogy meg nem erősített jelentések szerint legalább 300 ember vesztette az életét, és a sebesültek száma is 3000 körülire tehető. Ezalatt a bankok zárva vannak, így az emberek nehezen jutnak hozzá az élelmiszerek beszerzéséhez szükséges készpénzhez. Akiknek van pénze, azoknak pedig csillagászati összegeket kell kifizetniük, mivel a fogyasztók megrohamozták a még nyitva lévő boltokat.

Késő éjszaka Mubárak bejelentette, hogy nem indul a soron következő, szeptemberben esedékes választásokon. Hozzátette, hogy addig viszont a hivatalában kíván maradni. Megígérte, hogy politikai reformokat fog beindítani. Arra kéri az egyiptomi hatóságokat, hogy a törvénysértőket és a felfordulásért felelős embereket büntessék meg. Szerinte a békés tüntetés szerencsétlen összecsapásokká alakult, amiért a politikai helyzet súlyosbodását kívánó politikai erők a felelősek. Crowds continued protesting in Tahrir Square, demanding that the president step down. A Wikileaks szerint Mubárak a haláláig hatalmon akart maradni, és a szabad és egyenlő választások megakadályozásával akarta elérni, hogy ebben senki se gátolhassa meg. Egyes jelentések szerint Mubárak bejelentésére azután került sor, hogy Barack Obama különmegbízottja, Frank G. Wisner megmondta, hogy az Egyesült Államok nem szívesen látja már a hatalomban, és eljött annak az ideje, hogy valódi demokrácia jöjjön létre.

Február 2. – Tevecsata

Töntetők Kairóban a Tahrír tér közelében

A február 1-jéről 2-ára virradó éjszaka Alexandriában összecsaptak Mubárak támogatói és ellenzői. Jelentések szerint lövések is eldördültek. Az előző nap összegyűlt tömeg egy része úgy döntött, hogy a Tahrír téren éjszakázik, és másnap rögtön folytatják a tüntetést. Ekkor újabb tüntetők csatlakoztak hozzájuk.

Helyi idő szerint délben az internet-hozzáférést részben visszaállították, és enyhítették az éjszakai kijárási tilalmat. Innentől ez csak este öt és reggel hét óra között volt életben.

A hadsereg arra kérte a tüntetőket, hogy mindenki menjen haza a stabilitás érdekében. Az állami televízió a következő üzenetet sugározta a tüntetőknek: „Azonnal el kell hagyniuk a Tahrir teret. Megerősített információink szerint egy erőszakos csoport közeledik a tér elé, akik robbanóbombákkal fel akarják gyújtani a teret.”

Az Egyiptomi Nemzeti Párt több embert a térre küldött, hogy kifejezzék Mubárak iránti szimpátiájukat. Több szemtanú arról számolt be, hogy a biztonsági erők megvesztegetéssel arra vettek rá hétköznapi polgárokat, hogy menjenek a tüntetők közé, és támadják meg őket. Az egyiptomi kormány által a helyszínre küldött zavargók lovakon és tevéken a tömeg közé mentek, oldalukon pedig kardok, ostorok, bunkósbotok, kövek és zsebkések lógtak. Külföldi zsoldosokat is az országba küldtek, hogy segítsenek kimenekíteni az országban rekedt külföldieket. A Mubárak mellett tüntetők között voltak civil ruhás rendőrök is. Az Al Jazeera élő közvetítésében lehetett látni, hogy a Mubárak mellett tüntetők mellényében ott voltak a rendőrigazolványok. A Tahrír téren is lövések dördültek el.

A Mubárak mellett tüntetők megtámadták Anderson Coopert, a CNN tudósítóját. Rajta kívül még Ahmed Bagatót, az Al Arabiya riporterét is megtámadták az elnök mellett kiálló aktivisták. A nyugati média ekkor már nyíltan arról beszélt, hogy a Mubárak mellett és ellen tüntetők között hamarosan polgárháború robbanhat ki. Ezt arra alapozták, hogy a két fél közötti erőszaknak már több száz sérültje van.

A Mubárak ellen fellépő tüntetők Molotov-koktélt is bevetettek. Az Egyiptomi Múzeumra gyújtóbombákat dobtak, és filmfelvételek szerint gyújtóbombákat és köveket hajigáltak az épületek tetejéről a téren összegyűlt tömegbe. Az egyiptomi egészségügyi miniszter beszámolója szerint 5 ember meghalt, 836 sérültet pedig kórházba kellett szállítani. Alexandriában összetűzésre, Búr Szaídban pedig zavargásokra került sor.

Pan Gimun, az ENSZ főtitkára elítélte az erőszakot, és ismét a reformok szükségességét hangsúlyozta. Az EU külügyi biztosa, Catherine Ashton szintén az erőszak leállítására szólított fel, és megjegyezte, hogy Mubáraknak konkrétabban ki kellene fejtenie, milyen reformokra is számíthat a népe.

David Cameron, az Egyesült Királyság miniszterelnöke és a Fehér Ház együttesen ítélte el az erőszakot, és az Egyesült Államok Külügyminisztériuma a zavargások közepette is önuralomra szólította a feleket. Obama elnök azt is kijelentette, hogy az átalakulásnak „most rögtön” el kell kezdődnie. Guido Westerwelle német külügyminiszter és Nicolas Sarkozy francia elnök egyaránt azt hangsúlyozta, hogy mindenkinek joga van békésen felvonulni. Ezzel együtt Recep Tayyip Erdoğan török elnök a demokratizálódás folyamatát sürgette. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök az új kormány keltette aggodalmainak adott hangot. „Biztos vagyok abban, hogy a változást és demokratizálódást követelő erők sikere egyben növeli az arab világ és Izrael közti békét is. Ezt azonban még nem értük el. Biztosnak kell lennünk abban, hogy a béke tartós lesz majd.”

Mubárak nem tett eleget az eltávolítását követelő nemzetközi követeléseknek. Szamír Radván pénzügyminiszter azt mondta, a kormány kész az ellenzék összes pártjával egyeztetni. A hadsereg ezt megelőzően közleményt adott ki a televízión keresztül: „... Önök azért vonultak az utcákra, hogy kifejezzék a véleményüket. Most önökön van a sor, hogy visszaállítsák a normális hétköznapi viszonyokat. ”

Ali Gomaa, Egyiptom főmuftija azt mondta: „Nagyra becsülöm Mubárak elnököt, aki párbeszédet javasolt, és kielégíti a nép követeléseit. Nem szabad a legitim vezetéssel szembeszállni. Ez egy olyan támadás, mely végül káoszhoz vezethet. Most egy vak káoszban élünk, melyből könnyen polgárháború törhet ki. Minden szülőt arra kérek, hogy marasztalja otthon a gyermekeit.” Egy régebben a titkosszolgálatnál dolgozó tábornok azt mondta, Mubárak lelkiismeret-furdalás nélkül felgyújtaná az egész országot.

Mohammed el-Barádei azt kérte a hadseregtől, hogy avatkozzon közbe. Hozzátette, hogy a pénteki távozás napján biztosítani kellene a szabad elmenetel lehetőségét. „A mai erőszak ismét csak a bűnöző vezetés egyik legjobb példája. Mikor a rezsim gengsztereket uszít a békés tüntetőkre, nehezen lehet szavakat találni a helyzetre. Ez csak felgyorsítja a vezetés távozását.” Az ellenzéki pártok koalíciója megállapodott, hogy tárgyalásokat kezd az új kormánnyal. Azonban Barádei és a Muszlim Testvériség kijelentette, hogy nem tárgyalnak a vezetéssel, melynek tagja a Mubárak által kinevezett Omar Szulejmán elnökhelyettes, a titkosszolgálat korábbi vezetője.

Február 3.

Az egyiptomi egészségügyi miniszter szerint február 2-án és 3-án 13 ember életét vesztette, 1200 személy megsebesült.

Kairóban a kora reggeli órákban az Egyiptomi Múzeummal szemben úttorlaszt emeltek, melyeknek a tetejéről köveket és Molotov-koktélokat dobáltak. Jelentések szerint a hadsereg nagy kaliberű fegyverekből lövéseket adott le a levegőbe. Miután felállították az úttorlaszt, a rendőrség is nagy erőkkel vonult a területre. Mubárak támogatói ezután is Molotov-koktélokat dobáltak a kormány leváltását követelő tömegre. Alexandriában és Manszúrában is folytatódtak a tüntetések. Ezeken a helyeken az Al Jazeera értesülései szerint legalább egymillión vonultak fel. Egy autópálya hídját a katonaságnak harckocsik bevetésével kellett megtisztítania a Mubárak-szimpatizánsoktól, akik onnan dobálták a leváltást szorgalmazókat. Lent az utcán több száz rendőr választotta el a tömegeket. Megpróbálták visszaszorítani a Mubárak-pártiakat, és meg akarták akadályozni az Egyiptomi Múzeum előtt kialakuló harcvonal létrejöttét. A tér többi bejáratát is lezárták.

Mivel a bankok zárva voltak, és semmi remény sem volt arra, hogy a következő három napban kinyissanak, az így kialakult készpénzhiány csillapítása érdekében a Tahrír téren egyre többeknek élelmet és pénzt ígértek, ha átállnak a Mubárakot támogatók közé.

Sahíra Amín, a Nile TV elnökhelyettese lemondott a pozíciójáról, amit a tüntetések közvetítésével indokolt. A reptérről történő megérkezésük után az Al Jazeera két tudósítóját bántalmazták. Az egyiptomi tüntetésről beszámoló külföldi tudósítók közül sokakat bántottak, vertek, egyesekre a Mubárak mellett tüntetők rálőttek, vagy másként félemlítették meg őket. Az Al Jazeera három riporterét letartóztatták, majd később szabadon engedték.

A főügyész úgy döntött, megakadályozza, hogy Ahmed Abd el-Azíz, Ahmed Ezz, Mohammed Zuhajr, Mohammed Vahíd Garana, Ahmed Alá ed-Dín Magrabi és Habíb Ibráhím el-Ádli – volt miniszterek és tisztviselők – elhagyhassák az országot, és befagyasztotta a bankszámlájukat. Ezt csak akkor szabadítja fel, ha visszatér az országba a béke és a stabilitás, megalakulnak a kivizsgáló és felügyelő testületek, és megindulnak azok a vizsgálatok és eljárások, melyek kiderítik a felelősök személyét.

Az ABC munkatársával, Christiane Amanpourral készített interjúban Mubárak azt mondta, elege van a hatalomból, de azért nem akar most lemondani, mert azzal országát káoszba taszítaná. Ennek pedig a Muszilm Testvériség lenne a fő haszonélvezője. „Nagyon elszomorítottak a tegnapi események. Nem akarom azt látni, hogy az egyiptomiak egymással harcolnak. Nem érdekel, hogy mit mondanak rólam az emberek. Most az országom érdekel, most Egyiptom sorsa foglalkoztat.” „Soha nem futok el. Ezen a földön fogok meghalni.” Omar Szulejmán alelnök az állami televízióban megerősítette: „Sem az elnök, sem családjának bármely tagja, nem fog indulni a választásokon. Így a fia sem. A Január 25. Ifjúsága nem romboló mozgalom volt, sokkal inkább követelő mozgalom. Az alkotmány 76. és 77. szakaszát már módosítják, de a többi részét is át fogjuk tekinteni.” A Tahrír téri összetűzésekről a következőket mondta: „Mindenkit felelősségre vonunk, aki ezekért az összetűzésekért felelős lehet. A harcolók rosszul értelmezték az elnök beszédének a tartalmát.” Egy az eseményeknek az egyiptomi gazdaságra gyakorolt hatását firtató kérdésre a turizmus iparágával foglalkozott: „9 nap alatt egymillió turista hagyta el Egyiptomot. El tudja képzelni, mekkora lett így a bevételkiesés?”

Hozzátette, hogy mindenkit szabadon engednek, akit a tüntetések alatt tartóztattak le. Ez alól csak azok képeznek kivételt, akiket bűncselekményekkel vádolnak. Végül arra kérte a tüntetőket, hogy mivel minden kérésük meghallgatásra talált, menjenek haza nyugalommal. Megköszönte azokat az erőfeszítéseket, melyekkel előrébb lendítették Egyiptom politikai életét.

A Bloomberg jelentése szerint a Vodafone-t az egyiptomi kormány arra kényszerítette, hogy minden előfizetőjének küldjön el egy SMS-t. Ebben a Mubárak-pártiak által kitalált üzenet szerint a Mubárak-ellenesek nem lojálisak az államhoz, és fel kell lépni ellenük. Vittorio Colao, a Vodafone vezérigazgatója arról is beszámolt, hogy nagy tömegek még mindig nem tudnak SMS-t küldeni.

Mubárak felfegyverzett támogatói külföldi újságírókra támadtak, és elvették a műszereiket. Állítólag civil ruhás rendőrök állították le több, a Tahrír térre néző épületben a média képviselőinek a munkáját. Ezen kívül Mubárak támogatói megtámadták az egyik információs központot, amit emberi jogi szervezetek állítottak fel. Az Amnesti International szerint két munkatársukat és a Human Right Watch egyik megfigyelőjét őrizetbe vették. Egy éjszakás kairói őrizet után szabadon engedték a The New York Times két riporterét. Robert Gibbs, a Fehér Ház szóvivője elítélte a Mubárak-kormány újságírókkal szembeni fellépését. Szerinte ez teljességgel elfogadhatatlan, és minden őrizetben lévő újságírót szabadon kell ereszteni. Az USA és az Egyesült Királyság külügyminiszterei szintén elítélték az internet és a mobilhálózatok korlátozását és az újságírók egyre fokozódó zaklatását. Obama kormánya arra figyelmeztetett, hogy az újságírók elleni támadásokból arra lehet következtetni, hogy február 4-én mg súlyosabb szigorítások lesznek.

Február 4. – A Távozás pénteke

A Tahrír téren a távozás péntekén egy csecsemő lebegteti Egyiptom zászlaját

A harag napja és a harag pénteke szervezői február 4-re az elnöki palota elé szervezték meg a „távozás pénteke” (arabul جمعة الرحيل ) nevű megmozdulást. Azt követelték, hogy Mubárak azonnal mondjon le a hatalmáról, és ezt a napot jelölték meg a hatalomátadás végső dátumaként.

Az előző éjszakát több tüntető a Tahrír téren töltötte, Kairó utcáira pedig tankokat vezényeltek. Az elnök támogatói is aktívak voltak, és a hajnali órákban kisebb összecsapásokra is sor került.

Több százezres tömeg a Tahrir téren

Több százezren gyűltek össze a főtéren, hogy közösen mondják el a pénteki imát. Az Egyiptomban élő keresztények és mások, akik nem vettek részt az imán, élőláncot vontak az imádkozók köré, így akarva őket megvédeni az ellentábor támadásától. Az aznapra tervezett események az ima után kezdődtek meg. Az al-Dzsazíra a Tahrír téren összegyűltek számát milliós nagyságrendűre becsülte. Mohammed el-Barádei szintén ott volt a tömegben. A tüntetők Gamal Abden-Nasszer és Anvar Szadat volt elnökök képét emelték a magasba. A tüntetők végül nem jutottak el az elnöki palotáig. Alexandriában több mint egymillió ember vonult az utcákra, amire még nem volt példa a város történelmében. Figyelmeztették a kormányt, hogy amennyiben erőszakot alkalmaznak Kairóban, ők is a fővárosba mennek, és együttes erővel szállnak szembe a vezetéssel.

Gizában, el-Mahalla el-Kubrában, Szuezben, Búr Szaídban, Rafahban, Iszmáílijjában, Zagázigban, Asszuánban és Assziutban is tüntetéseket tartottak.

A főügyész elrendelte, hogy a volt miniszterek és kormányzati tisztviselők után Rasíd Mohammed Rasíd bankszámláját is fagyasszák be, valamint vele szemben is rendeljenek el utazási megszorításokat. A miniszter az Al Arabiya társaságnak telefonon keresztül így nyilatkozott: „A kialakult helyzet miatt tértem vissza Davosból Egyiptomba. Az új miniszterelnök az előző kormányban betöltött pozícióba nevezett ki. Ezt én visszautasítottam, mert szerintem itt is vérfrissítésre van szükség.” Az utazási tilalomról megjegyezte: „Semmit nem tudok arról, hogy vádat emeltek volna ellenem. Hat és fél éven át szolgáltam. Bátran állok minden vizsgálat elé. Nekem senki nem szólt ezekről a döntésekről, csak a médiából értesültem róluk.” Rasídról jó véleménnyel vannak az egyiptomiak, és a tüntetések előtt az elnökválasztás egyik jelöltjeként is szóba került.

A The New York Times és a Bloomberg jelentései szerint az amerikai adminisztráció és az egyiptomi kormány megbeszéléseket folytatott Mubárak azonnali lemondásáról, melynek során a hatalmat az Omar Szulejmán alelnök vezette ideiglenes kormánynak adja át. Minél később mond le Mubárak, a tüntetések annál erőteljesebbek lesznek.

Az Al-Ta'awunnál dolgozó Ahmad Mohammed Mahmúd a tüntetésekről élő felvételt közvetítő riporterek közül az első áldozat. Életét egy január 28-án szerzett lőtt seb oltotta ki.

Február 5.

A február 4-ről 5-re virradó éjszaka többen kinn maradtak a Tahrír téren, bár az előző éjszakákhoz képest nyugodt volt a hangulat.

Az úgynevezett Izaat esz-szaura (a forradalom közvetítése) nem más, mint egy magasan álló színpad, amit arra használtak a tüntetők, hogy erről szóljanak a tömeghez. A háttérben a Kairói Amerikai Egyetem látható

A hideg, esős idő ellenére a tüntetők továbbra is a téren maradtak. A kora reggeli órákban lövéseket lehetett hallani. A tüntetők szerint a Mubárak mellett tüntetők meg akarták ostromolni a teret. A katonák erre a levegőbe lőttek, hogy feloszlassák ezt a tömeget. Később élőláncot alkottak, és így próbálták meg távol tartani a tér közepén gyülekező tüntetőket védelmező barikádoktól a feléjük közeledő tankokat. Egy szemtanú arról számolt be, hogy mikor a katonaság egyik vezetője a hullámpalából és drótokból összeeszkábált véderők lebontására szólított fel, a téren dulakodásig fajult a helyzet. Miközben egyre szorosabbra fogták a téren lévőket, a hadsereg helyi parancsnoka és a tüntetők összetalálkoztak. Arra kérte őket, hogy térjenek haza, és az élet térjen vissza a normális mederbe. A tüntetők erre azt válaszolták, hogy Mubárak fog elmenni, ők pedig maradnak. A hadsereg sokkal szervezettebb volt, és jobban tudta, mit akar tenni, mint eddig bármikor is. Kairó központjában továbbra is nagy erőkkel voltak jelen a hadsereg képviselői. A Belügyminisztérium egyik szóvivője szerint a hadsereg mindvégig semleges álláspontra fog helyezkedni. Ennek az a legfőbb oka, hogy ha támogatnának valakit, a másik fél rájuk foghatná, hogy elfogultak. Legfőbb feladatuknak azt tartják, hogy az ellentétes érdekű csoportok szétválasztásával megakadályozzák az összecsapások kialakulását. A Tahrír téren a nap folyamán ismét dulakodás tört ki, amiben egy tüntető az életét vesztette. Külföldiek egy csoportja csatlakozott a tüntetőkhöz, és virágokat osztogattak, valamint egy angol nyelvű transzparenst emeltek a magasba. Ezzel mind a szolidaritásukat akarták kifejezni. Szuezből is ötszázan érkeztek a helyszínre. A jelentések szerint 10 000 ember töltötte az éjszakát Alexandria utcáin.

Iszlamista szélsőségesek arra szólították fel híveiket, hogy állítsák le az arab gázvezetéken keresztül Izraelbe történő gázszállítást. A Sínai-félszigeten emiatt szabotázsakciót hajtottak végre. A gázszállítás egy hétig szünetelt.

Miután Szafvat es-Sheríf lemondott a felsőház elnöki pozíciójáról, helyére Hoszám Badrávit nevezték ki. Gamál, Mubárak fia lemondott a Politkai Bizottság titkári és a titkárhelyettesi pozíciójáról is. Mufíd Seháb igazságügyi minisztert és Zakarijja Azmit, az elnöki stáb vezetőjét is kizárták a pártból. A kezdeti jelentések még azt is tudni vélték, hogy Mubárak lemondott a kormánypárt elnökének pozíciójáról is. Ezt az értesülést később azonban az állami televízió és az információügyi miniszter is megcáfolta. Habíb el-Ádli volt belügyminiszter és a vezetőség három tagja is házi őrizetbe került. Hírek szerint több más biztonsági vezetőt is letartóztattak, akik katonai börtönben raboskodnak. Az ellenzéki vezetők azonban még mindig magát Mubárakot akarják eltávolítani a hatalomból. A tüntetőket arra kérték, hogy minden kedden és pénteken gyűljenek össze, míg Mubárak le nem mond, és igazat nem ad a népnek.

Február 6. – A mártírok vasárnapja

Muzulmánok és keresztények közösen Egyiptomért Carlos Latuff karikatúrája

A harag napja, a harag pénteke, a milliók menete és a távozás pénteke szervezői ismét megmozdulást szerveztek, melynek a "mártírok vasárnapja" (arabul أحد الشهداء ) nevet adta.

Koptok a tahrir téri imádkozás élén

Február 5–6 éjszakáján is többen a Tahrír téren táboroztak, mialatt Alexandriában késő éjszakába nyúltak a tüntetések. Reggel lövéseket lehetett hallani Kairó utcáin.

M1 Abrams harckocsi a Tahrir tér bejáratánál

Az egyiptomi keresztények szabadtéri istentiszteletet tartottak a Tahrír téren. Ezzel a központi televízió azon hírét akarták megcáfolni, hogy a központban összegyűlt tömeg mind a Muszlim Testvériség szimpatizánsa lenne. A koptok meg akarták mutatni, hogy ők is kiveszik a részüket az országos felkelésből, és ugyanazt gondolják, mint az ország nagy többsége. Mikor elkezdték a keresztények a vasárnapi miséjüket, a muzulmánok élőlánccal védelmezték őket. A Tahrír téren összegyűlt tömeg ezt énekelte: „Egyek vagyunk! Egyek vagyunk!” Délben a meghaltak emlékére gyászmisét tartottak. A muzulmánok később egy temetési imán vettek részt. Nagyjából 1 millió tüntető gyűlt össze Kairóban. Mindeközben egy jegyes pár úgy döntött, a tömegben házasodnak össze. Úgy tervezték, a nászútjuk idején is a Tahrír téren maradnak. Mindeközben Alexandria el-Rámel városrészében a vasútállomás környékén is hatalmas tüntetéseket szerveztek. Manszúra városában is több ezren tiltakoztak, és Mubárak leváltását követelték.

A hatalmon lévő rendszer tovább támadta az újságírókat. Ajman Mohji ed-Dínt, az Al Jazeera English egyik tudósítóját letartóztatták a Tahrír téren, és kilenc órán át őrizetben tartották.

Az országszerte ideiglenesen megnyitott bankok előtt hosszú sorok kígyóztak, és az emberek mindenáron amerikai dollárhoz akartak jutni.

Omar Szulejmán alelnök eközben tárgyalni kezdett az ellenzék több képviselőjével is, köztük Mohammed Morszival és esz-Szajjid el-Badavival. A Muzulmán Testvériség bejelentette, hogy ők is részt akarnak venni a megbeszéléseken. Szulejmán beleegyezett egy olyan tervbe, mely szerint bírókból és politikusokból felállítanak majd egy bizottságot, amelynek az alkotmányozási reform áttekintése lesz a fő feladata. Tervek szerint március elején teszi le a bizottság az asztalra a javaslatát. Nagíb Szávírisz, a megbeszélések egyik résztvevője szerint nagy lépések történtek.

Február 7.

Az Al-Azhar Egyetem egyik imámja, akinek a szeme sebesült meg

Váel Gonejmet, a Google közel-keleti és észak-afrikai marketingosztályának a vezetőjét, a Facebook egyik alapítóját szabadon engedték a január 25-i letartóztatásából. 20:00-kor a Twitteren a következő üzenetet tette közzé: „A szabadság az a gyümölcs, mely megédesíti az érte folytatott harcot.” Miután a DreamTV sugárzott egy vele az előzetes letartóztatás alatt készített felvételt, több ezer szimpatizáns csatlakozott a következő Facebook-csoporthoz: „We authorise Wael Ghoneim to speak on behalf of the Egyptian revolution.” („Felhatalmazzuk Váel Gonejmet, hogy az egyiptomi forradalom érdekében szólaljon fel.”) Egy nyilatkozatban a következőket lehet olvasni:

„Először is részvétemet szeretném nyilvánítani mindazon egyiptomiakért, akik az életüket vesztették. Őszintén sajnálom, hogy elvesztettük őket, egyikünk sem ezt akarta. Nem rombolni akartunk. Kérem, ne csináljanak hőst belőlem. Nem vagyok hős. Egy olyan ember vagyok, aki 12 napot átaludt. Azok az igazi hősök, akik az utcákon voltak, kérem, azokat filmezzék, akik erre rászolgáltak. Jól vagyok. Isten is azt akarja, hogy változások legyenek az országunkban. Minden összecsapásnak abba kell maradnia. Együtt megtisztíthatjuk az országot. — Váel Gonejm”

Több százezren maradtak a Tahrír téren, és semmi jele nem volt annak, hogy el akarnának menni. Szimbolikusan eltemették Ahmed Mahmúdot kint a téren. A tüntetők azt követelték, hogy vizsgálják ki a halála körülményeit.

Hargában hét ember megsebesült, miközben egy rendőrségi épületet rohamoztak meg. Azt akarták elérni, hogy távolítsák el az egyik rendőrségi tisztviselőt. Őt túlságosan kemény kezűnek tartották. A rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre. A központi adatok szerint országszerte 11 ember vesztette életét. Az ENSZ jelentései legalább 300 halottról beszélnek. A MENA jelentése szerint Mubárak két bizottságot állított fel, melyeknek a feladata az alkotmánymódosítás előkészítése.

Szamír Radván bejelentette, hogy 6,5 milliárd egyiptomi fontot (221 milliárd forintot) különítenek el a nyugdíjak és a kormánytisztviselők fizetésének 15%-os emelésére. Ez volt a kabinet első döntése a tüntetések megindulása óta. Egy tüntető azt mondta, ez az emelés nem elég ahhoz, hogy a tüntetők egyhamar abbahagyják a felvonulásukat. Bár a bankok kinyitottak, az iskolák és a tőzsde továbbra is zárva maradtak. Az Egyiptomi Értéktőzsde nyilatkozata szerint legközelebb február 13-án lesz ismét kereskedés.

Záhi Havássz, az ókori műemlékekért felelős miniszter bejelentette, a fosztogatók okozta kárt öt napon belül kijavítják. Lépéseket tettek annak érdekében is, hogy ismét meg lehessen nyitni Egyiptom híres kulturális helyszíneit. Ezek a területek a demokráciáért folytatott tüntetések kitörése óta zárva tartottak. Többek között Tutanhamon párducos álló szobrát, és az Újbirodalom idejében, 3500 évvel ezelőtt készített fa szarkofágot tettek tönkre. A közvetlenül a tüntetések mellett lévő múzeumot ekkor már a hadsereg őrizte.

Habíb el-Ádli volt belügyminisztert hadbíróság elé állították, mivel tűzparancsot adott ki a tüntetők ellen – ezzel felborítva az egyiptomi nyugalmat – , valamint vizsgálják a szerepét a 2010. december 31-én, az alexandriai templomnál elkövetett robbantásban betöltött szerepét is.

Az állami Al-Ahram bejelentette, hogy a felkelők pártjára áll, és attól fogva nem támogatja a hatalmon lévő rezsimet. A Der Spiegel meg nem erősített hírek alapján azt közölte, hogy Mubárak elhúzódó németországi kezelésre készül. Így úgy maradhatna az ország elnöke, hogy közben megteremti a békés átmenethez szükséges feltételeket.

Február 8. – Egyiptom szeretetének a napja

A Tahrír tér Egyiptom szeretetének a napján

A rendszer bukásáig zárva

A harag napja, a harag pénteke, a milliók menete és a távozás pénteke szervezői újabb megmozdulást hirdettek, melynek az Egyiptom szeretete nevet adták. (arabul يوم حب مصر , jaum hubb Miszr).

Az eddigi egyik legnagyobb megmozduláson több mint egymillióan gyűltek össze a Tahrír téren és környékén. Többen arról számoltak be, hogy ez az első megmozdulás, amin részt vettek. Köztük több olyan egyiptomi is volt, akik ekkor tértek haza külföldről. Több száz tüntető ment az Egyiptomi Parlament épülete elé, és ott követelték Mubárak lemondását. Mások a felsőház és a Miniszterek Tanácsa elé vonultak. Ők ezután ott aludtak, közvetlenül a Tahrír tér mellett.

Alexandriában is erőteljes tüntetést tartottak. A Szuezi-csatorna munkásai is sztrájkba fogtak. A BBC tudósítójának jelentése szerint ennyien még nem vonultak az utcára, mint ennek a napnak a délutánján.

Több száz újságíró gyűlt össze az állami Al-Ahram újság székházának előcsarnokában. Itt a korrupció ellen és a nagyobb sajtószabadság mellett emelték fel a szavukat.

Az egyiptomi állami televízióban Omar Szulejmán bejelentette, hogy két bizottságot alakítanak, melyek a politikai és alkotmányos reformokat készítik elő. Mindkét csoport azon nyomban munkához is lát. Az egyik bizottság a hatalomváltáshoz szükséges alkotmányos és egyéb jogi változtatásokat készíti elő. A másik a tervezett reformok megvalósulását kíséri figyelemmel. Azt is bejelentette, hogy a tüntetők ellen nem emelnek vádat, és létrehoznak egy tényfeltáró bizottságot is, mely megvizsgálja a február 2-i eseményeket. Bejelentette, hogy elkezdték kidolgozni a szélesebb körű sajtószabadság szabályait, és elkészítettek egy listát, hogy mit kell megtenni a szabad választások lebonyolítása érdekében. Reményei szerint békésen fog lezárulni a hatalomátadás folyamata. Szulejmán megismételte, hogy szerinte Egyiptom még nem készült fel a demokráciára, és lehet, hogy valaki puccsot hajt végre, hacsak nem kezdenek azonnal tárgyalásokat a tüntetők.

Ibráhím Joszri bíró, volt külügyminiszter-helyettes 20 kollégájával közösen arra kérte Abd el-Megíd Mahmúd legfőbb ügyészt, hogy az állam vagyonának eltulajdonítása miatt emeljen vádat Mubárak és családja ellen.

A Közel-keleti Hírügynökség értesülései szerint Mahmúd Vagdi belügyminiszter olyan politikai utasítást adott ki, melynek értelmében 34 – főként a Muszlim Testvériséghez kapcsolódó – politikai fogoly került szabad lábra.

Február 9.

A Tahrir-tér február 9-én este.

Néhány tüntető elhagyta a Tahrír teret, hogy a parlament előtt verje fel a sátrát. Ezzel a nemzetgyűlés azonnali feloszlatását akarták elérni. A tüntetők egy transzparenst függesztettek ki, melyen a következő szöveg szerepelt: „A rezsim bukásáig zárva.” A kabinet irodáit evakuálták, a tisztviselőket pedig átköltöztették egy másik épületbe. Ezalatt a szakszervezetek országszerte – de elsősorban Kairóban, Alexandriában és Szuezben – általános sztrájkot hirdettek. Mindenki a magasabb fizetések és a jobb munkakörülmények miatt vonult az utcára. Jelentések szerint országszerte több városban 24 óra alatt 20 000 dolgozó csatlakozott a sztrájkhoz. Vádi l-Dzsadídban is összecsapások alakultak ki, miután rendőrségi épületeket és az NDP székházát is megostromolták. Többen meghaltak, és több százan megsebesültek. Búr Szaídban a tüntetők – mivel a kormány nem tudta mindenkinek a lakhatását biztosítani – felgyújtották a központi vezetés helyi épületeit. Az elmúlt két napban az összetűzésekben ketten meghaltak, és több százan megsebesültek.

A külföldön élő egyiptomiak visszatértek az országba, hogy csatlakozhassanak a kormányellenes tiltakozásokhoz. Internetes kampányt indítottak, melyben a hazatérést és a felkelés támogatását szorgalmazzák.

Az előző nap kihirdetett amnesztia értelmében több mint 1000 olyan rabot engedtek szabadon, akik letöltötték a büntetésük 75%-át. A Sínai-félszigeten további 840 rab nyerte vissza a szabadságát. A Muzulmán Testvériség még mindig Mubárak lemondását követelte. Az állami tulajdonú alexandriai Channel 5 a tüntetők nyomására bezárta az épületeit, munkatársait pedig kimenekítették.

A kormány arra figyelmeztetett, hogy a folyamatos tüntetések csökkentik a hadsereg erejét. Ahmed Abu l-Gajt külügyminiszter visszautasította az USA azon kérését, hogy függesszék fel a szükségállapotot, és azzal vádolta meg az Államokat, hogy saját akaratát akarja rákényszeríteni Egyiptomra.

Gáber Aszfúr kulturális miniszter egészségügyi okokra hivatkozva benyújtotta a lemondását.

Február 10.

Óriástranszparens: „A nép a rezsim távozását követeli”

A parlament épületénél és a Tahrír téren is tovább folytak a tüntetések. A bírói kamara épületétől 3000 jogász vonult a kamara épületétől az Abdín-palotához, az elnök egyik rezidenciájához. Nagyjából 1000, fehér köpenybe öltözött orvos is a Tahrír térre érkezett. Folytatódott az országos sztrájk, mely kiterjedt a szállításra és a turisztikai ágazatra is. Most már Alexandria, Mahalla és Búr Szaíd városát is elérte a sztrájkhangulat.. A Mubárak lemondását már régóta váró tüntetők euforikus hangulatban énekeltek és egyiptomi zászlókat lengettek.

Az Al Hurra TV arról számolt be, hogy Mubárak a közeljövőben át akarja adni a hatalmát a hadseregnek. Haszan ar-Ruvejni tábornok, Kairó körzetének parancsnoka azt mondta a Tahrír téren összegyűlt tüntetőknek: „Minden követelésük teljesül még ma.” Az állami televízió hozzátette, hogy Mubárak kairói palotájából még aznap beszédet akar intézni a tüntetőkhöz. Erre azután került sor, hogy a hadsereg bejelentette: ezután csak az ország biztonságát védelmezik. Az AP szerint katonai puccs következhet be. Az állami televízió beszámolója szerint Mohammed Huszejn Tantávi honvédelmi miniszter két tucatnyi katonai tisztviselővel találkozott. Sem Mubárak, sem elnökhelyettese nem volt jelen a találkozón. Jelentések szerint Anasz el-Fikki információügyi miniszter visszautasította, hogy Mubárak le akarna mondani. Ahmed Safík miniszterelnök azt mondta: „Minden Hoszni Mubárak kezében van, ő pedig még semmilyen döntést nem hozott.”" Az Al Arabiya megbízható forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy Mubárak egy beszédében minden hatalmát át fogja ruházni az alelnökére. Ez később meg is történt. Ekkor jelentette, be, hogy az alkotmányhoz hat módosítást akar benyújtani, és amint felkészült rá az ország, felfüggesztik a szükségállapotot. A tüntetők meghitt csendben vagy haraggal hallgatták az elnök beszédét. Többen kiabáltak, és a cipőjüket lengették a levegőben. A hatalomátadásról azonban még nem esett szó. Mubárak azt mondta: „Úgy látom, azt várják tőlem, hogy az elnök jogosítványait és hatalmát átruházzam az alelnökre. Épp úgy, ahogy erről az alkotmány is rendelkezik.” Az alkotmány hivatkozott bekezdése szerint az elnököt akkor helyettesíti az alelnök, ha az ideiglenesen akadályoztatva van. Ez nem jelenti azt, hogy az elnök lemondana. Mubárak azt is mondta, hogy az országban kíván maradni, és mindent megtesz annak érdekében, hogy megvédje az alkotmányt és a polgárok biztonságát. Egész addig akarja megtartani a hatalmat, míg szeptemberben szabad és tisztességes választásokon a nép át nem ruházza másra a hatalmat. Mubárak beszéde után hárommillióan kiabálták a Tahrír téren, hogy „Takarodj, takarodj, takarodj!” Omar Szulejmán felszólította a Mubárak ellen tüntetőket, hogy mindenki menjen haza. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a hadsereg visszavonta a Kairóban az elnöki területek közeléből az erősítésnek odavezényelt seregeket. Röviddel a bejelentés után nagy számban indultak meg az elnöki palota irányába. Barádei azt mondta Mubárak maradására válaszul: „Egyiptom fel fog robbanni.” A hadsereget a mihamarabbi közbeavatkozásra szólította fel.

„„...Arra gondoltam, hogy az alkotmány előírásainak megfelelően az alelnökre ruházom át minden hatalmamat.””

– Hoszni Mubárak

Mubárak beszéde előtt többen találgattak, hogy Szulejmán vagy Tantávi veszi át a helyét. Televíziós beszédében Mubárak kifejtette, hogy szerinte a világ bosszút fog állni azokon, akik felelősek az erőszakért, és tiszta jövőképe van arra vonatkozólag, hogy miképp fejeződik be a válság. Azonban meg van elégedve mindazzal, amit az országnak nyújtott. Megpróbál hat alkotmánymódosítást beterjeszteni, a szeptemberi elnökválasztásig pedig átadja a hatalmát az elnökhelyettesének.

Február 11.

Mivel mindenki Mubarak lemondására számított, ami aztán nem következett be, a helyzet elfajult az országban. Alexandriában, Kairóban és több nagyvárosban is tovább folytatódtak a heves tüntetések. A parlamentet és az elnöki palotát továbbra is a tüntetők vették körbe. Az állami televízió székházát is több ezren fogták közre, így se ki, se be nem lehetett menni az épületbe. A hadsereg egy kommünikét adott közre, melyben támogatja, hogy de jure Mubarak maradhasson az elnök, miközben a hatalmat átadja az alelnökének, Suleimannak. Hossam Badrawi, az NDP új elnöke nem volt megelégedve azzal, hogy Mubarak továbbra is hatalmon marad.

A tüntetők új helyszíneken gyülekeztek Kairóban. A hadsereg az elnöki palotát, a televízió és a rádió épületét is körbe vette. A tüntetők azért rohamozták meg a média épületit, mert nem voltak megelégedve azzal, ahogyan tudósítottak az eseményekről. Ezután a tüntetőkre irányult a média figyelme, és elkezdték az eseményt január 25-i fiatalok forradalmának nevezni. Elismerték, hogy a közvetítésben előfordultak hibák. „Mi [az állami televízió] információs kavalkádban voltunk. Kívülről kemény utasításokat kaptunk.” Alexandriában és Manszurában is folytatódtak a tüntetések. Sínai északi részén Arishban 24 órán belül a második rendőrállomást gyújtották fel. Emiatt heves tűzpűrbaj tört ki, melyben egy tüntető meghalt, 20 pedig megsebesült.

Mubarak lemondása

Omar Suleiman alelnök helyi idő szerint 18:00-kor az elnöki palotából jelentette be, hogy az elnöki poszt megüresedett, az ország vezetését pedig elnöki tanács veszi át.

„Az irgalmas és könyörületes Isten nevében jelentem be a polgároknak, hogy az elmúlt nehéz napok alatt Hoszni Mubarak elnök úgy határozott, lemond az ország köztársasági elnöki posztjáról, és felkérte alegfőbb katonai tanácsot, hogy tagjai vigyék ideiglenesen az ország ügyeit. Isten legyen mindnyájunkkal.”

A jelentések szerint Mubarak és családja elhagyta Kairót, és a Vörös-tenger partján a hűvösebb Sarm es-Sejkben tartózkodtak. Youssef Boutros Ghali volt pénzügyminiszter Egyiptomból Bejrutba menekült.

Ünneplés

Egy katona a Mubarak távozását ünneplő tüntetőkhöz csatlakozik.

„	Egyiptom népe felemelte a szavát, hangját meghallották, és az ország már soha nem lesz ugyanaz, mint ami előtte volt.	”
– Barack Obama, Az USA elnöke

Mubarak lemondását országszerte ünnepségek követték.

Gizában is Mubarak lemondását ünneplik.

El-Baradei így nyilatkozott az AP-nek: "Ez életem legszebb napja. Évtizedes elnyomás után az ország ismét szabad lett." Reményét fejezte ki, hogy minden gond nélkül végbe megy a hatalomváltás. Szerinte „Egyiptom szabad lett.” Több tudósító rámutatott, hogy ez a nap az 1979-es iszlám forradalom évfordulója.

A tőzsde újranyitása

A bejelentés hírére az NYSE Euronext egyik, az egyiptomi tőzsdén jegyzett részvényekre specializálódott, tőzsdén jegyzett befektetés értéke 5%-kal emelkedett. Egyiptom CDS-felára – mely az ország nemfizetési kockázatának az egyik mérőszáma – 0,25%-kal csökkent. AzAl Arabiya jelentései szerint a katonai tanács meneszteni akarja a kormányt, és fel akarja oszlatni a parlamentet. Alexandriában és Kairóban ünnepeltek, és mindenfelé dudáltak. A BBC jelentései szerint Gázában örömtüzeket gyújtottak.

Letartóztatások

Az Egyiptomi Biztonsági erők sorfala a harag napján.

Aktivisták beszámolói szerint a rendőrök több tüntetőt is előállítottak a január 25-i tüntetések alatt. Gamál Íd, az arab világban történt embertelenségeket összegyűjtő szervezet vezetője szerint Assziutban 25 embert tartóztattak le. Hozzátette, hogy a rendőrség több transzparenst is lefoglalt. Biztonsági források arról számoltak be, hogy a január 25-i tüntetés előtti éjszaka ötven fiatal férfit tartóztattak le a városban. A megmozdulások keddi kezdete óta becslések szerint 860 embert börtönöztek be.

A Muszlim Testvériség forrásai szerint Muhandiszín városrészben egy, a tüntetésekre tartó csoportot vettek őrizetbe. Eszám el-Erjánt, a Muszlim Testvériség szóvivőjét január 28-án több társával közösen őrizetbe vették.

Ajman Núr, a liberális ellenzéki el-Gad Párt alapítója és vezetője azt állította, hogy fiát egy jelöletlen autóval szállították el. A biztonsági erők letartóztatták Jack Shenkert, a Guardian újságíróját. Shenker titokban felvételt készített arról, mikor a rendőrségi autóval elszállították. Őt és más tüntetőket is többször megvertek. Csak ezután gyömöszölték be őket az egyik rabszállítóba. 43 társával volt egy olyan kabinban, ahova csak szűk fémrácson keresztül ment be levegő. Több órán át utaztatták őket, mialatt az egyik cukorbeteg tüntető kómába esett. A többiek megpróbálták megállásra kényszeríteni a sofőrt, de nem jártak sikerrel. Miután a várostól messze megálltak egy rendőrségi épületnél, egy ember kinyitotta az autó ajtaját, és kifejezetten egy rabot várt: Ajman Núr fiát. A foglyok megpróbálták legyőzni a rendőröket, ezután autókat intettek le, illetve másképp próbáltak meg visszajutni az ország központjába.

Reakciók

Belföldön

Mohammed el-Barádei arra buzdította a lakosokat, hogy Tunéziához hasonlóan itt is űzzék el az elnököt. Azt mondta, a tüntetőket és az államhatalmat január 29-én egyedül képviselő katonaságot is megérti. Ezen a napon sehol sem lehetett rendőrrel találkozni. Sokan szimpatizáltak az utcákra kivezényelt katonákkal, akiket többen meg is sajnáltak.

Az egyiptomi felsőház külügyi és honvédelmi bizottságának az elnöke, a kormánypárt tagja azt mondta, szerinte a tüntetéseknek még nincs vége.

Mubárak beszéde után a Muszlim Testvériség egy nyilatkozatot tett közzé, mely szerint Mubáraknak le kellene mondania, és itt volt már az ideje, hogy a hadsereg is részt vegyen a folyamatokban.

Az országban jelenlévő három keresztény felekezet: (a kopt, a katolikus és az evangélikus) arra kérte a híveit, hogy mivel nem ismerik a tüntetések valódi célját, ezért maradjanak ki belőle. III. Senuda alexandriai pápa a demonstráció második napján tartott heti beszédében nyugalomra intette a híveket. Ennek ellenére több fiatal csatlakozott a kopt Rajmond Lakah Vafd párti politikus és Rafík Habíb vezette csoportokhoz. Szerinte napról napra egyre több kopt vesz részt a tüntetéseken.

Mubárak feloszlatja a kormányt

Január 29-én az előző napi tüntetések hatására Mubárak elnök beszédet intézett a nemzeti televízión keresztül az országhoz. Az éjfél után elkezdett beszéd volt az első, amelyben az ország vezetője a megmozdulások kitörése óta a nyilvánosság elé állt. Beszédében kifejtette, hogy bár a tüntetők átléptek egy határt, ahonnét már nincs visszaút, meg kell őrizni a nemzet stabilitását, a rendet és a törvényességet. Ennek érdekében felkérte a pár hónapja alakított kormányt, hogy a béke érdekében mondjon le. Helyükre új embereket nevez ki. Saját lemondását azonban nem ajánlotta fel.

Január 29-én Mubárak Omar Szulejmánt, az egyiptomi titkosszolgálat elnökét nevezte ki alelnöknek, és Ahmed Safík lett az új miniszterelnök.

A média cenzúrázása

Carlos Latuff egyik karikatúrája Mubárakot ábrázolja, amint lekapcsolja az internetet. Ekkor azonban őt is kihúzzák (kiűzik) az országból

A tüntetések első napjától kezdve a kormány mindent megtesz, hogy cenzúrázza a médiatartalmat, és gátolja a közösségi oldalak elérhetőségét. A tüntetők ugyanis ezeken keresztül tájékozódtak arról, hogy mi készülődik, illetve máshol mi zajlik. A tüntetés sikerét sokan a számítógépekhez nagyon értő, velük sokat foglalkozó fiataloknak tulajdonítják. Ők még a kormányzati tilalmak ellenére is hozzáfértek a közösségi portálokhoz.

Január 27-én a Twitteren több egyiptomi, illetve más médiákon a külföldi tudósítók is arról számoltak be, hogy a kormány meggátolja a rövid szöveges, illetve a BlackBerryn keresztül küldött üzenetek továbbítását. Ugyanekkor blokkolták a hozzáférést a Twitterhez, Majd ezután a Facebook lapjai sötétedtek el. Az Al Jazeera arról számolt be, hogy adását át kellett állítani más frekvenciára, mert jeleit zavarták a Nilesat hálózatán.

Az internet lekapcsolása

Helyi idő szerint január 27–28-án éjfél körül az egyiptomi kormány majdnem teljes egészében elvágta az országot az internettől. Az internet ekkora cenzúrázására még soha nem volt példa. Január 28-án 0:10 és 0:35 között nagyjából 3500 BGP-t zártak le. Nem egyszerre, hanem pár tíz perces eltéréssel kapcsolták le a rendszereket. A Renesys szerint a Telecom Egypt 0:12-kor, a Raya/Vodafone 0:13-kor, a Link Egypt 0:17-kor, az Etisalat Misr 0:19-kor, az Internet Egypt pedig 0:25-kor kezdte el leállítani a szolgáltatását. A Renesys úgy jellemezte a helyzetet, mintha mindenkit egyesével hívnának fel, és mondanák meg nekik, hogy nem lesz kapcsolat. Ehelyett egy automata egyszerre is elintézhetné ezt a feladatot. A Facebook megerősítette, hogy lapjait kevesebben látogatják Egyiptomból. A Kanadában működő, a BGP-ket figyelő honlap jelentése szerint a legtöbb elsődleges AS (ISP) forgalma nagy mértékben esett, ha ugyan meg nem szűnt. Lényegében nem volt olyan egyiptomi honlap, melyet el lehetett volna érni a világ valamely pontjáról.

Erre válaszul az amerikai külügyminisztérium szóvivője, Philip Crowley úgy nyilatkozott, hogy mindenhol utat kell engedni a szabad kommunikációnak. A cenzúra megkezdése után nagyjából 24 órával a mobiltelefonokon és az okostelefonokon újra lehetett használni az e-mail rendszereket.

Pénzügyi piacok

Január 26-án szerdán az egyiptomi EGX index a tüntetések folytatásának lehetőségére spekulálva nagy mértékben esett. 2011. január 13. óta az index értéke majdnem 1000 pontot esett. Január 26-án 6,1, míg január 27-én 6,2%-kal csökkent az index értéke. Ezután a tőzsde vezetője ideiglenesen felfüggesztette a kereskedést. A nagymértékű kezdeti esés után újra megnyilt a forgalom, az index pedig 10,5%-os zuhanással zárta a napot.

Január 28-án a Fitch Ratings Egyiptom adós kilátását negatívra rontotta, mivel a tüntetések elbizonytalanítják a politikai és gazdasági kilátásokat. Az egyiptomi dollárban denominált kötvények kamata, valamint az olaj ára emelkedett, a nemzetközi tőzsdék mutatói pedig csökkentek. Az arany nemzetközi ára 20 dollárral megugrott, így az elmúlt 12 héten nem látott magasságokba, 1341 dollárig emelkedett egy uncia arany ára. Az olaj ára 2,7 dollárral (4,3%-kal) emelkedve 89,34 dollár lett. Ennek legfőbb oka az, hogy sokan a helyzet eszkalálódásától tartanak.

Mubárak családjának távozása

Gamál Mubárak, Hoszni Mubárak fia – a reménybeli örökös – az amerikai, arab nyelvű honlap, az Akhbar al-Arab értesülései szerint családjával 2011. január 5-én Londonba menekült. Később arról szóltak a hírek, hogy a család valójában nem repült el. Az Al Jazeera Kairóba küldött tudósítója arról számolt be, hogy Gamál az egyiptomi fővárosban maradt, és a Nemzeti Demokratikus Párt vezetésével találkozott. Január 29-én, szombaton arról szóltak a hírek, hogy Gamál és Alá Mubárak családjával közösen megérkezett a brit fővárosba.