Sinkovits Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sinkovits Imre
Sinkovits Imre - A tizedes meg a tobbiek.jpg
Sinkovits Imre A tizedes meg a többiek című filmben 1965-ben
Életrajzi adatok
Született 1928. szeptember 21.
Kispest
Elhunyt 2001. január 18. (72 évesen)
Budapest
Házastársa Gombos Katalin
Díjai
Kossuth-díj 1966
Jászai Mari 1955, 1962
Kiváló művész 1974
Érdemes művész 1970

Sinkovits Imre az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Sinkovits Imre (Kispest,[1] 1928. szeptember 21.Budapest, 2001. január 18.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Öccse: Sinkó László Kossuth-díjas színművész, Felesége, Gombos Katalin szintén színművész volt. Gyermekeik: Sinkovits-Vitay András (1952) színművész, Sinkovits Marianne (1954) színművész

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kispesten született Sinkovits Jenő főpincér és Göndöcs Terézia elsőszülött fiúgyermekeként. Kispesten nagyapja meséi mellett nőtt fel. Sinkovits Vince folyton mesélt: Attiláról, Csaba királyfiról, a hadak útjáról, 1848-ról és az első világháborúról. Azonban a gazdasági válság csődbe juttatta szülei vállalkozását. Ebből a gyermek Sinkovits csak annyit fogott fel, hogy kisebb lakásba kellett költözniük, ahol később öccse is megszületett. Édesanyja varrással próbálta kiegészíteni a család jövedelmét és közben németül tanította fiát. Ennek a második világháború alatt nagy hasznát vette.

Lassan stabilizálódott a család helyzete, édesapja főpincéri állást szerzett a híres Ilkovics étteremben, ő pedig az Árpád Gimnázium diákja lett. Az iskolában egész életére szóló élményekben volt része. Itt lett cserkész, ami kitöltötte ifjúsága minden percét. Állítása szerint életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önállóságra, és önfegyelemre, kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelte, magyar népdal- és népmesekincshez, természetismerethez és -szeretethez, madárvédelemhez és természetjáró kultúrához szoktatta. Katolikus hittanára, dr. Könözsy Lajos hatására még a papi pályán is elgondolkodott. A Felvidék visszacsatolás után az Ipolyság mellett cserkésztáborozott. A háború alatt kelletlenül, de a levente-mozgalomban is részt vett. Nem szerette, mivel cserkésznek vallotta magát és szerinte a két mozgalom olyan volt akár a tűz és a víz. Egy leventegyakorlat után, amikor diáktársai előtt egy oktató a neve miatt megalázta édesapja felvetette, hogy meg kellene változtatniuk a családnevüket. Sinkovits azonban így reagált: „Nem, Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!”

A második világháború alatt – mint cserkész – kármegfigyelő szolgálatot teljesített a margitszigeti víztoronyban és a szemlőhegyi víztározónál. Később édesanyjával és két testvérével Somogy megyébe mentek nagybátyjához, ahol mint levente-korút befogták kötelező hadimunkára. Galambok határában ásott tankcsapdát, lövészárkot, géppuskafészket, olykor napi tíz kilométert gyalogolva sárban, fagyban. De edzettsége és istenadta humora ezen is átsegítette még társaiban is ő tartotta a lelket. A háború vége felé egyre több visszavonuló német katonával találkozott (itt vette hasznát édesanyja német nyelv tanításának), sőt egyszer még egy Németország felé tartó vonatra is felrakták, azonban szerencséjére Szentgotthárdnál „véletlenül lemaradt" a szerelvényről.

Amikor a németek kivonultak, a néhány napos békét kihasználva „ástak". De már nem lövészárkot, hanem családi ezüstöt, lesütött húsokat, bödön zsírt, mézet, hordónyi pálinkát és bort. Több családtagját elvitték az oroszok, sőt magának Sinkovitsnak is háromszor kellett megszöknie tőlük, mivel malenkij robotra akarták fogni. 1945 őszén újra indult a tanév az Árpád Gimnáziumban. 1947-ben érettségizett, majd felvették a Színiakadémiára.

Színészi pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1948-tól a Belvárosi Színházban, 1949-től az Ifjúsági Színházban játszott, ösztöndíjasként az Apák ifjúsága című darabban láthatta a közönség. Kolléganője Gombos Katalin színésznő volt, aki éppen ekkor szerződött vidékről Budapestre, a darabban ő alakította Dását. Hamarosan szerelem szövődött köztük, és 1951-ben össze is házasodtak. Ugyanebben az évben szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint ugyanekkor a Nemzeti Színházhoz ment át, ahol 1956-ig játszott.

A Nemzetiben Háy Gyula: Az élet hídja című drámájában kapta első szerepét, a darab szerinti édesapját Bihari József alakította, akivel baráti viszonyba került.

Az áttörést Madách Imre Mózes c. darabjának főszerepe jelentette számára. Mózest, olyan drámai erővel játszotta el, hogy a bemutatótól számítva 22 éven keresztül, 700-nál is több alkalommal lépett fel ebben a szerepben.

1956. október 23-án Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, az esemény az 1956-ös megmozdulás jelképe lett. Mivel Sinkovits túlságosan is a középpontba került ekkor, szerepvállalása miatt a hatalom eltiltotta a színháztól.

1956. október 30-án délelőtt 11 órakor került sor Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának tagválasztására a Nemzeti Színházban. Az eseményen jelen volt a Madách Színház, az Operaház, a Néphadsereg Színháza, valamint a Nemzeti Színház tagsága. A jelenlévők Bessenyei Ferencet és Hindy Sándort követően harmadikként Sinkovits Imrét választották be, majd utána Raksányi Gellért, Szörényi Éva, Juhász József, Marosi Károly, Somogyvári Pál, Temesi János, Homm Pál, Bán József, György József, és Hegyi György következtek. Az ülésen határozat született arról, hogy a színészek és a művészek tiltakozás gyanánt mindaddig szüneteltetik munkásságukat, amíg Magyarországon szovjet csapatok tartózkodnak, az ÁVH-t fel nem oszlatják és a bűnösöket felelősségre nem vonják, valamint amíg létre nem jön a Szovjetunióval való teljes egyenlőségen alapuló független viszony. Bárminemű restaurációval szemben is fellépnek és még a Magyar Rádióban sem hajlandóak szerepelni.

Ugyanezen a délutánon Színművészeti Szövetségben a budapesti színházak küldöttei életre hívták a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságát. A tagok közé itt is beválasztották Sinkovits Imrét, Darvas Ivánnal, Pécsi Sándorral, Szakáts Miklóssal, Molnár Tiborral, Lukács Miklóssal, Palló Imrével, és Bessenyei Ferenccel együtt. Itt mintegy megerősítésképpen a színházak bezárása mellett döntöttek a szovjet csapatok kivonulásáig. Egyúttal az ország valamennyi színházának a művészeit felszólították, hogy színházak forradalmi bizottságát alakítsák meg mindenhol, egyúttal szervezetek azonnali hatállyal lépjenek kapcsolatban a Színművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságával.

1956. november 3-án a szovjet előrenyomulás alkalmával Kádár János került hatalomra, aki a bizottság működését felfüggesztette, majd rövidesen feloszlatta, tagjai ellen pedig az államhatalom megdöntésére való felbujtás vádjával indította eljárást.

A Nemzeti Színház törvényszéke rendszerellenes magatartás vádjával ítélte el, fél évre eltiltották a színpadtól. A politikai vezetés azonban a Nemzeti Színház tagságának megszüntetését szorgalmazta, így került 1958-tól a József Attila Színházhoz. 1963-ban visszatért a Nemzeti Színház társulatába, amelynek évtizedeken át meghatározó tagjaként működött. Egyik legismertebb szerepe A tizedes meg a többiek felejthetetlen alakítása. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színházban játszott.

Halála előtt alig fél nappal a Magyar Színházban lépett fel, Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című darabjában játszotta a Tudós szerepét. Azon az estén légszomjjal küszködött, szemmel láthatóan nem volt jól, alig tudott színpadra lépni, Kozák András vezette kézen fogva a színpadig, de minden erejét megfeszítve tette dolgát. Az előadás után a színpadról lejövet az öltözőig is alig tudott elmenni, ereje elhagyta. Néhány óra múlva otthonában érte a halál. A jóbarát, Agárdy Gábor mondta: „... harminchét éven át öltöztünk egy öltözőben. A testvéremet veszítettem el, a barátomat. Nem tudom felfogni. Ez döbbenet. Ez nem igaz. Most ment volna a Balkáni gerle, amiben együtt játszunk. S ilyen hirtelen... Délelőtt telefonáltak a színházból, hogy nem érzi jól magát, s lemondta még a hétvégi Ármány és szerelem előadását is. De mindent titkolt, még azt is, hogy ki az orvosa... Az is fájt neki, hogy a Nemzeti Színháztól elvették a nevét. Nem mutatta, nem beszélt róla, mert azt mondta, nem érdemes. Nem tudom elképzelni, mi lesz, ha bemegyek az öltözőbe, s ott látom majd az elárvult helyét".

Temetése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001. február 2-i temetése valódi nemzeti esemény volt. A közszolgálati televízió a tervezett hatvanhárom perc helyett kilencvenkilenc perc időtartamban, és élő adásban sugározta Sinkovits búcsúztatását az Óbudai temetőből, ahol Sinkovitshoz méltó egyszerű, csendes szertartás zajlott. A képernyőn pusztán a képeket lehetett látni, senki nem közvetített vagy kommentálta az eseményeket. Csodálatos verstolmácsolásaival kísért bejátszásokon az ő 1956-os bátorságát és színészi maradandóságát, emberi egyszeriségét dokumentálták.

Ars poeticája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„... az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek. Csakhogy, minden dolgok dialektikája, hogy az érzelem felkeltésének az útjai értelmi cselekvések kockáival kövezettek. Én magam is először néző, vagyis olvasó módjára fürdöm meg a szerepeimben. Hagyom magamra hatni az író gondolatait. Azt akarom megtudni, hogy szeretem, vagy gyűlölöm az író által megálmodottat. Félreértés ne essék, nem a szerepemet, hanem az alakot, amelyet az író írt. Majd ezt az első benyomásomat akarom felidézni a nézőben. Így építem, építgetem a figurát apró kövekből nagy alapokra, majd később egyre kisebb kockákkal. Faragom és csiszolgatom, amíg össze nem áll egyetlen alakká. Amikor így tudatosan felépítem, akkor lepergetem az egészet magam előtt, úgy mintha én lennék a néző. Átélem a szinte lehetetlent, a magam látását. Ehhez egyetlen eszköz, hogy ismerni kell a nyersanyagot, amellyel dolgozom. A nyersanyag pedig én vagyok. A testem, és legbelül, amelyet szellemnek neveznek. Ismerni kell az erényeket, de még fontosabb a fogyatékosságokról tudni. Legszigorúbb kritikusom én vagyok, hiszen én tudom igazán, hogy mennyit nem tudok. ... Abban hiszek, hogy a színház segít az embereknek jobbá, szebbé tenni az életüket. Én azért lettem színész, mert úgy éreztem, a hogyanról van mondanivalóm." (Film, Színház, Muzsika - 1961. 25. szám)

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2002-ben özvegye, Gombos Kati színművésznő kezdeményezte, hogy a 135 592 00 279 számmal jelölt csillagot Sinkovits Imréről nevezzék el. Az eljárást az International Star Registry cég intézte, a nevet svájci széfjében őrzik örök időkre. 2011-ben utcát neveztek el róla Budapesten.

Emléktáblája a Corvin közben

2012. március 25 -én, a Nemzeti Színház megnyitásának 10. Évfordulóján adták át a nemzet színészeit ábrázoló falképet (graffiti) a Rákóczi híd pesti hídfőjénél.

A Nemzeti Színháznál

2014-ben a Nemzeti Színház díjat alapítottak emlékére.

Végső üzenete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elhangzott az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban:

„Egy hetven esztendős véndiák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig. Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Kőrösre gondolunk.) Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen „...egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt - de halhatatlanságát is!", miként sírfeliratán olvasható. Élete példáját kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva! Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen „fogyasztói társadalom", diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat? Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztántartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat! Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek! Tamási Áronnal szólva: „Mi végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne!" Ez a „valahol", itt van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek! Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket!" - Sinkovits Imre.

Filmszerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szalmabábuk lázadása (2001) – narrátor
  • Retúr (1996) – Balogh tanár úr
  • Honfoglalás (1996) – Álmos
  • Tűréshatár (1989) tv-film
  • Hupikék törpikék (1981-1989) rajzfilm – Törpapa hangja
  • Új földesúr (1988)
  • Apaszív (1987) tv-film
  • Peer Gynt I-II. (1987) tv-film
  • A fészek melege (1987) tv-film
  • Charlie nénje (1987) tv-film
  • Akli Miklós (1986) – narrátor
  • Czillei és a Hunyadiak (1986) tv-film
  • Földi kacaj (1986) tv-film
  • Keserű igazság (1986) – Bűvész
  • Kaviár és lencse (1984) tv-film
  • Kegyenc (1983) tv-film
  • Ők tudják mi a szerelem (1983) tv-film – Hektor
  • Brigitta (1983) magyar–NSZK–osztrák–francia tv-film
  • A waterlooi csata (1981) tv-film
  • Az a szép, fényes nap (1981) tv-film
  • Csillag a máglyán (1980) tv-film
  • A különc (1980) tv-film – Teleki László
  • Kiálts város! (1978) tv-film
  • Bunker I-III. (1978) tv-film
  • Földünk és vidéke (1978) tv-film
  • Micimackó kalandjai (1977) rajzfilm – mesélő
  • A képmutatás szépségei (1977) tv-film
  • Ékezet (1977) – Igazgató
  • Petőfi (1977) tv-sorozat – Miniszter
  • A kard (1976) – A Nemzeti Múzeum igazgatója
  • Felelet I-VII. (1974) tv-film
  • Illatos út a semmibe (1973)
  • Dorottya (1973) tv-film
  • Irgalom (1973) tv-film
  • Ki van a tojásban? (1973) – öreg Zeke
  • Lyuk az életrajzon (1973) tv-film – Szabó
  • Pirx kalandjai (1972) tv-sorozat
  • Férfiak mesélik (1972) tv-film
  • Lányarcok tükörben (1972)
  • Volt egyszer egy család (1972) – Gendarme
  • Egy óra múlva itt vagyok… (1971) Tv-sorozat – Szokolov
  • Hahó, Öcsi! (1971) – Szemetes
  • Váratlan találkozások – Kora esti látogató (1971) tv-film
  • Budai Nagy Antal (1971) tv-film
  • Rézpillangó (1971) tv-film
  • Villa a lídón (1971) – André, a nemzetközi bűnügyi rendőrség felügyelője
  • N.N. a halál angyala (1970) – Horváth László alezredes
  • Szerelmi álmok – Liszt (1970) szovjet-magyar film – Liszt Ferenc
  • Utazás a koponyám körül (1970)
  • Szemtől szembe (1970)
  • Tévedni Isteni dolog (1970) tv-film
  • Történelmi magánügyek (1969)
  • Én, Prenn Ferenc – I-II-III. (1969) tv-film
  • Az alvilág professzora (1969) – Zelk
  • Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tót Lajos
  • Az örökös (1969) – Drapp Tamás
  • Egri csillagok I– II. (1968) – Dobó István
  • Az Aranykesztyű lovagjai 1-5. rész (1968) tv-film
  • Egy szerelem három éjszakája (1967)
  • Az özvegy és a százados (1967)
  • Teenager party (1967) dokumentumfilm
  • Változó felhőzet (1967)
  • Oly korban éltünk 1–5. rész (1966-67) tv-sorozat
  • Az aranysárkány (1966)
  • A férfi egészen más (1966)
  • És akkor a pasas… (1966) – A rendező
  • Az orvos halála (1966) – Taxisofőr
  • Tóbiás és a többiek (1965) tv-film
  • A vörös vendégfogadó (1965) tv-film
  • A tizedes meg a többiek (1965) – Molnár Ferenc, a tizedes
  • Kristóf, a magánzó (1965) tv-film
  • A kőszívű ember fiai (1964) – narrátor
  • Szeptember (1964) tv-film
  • Ők tudják mi a szerelem (1964) tv-film
  • Halló, ki az? (1964) tv-film
  • Álmodozások kora (1964) – Harrer
  • Ha egyszer húsz év múlva (1964) – Juhász
  • Kár a benzinért (1964) – Gál
  • Már nem olyan időket élünk (1964)
  • Másfél millió (1964) – Hertelendi
  • Miért rosszak a magyar filmek? (1964)
  • A pénzcsináló (1964) – narrátor
  • Meztelen diplomata (1963) – narrátor
  • Új Gilgames (1963)
  • Fotó Háber (1963)
  • Mindennap élünk (1963) – Cirok Feri
  • Párbeszéd I–II. (1963) – Horváth László
  • Tücsök (1963)
  • Párbeszéd (1963) átvágott változat (1964)
  • Két üres pohár (1962) tv-film
  • Állandó lakhelye nincs (1962) tv-film
  • Isten őszi csillaga (1962)
  • Két félidő a pokolban (1962) – Ónodi
  • Legenda a vonaton (1962) – Karló
  • Az utolsó vacsora (1962)
  • Amíg holnap lesz (1961)
  • Nő a barakkban (1961) tv-film
  • Jó utat, autóbusz! (1961)
  • Megöltek egy lányt (1961)
  • Négyen az árban (1961) – Pilóta
  • Alba Regia (1961) – Gestapo-tiszt
  • Cimborák - Hegyen völgyön (1960) – narrátor
  • Az arc nélküli város (1960)
  • Próbaút (1960)
  • Fűre lépni szabad (1960) – Tirpák Géza, Kéri sofőrje
  • Sorompó (1959) rövidjátékfilm – narrátor
  • A sötétség határán (1959) rövidjátékfilm
  • Vitézek és hősök (1959) tv-film
  • Külvárosi legenda (1957) – Benkő
  • Az igazi égszínkék (1957) rövidjátékfilm
  • A nagyrozsdási eset (1957) – Gábriel Miska – nem mutatták be
  • A Csodacsatár (1956) – rádióriporter
  • Szakadék (1956) – Nagy István, tanító
  • Gábor diák (1956) – Süki Balázs
  • Keserű igazság (1956) – nem mutatták be
  • Különös ismertetőjel (1955) – Kóti
  • A tenyészsertések kiválasztása (1955) – narrátor
  • Életjel (1954)
  • Hintónjáró szerelem (1954) – Kara Jenőke
  • Föltámadott a tenger I-II. (1953) – Madarász
  • A Harag napja (1953) átdolgozott változat (1955)
  • Rákóczi hadnagya (1953) – Francia követ
  • A város alatt (1953)
  • Ifjú szívvel (1953)
  • Gyöngyvirágtól lombhullásig (1952-53) – narrátor
  • Erkel (1952)
  • Teljes gőzzel (1951) – Szabó Sándor
  • Vihar (1951) – Szűcs Elek
  • Becsület és dicsőség (1951)
  • Úttörők (1949) – nem mutatták be
  • Beszterce ostroma (1948) – narrátor

Színházi szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Aiszkhülosz: Oreszteszeia – Oresztesz
  • Ben Jonson: Volpone – Leone kapitány
  • Coward: Akt hegedűvel – Sebastian Lacreole
  • Csehov: Cseresznyéskert – Firsz
  • Csiky Gergely: Buborékok – Rábay
  • Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné – Lipitlotty
  • Alexandre Dumas: A három testőr – 18 szerepet alakít egy este
  • Dürrenmatt: Fizikusok – Einstein
  • Gorkij: Kispolgárok – Tyetyerev
  • Gorkij – Brecht: Az anya – Pável
  • Victor Hugo: A királyasszony lovagja – De Bazan
  • Hubay Miklós: Ők tudják, mi a szerelem – Hektor
  • Ibsen: Peer Gynt – Gombkötő
  • Illyés Gyula: A különc – Teleki László
  • Illyés Gyula: Tiszták – Perella
  • Illyés Gyula: Testvérek – Dózsa György
  • Illyés Gyula: Lélekbúvár – Dr. Szmuk
  • Katona József: Bánk bán – Tiborc, Bánk bán.
  • Keresztury Dezső: Nehéz méltóság – Zrínyi Miklós
  • Lope de Vega: A kertész kutyája – Theodoro
  • Madách Imre: Az ember tragédiája – Ádám, Lucifer, az Úr hangja, A Föld szelleme, Rabszolga, Saint-Just, Udvaronc.
  • Madách Imre: Mózes – Mózes
  • Madách Imre-Keresztury Dezső: Csák végnapjai – Csák Máté
  • Márai Sándor: Kassai polgárok – Gergely Péter
  • Moliére: Fösvény – Valér
  • Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig – Igazgató
  • Huszti Zoltán: Jónás könyveJónás
  • Murell-Wilson: Sarah – Pilon
  • Németh László: VII. Gergely – VII. Gergely
  • Németh László: Husz János – Husz János
  • Németh László: Erzsébet nap – Józsi bácsi
  • Örkény István: Tóték – Tót
  • Páskándi Géza: Tornyot választok
  • Racine: Phaedra – Hippolitos
  • Sardou: Szókimondó asszonyság – Fouché
  • Sartre: Főbelövendők klubja – Chapuis
  • Friedrich Schiller: Don Carlos – Főinkvizítor
  • Shakespeare: Julius Caesar – Caius Cassius
  • Shakespeare: Lear király – Kent grófja
  • Shakespeare: Macbeth – Macbeth
  • Shakespeare: Rómeó és Júlia – Lőrinc barát
  • Shakespeare: Szentivánéji álom – Zuboly
  • Shakespeare: Tévedések vígjátéka – Aegeon
  • Shakespeare: A vihar – Prospero
  • George Bernard Shaw: Warrenné mestersége – Frank
  • Sütő András: A szuzai menyegző – Bétisz
  • Sütő András: Advent a Hargitán – Bódi Vencel
  • Sütő András: Balkáni gerle – Schuller Medárd
  • Szabó Magda: Az a szép fényes nap – Géza fejedelem
  • Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde – Kurrah
  • Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak – Czillei
  • Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara – Sanche Wayne
  • Williams: Üvegfigurák – O'Connor
  • Weiss: Marat halála – De Sade márki

Emlékezetes versmondása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1999. február 14-én a budai Gellért szállóban ő szavalta az akkor Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett Nagy Gáspár versét és Balassi Bálint költeményét.

Szinkron[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmszinkron szerepei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Cím Szerep A szinkronizált színész
1955 Susi és Tekergő Tappancs Bill Baucom
1968 Volt egyszer egy Vadnyugat Frank Henry Fonda
1973 Nevem: Senki (Mokép féle szinkron) Jack Beauregard Henry Fonda
1977 Micimackó kalandjai (régi és új szinkron) Mesélő Sebastian Cabot
1978 A brazíliai fiúk Dr. Josef Mengele Gregory Peck
1982 Nagyon különleges ügyosztály Frank Drebin Leslie Nielsen
1989 Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag Henry Jones Sir Sean Connery
1989 Dowling atya nyomoz Frank Dowling atya Tom Bosley
1990 Mentőcsapat a kenguruk földjén Percival C. McLeach George C. Scott
1994 Az oroszlánkirály Mufasa James Earl Jones
1995 Babe Mesélő Roscoe Lee Browne
1995 Drakula halott, de élvezi Drakula gróf Leslie Nielsen
1996 Sárkányszív Draco Sir Sean Connery
1997 Micimackó visszatér Mesélő David Warner
1998 Ha eljön Joe Black William Parrish Anthony Hopkins
1998 Mulan Fő ősatya George Takei
1998 Az oroszlánkirály 2 – Simba büszkesége Mufasa James Earl Jones
2000 Tigris színre lép Mesélő John Hurt
2000 A kis hableány 2 – A tenger visszavár Triton király Kenneth Mars
2001 Susi és Tekergő 2 – Csibész, a csavargó Tappancs Jeff Bennett

Kabaré jelenetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hangjátékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A csizmás kandúr (1981)

Díjak és kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sinkovits Imre családfája
Sinkovits Imre
(Budapest, 1928. szept. 21.–
Budapest, 2001. jan. 18.)
színész
Apja:
Sinkovits Jenő
(Budapest, 1901. jún. 9.–
Budapest, 1977. márc. 19.)
vendéglős
Apai nagyapja:
Sinkovits Vince
(Németszentgrót, 1861. márc. 30.–
Kispest, 1932. okt. 2.)
magánzó
Apai nagyapai dédapja:
Sinkovics József
Apai nagyapai dédanyja:
Frisch Mária
Apai nagyanyja:
Vojnovits Teréz
Apai nagyanyai dédapja:
n.a.
Apai nagyanyai dédanyja:
n.a.
Anyja:
Göndöcs Terézia
(Strém, ?–
Budapest, 1991. nov. 20.)
Anyai nagyapja:
Göndöcs Lajos
Anyai nagyapai dédapja:
n.a.
Anyai nagyapai dédanyja:
n.a.
Anyai nagyanyja:
Patek Teréz
Anyai nagyanyai dédapja:
n.a.
Anyai nagyanyai dédanyja:
n.a.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Sinkovits Imre (magyar nyelven). szineszkonyvtar.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  • Sinkovits Imre (magyar nyelven). magyarszinhaz.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sinkovits Imre témájú médiaállományokat.