Késői laskagomba

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Késői laskagomba
Oyster mushoom fells.jpg
Természetvédelmi státusz
Közönséges
Rendszertani besorolás
Ország: Gombák (Fungi)
Törzs: Bazídiumos gombák (Basidiomycota)
Osztály: Osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes)
Rend: Kalaposgombák (Agaricales)
Család: Pereszkefélék (Tricholomataceae)
Nemzetség: Pleurotus
Tudományos név
Pleurotus ostreatus
(Jacq.) Quél.
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Késői laskagomba témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Késői laskagomba témájú kategóriát.

Késői laskagomba
mikológiai jellemzői
Étkezési érték:
ehető
Tox Edible icon.svg
Életmód
Tráma
Spórapor
Saprotrophic ecology icon.png
szaprotróf
Gills icon.png
lemezes
White spore print icon.png
fehér
Kalap
Lemezek
Tönk
Offset cap icon.svg
excentrikus
Decurrent gills icon2.svg
lefutók
Bare stipe icon.svg
csupasz

A késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) az osztatlan bazídiumú gombák (Homobasidiomycetes) osztályának a kalaposgombák (Agaricales) rendjéhez, ezen belül a pereszkefélék (Tricholomataceae) családjához tartozó faj.

Elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népi nevei termőhelyére, színére, valamint termésének az idejére utalnak: fehér lasa (Gyergyó), feketehátú (Moldva), bükkfagomba (Bánság, Csík), bükkfalasa (Kászon), bükkgomba (Beregi járás), fagygomba (Zemplén), kék törzsök (Máramaros), őszi lasagomba (Sóvidék), szürke lasa (Gyergyó). [1]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kalapja 5-15 cm átmérőjű, krémszínű, szürkéslila, kagyló alakú. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, kékesszürke színű, ami később hússzínűre, vagy barnára változik. A lemezek fehéresek vagy sárgásak, szélesek, a tönk kezdetéig lefutnak. A spórapor eleinte fehér, később világos-ibolyás végül világos-barnás színű. A színtelen spórák hengeresek, végük lekerekített, hosszuk 10-12 µm, szélességük 3,5-4 µm. Húsa fehér, az idősebb példányok esetében rágós, szálkás. Illata taplószerű, íze lágy. Rövid, oldaltálló tönkje fehér, néha barnás, amellyel az élő, vagy elhalt lombhullató fákhoz kapcsolódik. Egyedei csoportosan, egymás fölött, csomókban, jellegzetes kagyló alakban jelennek meg. [2][3]

Élelmezési felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késői laskagomba termesztése termőblokkon

Általánosan elmondható, hogy az ehető és gyógyhatású gombák élelmezésben betöltött szerepe jelentős, táplálkozási értékük többrétű.[4] A gomba fehérjében gazdag, egyszerű szénhidrát tartalma alacsony, miközben nagy molekulasúlyú szénhidráttartalma magas. Zsírokban szegény, antioxidánsokban gazdag. Hiányzik belőle a koleszterin, az A- és C-vitamin, viszont számottevő forrása a B-vitamin komplex egyes tagjainak (B2, B3, B5) és az ergoszterolnak (D2-vitamin provitaminja). Magas az élelmi rosttartalma.[5]

A termesztett gombák beltartalma is megfelel a leírtaknak. Alacsony az energiatartalmuk és a glükóz tartalmuk (inkább mannitolt tartalmaznak), ezért alkalmas összetevői a diabetikus étrendnek. Alacsony emellett a nátrium koncentrációjuk, miközben sok káliumot és foszfort tartalmaznak és néhány vitamin (B2-vitamin és D-vitamin) forrásaként is szolgálnak. [6]

Fajta Nedvességtartalom Nyersfehérje Nyers zsír Szénhidrát (összesen) Szénhidrát (nitrogénmentes) Nyers rost Hamu Energiatartalom (Kcal / 100g)
Késői laskagomba (Pleurotus ostreatus) 73,7 - 90,8 10,5 - 30,4 1,6 - 2.2 57,6 - 81,8 48,9 - 74,3 7,5 - 8,7 6,1 - 9,8 345 - 367
Kétspórás csiperke (Agaricus bisporus) 78,3 - 90,5 23,9 - 34,8 1,7 - 8,0 51,3 - 62,5 44,0 - 53,5 8,0 - 10,4 7,7 - 12,0 328 - 368

Minden érték (kivéve a nedvességtartalmat) a gomba szárított súlyához viszonyított százalékos értékben került meghatározásra. [7]

Fehérjetartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A laskagomba szárazanyagtartalmának meghatározó részét (15,4 - 30%) fehérjék teszik ki. [8] A gombák fehérjéinek aminosav összetétele az állati fehérjékel szinte teljesen megegyező, tehát fehérjéi teljes értékűek, a növényi fehérjéknél táplálkozási szempontból sokkal értékesebbek. [4][7] A laskagomba különböző fajtái tartalmaznak minden esszenciális aminosavat [7], és táplálkozási szempontból előnyös, hogy a fehérjetartalmának majdnem teljesen egésze, több mint 90%-a emészthető fehérjékből áll.[8] Vizsgálatok kimutatták, hogy a kalap, melynek fehérjetartalma egyébként is magasabb, mindig több emészthető fehérjét tartalmaz, mint a tönk. Az emészthető fehérjetartalom a gomba fejlettségétől is függ, a legtöbb emészthető fehérjét (93,7%) az 5 - 8 cm nagyságú kalapok tartalmazzák. [8]

Energiatartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A friss gombák termőteste átlagosan 90% vizet tartalmaz,[4][8][5] vagyis minden kg friss gombában csak 10 dkg szárazanyag van. A késői laskagomba víztartalma 73,7 - 90,8% között van.[7] A laskagomba energiatartalmát is jelentősen befolyásoló nyers-zsírtartalom nagyon alacsony, a szárazanyag 1,28 - 2,20%-át teszi ki.[8] Emellett, ahogyan a gombák általában, a laskagomba sem tartalmaz koleszterint.[5] A termőtestek (gombatest) szárazanyagtömegének jelentős alkotói a szénhidrátok,[8] azonban az emberi szervezet által hasznosítható szénhidráttartalma elenyésző (a teljes szénhidráttartalom 32%-a),[5] ilyen értelemben korszerű táplálék, és nem hizlal.

Élelemi rost tartalom, emészthetőség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Köztudott, hogy a gombák – így a laskagomba – sejtfala is tartalmaz kitint, amely az emberi szervezet által nehezen emészthető.[8][9] Ez élelmezési szempontból előnyös is, meg nem is, hiszen így a gomba sokáig jóllakottság érzését biztosítja, azonban az arra érzékenyeknek emésztési kényelmetlenséget okozhat.[4] Másrészt a kitin tanulmányok által bizonyítottan élelmi rostnak tekinthető, annak előnyös tulajdonságaival. Például fogyasztásával csökkenthető a vérkoleszterin szint, miután a kitin és a kitozán a béltraktusban csökkenti a felszívható koleszterin mennyiségét valószínűsíthetően azáltal, hogy azt magához köti azt.[10]

Más nagygombák termőtesteivel összevetve a laskagomba kitintartalma az alacsonyabb tartományban helyezkedik el.[8] A termesztett csiperkegombához képest fele annyi kitint tartalmaz.[6][9] Kísérletekkel bizonyították, hogy kitintartalom a gomba életmódjával függ össze, a szaprofiton gombák (pl. csiperke) kitintartalma mindig magasabb, mint a farontó gombáké (pl. laskagomba, shii-take).[9] A laskagomba alacsony kitintartalma mellett az összes élelmi rosttartalma viszont nagyon magas (a szárazanyag tartalom 33,4%-a),[5] így fogyasztásával csökkenthető a rostszegény táplálkozás veszélye. Az élelmi rostoknak jelentős szerepe van az egészséges táplálkozásban, felnőttek esetében az ajánlott napi adagja 25 - 35 mg.[11] A laskagombafélék esetében a poliszacharidok közül kiemelkedő jelentőségűek a glükánok.[12] Különböző laskagomba fajtákban 2,9 - 5,3 g/kg (szárazanyagra számolva) értéket mértek. A glükánok a gombák egészségvédő vegyületei közé tartoznak.[12]

Vitamin és ásványi anyag tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vadon termő és termesztett laskagomba fajták kémiai összetétele között jelentősebb különbség nincs, illetve a kontrollált termesztési körülményekből adódóan például toxikus elemekből (kadmium, króm, arzén) a termesztett gombák kevesebbet tartalmaznak.[13] Meg kell említeni, hogy a laskagomba általában (a többi termesztett gombához képest) nem mutat jelentősebb toxikus elemfelvételi képességet.[8] Ásványi elemek közül legjelentősebb a kálium- és foszfor tartalom, viszont nátriumot igen kis mennyiségben tartalmaz, ami kifejezetten kedvező például a magas vérnyomásban szenvedők illetve érrendszeri problémákkal küzdők számára is.[8][10][13] A laskagomba nátrium szintje a csiperkegombához képest is kifejezetten alacsony, hiszen a csiperke 3,5-szer több nátriumot tartalmaz, mint a laskagomba.[6]

Elsősorban a B-vitamin csoport egyes tagjaiból (tiamin, riboflavin, niacin, folsav) tartalmaz említésre méltó mennyiségeket.[8][13] A termesztett gombák B vitamin tartalmát összehasonlító vizsgálat azt mutatja, hogy a laskagomba általában jó B-vitamin forrás, mert a B1-, B3-vitaminból és folsavból is a többi gombánál nagyobb mennyiséget tartalmaz.[12]

Felhasználása a gyógyászatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Számos ókori forrásban, így például a Védákban is említést tesznek a gombák orvosi felhasználásának jelentőségéről. A Rómaiak a gombát az istenek eledelének hívták, míg a Kínaiak az élet elixírjének tartották. [14] A mai orvostudomány biokémiai elemzéssel igazolta az ókori feltevéseket, hogy a laskagomba fajok gyógyászati felhasználása megalapozott.

A laskagomba sejtfalát felépítő kitint a szervezet N-acetil-D-glükózaminná (glükózamin) hidrolizálja, ami hatásosnak bizonyult az degeneratív izületi elváltozások kezelésében, valamint sportolók izület és porcerősítés céljából táplálékkiegészítőként is használják. [14][15]

A szárított késői laskagombában 2,8%-ban [16] található meg a magas koleszterinszint és a keringési megbetegedések kezelésére használt lovastatin. [17] [18] A lovastatint természetes módon tartalmazó késői laskagomba hatásosságát a koleszterinszint csökkentésben számos állatkísérlettel bizonyították. [19][20][21][22][23][24]

Tartalmazza a pleuran nevű poliszacharidot [25], amelyet immunstimulánsként ismernek [26]. A pleuran hatásosságát kimutatták az intenzív edzés során bekövetkező fehérvérsejt aktivitás csökkenés kezelésében [27], illetve egy 2011-es 50 atlétán elvégzett 3 hónapos kísérlet során kimutatták, hogy a késői laskagombából kivont pleuran csökkentette a felső légúti megbetegedések gyakoriságát és megnövelte az atléták vérében előforduló fehérvérsejtek számát. [28]

Kísérlettel igazolták, hogy a késői laskagomba gátolja az egyes emlő- és vastagbélrák sejtek működését, ezért potenciális szerepe lehet ezen megbetegedések kezelésében illetve megelőzésében. [29]

Élőhelye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A késői laskagomba a természetben az első deres, késő őszi éjszakák után nagy csoportokban jelenik meg. Kora tavasszal is előfordul, bár akkor ritkább. Szeptembertől márciusig a lombos és tűlevelű erdőkben, élő vagy elhalt fák ágain vagy tuskóján terem. Széles körben elterjedt az északi mérsékelt övben.

Gyűjtése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A még fiatal gomba kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas, az idősebb példányok húsa már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.

Termesztése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A laskagomba termesztés három fázisból áll: átszövetés (inkubáció), termőre fordítás és a termőtest növekedés. A további fázisok a ciklus ismétlését jelentik.

Termesztése Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Betegségei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A kései laskagomba (Pleurotus ostreatus), i. m. 1. old.
  2. Welcher Pilz ist das?
  3. A Magyar ehető és mérges gombák könyve
  4. ^ a b c d Vajna, L.. Mikológia. Agroinform Kiadó, Budapest, 425-426. o (2003) 
  5. ^ a b c d e Stamets, P. (2005.). „Notes on nutritional properties of culinary-medicinal mushrooms”. International Journal of Medicinal Mushrooms 7 (12), 103-110. o. DOI:10.1615/IntJMedMushr.v7.i12.100.  
  6. ^ a b c Lelley, J.I. (2005.). „Mushrooms and good health”. The spawn run 3, 9. o.  
  7. ^ a b c d Shu-Ting, Chang. Mushrooms: Cultivation, Nutritional Value, Medicinal Effect, and Environmental Impact, Second Edition, CRC PRESS, p. 29. o (2004) 
  8. ^ a b c d e f g h i j k Vetter, J. (1999.). „A laskagomba (Pleurotus ostreatus) beltartalmáról”. Magyar Gomba 11, 21-22. o.  
  9. ^ a b c Vetter, J. (2007.). „Chitin content of cultivated mushrooms Agaricus bisporus, Pleuorus ostreatus and Lentinula edodes”. Food Chemistry 102, 6-9. o.  
  10. ^ a b Kurtzman, R.H. (2005.). „Mushrooms: Sources for modern western medicine”. Micologia Aplicada international 17 (2), 21-33. o.  
  11. Az élelmi rost fontossága
  12. ^ a b c Bratek, Z.. Gombabiológia, gombatermesztés. Mezőgazda Kiadó, Budapest, 58-59. o (2010) 
  13. ^ a b c Vetter, J. (2002.). „Ismét a gyógyító gombákról. Hazai tájakon: a laskagomba.”. Magyar Gombahírmondó 33, 14. o.  
  14. ^ a b An Evaluation of the Main Bioactive Compounds of Edible Mushrooms as Nutraceuticals, i. m. 223-224. old.
  15. Pilot study of oral polymeric N-acetyl-D-glucosamine as a potential treatment for patients with osteoarthritis., i. m. 1. old.
  16. Alarcón J, Aguila S, Arancibia-Avila P, Fuentes O, Zamorano-Ponce E, Hernández M (2003. november 25.). „Production and purification of statins from Pleurotus ostreatus (Basidiomycetes) strains”. Z Naturforsch C 58 (1–2), 62–4. o. PMID 12622228.  
  17. Lovastatin. The American Society of Health-System Pharmacists. (Hozzáférés: 2011. április 3.)
  18. (2010.) „Lentinus edodes: A Macrofungus with Pharmacological Activities”. Current Medicinal Chemistry 17 (22), 2419–30. o. DOI:10.2174/092986710791698495. PMID 20491636.  
  19. Hossain S, Hashimoto M, Choudhury EK, et al. (2003. July). „Dietary mushroom (Pleurotus ostreatus) ameliorates atherogenic lipid in hypercholesterolaemic rats”. Clin Exp Pharmacol Physiol 30 (7), 470–5. o. DOI:10.1046/j.1440-1681.2003.03857.x. PMID 12823261.  
  20. Bobek P, Galbavý S (1999. October). „Hypocholesterolemic and antiatherogenic effect of oyster mushroom (Pleurotus ostreatus) in rabbits”. Nahrung 43 (5), 339–42. o. DOI:<339::AID-FOOD339>3.0.CO;2-5 10.1002/(SICI)1521-3803(19991001)43:5<339::AID-FOOD339>3.0.CO;2-5. PMID 10555301.  
  21. Bobek P, Ozdín L, Galbavý S (1998. March). „Dose- and time-dependent hypocholesterolemic effect of oyster mushroom (Pleurotus ostreatus) in rats”. Nutrition 14 (3), 282–6. o. DOI:10.1016/S0899-9007(97)00471-1. PMID 9583372.  
  22. Opletal L, Jahodár L, Chobot V, et al. (1997. December). „Evidence for the anti-hyperlipidaemic activity of the edible fungus Pleurotus ostreatus”. Br. J. Biomed. Sci. 54 (4), 240–3. o. PMID 9624732.  
  23. Bajaj M, Vadhera S, Brar AP, Soni GL (1997. October). „Role of oyster mushroom (Pleurotus florida) as hypocholesterolemic/antiatherogenic agent”. Indian J. Exp. Biol. 35 (10), 1070–5. o. PMID 9475042.  
  24. Bobek P, Ozdín L, Kuniak L, Hromadová M (1997. March). „[Regulation of cholesterol metabolism with dietary addition of oyster mushrooms (Pleurotus ostreatus) in rats with hypercholesterolemia]” (Slovak nyelven). Cas. Lek. Cesk. 136 (6), 186–90. o. PMID 9221192.  
  25. Karacsonyi, S, Karácsonyi S, Kuniak L (1994.). „Polysaccharides of Pleurotus ostreatus: Isolation and structure of pleuran, an alkali-insoluble β-glucan”. Carbohydrate Polymers 24 (2), 107–111. o, Kiadó: Elsevier. DOI:10.1016/0144-8617(94)90019-1.  
  26. (1998.) „A Compendium of Vaccine Adjuvants and Excipients”, 77. o, Kiadó: National Institute of Allergy and Infectious Diseases. Hozzáférés ideje: 2008. május 8.  
  27. Bobovčák, M, Kuniaková, R, Gabriž, J, Majtán, J (2010. december 1.). „Effect of Pleuran (β-glucan from Pleurotus ostreatus) supplementation on cellular immune response after intensive exercise in elite athletes.”. Applied physiology, nutrition, and metabolism = Physiologie appliquee, nutrition et metabolisme 35 (6), 755–62. o. DOI:10.1139/h10-070. PMID 21164546.  
  28. Bergendiova, K, Tibenska, E, Majtan, J (2011. január 20.). „Pleuran (β-glucan from Pleurotus ostreatus) supplementation, cellular immune response and respiratory tract infections in athletes.”. European journal of applied physiology 111 (9), 2033–40. o. DOI:10.1007/s00421-011-1837-z. PMID 21249381.  
  29. (1992.) „Pleurotus ostreatus inhibits proliferation of human breast and colon cancer cells through p53-dependent as well as p53-independent pathway”. International Journal of Oncology, 1307–13. o. DOI:10.3892/ijo_00000122.  

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]