Személyes szabadság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szabad társadalom, jogállam természetes állapota a szabadság, tehát mindent szabad, ami nem tilos, tehát mindent szabadon meg lehet tenni, a tilalmakat jogszabályok tartalmazzák. A személyes szabadság az ember önállóságához, jogképességéhez kapcsolódó garancia, mely szabadság nem a jogból, hanem a természetből ered. Aki kétségbe vonja más szabadságát valamely dologban, annak kell bizonyítania a jogszabályi tiltás meglétét.

A szabadságjog kiterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általános érvényűen elmondható a következő: Az ember személyes szabadsága addig tart, amíg azzal másokét nem korlátozza.

Fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A személyes szabadság az ember életét végigkísérő, állandó eleme az emberi létezésnek, a cselekvések, választások, tevékenységek során manifesztálódik. Így beszélhetünk

  • tartózkodási hely
  • lakóhely
  • foglalkozás
  • hivatás
  • oktatás
  • gondolatközlés
  • bírálat
  • véleménynyilvánítás
  • szabad mozgás
  • szexuális élet

szabadságáról, szabad alakításának jogáról.

Garanciái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A személyes szabadság megsértését, veszélyeztetését a jogalkotás legfőképpen a büntetőjog terén szankcionálja. Személyi szabadság megsértése, Kényszerítés – általános jellegű Magánlaksértés – lakóhely szabadságának megsértése Emberrablás– foglalkozás szabadságának megsértése, tartózkodási hely megválasztása szabadságának megsértése Erőszakos közösülés – szexuális viszony létesítése szabadságának megsértése

Korlátozása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A személyes szabadság sem abszolút joga az embernek, így korlátozható. A szabadságvesztés esetén, letartóztatás, őriezetbe vétel, távoltartás stb. esetén korlátozható. A korlátozás feltétele, hogy arányos, szükséges, és célszerű legyen a korlátozás, emellett pedig jogszabály írja elő.

Lásd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

személyhez fűződő jogok