Gyűrűs tuskógomba
 |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 |
||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||
| Armillaria mellea (Vahl) P. Kumm. |
||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||
|
||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú médiaállományokat. |
| Gyűrűs tuskógomba mikológiai jellemzői |
|||||||
|
|||||||
|
|||||||
|
|||||||
A gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea korábban, Armillariella mellea) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a kalaposgombák (Agaricales) rendjéhez, ezen belül a pereszkefélék (Tricholomataceae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Megjelenése [szerkesztés]
A gyűrűs tuskógomba csoportosan növő tömeggomba. A kifejlődött példányok kalapjának átmérője 10 centiméter körüli, színe változó árnyalatú, barna vagy sárga. Fiatalon kúposan zárt, később domború vagy lapos, aláhajló peremmel. A lemezek eleinte fehéresek, majd barnulnak, foltosodnak, kissé lefutnak a tönkre. A tönk általában 10-15 centiméter hosszú, fehéres vagy gyengén barnás, vastag gallérja a lemezeket eredetileg takaró burok maradványa. A hús a kalapban lágy, a tönkben fás, szívós. Szaga kellemes, íze nyersen kesernyés, fanyar.
Élőhelye [szerkesztés]
A gyűrűs tuskógomba kizárólag élő vagy elhalt fákon nő. Azok az egyedek, amelyek látszólag a talajból nőnek ki, a valóságban föld alatti gyökerekre vagy faágakra települtek. Ősszel, szeptembertől a leggyakoribb gombánk.
Felhasználhatósága [szerkesztés]
Csak a fiatalabb kalapokat gyűjtsük. Óvatosan fogyasszuk, mivel nyersen gyomor-, valamint bélpanaszokat okozhat. 20-25 perces főzést igényel, főzőlevét pedig öntsük le.
Forrás [szerkesztés]
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993.
