Bleier Lili

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bleier Lili
Született1899. május 26.[1]
Budapest VI. kerülete
Elhunyt1939. november 9. (40 évesen)[2]
Budapest VII. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaMihályffy Béla (1924. augusztus 3. – 1927)[3]
SzüleiBleier Ármin
Fleischmann Irén
Foglalkozása
  • zongorista
  • hárfaművész
IskoláiFodor Zeneiskola (–1922)
SírhelyeKozma utcai izraelita temető (30B parcella, 3. sor, 34. sírhely)
Zenei pályafutása
Műfajok
Hangszer
SablonWikidataSegítség

Bleier Lili (Bleyer, Lily, Mihályffy Béláné, M. Bleier Lili; Budapest, Terézváros, 1899. május 26. – Budapest, Erzsébetváros, 1939. november 9.) zongorista, hárfás, sanzonénekesnő.

Életútja[szerkesztés]

Bleier Ármin (1868–1934)[4] utazó ügynök és Fleischmann Irén (1876–1945) gyermekeként született.[5] Zenei tanulmányait zongoraszakon a Fodor Ernő irányítása alatt álló budapesti Zeneiskolában végezte, 1922-ben végzett. Tanára Sándor Margit volt, majd az utolsó akadémiai években Thoma József.[6][7] Hárfás tanulmányairól nincs adat.

Tanulmányai végeztével azonnal reflektorfénybe került. Jászai Mari színésznő közös esten mutatta be a közönségnek a Zeneakadémián, ahol Petőfi-ünnepséget tartottak.[8] Jászai a barátjává fogadta és szoros kapcsolat alakult ki közöttük. A színésznő egyik támasza lett. Halálos ágyánál hárfázott is, melyről a lapok sokat cikkeztek. Jászai végül ráhagyta kedves használati tárgyait,[9] ő pedig 1927-ben többször szerepelt a Zeneakadémián Jászai-esteken, ahol Kosztolányi Dezső konferált.[10]

1924 nyarán kötött házasságot.[11] Férjével, Mihályffy Béla színművésszel Jászai ismertette meg. Egy újság rosszat sejtve már ekkor megírta, hogy „szépnek indult karrier szakadt a házassággal félbe”.[12] Férje népszerű színész, a Színház- és Filmművészeti Kamara alelnöke, majd a második világháború idején a Magyarországhoz visszacsatolt Kolozsváron színidirektor volt. 1945-ben a Magyar Színészek Szabad Szakszervezete nem igazolta, de a népbíróság fellebbezés után felmentette.[13] Színpadra már nem állhatott, és 1948 folyamán ügyészi eljárás indult ellene.[14] Ebben az évben halt meg.

A házaspárnak már korábban megromlott a házassága, 1927-ben váltak el. A férj életrajzírói nem említik az asszonyt, a volt férjet pedig az asszony gyászközleménye. Csak testvéréről, Bleier Ernőről, sógornőjéről, valamint anyjáról, Bleier Árminnéról esik szó benne.[15]

Zenei pályája[szerkesztés]

1923–1924-ben Dienzl Oszkár (1877–1925) zongoraművésszel és zeneszerzővel szerepelt együtt, aki a Nyugat köréhez tartozott, ám ebben az időben mint bohém már inkább zongorakísérőként volt ismert.[16] 1926-ban a Budapesti Ének- és Zenekaregyesület koncertjén Revere Gyula és Szarvas Klári hárfavirtuózokkal játszott együtt. A fiatalon elhunyt Radó Aladár 137. zsoltár bariton szólóra, három hárfa és cselló kíséretével c. művét adták elő.[17] 1927-ben anyák napi műsoron a Ranolder Intézetben szerepelt Sonkoly István hegedűművész, Orosz Júlia opera­énekesnő, Weigerth Aladár zongoraművész és a müncheni kamaraopera művészei társaságában.[18]

A húszas évek második felében nehezen kapott munkát. 1929-ben Berlinbe szerződött Jusnij német-orosz Kék madár színházához (Der blaue Vogel, Kabarett).[19] 1930 májusában a Berlini Rádió közvetítette a hangversenyét, és erről a magyar lapok is beszámoltak. Kurucz János, Tarnay Alajos, Dienzl Oszkár és Sass Náci dalait játszotta.[20]

Ugyanezen év júliusában a Magyar Rádióban is szerepelt Némethy Anna énekessel és Polgár Tibor zongorakisérővel. A húszperces hangverseny a következőkből állt: 1. Chaminade: Berceuse (M. Bleyer), 2. Mendelssohn: Elias Weh ihnen (Némethy), 3. Cornelius: Un treue (M. Bleyer), 4. Alessandro Stradella: Arie Pietá Signore (Némethy), 5. Tosti: Ninon (M. Bleyer), 6. Wolff: Weylas Gesang (Némethy), 7. a) Tarnay: Ősz utója; b) Kurucz: Mért oly későn (M. Bleyer), 8. a) Kacsóh: Késő ősz van; b) Kacsóh: Ej, haj gyöngyvirág (Némethy), 9. Orosz népdal (M. Bleyer), 10. Schubert: A posta (Némethy), 11. a) Sas: Mikor eszembe jutsz; b) Dienzl: Liliomszál (M. Bleyer).[21]

Ebben az évben már őt is kiemelték a lapok Szarvas Klári hárfás, a zongorista Dohnányi Ernő, Fischer Annie és más hírességek mellett mint olyant, akire figyelni kell a hangversenyévadban.[22]

1932-ben a Nyugat Barátok Köre Irodalmi Szalonjának előadásán szerepelt hárfával és énekkel, magyar, francia, olasz és orosz dalokat adott elő. Utána Karinthy Frigyes műfordítói furcsaságokról és fatális sajtóhibákról konferált.[23]

1933-ban Kerpely Jenő csellóművésszel és Győző Amália énekművésszel koncertezett a Zeneakadémián. A Pesti Hírlap kritikusa ezt írta róla:[24]

A tehetsége a könnyebbzenei műfajok keretei között érvényesül. Hárfával kisért ének, főleg sanzonszámai nemcsak újszerűségükkel leptek meg, hanem finom, árnyalatos, hatásos előadásukkal is. Nagy, igen nagy sikere volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Birth registry (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  2. Death record (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  3. Marriage record (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  4. Bleier Ármin halotti bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári halotti akv. 159/1934. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  5. Szülei házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 586/1894. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. február 6.)
  6. Iskolai értesítők, Budapest - Fodor Ernő Okleveles Zenetanár Vezetése Alatt Álló Zeneiskola pp. 29, 108, 137. Fodor Ernő Okleveles Zenetanár Vezetése Alatt Álló Zeneiskola, 1910. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  7. Iskolai értesítők, Budapest - Fodor Ernő Okleveles Zenetanár Vezetése Alatt Álló Zeneiskola pp. 15, 29. Fodor Ernő Okleveles Zenetanár Vezetése Alatt Álló Zeneiskola, 1922. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  8. (1922. december 3.) „A hangverseny vállalatok és zeneiskolák hírei”. Magyarország 29 (276), 11. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  9. (1926. október 6.) „Jászai Mari végrendeletében aukciót kér emléktárgyaira”. Az Est 17 (226), 4. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  10. (1927. március 8.) „Emlékezés Jászai Marira”. Magyarság 8 (54), 9. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  11. (1924. augusztus 6.) „Művészházasság”. 8 Órai Ujság 10 (160), 9. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  12. (1926. július 16.) „Jászai Mari „utolsó” kérése”. Magyarország 33 (158), 4. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  13. HU BFL - XXV.1.b - 1157 – 1945. XXV.1.b - A jogszolgáltatás területi szervei. Budapesti Népbíróság iratai. Budapest Főváros Levéltára, 1945. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  14. HU BFL - XXV.2.b - 1726 – 1949. XXV.2.b - A jogszolgáltatás területi szervei. Budapesti Népügyészség iratai. Büntető iratok. Budapest Főváros Levéltára, 1949. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  15. (1939. november 11.) „Gyászjelentés”. Az Ujság 15 (256), 4. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  16. (1923. március 24.) „Rövid hír”. Pesti Hírlap 45 (68), 7. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  17. (1926. november 27.) „A Budapesti Ének- és Zenekaregyes”. Ujság 2 (270), 9. o. (Hozzáférés: 2022. január 27.)  
  18. Iskolai értesítők, Budapest - Szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérek Ranolder-intézete pp. 8. Szt. Vincéről nevezett irgalmas nővérek Ranolder-intézete, 1927. június 30. (Hozzáférés: 2022. január 31.)
  19. (1929. április 28.) „Koncert két vonat között”. Ujság 5 (96), 18. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  20. (1930. május 17.) „Európa rádiójának szombati érdekességei”. Az Est 21 (111), 13. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  21. (1930. július 4.) „Budapest heti rádióműsora”. Budapesti Hírlap 50 (149), 4. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  22. (1930. szeptember 23.) „Milyennek ígérkezik az idei hangversenyévad?”. Magyarság 11 (215), 12. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  23. (1932. július 1.) „Figyelő, a Nyugat hírei”. Nyugat 25 (7), 419. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  
  24. (1933. február 8.) „Együttes est”. Pesti Hírlap 55 (31), 15. o. (Hozzáférés: 2022. január 31.)  

Külső hivatkozások[szerkesztés]