A keresztapa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A keresztapa
Szerző Mario Puzo
Eredeti cím The Godfather
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Téma Maffia
Műfaj Thriller, krimi
Következő A szicíliai
Kiadás
Kiadó G. P. Putnam's Sons
Kiadás dátuma 1969
Magyar kiadó Magvető Kiadó, Magyar Könyvklub, Geopen Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1989, 2003, 2006
Fordító Vándor Vera
Oldalak száma 552 o. (Geopen)
ISBN ISBN 0-7493-2468-6 (angol keményfedeles)
ISBN 963-9574-84-8 (Geopen)

A keresztapa Mario Puzo amerikai író regénye, mely eredetileg 1969-ben jelent meg a G. P. Putnam's Sons kiadónál. Egy kitalált szicíliai maffiacsalád történetét meséli, kik az USA-ban telepedtek le. A család feje Don Vito Corleone, aki az olasz maffia szinonimája lett. A regény az 1945-től 1955-ig terjedő időszakot fedi le, valamint betekintést nyújt Vito Corleone háttértörténetébe, gyermekkorának kezdeteitől felnőttkoráig. A könyv olyan szavakkal gazdagította a köznyelvet, mint a consigliere, a caporegime, a Cosa Nostra, és az omertà. Magyar nyelvre Vándor Vera fordította és 1989-ben jelent meg.

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főbb szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Corleone-család pátriárkája Vito Corleone, kinek családneve a szicíliai Corleone városát idézi fel. Hasonlóan Corleone anyjának leánykori nevéhez, mely Corigliano, és a calabriai Corigliano Calabro városról kapta; a terület a 'Ndrangheta ténykedéséről ismert. Vitonak négy gyermeke van: Santino Corleone („Sonny”), Frederico Corleone („Fredo”), Michael Corleone („Mike”) és Constanzia Corleone („Connie”). Továbbá van egy nem hivatalosan örökbe fogadott fia, Tom Hagen, aki a Corleonék consiglieréje lett. Vito Corleone egy híres énekes és filmsztár, Johnny Fontane keresztapja. A keresztapa a címben alapvetően Vitora vonatkozik. Azonban a történet központi szereplője valójában Michael, és a regény fő témája Michael végzete, hogy makacs elhatározása ellenére elfoglalja apja helyét a család fejeként. Ennél fogva többek szerint Michael igazából a címszereplő.

Fontos szerephez jut még Connie férje, Carlo Rizzi, valamint Michael feleségei, Apollonia Vitelli-Corleone és Kay Adams. A család, mint szervezet tagjai még a két caporegime, Peter Clemenza („Pete”) és Salvatore Tessio („Sal”), Rocco Lampone, valamint a Corleonék legfőbb fegyverei Luca Brasi és Albert Neri („Al”). A család barátai, és bár a filmben nem szerepel, a könyv szerves részét képezi Johnny Fontane gyermekkori barátja, Nino Valenti, Sonny szeretője, Lucy Mancini, és a Las Vegas-i sebészorvos és abortőr, dr. Jules Segal története. A film első mondatait Amerigo Bonasera mondja, a regény is az ő nevével kezdődik.

A Corleone-család ellenfelei között jelentősek Virgil Sollozzo („A Török”), kábítószercsempész, Mark McCluskey korrupt rendőrkapitány valamint az ellenséges család feje Philip Tattaglia

A családok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A New York-i uralkodó Öt Család:

  • Stracci-család
  • Tattaglia-család
  • Corleone-család
  • Cuneo-család
  • Barzini-család.

Létezik még a Bocchicchio-család New York-ban, mely nem vesz részt erőszakos ügyekben vagy illegális üzletekben, hanem a békét biztosítják az Öt Család között. Tíz további jelentős maffiacsalád is van szerte az országban:

A tíz családból három neve nincs megemlítve.

Adaptációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmtrilógia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1972-ben mutatták be a regényből készült filmet Marlon Brando (Don Vito Corleone) és Al Pacino (Michael Corleone) főszereplésével, Francis Ford Coppola rendezésében. Mario Puzo részt vett a forgatókönyv megírásában és egyéb produkciós feladatokban. A film nagyjából 134 millió dollárt zsebelt be, és számos különböző díjat nyert el; többek között három Oscar-díjat, öt Golden Globe-díjat és egy Grammy-díjat. Minden idők egyik legnagyobb filmjének tartják. A folytatás, A Keresztapa II. 6 Oscart nyert, és az első második rész lett, mely megkapta a legjobb film díját. A harmadik rész 1990-ben debütált.

A film legtöbb helyen egyezik a művel, de kihagy néhány részletet, mint néhány szereplő bővebb háttértörténetét. Ezen részletek egy részét megfilmesítették, és a későbbi verziók tartalmazták őket, mint A Keresztapa Saga. A Johnny Fontaine hollywoodi történetét tartalmazó mellékszálat nem rögzítették. A legnagyobb különbség az, hogy a regény sokkal vidámabb befejezést kapott, melyben Kay Corleone beletörődve elfogadja Michael döntését, miszerint átveszi apja üzletét. A film ezzel ellentétben, Kay borzasztó felismerésével zárul, hogy mit tett Michael.

Játékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Electronic Arts videojáték-fejlesztő és -kiadó jelentette meg A Keresztapa videojáték adaptációját 2006. március 21-én. A játékos a Corleone-család egy „katonájának” bőrébe bújik. Halálát megelőzően Marlon Brando elkezdte a szinkronmunkálatokat Viton, melyet végül használhatatlannak ítéltek, és Brando hangimitátora adta hangját a szereplőhöz. Francis Ford Coppola 2005 áprilisában azt mondta, hogy nincs információja a Paramount döntéséről, hogy engedélyezi-e a játék elkészítését, és ő nem hagyja jóvá.[1] Al Pacino megtagadta a közreműködést, és vonásait lecserélték egy más ábrázolású Michael Corleonére.

Egy, a filmet alapul vevő táblajáték is a boltokba került.

Folytatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2004-ben adta ki a Random House Puzo A keresztapájának folytatását, A keresztapa visszatér címmel Mark Winegardner írótól. Winegardner újabb folytatása, A keresztapa bosszúja 2006-ban jelent meg. Ezek a művek Puzo regényének történetét folytatják. Nem mondanak ellent a filmek cselekményének, és olvashatóak tőle függetlenül, vagy tekinthetünk rájuk a filmek kiegészítéseként.

A keresztapa visszatér közvetlen Puzo A keresztapájának végén veszi át a történetet. Az 1955 és 1962 közötti időszakban játszódik, valamint jelentős háttér-információkat nyújt Michael Corleone karakterével kapcsolatban, az első regényt megelőző eseményekből. A Keresztapa II. eseményei mind ennek a regénynek az idejében történnek, de csak a háttérben említik őket. A regény tartalmaz egy olyan adalékot, mely kísérletet tesz a regények és a filmek eseményeinek összefüggésbe hozására. A regények és a filmek érdekes módon illeszkednek össze.

A keresztapa bosszúja az 1963-as és 1964-es éveket fedi.

Puzo szokását átvéve, ahogy azt A keresztapában is láthattuk, olyan szereplőket is felsorakoztat, kik közel állnak a valós események és közismert személyek analógiájához (mint Johnny Fontane Frank Sinatra analógiája). Winegardner két keresztapa-regényében Joseph, John F. és Robert F. Kennedy (a Shea-család), és az állítólagos szervezési bűnözési figura, Carlos Marcello (Carlo Tramonti) analógiájára írt. A keresztapa bosszújában Winegardner jó pár szervezett bűnözési letartóztatást megírt Apalachinban (New York), 1957-ben.

Winegardner Puzo regényének összes szereplőjét felhasználta, és néhány sajátot is alkotott. A leginkább megjegyzendő Nick Geraci, egy Corleone-katona, kinek szerepe a két folytatásban legalább olyan fontos, mint a Puzo-alkotta szereplőknek. Winegardner tovább fejlesztette Puzo olyan karaktereit, mint Fredo Corleone, Tom Hagen és Johnny Fontane.

A szicíliai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szicíliai egy másik Puzo regény, melyben megjelenik Michael Corleone mellékszereplőként. 1984-ben adták ki. A regény Michael Szicíliában töltött két évének végén játszódik, és a cselekmény egy valós bandita, Salvatore Giuliano történetén alapul.

Forrás és megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Tor Thorsen: 'Godfather film director whacks Godfather game (angol nyelven). GameSpot, 2005. április 8. (Hozzáférés: 2007. augusztus 26.)