Gyűrűs tuskógomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Gyűrűs tuskógomba
Armillaria mellea JPG1.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes)
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Pereszkefélék (Tricholomataceae)
Nemzetség: Tuskógombák (Armillaria)
Tudományos név
Armillaria mellea
(Vahl) P. Kumm.
Szinonimák
  • Armillariella mellea
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Gyűrűs tuskógomba témájú kategóriát.

Gyűrűs tuskógomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
nyersen mérgező
Tox Edible icon.svg Tox Caution affix.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Saprotrophic ecology icon.png
szaprotróf
Gills icon.png
lemezes
White spore print icon.png
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
Umbonate cap icon.svg
púpos
Flat cap icon.svg
vagy lapos
Subdecurrent gills icon2.svg
kissé lefutók
Ring stipe icon.svg
galléros

A gyűrűs tuskógomba (Armillaria mellea korábban, Armillariella mellea) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a kalaposgombák (Agaricales) rendjéhez, ezen belül a pereszkefélék (Tricholomataceae) családjához tartozó faj.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyűrűs tuskógomba csoportosan növő tömeggomba. A kifejlődött példányok kalapjának átmérője 10 centiméter körüli, színe változó árnyalatú, barna vagy sárga. Fiatalon kúposan zárt, később domború vagy lapos, aláhajló peremmel. A lemezek eleinte fehéresek, majd barnulnak, foltosodnak, kissé lefutnak a tönkre. A tönk általában 10-15 centiméter hosszú, fehéres vagy gyengén barnás, vastag gallérja a lemezeket eredetileg takaró burok maradványa. A hús a kalapban lágy, a tönkben fás, szívós. Szaga kellemes, íze nyersen kesernyés, fanyar.

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gyűrűs tuskógomba kizárólag élő vagy elhalt fákon nő. Azok az egyedek, amelyek látszólag a talajból nőnek ki, a valóságban föld alatti gyökerekre vagy faágakra települtek. Ősszel, szeptembertől a leggyakoribb gombánk.

Felhasználhatósága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyűrűs tuskógomba

Csak a fiatalabb kalapokat gyűjtsük. Óvatosan fogyasszuk, mivel nyersen gyomor-, valamint bélpanaszokat okozhat. 20-25 perces főzést igényel, főzőlevét pedig öntsük le.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.