Robert Mitchum
| Robert Mitchum | |
 |
|
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Robert Charles Durman Mitchum |
| Született | 1917. augusztus 6. |
| Elhunyt | 1997. július 1. (79 évesen) |
| Házastárs | Dorothy Spence (1940–1997) |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1942 – 1996 |
Robert Mitchum (Bridgeport, Connecticut, 1917. augusztus 6. – 1997. július 1.) amerikai színész, zeneszerző, énekes, író. Minden idők egyik legismertebb amerikai színésze. Az 1950-es és 1960-as években sokat foglalkoztatott színész volt.
Tartalomjegyzék |
Család és karrier [szerkesztés]
Mitchum a connecticuti Bridgeportban, metodista családban született. Anyja, (Ann Harriet) bevándorló, apja, James Thomas Mitchum hajógyári, majd később vasúti munkás volt. Egyik nővére, a színészi pályája alatt Julie Mitchumként ismert Annette 1913-ban született. Amikor Robert 2 éves volt, apja egy baleset során életét vesztette. Ann 1919-ben szült egy gyereket, akit Johnnak neveztek el. Amikor mindenki elég idős volt már ahhoz, hogy iskolába járjon, az anya állást kapott a a Bridgeport Post-nál.
Robert igazi tréfacsináló volt, és gyakran keveredett verekedésbe. Az anyja 12 éves korában a nagyszüleihez küldte. A középiskolából kirúgták, mivel összeverekedett az igazgatóval. 1930-ban nővérével New Yorkba, Hell’s Kitchenbe (Manhattan) költözött, majd miután kirúgták a Haanan középiskolából, vasúti vagonokban körbeutazta az országot, és ez idő alatt számos munkát vállalt. 14 évesen a csavargásai miatt letartóztatták. Kényszermunkára ítélték, de megszökött a börtönből. Sérülései következtében majdnem elvesztette a lábát, lábadozása alatt ismerte meg az akkor még tizenéves Dorothy Spence-t, aki később majd a felesége lett. Potyautasként, vonatokra felugrálva 1936-ban eljutott a kaliforniai Long Beachbe a nővéréhez. Hamarosan csatlakozott hozzájuk többi Mitchum rokon is, a családjukkal együtt. Ez idő alatt Carroll Righternek, egy asztrológusnak dogozott. Julie rábeszélte, hogy vele együtt csatlakozzon a színházhoz. Itt leginkább kellékes volt, mellette kisebb szerepeket is kapott. 1940-ben visszatért keletre, hogy feleségül vegye Dorotthyt, akit aztán hazavitt Kaliforniába.
Robertnek 3 gyermeke született. Ebben az időszakban gépkezelőként dolgozott a Lockheed Aircraft Corporationnél. Mitchum idegösszeroppanást kapott – valószínűleg a munkával járó stressz miatt –, ez ösztönözte arra, hogy színészként vagy statisztaként keressen állást. Színészkedni csak speciális filmekben tudott volna. Ekkor találkozott egy ügynökkel, aki elintézett neki egy meghallgatást a Hopalong Cassidy sorozat producerével. Különböző stúdióknál, számos filmben keresett statiszta szerepeket. Miután lenyűgözte Mervyn LeRoy rendezőt a Thirty Seconds Over Tokyo forgatásán, Mitchum egy hét évre szóló szerződés írt alá az RKO Radio Pictures-szel. Később játszott a United Artists produkciójában, a William Wellman rendezte The Story of G.I. Joe-ban. A film, mely egy átlagos katona életét követi Ernie Pyle újságíró tolmácsolásában, azonnali siker lett. Röviddel a film elkészülte után besorozták a hadseregbe. 1946-ban a filmet Oscar-díjra jelölték.
Film noire munkái [szerkesztés]
Mitchum első sorban film noire típusú filmeiből ismert. Első bemutatkozása a műfajban, egy sorozatgyilkosról szóló, a When Strangers Marry c. filmben volt. Az egyik korai noir filmben egy problémás, érzékeny embert játszott aki belegabalyodik testvére ügyeibe.
1952-ben, egy igaz történet alapján készült a Thunder Road c. film, elvileg James Agee szemtanú története alapján, aki aztán átadta a sztorit Mitchumnak, aki játszott benne, producerként közreműködött, segített a forgatókönyvben, és a pletykák szerint félig-meddig rendezte. Alakítása miatt James Agee azt mondta, hogy Mitchum nem csak szerepelt a filmben, ő maga a film. Szkeptikus hozzáállása miatt a hírnevet mindig szerencsének kezelte – nem igazán érdekelte, vagy foglalkozott vele. Egy 1955-ös film forgatásáról kirúgták a csínytevései miatt, elsősorban azért, mert a film szállítmányozási vezetőjét behajította a a San Francisco-i öbölbe. Nem kért elnézést a film rendezőjétől, John Wayne-től, és a rendező már nem tudta megkérni Humphrey Bogartot sem, ezért maga vette át Mitchum szerepét.
A következő időszakban több western és noir filmben szerepelt. 1955-ben leforgatták a Nem úgy mint egy idegen című filmet, ahol Olivia de Havilland és Mitchum volt a két főszereplő. A filmnek nem volt különösebben pozitív fogadtatása, leginkább azt kritizálták, hogy Mitchum, Frank Sinatra, és Lee Marvin is túlságosan koros az általuk alakított karakterhez. Néhány átlagos westernfilm után Mitchum a Deborah Kerr-rel forgatott három filmben elsőként most szerepelt. Egy John Huston-féle háborús drámában, a Heaven Knows, Mr. Allisonban Mr. Allison szerepében egy férfit alakított, aki hajótörést szenvedett a Csendes-óceánon egy apáca (Deborah Kerr) egyedüli társaként. A filmet 2 Oscar-díjra, valamint Mitchumot BAFTA-díjra jelölték.
1960-ban Deborah Kerr-rel leforgatták a The Sundowners című filmet amit 5 Oscar-díjra jelöltek. Robert Mitchum elnyerte az év National Board of Review díját. A díjban elismerték a kiváló alakítását a szintén 1960-as Home form the Hill című filmjéért. Néhány híres színésznővel összeállva szerepelt a The Grass Is Greener című filmben 1960-ban. 1962-ben megkapta az erőszakos Max Cady-t a Cape Fear című filmben. A film után még jobban kitűnt hűvös, erőszakos karaktere. Az évtized legjelentősebb filmjei: A leghosszabb nap (The Longest Day) (1962) és az Anzio, egy Shirley MacLaine musical-vígjáték, és egy vadnyugati western, az Eldorado (1966), illetve egy remake (a Rio Bravo remake-je), amelyben Mitchum átvette Dean Martin szerepét.
Victor "Pug" Henry-t, alakította a Winds of War, és War and Remembrance filmsorozatokban.
Zenei karrier [szerkesztés]
Mitchum zeneszerzőként, és énekesként is bemutatkozott.Hivatásos énekesek helyett, a filmbeli karaktereinek adta saját énekhangját, például A folyó, ahonnan nincs visszatérés (River of No Return), a Rachel és az idegen (Rachel and the Stranger,) és a A vadász éjszakája. (The Night of the Hunter ) A Capitol Records kiadta 57-ben Calypso – is like so… c. albumát, melyen megmutatkozott a stílus jellegzetes kiejtése és szlengje is. Később a Thunder Road-hoz írt egy dalt, ami 69. lett Billboard Pop Singles Chart-on.
| Év | Album | Eredeti cím | Amerikai ország | |
|---|---|---|---|---|
| 1957 | Calypso-Én szeretem ezt | Calypso-is like so... | - | |
| 1967 | Az ember,Robert Mitchum énekel | That man,Robert Mitchum...sing | 35 |
| Év | Egyedül | Amerikai ország | Amerikai | |
|---|---|---|---|---|
| 1958 | A Thunder Road Ballada | - | 62 | |
| 1962 | A Thunder Road Ballada | - | 65 | |
| 1967 | Egy régi öreg bort iszom | 9 | 96 | |
| 1967 | Minden mást megérdemelsz | 55 | - |
Késői évek [szerkesztés]
Mitchum a megszokott stílusától eltérő szerepet alakított az 1970-ben készült Ryan nővére (Ryan’s Daughter) című filmben. A filmet Oscar-díjra is jelölték. Az 1970-es években több bűnügyi filmben szerepelt. 1982-ben Pennsylvaniába utazott egy újabb filmszerepért, ahol Delany edzőt kellett alakítania.1983-ban egy kisebb sorozatban kapott szerepet melynek címe a The Winds of War. A sorozatban egy világháborús tengerésztisztet alakított. 1987-ben a Saturday Night live(Szombat este élőben) vendége volt.1988-ban a War and Remembranceben remekelt. 1991-ben megnyerte a életműve elismeréseként a National Board of Review of Motion Pictures-től és a Cecil B. DeMille díjat a Golden Globe Awards-tól 1992-ben. A 90-es években már kevésbé volt aktív a filmművészetben.Martin Scorsese remakjében a Cape Fearben kapott szerepet. Utolsó alakítása egy James Dean-ről szóló dokumentumfilm volt (James Dean: Race with Destiny).
Halála [szerkesztés]
Mitchum 1997. július 1-jén hunyt el tüdőrák következtében fellépő komplikációkban, 57 éves feleségét, 3 gyermekét és 2 unokáját hagyta hátra. James, Mitchum öccse 4 évvel később hunyt el.
Fordítás [szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert Mitchum című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Források [szerkesztés]
- Lee Server. Robert Mitchum: "Baby, I Don't Care". New York: St Martin's (2001). ISBN 0-312-26206-X
- Mike Tomkies The Robert Mitchum Story, "It Sure Beats Working" Ballantine Books, 1972, ISBN 0-345-23484-7
- John Mitchum Them Ornery Mitchum Boys, The Adventures of Robert and John Mitchum, Creatures at Large, 1989, ISBN 0-940064-07-3
- TCM Film Guide, "Leading Men: The 50 Most Unforgettable Actors of the Studio Era", Chronicle Books, San Francisco, California, 2006, ISBN 0-8118-5467-1
