Bingeni Szent Hildegárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hildegard von Bingen
Hildegard von Bingen.jpg
Hildegard von Bingen középkori miniatúrán
Születése
1098
Bermersheim (Alzey)
Halála
1179. szeptember 17.
Bingen (rupertsbergi kolostor)
Egyháza Benedek-rend
Szentté avatása 2012. május 10. [1], Vatikán
Szentté avatta: XVI. Benedek
Ünnepnapja szeptember 17.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bingeni Szent Hildegárd témájú médiaállományokat.

Bingeni Szent Hildegárd (Hildegard von Bingen; latinul: Hildegardis Bingensis; Alzey, Bermersheim, 10981179. szeptember 17.) német misztikus, természettudós, apátnő, zeneszerző. Látnoki adottságai miatt "Germánia prófétanőjének" és "Rajnai Szibillának" is hívták.

Leghíresebb műve a Liber Scivias (Tudd az utat), de Visionum ac Revelationum libri tres (Látomások és kinyilatkoztatások három könyve) címen is ismert, ebben vallásos látomásairól, vízióiról számol be. Ezt a látomásgyűjteményt III. Jenő pápa Clairvaux-i Szent Bernát tanácsára pápai jóváhagyással tüntette ki.[2] Költeményein kívül természettudományos és gyógyászati témájú munkákat is írt, emellett széleskörű levelezést folytatott. Magáról csak így nyilatkozott: "nyomorult nőszemély" vagy "törékeny ember, akiben semmi állandóság nincs, hamu a hamuból, por a porból, aki csak azt mondja és azt írja, amit valaki más oltott belé".

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nemesi család (Hildebert von Bermersheim) tizedik gyermekeként jött világra 1098-ban. Szülei felajánlották Istennek, és a korabeli szokásoknak megfelelően nevelését 8 éves korában a bencés apácákra bíztál. Első kolostori otthona a Rajna-vidék–Pfalz-ban található Disibodenberg volt. 1136 után a nővérek Hildegárdot - tiltakozása ellenére - apátnővé választották (nemcsak alázatból tiltakozott, hanem gyenge és beteges fizikuma miatt is; betegsége a járásban is akadályozta). 1147 és 1152 között kolostort építtetett a Bingen melletti Rupertsbergen. 1165-ben megszerezte az elnéptelenedett ebingeni ágostonos kettős kolostort és mindkét alapításnak apátnője lett. Kolostorát távoli vidékekről keresték fel rászorulók, betegek. Tudták, hogy a kolostornak gondosan ápolt gyógynövénykertje van, falai között pedig kenetekből, teákból és gyógycseppekből álló gyógyszertár rejtőzik.

Látomásai, misztikus tapasztalatai egészen gyermekkorától végigkísérték életét. Életműve középpontjában három mű áll: Liber Scivias (hittankönyv), a Liber vitae meritorum (erkölcstan) és a Liber divinorum operum (világ- és embertan). Több száz levele maradt fenn, melyeket a hozzá tanácsért fordulóknak illetve olyanoknak írt, akiknek Isten általa üzent. Barbarossa Frigyes kiváltságlevelet állított ki 1163-ban kolostora számára, Hildegárdot azonban a császár cselekedete sem akadályozta meg abban, hogy világosan kifejezze rosszallását, amiért a császár megakadályozta az egyházszakadás felszámolását azáltal, hogy újabb ellenpápát állított. "Vigyázz - írta neki -, nehogy a legfőbb Király szemed vaksága miatt elvessen téged!"

Kölnbe hívták, hogy szóljon a katarok ellen, miután ezt megtette, felszólalt az elvilágiasodott papok ellen is: "Istent nem ismertek, embertől nem féltek. Nem olyan prédikátorok vagytok, amilyennek Isten látni akar benneteket, (...) gőg, dicsőség, szórakozás, ezek jegyében telik életetek. Az Egyház pilléreinek kellene lennetek, és romokban hevertek a földön."

Halála előtt egy évvel interdictumot róttak ki az "engedetlen" apátnő kolostorára: elvitték a kolostorból a Oltáriszentséget, a harangot nem húzhatták meg, elhallgatott a zsolozsma. Hosszas tárgyalások után sikerült föloldani az interdictumot. 90 évesen halt meg a rupertsbergi kolostorban.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hildegard von Bingen látomása, Isteni művek könyve (Liber Divinorum Operum)

Zenéi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kolostora gyülekezetének szervezésével szorosan összefüggésben keletkezett művei: 1 kyrie, 35 antifóna, 19 responzórium, 7 himnusz, 7 sequentia. Egyik leghíresebb műve az "Ordo virtutum" című egyházi színjáték, amit kb. 1151-ben komponálhatott, és témája az erények és a sátán harca egy lélekért. A nyolc női énekesre, és a Sátánt megszemélyesítő prózai szerepet játszó férfira írott darab az első fennmaradt oratóriumnak is tekinthető. Az egyszólamú művet kísérettel adták elő. Egyben ez az egyetlen középkori dráma, mely fennmaradt szövegével és zenéjével együtt.

Hildegárd elsősorban a gregorián zene elemeire támaszkodott, de egyéni módon írta meg műveit. Jellemző darabjaira, hogy gyakran két és fél oktávot bejár a hangterjedelme, illetve, hogy a gregoriánban szokásos szekund és terclépéstől eltérően gyakran használt - sokszor egymás után is - nagy ugrásokat(kvart, kvint).[3]

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Írásai többnyire teológiai illetve természettudományos munkák:

  • "Visionum ac revelationum libri tres" ("Látomások és kinyilatkoztatások három könyve") vagy Liber Scivias (Tudd az utat, 1151 vagy 1152-ben befejezett díszes könyv, melyben Hildegard von Bingen 26 látomását írja le.)
  • "Liber vitae meritorum"
  • "Liber divinorum operum" (más néven De operatione Dei: "Isteni művek könyve")
  • "Causae et curae" ("Okok és orvoslásaik")
  • "Liber simplicis et compositae medicinae" ("Az egyszerű és a hagyományos gyógyászat könyvei")
  • "Physica" (kilenc kötetből álló enciklopédia)
  • "Expositiones evangeliorum"
  • "Epistolae"

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Halála után a nép azonnal egyedülálló tisztelettel vette körül: zarándoklatokat szerveztek sírjához, ahol csodás gyógyulások történtek. A 13. századtól a hagiográfiában szentként tartják számon. IX. Gergely pápa kezdeményezte boldoggá avatását, mely nem zárult le, így tisztelete csak a kolostorokra korlátozódott. Prosper Guéranger kezdeményezésére a bencés rend 1916-tól ünnepét szeptember 17.-én üli. 2012. május 10. -én XVI. Benedek pápa Hildegard von Bingen tiszteletét kiterjesztette az egész egyházra, majd 2012. október 7-én egyházdoktorrá avatta.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A vatikáni napilap Hildegard von Bingen szentté avatásáról. (Hozzáférés: 2013. április 9.)
  2. Klaniczay Gábor: Reform-szerzetesrendek, eretnekmozgalmak. in: Európa ezer éve: A középkor, Osiris kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-389-820-X, I. kötet, 317. oldal
  3. http://fidelio.hu/fidipedia/klasszikus/zeneszerzo/hildegard_von_bingen. fidelio.hu. (Hozzáférés: 2013. április 9.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Világirodalmi lexikon IV. (Grog–Ilv). Főszerk. Király István. Budapest: Akadémiai. 1975. 462. o.
  • Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963-330-543-8
  • Magyar katolikus lexikon IV. (Gas–Hom). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1998.

Magyar nyelvű szakirodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Adelgundis Führkötter: Bingeni Hildegárd élete. Ahogyan Gottfried és Theoderich szerzetes a XII. században lejegyezte. UrsusLibris Kiadó. ISBN 968663413, Bp, 2000.
  • Hildegárd von Bingen: A megváltás tüzes műve. Fordította Kemenczky Judit. Budapest, Balassi Kiadó - BAE Tartóshullám, 1995.
  • Hildegardis Bingensis: Szekvencia Szűz Máriáról; Szekvencia Szent Orsolyáról, Kalligram, 1997/6, 9–12. Ford.: Polgár Anikó.
  • Szent Hildegárd: Szekvencia Szent Maximinusról, Kaligram, 2000/11, 105–106.Ford.: Polgár Anikó.
  • Hildegardis Bingensis: A drágakövek; Ó, szent orvoslás; Szekvencia Szent Rupertusról, Kalligram, 2001/9–10, 91–109. Ford.: Polgár Anikó.
  • Diós István(Szerk.): Szentek élete. Bp, Szent István Társulat. 2009. ISBN 8000000053862

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bingeni Szent Hildegárd témájú médiaállományokat.