Robert De Niro
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
| Robert De Niro | |
 |
|
| Robert De Niro a 43. Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválon, 2008 | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Robert Mario De Niro, Jr. |
| Született | 1943. augusztus 17. (69 éves) New York  Egyesült Államok |
| Házastárs | Diahnne Abbott (1976–1988) Grace Hightower (1997–) |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1965 - napjainkig |
| Híres szerepei | Vito Corleone - A Keresztapa II., Travis Bickle - Taxisofőr, Michael Vronsky - A szarvasvadász, Jake La Motta - Dühöngő bika, Al Capone - Aki legyőzte Al Caponét, Jimmy Conway - Nagymenők |
| Díjai | |
| Oscar-díjak | |
| legjobb férfi főszereplő 1981 Dühöngő bika legjobb férfi mellékszereplő 1975 A Keresztapa II. |
|
| Golden Globe-díjak | |
| legjobb férfi főszereplő (filmdráma) 1981 Dühöngő bika |
|
| További díjak | |
| Sant Jordi-díj Legjobb külföldi színész Volt egyszer egy Amerika (1986) Az utolsó filmcézár (1978) |
|
|
|
|
| IMDb-adatlap | |
| PORT.hu-adatlap | |
Robert De Niro (New York, 1943. augusztus 17.) kétszeres Oscar-díjas amerikai színész, producer, rendező.
Pályáját 1969-ben Brian De Palma Az esküvői party című alkotásában kezdte. 1973-ra már kétszer elnyerte a New York-i Filmkritikusok díját a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, a Bang the Drum Slowly (1973) és az Aljas utcák (1973) (Mean Streets) című filmekben nyújtott alakításáért. A Francis Ford Coppola rendezésében készült A Keresztapa II. (1974) című filmben az Akadémia a legjobb mellékszereplőnek járó szobrocskával jutalmazta. Második Oscar-díját a Martin Scorsese rendezte Dühöngő bika (1980) című film főszerepéért kapta, melyben a híres bokszolót, Jake La Mottát formálta meg. 1988-ban Jane Rosenthallal együtt Tribeca Productions néven saját filmvállalatot hozott létre, amely számos film elkészítését tette lehetővé, melyekben De Niro producerként, rendezőként és színészként is közreműködött.
Tartalomjegyzék |
Fiatalkora [szerkesztés]
Robert De Niro igazi művészcsaládban született, hiszen édesanyja, Virginia Admiral festőművész volt, édesapja, Robert pedig a festészeten kívül szobrászkodott és verseket is írt. A kis De Niro New York Little Italy negyedében nőtt fel, gyakorlatilag félárvaként, miután édesapja elhagyta a családot. Családja apai részről olasz és ír származású, de bizonyos mértékig arberes (itáliai albán) felmenői is vannak. De Niro gyerekkorában meglehetősen szégyenlős kisfiú volt, aki inkább füzetes regényeket lapozgatott, mintsem a lányokat nézegette volna. A színészet gyakorlatilag már egész kicsi korába érdekelni kezdte és tízévesen egy iskolai előadáson lépett először színpadra, a Gyáva Oroszlánt alakította az Óz, a csodák csodájában. Tizenéves korában egy jó ideig hanyagolta az iskolát, és helyette egy bandával csavargott az utcákon, de amikor betöltötte a tizenhatot, megjött az esze és a semmittevés helyett újfent színpadra lépett. Csehovot játszott és Stella Adler és Lee Strasberg színiiskolájába kerül. A következő években off-Broadway darabokban és televíziós reklámokban vállalt szereplést. Robert De Niro, mielőtt elkezdődött volna Scorsese-vel való gyümölcsöző kapcsolata, háromszor állt Brian De Palma kamerája elé. Legelső alakítása a Az esküvői party című kisfilmben volt. Bár az alkotást már 1963-ban elkészítették, csak 1969-ben mutatták be. De Niro következő két filmszerepét szintén De Palmával forgatta 1970-ben; az Átkozott mama és a Szia Anyu! című szatírákban.
Pályafutása [szerkesztés]
Az 1970-es évek [szerkesztés]
1973-ban Bruce Pearson, egy haldokló baseballjátékos szerepét játszotta a Bang the Drum Slowly című produkcióban, amiért megkapta a New York-i Filmkritikusok Szövetségének díját. Az Aljas utcákban Johnny Boy, az állandóan vigyorgó huligán alakítására figyelt fel csak igazán a közönség, egyébiránt ez volt a színész és Martin Scorsese első közös munkája. Következő darabja A Keresztapa második epizódja volt. Francis Ford Coppola, az akkor 31 éves színésszel dolgozott, De Niro ír akcentussal beszélt, ehhez képest a dél-olaszországi dialektust néhány óra leforgása alatt magáévá tette, és a kiálló állkapcsú maffiafőnök megformálásával nemcsak a közönség és a kritika elismerését vívta ki, hanem az első Oscar szobrocskáját is megszerezte. Mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy ő és Marlon Brando ugyanazon karakter eljátszásáért kaptak Oscar-díjat, és ez mind a mai napig egyedülálló az akadémiai díj történetében. A kicsit pózoló, zseléhajú digó sztereotípiája későbbi pályája során elválaszthatatlanul összeforrt személyiségével. Scorsese Taxisofőr című filmjében (1976) Travis Bickle-t alakította. A magányos, vietnami veterán New York-i taxis világot megváltani akaró véres hadüzenete hatására egy férfi merényletet követett el Ronald Reagan akkori elnök ellen, a film vélt mondanivalója okán. Az alkotás az 1976-os Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyerte a legjobb filmnek járó Arany Pálma díjat. 1976-ban Gérard Depardieu és Donald Sutherland oldalán szerepelt, Bernardo Bertolucci nagyszabású filmeposzában, a Huszadik században és ugyanebben az évben, mint Monroe Stahr játszott Az utolsó filmcézár című filmben. Majd rá egy évre ismét Scorsese-vel dolgozott együtt a New York, New York című filmmusical kapcsán. 1978-ban főszerepet kapott Michael Cimino azóta legendássá vált filmjében, A szarvasvadászban. Az alkotás a vietnami háború borzalmait hivatott bemutatni és tette ezt olyan hitelesen, hogy a következő évben öt kategóriában, köztük a legjobb film szekcióban kapott Oscar-díjat és De Niro-t is nominálta az akadémia, immár harmadszor.
Az 1980-as évek [szerkesztés]
1980-ban az immár házi rendezővé előlépett Scorsese Dühöngő bika című filmdrámája hozza meg neki a második Oscar-díjat. Külsejének átformálása (a szerep kedvéért 30 kilót hízott) a method-acting legszélsőségesebb megnyilvánulása, ugyanakkor legragyogóbb iskolapéldája is. Egy évvel később Robert Duvall oldalán játszott a Gyónás gyilkosság után című krimiben, majd immár szokásszerűen, megint Scorsese következett és A komédia királya (1983) című drámában kínált De Nirónak főszerepet. 1984-ben Sergio Leone kérte fel a több mint tíz évnyi előkészületet igénylő gengsztereposzának, a Volt egyszer egy Amerika főszerepére. A film két jóbarát misztikus kapcsolatán keresztül mutatja be egy korszak felemelkedését és bukását. De Niro filmbeli barátját James Woods alakította. Egy évvel később a fantáziafilmek műfajába tett kitérőt, Terry Gilliam Brazil című filmjével, melyben Ian Holm volt a partnere. 1986-ban A misszió című brit történelmi alkotásban volt látható. A film érdekessége, hogy filmbeli partnerével, Jeremy Ironsszal nem jöttek ki a forgatás során, ettől függetlenül a siker nem maradt el. Scorsese rendezővel való hosszútávú együttműködése és barátsága nem jelentette azt, hogy nem tudott volna nemet mondani neki. Épp a Krisztus utolsó megkísértése főszerepét utasította vissza, hogy inkább Alan Parker kamerája elé álljon Lucifer szerepében az Angyalszív (1987) című misztikus thrillerben. Szintén ebben az esztendőben egy másik régi barátjával, Brian De Palmával dolgozott együtt, az Aki legyőzte Al Caponét című maffiafilm kapcsán. De Niro Al Capone szerepét kapta meg, és olyannyira megörült ennek a kihívásnak, hogy amellett, hogy a figura kedvéért felszedett némi súlyfelesleget, még a híres gengszterfőnök eredeti ruháit is felvásárolta. 1988-ban ismét egy vígjátékban, az Éjszakai rohanás című filmben volt látható, melyért Golden Globe-díjra jelölték. Az évtizedet a Bicska című filmdrámával Ed Harris oldalán és a Nem vagyunk mi angyalok című komédiával Sean Penn partnereként zárta.
Az 1990-es évek [szerkesztés]
A kilencvenes évek elején De Niro immár hatodik alkalommal dolgozott Scorsese kezei alatt, méghozzá a mára a maffiafilmek legendájának számító Nagymenők-ben. A film hat kategóriában kapott Oscar-jelölést, azonban ezek közül mindössze egyet tudott díjra váltani. Az Ébredések című drámában egy különös kórban szenvedő beteget alakít, akit egy elszánt orvosnak (Robin Williams) sikerül felébresztenie a kómából. A Cape Fear - A rettegés foka (1992) újrafeldolgozásában Max Cady-t, a pszichopata gyilkost alakította, és ezzel sorrendben a hatodik Oscar-jelölést gyűjtötte be. A következő években elég vérszegény filmekben volt látható, még a Kenneth Branagh rendezésében készült Frankenstein, melyben De Niro a teremtményt alakította, sem aratott nagy sikert. Eközben megszületett a színész első olyan filmje, melyet rendezőként is jegyzett; az 1993-as Bronxi mese. 1995-ben két, hatalmas sikert arató alkotásban játszott főszerepeket; Michael Mann rendező Szemtől szemben című filmjében, melyben egy sor neves színész mellett De Niro végre együtt játszhatott a másik színészlegendával, Al Pacinoval. Korábban ugyan már együtt szerepeltek A Keresztapa II.-ben, ott azonban nem volt közös jelenetük. A másik sikerfilm Scorsese Casino-ja volt, mely a Las Vegas-i alvilágot hivatott bemutatni. Ez volt Scorsese és De Niro nyolcadik és egyben utolsó közös mozija. 1996-ban eszelős baseball drukkert alakított A rajongó-ban, papot a Sleepers - Pokoli lecke című drámában, és orvost a Marvin szobája című filmben. 1997-ben nyomozót játszott Sylvester Stallone mellett a Cop Land című krimiben, média-tanácsadót formált meg Dustin Hoffman partnereként az Amikor a farok csóválja... című vígjátékban és Quentin Tarantino egy piti bűnöző karakterét ruházta rá a Jackie Brown-ban. John Frankenheimer Ronin-ja (1998) is elismerést szerzett a színész számára, de közel sem akkorát, mint az 1999-es Csak egy kis pánik című vígjáték, mely bármennyire is meglepő, a színész legjövedelmezőbb mozija lett.
A 2000-es évek [szerkesztés]
A Csak egy kis pánik sikere nyomán, De Niro az ezredfordulót követően is egy vígjátékban csillogtatta meg tudását. Ben Stiller eszelős apósát alakította, az Apádra ütök című filmben és tette ezt olyan kiválóan, hogy alakításáért Golden Globe-díjra jelölték. A két komikus szerep után egy komolyabb hangvételű következett. A Férfibecsület-ben Cuba Gooding Jr. partnereként búvároktatót alakít az amerikai hadseregben. A 2001-es évet a 15 perc hírnév című krimivel kezdte, majd A szajré című filmjében egy korosodó tolvajt alakít, aki már vissza akar vonulni, hogy békében élvezhesse hátralévő életét, de egy kölyök - akit Edward Norton alakít - megzsarolja, így még egyszer be kell vetnie képességeit. A filmben először játszott együtt az általa mélyen tisztelt Marlon Brandóval. 2002-ben Eddie Murphy-vel szerepelt együtt a Showtime - Végtelen és képtelen című akció-vígjátékban, majd Az igazság órája című filmben azzal kell szembesülnie, hogy egyetlen fia, akit James Franco alakít, gyilkos. Következett a Csak egy kis pánik folytatása, a Még egy kis pánik, azonban amilyen sikeres volt az első rész, annyira volt rossz a folytatása, így elkerülhetetlen volt a bukás. Különös orvost formált meg a Godsend - A teremtés klinikája (2004) című thrillerben, majd újfent egy korábbi sikerfilmjét, az Apádra ütököt folytatta, Vejedre ütök címmel, melyben Dustin Hoffman is feltűnik. A csupa ismert színésszel telezsúfolt Szent Lajos király hídja című kosztümös film nagy bukás volt, akárcsak a Bújócska (2005) című thriller. 2006-ban újabb filmet rendezett, Az ügynökség címmel, mely mérsékelt fogadtatásban részesült, majd Shakespeare kapitányként volt látható a Csillagpor (2007) című fantáziafilmben Michelle Pfeifferrel. A törvény gyilkosa (2008) című krimiben is látható volt, melyben Al Pacinóval szerepelt együtt, de a film nem volt sikeres.
Magánélete [szerkesztés]
.jpg)
Első feleségét Dianne Abbottnak hívták, az ex-színésznő 1976-ban fiút szült neki, Raphaelt. De Niro örökbe fogadta a színésznő korábbi kapcsolatából született lányát, Drena-t. Néhány évvel később elváltak. Későbbi élettársától, Toukie Smith-tel ikrei születtek (Julian Henry és Aaron Kendrick), akiket béranya hordott ki. 1997-ben De Niro ismét megnősült, szigorúan titkos esküvőn vezette oltár elé barátnőjét, Grace Hightower légikisasszonyt. 1998-ban megszületett fia, Elliot. Ugyanebben az évben Párizsban azzal gyanúsították meg, hogy egy prostituált-lánc szolgáltatásait veszi igénybe. De Niro megtagadott minden vallomást, majd a francia állam kiutasította az országból. Mindig tisztes távolságban tartotta magát a sajtótól, ha azonban mégis rászánta magát az interjúra, az kimerült egy szimpla „igen”, „nem” vagy „csak” szócskákban. „Ne beszélj róla, csináld!” – ezt Bob mindennél komolyabban gondolja. 2003-ban prosztatarákot diagnosztizáltak nála. Bob társtulajdonos a Rubicon étteremláncban San Franciscóban Francis Ford Coppolával és Robin Williams-szel.
Filmjei [szerkesztés]
Díjak és jelölések [szerkesztés]
- díj: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, Dühöngő bika, 1981
- díj: Oscar-díj, legjobb férfi mellékszereplő, A Keresztapa II., 1975
- jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi mellékszereplő, Napos oldal, 2012
- jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, Cape Fear-A rettegés foka, 1992
- jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, Ébredések, 1991
- jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, A szarvasvadász, 1979
- jelölés: Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő, Taxisofőr, 1977
- díj: Golden Globe-díj, legjobb férfi főszereplő (filmdráma), Dühöngő bika, 1981
- jelölés: Golden Globe-díj, legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték), Apádra ütök, 2001
- jelölés: Golden Globe-díj, legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték), Csak egy kis pánik, 2000
- jelölés: Golden Globe-díj, legjobb férfi főszereplő (filmdráma), Cape Fear-A rettegés foka, 1992
- jelölés: Golden Globe-díj, legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték), Éjszakai rohanás, 1989
- jelölés: Golden Globe-díj, legjobb férfi főszereplő (filmdráma), A szarvasvadász, 1979
- jelölés: Golden Globe-díj, legjobb férfi főszereplő (musical/vígjáték), New York, New York, 1978
- jelölés: Golden Globe-díj, legjobb férfi főszereplő (filmdráma), Taxisofőr, 1977
- jelölés: BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Nagymenők, 1991
- jelölés: BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, A komédia királya, 1984
- jelölés: BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Dühöngő bika, 1982
- jelölés: BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, A szarvasvadász, 1980
- jelölés: BAFTA-díj, legjobb férfi főszereplő, Taxisofőr, 1977
- jelölés: BAFTA-díj, legjobb férfi mellékszereplő, A Keresztapa II., 1976
- jelölés: Arany Málna-díj, a legrosszabb páros, Showtime - Végtelen & képtelen, 2003
Berlini Nemzetközi Filmfesztivál:
- jelölés: Berlini Nemzetközi Filmfesztivál - Arany Medve, 2007
Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál:
- díj: Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál - Életműdíj, 2006
San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál:
- díj: San Sebastian Nemzetközi Filmfesztivál - Donostia Életműdíj, 2000
- díj: Sant Jordi-díj - Legjobb külföldi színész, Volt egyszer egy Amerika, 1985
- díj: Sant Jordi-díj - Legjobb külföldi színész, Az utolsó filmcézár, 1977
- díj: Velencei Filmfesztivál - Arany Oroszlán – Életműdíj, 1993
Egyéb kitüntetései [szerkesztés]
- 2009. Hollywoodi Filmfesztivál - Legjobb férfi alakítás - Mindenki megvan
- 2008. Német Arany Kamera-díj - Arany Kamera Életműdíj
- 2003. Amerikai Film Intézet - Életműdíj
- 2001. Gotham-díj - Életműdíj
- 2001. MTV Movie-díj - Legjobb beszolás - Apádra ütök
- 2000. Blockbuster Entertainment - Legjobb vígjáték páros (megosztva - Billy Crystal)
- 1997. Christpher-díj - Legjobb film - Marvin szobája
- 1997. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál - Ezüst St. George-díj
- 1990. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Nagymenők, Ébredések
- 1981. Bostoni Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika
- 1980. Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika
- 1980. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Dühöngő bika
- 1979. Hasty Pudding Fesztivál - Az év embere
- 1978. Fotogramas de Plata - Legjobb külföldi színész - Taxisofőr
- 1977. Amerikai Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr
- 1977. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr
- 1976. Los Angelesi Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi színész - Taxisofőr
- 1974. Amerikai Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi mellékszereplő - Aljas utcák
- 1974. New Yorki Filmkritikusok Szövetsége - Legjobb férfi mellékszereplő - Bang the Drum Slowly
Fizetései [szerkesztés]
| Év | Film | Fizetés |
|---|---|---|
| 2002 | Még egy kis pánik | $20 000 000 |
| Showtime - Végtelen és képtelen | $17 500 000 | |
| 2001 | A szajré | $15 000 000 |
| 2000 | Apádra ütök | $13 500 000 |
| 1999 | Csak egy kis pánik | $8 000 000 |
| 1998 | Ronin | $14 000 000 |
| 1976 | Az utolsó filmcézár | $200 000 |
| Taxisofőr | $35 000 | |
| 1969 | Az esküvői party | $50 |
Forrás [szerkesztés]
- Robert De Niro (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
- Awards (angol nyelven). Robert De Niro. Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2011. július 27.)
fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Robert De Niro című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
