Jászai Mari

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jászai Mari
Jászai Mari
Jászai Mari
Születési név Krippel Mária
Született 1850. február 24.
Ászár
Elhunyt 1926. október 5. (76 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Kassai Vidor
Foglalkozása színésznő
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jászai Mari témájú médiaállományokat.

Jászai Mari (születéskori neve: Krippel Mária, a szül. anyakönyv szerint Kripl Maria Anna [1]) (Ászár, 1850. február 24.Budapest, Krisztinaváros, 1926. október 5.[2]) magyar színésznő, a Nemzeti Színház nagyasszonya, az egyik legnagyobb magyar tragika.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesapja Krippel József ácsmester, édesanyja Keszey Julianna. Már 10 évesen pesztonkaként dolgozott, majd szolgáló lett Bécsben és Budapesten, markotányosnő a königgrätzi csatában. Eredeti nevét annyira nem szerette, hogy még a születési anyakönyvi kivonatból is kiégette a Krippelt (a német szó jelentése beteg, kissé lesajnáló értelemben). 1866-ban, tizenhat évesen Hubay Gusztáv társulata után szökött Székesfehérvárra, és statisztálni kezdett. 1867-ben már Budán játszott, 1869-ben a kolozsvári színházhoz szegődött.

Jászai Mari sírja Budapesten. Kerepesi temető 28-díszsor-18. Kivitelezők: Seenger Béla, Miakits Károly, Szabó Jenő.

Budai tartózkodása alatt ismerkedett meg első férjével, Kassai Vidor komikussal, akitől két év házasság után vált el. 1872-ben lett tagja a budapesti Nemzeti Színháznak, melyhez haláláig hűséges maradt (egy évre, 1900-ban a Vígszínházba szerződött), 1901-től a Nemzeti örökös tagja. Bemutatkozó előadásában Bánk Bán Gertrudisát játszotta. 1893-tól egy évig a Színművészeti Akadémián tanított. Férfifalónak tartották, bár saját szavai szerint kapcsolatait mélyen átélte. Válása után többé nem ment férjhez.

Művészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jászai Mari Gertrudis szerepében 1872-ben

Őstehetség volt, ismereteit folyamatos tanulással mélyítette. Mindenekelőtt tragikus sorsú szerepekben tündökölt, Shakespeare nőalakjait, Antigonét, Jokasztét és Élektrát, Kleopátrát, Margit királynét, Lady Macbethet, Volumniát, Gonerilt, Konstanciát, a Rómeó és Júliában a dajkát és Capuletnét formálta meg kiemelkedő tehetséggel. Utolsó szerepe Gloucester özvegye volt a III. Richárdban. Tehetségesen és szívesen szavalta Petőfi Sándor verseit – például munkásoknak szervezett előadóesteken. Fordított is: Ibsen John Gabriel Borkmann című művét Jászai fordításában mutatta be a Nemzeti Színház. Összesen mintegy 300 szerepet játszott. 1926-os halála után nyilvánosságra került naplója, jegyzetei színháztörténeti szempontból is értékesek az utókor számára.

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Már életében, 1922-ben emléktáblát helyeztek el ászári szülőházán, ami napjainkban emlékháznak van berendezve.[3] Róla nevezték el a tatabányai Jászai Mari Színházat. Nevét ezenkívül Budapesten közterület viseli (tér az V. és a XIII. kerületben). A Vénuszon egy krátert neveztek el róla. Az ő nevét viseli egy rangos színművészeti kitüntetés is, a Jászai Mari-díj. Budapest V. kerületében a Magyar utca 34. sz. alatti Színészotthont róla nevezték el, domborművel díszített emléktábla őrzi emlékezetét, az emléktábla Borbereki-Kovács Zoltán alkotása.

Fő művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Tükröm (Budapest 1909)
  • Színész és közönség (1918)

Róla[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jászai Mari emlékiratai. Sajtó alá rendezte Lehel István. (1927)
  • Jászai Mari írásai. Emlékezések. – Napló. – Tanulmányok. Válogatta és bevezette: Debreczeni Ferenc. (1955)
  • Tükör-játék. Válogatott írások, levelek. Szerkesztette: Balatoni Mónika (2002)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Lásd a születési anyakönyvi bejegyzés fénymásolatát.
  2. Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 2057/1926. folyószáma alatt.
  3. Ászár, Jászai Mari utca 17. (é. sz. 47° 30′ 21″, k. h. 18° 00′ 02″)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]