A Keresztapa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Keresztapa
(The Godfather)
The Godfather.png
Corleone grafiti Spanyolországból. (San Martín de Vitoria-Gasteiz)
Rendező Francis Ford Coppola
Producer Gray Frederickson
Albert S. Ruddy
Alapmű Mario Puzo: A keresztapa
Műfaj filmdráma
bűnügyi film
Forgatókönyvíró Mario Puzo
Francis Ford Coppola
Főszerepben Marlon Brando
Al Pacino
Diane Keaton
Robert Duvall
Zene Carmine Coppola
Nino Rota
Operatőr Gordon Willis
Vágó William Reynolds
Peter Zinner
Jelmeztervező Anna Hill Johnstone
Gyártás
Gyártó Paramount Pictures
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 175 perc
Költségvetés 6 millió USD (becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Paramount Pictures
Bemutató USA 1972. március 24.
magyar 1982. március 25.
Bevétel Earth flag PD.jpg 245 066 411 USD[2]
Kronológia
Következő A Keresztapa II.
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap

A Keresztapa (The Godfather) Mario Puzo azonos című regényéből készült 1972-ben bemutatott világhírű filmdráma Francis Ford Coppola rendezésében Marlon Brando, Al Pacino, Robert Duvall és James Caan főszereplésével. A film Coppola Keresztapa-trilógiájának első része.

A szervezett alvilág megszámlálhatatlanul sok filmnek szolgált alapötletéül, azonban A Keresztapa szinte vitathatatlanul a legfontosabb film mind közül. Francis Ford Coppola felejthetetlen alkotását olyan neves, és a témában szintén felettébb jártasnak mondható rendezők, mint például Martin Scorsese (Nagymenők, Casino) vagy Brian De Palma (A sebhelyesarcú, Aki legyőzte Al Caponét) is csak megközelíteni tudták, ám azt az összhatást, amit A Keresztapa nyújt, túlszárnyalni nem voltak képesek. Coppola műve nem csak egyszerűen egy történetet visz vászonra: mozijában elsősorban a cselekmény közege az, amit be kíván mutatni a közönségének. A film kesernyés világát az operatőr, Gordon Willis képei keltik életre. A megdöbbentő érzékkel megválasztott színek, fények, valamint kamerabeállítások eredményeként a képei egyedülálló hangulatot kölcsönöznek a történetnek. Ehhez a világhoz legalább ennyire hozzátartozik még Nino Rota legendássá vált zenéje.

Vito „Don” Corleone szerepére Coppola Marlon Brandót választotta, akit zseniális színészi alakításáért 1973-ban többek között Golden Globe, valamint Oscar-díjjal is jutalmaztak. A Michael Corleonét megformáló Al Pacino szintén telitalálatnak bizonyult: az addig mindössze két filmben szereplő színész hatalmas tehetségről tett tanúbizonyságot.

A Keresztapát leginkább az különbözteti meg a többi, hasonló témájú alkotástól, hogy hiányoznak belőle a pólusok és a sztereotípiák. Coppola mozijában nincsenek kimondottan pozitív szereplők. A főszereplőket a film „negatív” hőseitől is csak pusztán az választja el, hogy egy másik család tagjai, de módszereik és gondolkodásmódjuk megegyező.

A filmet az Amerikai Filmakadémia az 1972-es év legjobb filmjének járó Oscar-díjjal tüntette ki. Coppola a legjobb rendezés díja mellett, Mario Puzóval közösen, a legjobb forgatókönyv díját is megkapta.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Összefoglaló[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ahogy az olasz maffia konzervatív, szigorúan patriarchális hierarchiájában, úgy a filmben is a családfő helyezkedik el a középpontban. Ő a keresztapa, aki a New York-i olasz közösség hozzá tartozó része felett totális hatalommal rendelkezik: semmi nem történhet a tudta és beleegyezése nélkül. Az amerikai társadalomból kiábrándult, hagyományaira büszke olasz közösség egyedül rajta keresztül képes érdekei érvényesítésére, amiért cserébe a Don megkérdőjelezhetetlen hűséget követel meg. Brando a Corleone család fejének szerepében maga a megtestesült hatalom. Legendássá vált halk, nehézkes beszédét soha, senki egy pillanatra sem szakítja félbe. Megfontolt stratéga, aki amikor már mind szellemileg, mind fizikailag egyre kevésbé alkalmas a család irányítására, képes visszavonulni, ezzel átadva helyét legrátermettebb fiának. A legifjabb Corleonét a család távol kívánja tartani az „üzlettől”. Háborús hős, mintapolgár egészen addig a pillanatig, amíg apja ellen gyilkossági kísérletet nem hajtanak végre. Addigi kívülállását önmaga szakítja meg, elindul azon az úton, amin haladva a film végére már ő maga „rendezi a család ügyeit”. Az apja kórházi ágya mellől az őröket visszarendelő korrupt rendőrtiszt pofonjai ráébresztik, hogy nem tudja kívülállóként szemlélni családja életét. Rádöbben, hogy törvényes út számára nem létezik: a törvény azt szolgálja, aki többet fizet érte.

Részletes cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet a Második világháború vége után, New York-ban, a szicíliai származású maffiavezér, Don Vito Corleone házában veszi kezdetét. Don Corleone lányának, Connie-nak éppen ezen a napon van az esküvője. Miközben a násznép az udvaron ünnepel, a családfő a dolgozószobájában bizalmas megbeszéléseket folytat a közeli barátaival, akik mindenféle, kisebb-nagyobb ügyek lerendezéséhez kérnek tőle segítséget, melyeket általában csak törvényen kívüli módon lehet megoldani. Rövidesen betoppan a lagzira a legfiatalabb Corleone-fivér, Michael is a barátnőjével, Kay Adams-szel, akit azután ismert meg, hogy a háború végén leszerelt a hadseregtől. Michael-t nagy örömmel fogadják testvérei és barátai, akárcsak az utána nem sokkal érkező Johnny Fountain-t, a népszerű színészt, aki Don Corleone keresztfia.

Főbb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keresztapa-trilógia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Méltán tekinthetjük A Keresztapa megjelenését a maffiatörténetek kezdetének, hiszen előtte nem igazán létezett ez a műfaj, utána pedig csak ehhez a műhöz viszonyítva lehetett csak ilyen vagy ehhez hasonló témákról szólni. Coppola A Keresztapa történetét két további résszel egészítette ki.

Az első film teljes egészében Puzo 1969-es regényére épül; a második világháború utáni New Yorkban játszódik és Vito Corleone donságának utolsó szakaszára, ill. a maffiaháborúra fókuszál. Már itt is éles utalásokat találhatunk a maffia és a mindennapok összefonódására; a kritikusok például Johnny Fontane alakjában a kor nagyszerű énekesét, Frank Sinatrát vélték felfedezni. A film nemcsak egyértelmű utalásaiban volt áttörés: először láthatott a néző ily kendőzetlenül naturalista akciójeleneteket a filmtörténet során.

A Keresztapa II.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alkotók a nagy sikerre való tekintettel folytatták a cselekményt, bár kezdetben a folytatás ötletével maga Coppola nem értett egyet. Ezzel kapcsolatban az 1975-ös Oscar-gálán, a legjobb rendezőnek járó díj átvételét követő köszönőbeszédében azt mondta: „Charlie Bluhdorn ötlete volt. Amikor meghallottam, mondtam neki: „A Keresztapának folytatást készíteni garantált bukást jelent, és mindent elveszíthetek, amit eddig sikerült elérnem.” (…) Örülök neki, hogy megpróbáltam.”

Az 1974-ben moziba került folytatás az ötvenes évek végén játszódik, és Michael Corleone keresztapaságát mutatja be, melyet a fiatal Vito Corleone – Robert De Niro alakításában – történetével egészítettek ki. A történet egy része a forrongó Kubában játszódik, de vannak a filmben utalások az amerikai maffia korabeli tevékenységére is.

A Keresztapa III.[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990-ben, hosszú kihagyás után jelent meg A Keresztapa harmadik része, amely 1978-ban játszódik, és a Vatikán és a maffia kapcsolatát tárgyalja, meglehetősen provokatívan; utalnak I. János Pál pápa titokzatos halálának okaira is. A trilógia befejező részében Al Pacino a hatvanas éveiben járó mindenható Keresztapa, akit két cél vezérel: hogy családját letérítse a bűn útjáról, és hogy megfelelő utódot találjon magának.

Narancs, mint kulcsmotívum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A trilógiában számos helyen tűnik fel a narancs, mint mediterrán gyümölcs, de két helyen negatív esemény szemtanúja. Ez a két fontos momentum: az első részben Don Vito éppen narancsot vásárol egy árustól, amikor lelövik, és narancs héját teszi a szájába, mikor a film végén az unokáját kergeti és meghal.

Narancs a 2. részben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • New Yorkban a fiatal Don (Robert De Niro) narancsot akar vásárolni az utcai árustól, de az nem fogadja el, "ajándékként" adja.

Narancs a 3. részben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Atlantic Cityben az ülésen a mészárlás előtt Michael felé gurul egy narancs.
  • Előbbi után, amikor Vincent megmenti, otthon, mielőtt Michaelnek rohama lesz, Vincent narancsot eszik.
  • Vincent narancsot fog / eszik Szicíliában, amikor az udvaron tárgyalnak, hogy kiben lehetne megbízni a Vatikánban.
  • Amikor Michael az érsekkel beszél, cukorbetegsége miatt narancslevet iszik.
  • Amikor Michael meghal, egy narancs gurul le az öléből.

A film hatása a maffiára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Robert Delaney, New Jersey állam nyomozója áthatolt az államban lévő maffiaszervezeteken, és 1981-ben első kézből értesítette a szervezett bűnözésről és maffiatagokról az Amerikai Szenátus illetékes bizottságait. Kijelentette, hogy a Keresztapa filmek nagy hatást gyakorolnak a bűnszervezeti családokra. Olyanokról mondta ezt, akik legalább háromszor, de akár tízszer nézték meg a filmet. Egyszer azt mondta, hogy Joey Adonis fia egy marék negyeddollárost adott a pincérnek, és kérte, hogy folyamatosan játszassa a wurltzeren A Keresztapa című film zenéjét.

Delaneyen kívül a sokáig hatalmon lévő bűnszervezeti család vezetőjének, Joe Bonanonak az volt a véleménye A Keresztapáról, hogy mindenkinek meg kell néznie, hiszen a film megmutatja nekik, hogy hogyan kell viselkedniük. Az Egy becsületes ember című regényében mesél a munka iránti különleges érzelmeiről. Az igazi feladat a családi büszkeség és a személyes tisztelet elérése. Ez az, ami A Keresztapát olyan híressé teszi. Rokoni kapcsolatokkal rendelkező, erős akaratú embereket mutat be. Azonban Bonano soha nem minősítette a filmet.

A Keresztapa és az Oscar-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film tizenegy Oscar-díj jelölést kapott, de csak hármat tudott megszerezni mindebből: a legjobb adaptált forgatókönyv, a legjobb film és a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat, ez utóbbi átvételét Marlon Brando visszautasította az amerikai őslakosokkal szembeni politikai diszkrimináció ellen tiltakozva.

Fontosabb díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Golden Globe-díj (1973)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb drámai film
  • díj: legjobb rendező: Francis Ford Coppola
  • díj: legjobb drámai férfi főszereplő: Marlon Brando
  • díj: legjobb eredeti filmzene: Nino Rota
  • díj: legjobb forgatókönyv: Francis Ford Coppola, Mario Puzo
  • jelölés: legjobb férfi főszereplő jelölés: Al Pacino
  • jelölés: legjobb férfi mellékszereplő jelölés: James Caan

Grammy-díj (1973)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb eredeti filmzene: Nino Rota

Oscar-díj (1973)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb film: Albert S. Ruddy
  • díj: legjobb férfi főszereplő: Marlon Brando
  • díj: legjobb eredeti forgatókönyv: Francis Ford Coppola, Mario Puzo
  • jelölés: legjobb rendező jelölés: Francis Ford Coppola
  • jelölés: legjobb férfi mellékszereplő jelölés: James Caan, Robert Duvall, Al Pacino
  • jelölés: legjobb jelmeztervezés jelölés: Anna Hill Johnstone
  • jelölés: legjobb hang jelölés: Charles Grenzbach, Christopher Newman, Richard Portman
  • jelölés: legjobb eredeti filmzene jelölés: Nino Rota
  • jelölés: legjobb vágás jelölés: William Reynolds, Peter Zinner

BAFTA-díj (1973)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Anthony Asquith-díj a legjobb filmzenének: Nino Rota
  • jelölés: legjobb férfi főszereplő jelölés: Marlon Brando
  • jelölés: legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Robert Duvall
  • jelölés: legjobb jelmeztervezés jelölés: Anna Hill Johnstone

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. The Godfather (angol nyelven). Internet Movie Database. (Hozzáférés: 2009. október 5.)
  2. The Godfather (angol nyelven). Box Office Mojo. (Hozzáférés: 2009. október 5.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz A Keresztapa témájú médiaállományokat.
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
A Keresztapa témában.