Bill of Rights (Anglia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Indítványozása 1689. január 22. Megalkotása 1689. október 23. Ratikfikálása 1689. december 16.

Az 1689. évi Bill of Rights az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya, az a nyilatkozat, melyben az 1689. január 22-én a Westminsterben összeült gyülekezet kifejtette az angol alkotmány ama vezérelveit, melyek alapján III. (Orániai) Vilmost a trónta meghívták. Mivel az akkori forradalmi és átmeneti időben (II. Jakab elűzetése után) lehetetlen volt mindazokat a jog és alkotmányos kérdéseket pontosan és kimerítően felsorolni, melyek fölött a Stuartok és a parlament annyit viszálykodtak, a gyülekezet által választott bizottság tagjai arra szorítkoztak, hogy a Bill of Rights nyilatkozatban felsorolják mindazon bűntényeket, melyek a forradalom kitörését és Jakab elűzetését szükségessé tették; továbbá pedig, hogy Orániai Vilmost és nejét, Máriát, azon általános feltétel alapján hívják meg az üresedésben levő trónra, hogy ezek magukat a fennálló törvények megtartására kötelezik. A bizottság élén, mely a Bill of Rights-ot a Petition of Rights mintája szerint kidolgozta, John Somers jogtudós állott. Magát a jognyilatkozatot Halifax nyújtotta át Vilmosnak és Máriának, február 13-án a Whitehallban és csak miután Vilmos és neje a Bill of Rights megtartását megfogadták, tekintették azokat törvényes angol uralkodónak.[1]

A törvény nagy mértékben korlátozta a királyi felségjogokat. Bár III. (Orániai) Vilmos angol királynak nem tetszettek ezek a megszorítások, de elég bölcs volt ahhoz, hogy végül elfogadta a parlament döntéseit.

A név jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kifejezést "Jogokról szóló nyilatkozatnak" vagy "jogok törvényének" szokták fordítani; a történetírás általában nem fordítja le magyarra.

Főbb rendelkezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • az uralkodó nem helyezheti hatályon kívül a parlament által elfogadott törvényeket (a törvényeket a választott parlament hozza),
  • hadügyekben és pénzügyekben a parlament dönt (az uralkodó békeidőben nem tarthat állandó hadsereget a parlament hozzájárulása nélkül és nem szabhat ki új adókat a parlament hozzájárulása nélkül),
  • a király joga a választáskor a többségi párt tagjaiból a miniszterek kinevezése,
  • létre kell hozni a független bíróságot,
  • a király köteles időnként összehívni a parlamentet,
  • a király egyszemélyű hatalom, de vétójoga van csak, nem igazi ellenerő,
  • az uralkodó nem zárkózhat el a kérvények elől, nem tagadhatja meg a protestánsoktól a fegyverviselés jogát, indokolatlanul nem szólhat bele a parlamenti szavazásokba, nem büntetheti meg a parlamenti képviselőket azért, amit a vitákon mondtak, és nem szabhat ki kegyetlen büntetéseket.

Hatásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bill of Rights megszilárdította az alkotmányos monarchia alapjait. Hamarosan, 1693 és 1696 között, kialakult a miniszteri felelősség elve.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. V. ö. Macaulay, Anglia történ. II. Green, History of English people II. köt.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Bill of Rights (Anglia) témában.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bill of Rights (Anglia) témájú médiaállományokat.