Emberi jogok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az emberi jogok azok a jogok és szabadságjogok, amelyek minden embert születésüktől fogva egyenlően megilletnek. Olyan alapvető polgári és politikai jogokat foglalnak magukba, mint az élethez vagy a szabadsághoz való jog, a vélemény és kifejezés szabadsága, a törvény előtti egyenlőség, valamint gazdasági, szociális és kulturális jogokat, mint a kulturális életben való szabad részvétel joga, élelemhez, neveléshez és munkához való jog.

Az ENSZ Közgyűlése 1950-ben jelölte ki december 10-ét az emberi jogok napjának annak emlékére, hogy 1948. december 10-én fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Az emberi jogok történeti fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol fejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első jogok biztosítása először az 1215-ben kiadott Magna charta libertatum, illetve az 1225-ös megújítása következtében jelent meg. Négy évszázaddal később, az 1628-ban megjelent Petition of Rights a kényszerintézkedések ellen tiltakozva követelte annak biztosítását, hogy törvényes ítélet nélkül senkit ne lehessen letartóztatni, illetve bebörtönözni. Az 1689-es Bill of Rights a parlament jogainak biztosítását tartalmazta. 1689 a Jognyilatkozat megszületésének éve, mely máig érvényben van Nagy-Britanniában.

Az Egyesült Államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államok jogrendjében kezdetektől, vagyis az 1776-ban elfogadott Függetlenségi Nyilatkozattól fogva jelen volt az alapvető szabadságjogok biztosítása és az egyenlőség elve.

Franciaország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciaországban a francia forradalom után, 1789 augusztusában létrejött Emberi és polgári jogok nyilatkozata deklarálta először (és azóta is maradandóan) az emberi jogok sérthetetlenségét. A dokumentum a következő alapvetéssel kezdődik:

„Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyarországon a Kiegyezés után lendült fel az emberi jogok védelme. 1878-ban a Büntető Törvénykönyv módosításával bevezették a személyes szabadság és sérthetetlenség elvét. 1895-ben törvény született a vallásszabadságról, 1914-ben pedig a sajtószabadságról. A II. világháború után az 1946. évi I. törvény, a köztársasági törvény foglalkozik az emberi jogok védelmével. Az 1949-ben elfogadott szovjet típusú alkotmány általánosítva tartalmazta a legfontosabb szabadságjogokat.

Az emberi jogok újkori fejlődése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg a nemzetek saját maguk számára próbálták deklarálni az emberi jogokat, később azonban megjelent a törekvés a nemzetköziségre. Ez a törekvés a világháborúk miatt ugyan visszaesett, azok befejeztével azonban még erőteljesebben folytatódott. Ezen folyamat legfontosabb pontja az ENSZ 1945-ös alapokmánya illetve az 1950. november 4-én aláírt Római egyezmény.

Az első teljes áttörés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2010-ben Mexikó Chiapas szövetségi állama, 2011. július 19.-én pedig Felipe Calderón elnök alárírásval az egész ország a Földön elsőként az Alkotmányába foglalta az összes emberi jogot a Fiatalok az Emberi Jogokért emberi jogi kampánya hatására.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Emberi jogok témában.

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]