Bill of Rights (Anglia)
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Az 1689. évi Bill of Rights az angol alkotmányos monarchia alapvető jogszabálya, az a nyilatkozat, melyben az 1689. január 22-én a Westminsterben összeült gyülekezet kifejtette az angol alkotmány ama vezérelveit, melyek alapján III. (Orániai) Vilmost a trónta meghívták. Mivel az akkori forradalmi és átmeneti időben (II. Jakab elüzetése után) lehetetlen volt mindazokat a jog és alkotmányos kérdéseket pontosan és kimerítően felsorolni, melyek fölött a Stuartok és a parlament annyit viszálykodtak, a gyülekezet által választott bizottság tagjai arra szorítkoztak, hogy a Bill of Rights nyilatkozatban felsorolják mindazon büntényeket, melyek a forradalom kitörését és Jakab elüzetését szükségessé tették; továbbá pedig, hogy Orániai Vilmost és nejét, Máriát, azon általános feltétel alapján hívják meg az üresedésben levő trónra, hogy ezek magukat a fennálló törvények megtartására kötelezik. A bizottság élén, mely a Bill of Rights-ot a Petition of Rights mintája szerint kidolgozta, John Somers jogtudós állott. Magát a jognyilatkozatot Halifax nyújtotta át Vilmosnak és Máriának, február 13-án a Whitehallban és csak miután Vilmos és neje a Bill of Rights megtartását megfogadták, tekintették azokat törvényes angol uralkodónak.[1]
A törvény nagy mértékben korlátozta a királyi felségjogokat. Bár III. (Orániai) Vilmos angol királynak nem tetszettek ezek a megszorítások, de elég bölcs volt ahhoz, hogy végül elfogadta a parlament döntéseit.
Tartalomjegyzék |
A név jelentése [szerkesztés]
A kifejezést "Jogokról szóló nyilatkozatnak" vagy "jogok törvényének" szokták fordítani; a történetírás általában nem fordítja le magyarra.
Főbb rendelkezései [szerkesztés]
- az uralkodó nem helyezheti hatályon kívül a parlament által elfogadott törvényeket (a törvényeket a választott parlament hozza),
- hadügyekben és pénzügyekben a parlament dönt (az uralkodó békeidőben nem tarthat állandó hadsereget a parlament hozzájárulása nélkül és nem szabhat ki új adókat a parlament hozzájárulása nélkül),
- a király joga a választáskor a többségi párt tagjaiból a miniszterek kinevezése,
- létre kell hozni a független bíróságot,
- a király köteles időnként összehívni a parlamentet,
- a király egyszemélyű hatalom, de vétójoga van csak, nem igazi ellenerő,
- az uralkodó nem zárkózhat el a kérvények elől, nem tagadhatja meg a protestánsoktól a fegyverviselés jogát, indokolatlanul nem szólhat bele a parlamenti szavazásokba, nem büntetheti meg a parlamenti képviselőket azért, amit a vitákon mondtak, és nem szabhat ki kegyetlen büntetéseket.
Hatásai [szerkesztés]
A Bill of Rights megszilárdította az alkotmányos monarchia alapjait. Hamarosan, 1693 és 1696 között, kialakult a miniszteri felelősség elve.
Forrás [szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998) (Declaration of Rights címszó alatt)
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ V. ö. Macaulay, Anglia történ. II. Green, History of English people II. köt.
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Bill of Rights szövege
- The Parliamentary Archives - Itt található az eredeti
 |
Ez a történelmi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
