Sanzon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sanzon francia eredetű daltípus. Jellemzője a komoly mondanivaló, az igényes költői fogalmazás. Gyakran költők megzenésített verseit jelenti; lírai, néha epikus szöveggel.

A 19. század és 20. század fordulóján Franciaországban keletkezett, a kabarékban tűnt fel. Eredetileg zongorakísérettel adták elő. Jellemzője a könnyed szórakoztatásra való törekvés volt, érzelmes, sikamlós vagy humoros – költői igényességű – szöveggel.

A chanson szó már a 14. században is a dalok neve volt Franciaországban, természetesen még egészen más – szóló- vagy kórussal előadott világi dalok – műfaját jelölve ezzel.

Híres sanzonénekesek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Franciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A francia sanzon a francia Wikipédián, ld. ott

Oroszok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az orosz sanzonról szóló szócikk az orosz Wikipédiában; ld. ott (ru)

Magyarok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Műfaji kapcsolódása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sanzon kapcsolódik az orfeumi pajkos, pajzán kuplék műfajához, mint előzményhez. A műfaj felhígulása szentimentális dalokkal és gyermekdalokkal folytatódott az 50-es években (Évike az Állatkertben, Levél apukához, Tata kupi mi auto Jugoszláviában, stb.).

A kezdetek magyar szövegírói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Heltai Jenő, Szép Ernő, Tóth Árpád, Babits Mihály

A kezdetek magyar zeneszerzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reinitz Béla, Nádor Mihály, Buday Dénes, Huszka Jenő, Szirmai Albert

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap