Jancsó Miklós (filmrendező)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jancsó Miklós
Jancso(atHome).jpg
Jancsó Miklós otthonában (2000)
Született 1921. szeptember 27.
Vác
Elhunyt 2014. január 31.[1] (92 évesen)
Budapest[2]
Házastársa Wowesznyi Katalin (1945–1958)
Mészáros Márta (1958–1968)
Giovanna Gagliardo (élettárs 1968–1978)
Csákány Zsuzsa (1981–2014)
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró
Díjak Kossuth-díj (1973, 2006)
Kitüntetései A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002)

Jancsó Miklós az IMDb-n
PORT.hu-adatlap

Jancsó Miklós (Vác, 1921. szeptember 27.Budapest, 2014. január 31.) kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész. Jellemzője az igen szokatlan hosszú snitt, ami vágás nélküli, folyamatos felvételt jelent, a szereplők mozgatása - akár hosszú percekig - adja a filmszerűséget. Nagy összpontosítást igényel minden résztvevőtől.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jancsó Miklós otthonában (2000)

Érettségi után a pécsi jogi egyetemre iratkozott be, de diplomát Kolozsvárott szerzett 1944-ben. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett. 1946-ban Budapestre költözött és beiratkozott a Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben rendező szakos diplomát szerzett. Diplomafilmet nem készített, mert nem volt rá pénz. 1949. december 21-én házasságot kötött Wowesznyi Katalinnal. A házasságból két gyermek született: 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Jancsó Katalin).

Kezdetben rövidfilmeket készített, majd 1958-ban, 37 évesen elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt, legutolsó közös munkájuk a Fényes szelek című film volt. Somló Tamást Kende János operatőr váltotta fel. A Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok. Wowesznyi Katalintól elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Márta a később Kossuth-díjas filmrendezőnőt, akinek adoptálta előző házasságában született fiát, Zoltánt. Együtt nevelték három gyermeküket, de közös gyerekük nem született. 1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól kezdve állandó alkotótársa lett egészen annak 2005-ben bekövetkezett haláláig. 1968-ban ismét elvált, mert Budapesten megismerkedett Giovanna Gagliardo olasz újságíró-forgatókönyvíróval, akivel Rómába költözött közel 10 évre, kisebb nagyobb budapesti megszakításokkal. Ebben az időben készítette A pacifista, a Technika és rítus és a Róma visszaköveteli Cézárt című alkotásait. 1970-ben színházi rendezőként is debütált a Huszonötödik Színházban a Fényes szelek című darabjával. 1980-ban szakított Gagliardóval, és 1981-ben feleségül vette Csákány Zsuzsa vágónőt. A házasságban 1982-ben megszületett Dávid fiuk.

1988 óta címzetes egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon tanított.

Utolsó filmje a Magyarország 2011 (2012) szkeccsfilm volt, melyben társrendezőként működött közre.

Közéleti szerepvállalása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jancsó többször is kinyilvánította az SZDSZ iránti szimpátiáját. 1994-ben és '98-ban az SZDSZ országos listáján szerepelt. Ezenkívül támogatta a marihuána legalizálását. 2003-ban védnöke volt a Kendermag Egyesület ,,Engedd szabadon a kendert" nevű rendezvényének. [3]

Filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisjátékfilmek, dokumentumfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Temetetlen holtak, 1998
  • Két életkép, 1997
  • Két ünnep és egy dal, 1997
  • Két epizód és egy rítus, 1997
  • Én József Atilla itt vagyok. I.-II. 1995
  • Hősök tere I-II. 1996
  • Maradékok, 1993
  • Kövek üzenete: I-V. Budapest, Máramaros, Kárpátalja, Moldva, Hegyalja 1993-94
  • Játssz, Félix, játssz! (1997)
  • Szeressük egymást gyerekek! (1996)
  • Sír a madár (1988)
  • Harmadik jelenlét (1986)
  • Második jelenlét (1978)
  • Közelről: A vér (1966)
  • Jelenlét (1965)
  • Hej, te eleven fa (1963)
  • Alkonyok és hajnalok (1961)
  • Emlékezz, ifjúság! (1955)
  • Egy délután Koppánymonostorban (1955)
  • Angyalföldi fiatalok (1955)
  • Ősz Badacsonyban (1954)
  • Galgamentén (1954)
  • Éltető tiszavíz (1954)
  • Emberek, ne engedjétek! (1954)
  • Egy kiállítás képei (1954)
  • Arat az orosházi dózsa (1953)
  • 1952: Május 1. (1952)
  • A szovjet mezőgazdasági küldöttség tanításai (1951)
  • Kezünkbe vettük a béke ügyét (1951)

Tévéfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Muzsika (1984)
  • Omega, Omega (1983)
  • Faustus doktor boldogságos pokoljárása (1982)
  • Laboratorio teatrale di Luca Ronconi (1977)

Színházi rendezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelenet az 1973-ban bemutatott Vörös zsoltár című előadásból (25. Színház)
  • A cella (1984)
  • Jöjj délre, Cimborám! (1983)
  • Szép magyar tragédia (1982)
  • Drakula (1982)
  • Bayer aspirin (1981)
  • Otelló (1980)
  • Csárdáskirálynő (1980)
  • Mata Hari (1979)
  • Hasfelmetsző Jack (1978)
  • Vörös zsoltár (1973)
  • Fényes szelek (1971)
  • Ennyi Baby

Jelentősebb elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jancsóról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marx József: Jancsó Miklós két és több élete (Vince Kiadó, 2000)
  • Gyertyán Ervin: Jancsó Miklós (Magyar Filmintézet, 1976)
  • Szekfű András: Fényes szelek, fújjátok! Jancsó Miklós filmjeiről (Magvető, 1974)
  • Hernádi Gyula: Vitam et sanguinem. I. Magyar rapszódia ; II. Allegro barbaro ; III. Concerto. Hernádi Gyula és Jancsó Miklós filmregénye. (Magvető, 1978)
  • Hernádi Gyula: Jancsó Miklós szeretői (Szabad Tér Kiadó, 1988)
  • Giulio Marlia: Lo schermo liberato. Il cinema di Miklós Jancsó (Ed. Liberoscambio, Firenze, 1982) (olaszul)
  • Magyar Rapszódia. Jancsó Miklós filmjei (Babits Kiadó, 1991)
  • Jancsó Miklós életműve

Jancsótól[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jancsó Miklós: Szegénylegények. Ötlettől a filmig (Magvető, 1968)
  • Jancsó Miklós – Hernádi Gyula: Csendes Kiáltás–Fényes Szelek (Pelikán Kiadó, 1994)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jancsó Miklós (filmrendező) témájú médiaállományokat.