Természetes személy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az a személy, aki önállóan jogképes, azaz saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. [1]

A természetes személy jogi műszó, amellyel az élő embert, a személyhez fűződő jogok természetes alanyát jelölik, szemben a jogi személlyel.

Meg nem született személy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az édesanyja méhében fejlődő magzat, világrajövetele előtt. Jogképessége feltételes, az élve születés tényétől mint feltételtől függ. Öröklési jogi képessége is éppen ez okból kifolyólag feltételes.

Cselekvőképtelen személy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Saját autonóm döntéshozatalra ideiglenesen vagy végérvényesen képtelen természetes személy. A cselekvőképtelenséget bíróság mondhatja ki, amely ezzel egyidejűleg egy törvényes képviselőt is kijelöl, aki a cselekvőképtelen személy érdekében, a nevében eljár.

Gyermekkorú vagy kiskorú személy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bizonyos életkort még el nem ért gyermek, aki a személyiségi jogaival korlátozottan élhet. Sok esetben szülei, gondviselői járnak el érdekében.

Elhalt személy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elhalt személy alapvetően nem rendelkezik személyiségi jogokkal, ugyanis azok általában az élő személyeket illetik meg. Bizonyos alapjogok azonban az elhalt személyeket is megilletik, például kegyeleti jog, orvosi titoktartáshoz fűződő jog.

A természetes személyekkel kapcsolatba hozható információk az ún. személyes adatok.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Természetes személy. BankRáció.hu. (Hozzáférés: 2011. szeptember 7.)