Lelkiismereti szabadság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A lelkiismereti szabadság alapvető emberi jog, magában foglalja a személyes meggyőződés, világnézet, vallás szabad megválasztásának szabadságát.

Ez tehát egy gyűjtőfogalom, mely jóval tágabb a vallásszabadságnál, így például az ateista nézetek vállalása is beletartozik, mely nyilvánvalóan nem férne össze a vallás szabad megválasztásának jogával. A lelkismereti szabadság garantálása a jogállam egyik elsődleges feladata, mivel elképzelhetetlen egy szabad társadalom ott, ahol az állam polgárai jogszabályi kötelezettségük teljesítése okán – például törvénybe iktatják, hogy mely vallásokat nem lehet gyakorolni – lelkiismereti konfliktusba kerülnek önmagukkal.

A lelkiismereti szabadság terjedelme[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lelkiismereti és vallásszabadság joga magában foglalja a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását és azt a szabadságot, hogy vallását és meggyőződését mindenki vallásos szertartások végzése útján, nyilvánosan vagy magánkörben kinyilváníthassa vagy ha úgy gondolja kinyilvánítását mellőzze – tehát rejtve maradjon –, gyakorolhassa vagy taníthassa. A lelkiismereti meggyőződés terjesztése a tömegtájékoztatási eszközök útján is történhet. Nem tiltható be tehát vallási újság, vagy például ateista nézeteket valló tömegtájékoztatási eszköz. A lelkiismereti szabadságra való tekintettel lehetett a fegyveres katonai szolgálatot megtagadni Magyarországon, míg el nem törölték a kötelező katonai szolgálatot.

Garanciális szabályok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vallása, meggyőződése és azok kinyilvánítása, gyakorlása miatt senkit semmilyen hátrány nem érhet és semmiféle előny nem illet meg. Állami nyilvántartásba vallási és más meggyőződésre vonatkozó adatot felvenni nem szabad, ilyen adatok alapján nem kategorizálhatók az állampolgárok. A lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni.

Vallásgyakorlás speciális esetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szülőnek, gyámnak joga van ahhoz, hogy a kiskorú gyermek erkölcsi és vallási neveléséről döntsön, és arról megfelelően gondoskodjék, így tehát a szülő joga kiterjed arra, hogy kiskorú gyermekének vallásos nevelést adjon.
  • Az egyéni és közösségi vallásgyakorlást lehetővé kell tenni a szociális, egészségügyi intézményben gondozott, a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott számára.
  • A katonai szolgálatot teljesítő a vallását szabadon gyakorolhatja.

E három garanciális szabály jelentősége azért nagy, mert a rendszerváltást megelőző szocialista diktatúra évtizedeiben éppen ezeken a vallásgyakorlás során speciális körülményű területeken nem valósult meg a lelkiismereti szabadság.

Lásd[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

személyhez fűződő jogok