Száll a kakukk fészkére (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Száll a kakukk fészkére
(One Flew Over the Cuckoo's Nest)
Rendező Miloš Forman
Producer Saul Zaentz
Michael Douglas
Alapmű Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére
Forgatókönyvíró Lawrence Hauben
Bo Goldman
Főszerepben Jack Nicholson
Louise Fletcher
Zene Jack Nitzsche
Operatőr Haskell Wexler
Bill Butler
Vágó Sheldon Kahn
Lynzee Klingman
Richard Chew
Jelmeztervező Aggie Guerard Rodgers
Díszlettervező Paul Sylbert
Gyártás
Gyártó Fantasy Films
N.V. Zvaluw
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 133 perc
Költségvetés 4 400 000 dollár[1]
Képarány 1,85:1
Forgalmazás
Forgalmazó USA United Artists
Magyarország Mokép (mozi, 1977)
Magyarország InterCom (VHS, 1998)
Bemutató USA 1975. november 19.
1. szinkron
Magyarország 1977. május 19. (mozi)
2. szinkron
Magyarország 1999. (VHS)
Bevétel 112 000 000 dollár
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Száll a kakukk fészkére (eredeti cím: One Flew Over the Cuckoo's Nest) 1975-ben készült, színes amerikai film, Ken Kesey azonos című regényének adaptációja.

Kirk Douglas évek óta a filmjogok birtokában volt, de mire megkezdték a forgatást, már túl öregnek érezte magát a főszerephez. Fia, Michael Douglas lett a film producere, aki megkapta érte az első Oscar-díját.[2]

Ken Kesey veteránkórházi munkatapasztalatait írta meg a regényben[2], az adaptálás egy elmegyógyintézetben játszódik, ide küldik rehabilitációra a vad fegyencet, Randle P. McMurphyt. Itt a szadista Ratched nővér kezei közé kerül, de betegtársai közreműködésével lázadást szít ellene. Ratched nővér szerepét Jane Fonda, Anne Bancroft, Ellen Burstyn és Faye Dunaway is visszautasította. A filmet Kesey nem nézte meg, mert nem Bromden főnök nézőpontjából van elmesélve a története.[2] A produkció Oscar-történelmet írt, hiszen elhozta az öt legfontosabb díj mindegyikét.[3]

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vagány Patrick McMurphyt átszállítják egy büntető-rabgazdaságból az elmegyógyintézetbe, abból a célból, hogy megállapítsák szimuláns-e vagy tényleg bolond. Megérkezése után hamar az ápoltak hangadójává válik.

Az osztály mindennapjait Ratched főnővér irányítja, aki 3+1 néger ápolója segítségével tartja fenn a rendet. McMurphy folyamatosan provokálja őt, kisebb lázadásokat szít az ápoltak között, amelyek mind Ratched hatalma és tekintélye megdöntésére irányulnak, pedig csak a kinti demokratikus szokásokat akarja érvényesíteni. Az elítélt nagyot nőtt társai szemében, amikor a zuhanyzóban lévő százkilós csaptelepet próbálja kihajítani a rácsozott ablakon. Bár ez nem sikerül neki, - túl nehéz a csaptelep - ezután a súlyos szerkezet a szökés fontos szimbólumává válik.

Az egyik, uszodában tartott terápiás foglalkozáson McMurphy megfenyegeti az egyik ápolót, hogy a hátralévő 68 napos büntetésének letelte után megvárja a kinti letben és megtorolja a rajta esett sérelmeket. Az ápoló ekkor közli Mackel, hogy a gyógyintézet másképp működik, innen csak akkor szabadulhat, amikor gyógyultnak nyilvánítják, nem pedig börtönbüntetése lejártával. McMurphy ezután magába száll, és az egyik csoportterápiás foglalkozáson szembesül a ténnyel, kár volt szimulálnia, drágábban megfizet bűneiért, holott társai legtöbbje önként vállalja a gyógykezelést, pedig bármikor szabadon eltávozhatnának.

Az intézetben bevett szokás „rezgetést” (elektrosokk-terápiát) alkalmazni, amikor is az őrjöngő beteget lekötözik, majd halántékukhoz elektromos párnákat szorítva, elektrosokkal epilepsziás rohamot idéznek elő. Ezután a kezelt nyugodtabbá válik, rövidebb emlékezet-kihagyásai lesznek, a hosszabb távon alkalmazott gyakori sokkolás következtében pedig a kezelt szellemileg teljesen leépül.

Az egyik rezgetésre várva, McMurphy felfedezi, hogy az indián származású óriás, a Főnök valójában nem is süketnéma, csupán éveken keresztül megtévesztette az osztály lakóit és dolgozóit. Közösen elhatározzák, hogy Kanadába szöknek.

Az egyik éjjel Mac elhívja Candy nevű nőismerősét és annak barátnőjét az intézethez, majd az éjszakai ápolót megvesztegetve a két lány bemászhat az épületbe, magukkal hozva számos palack alkoholos italt. McMurphy elintézi, hogy Candy lefeküdjön Billy Bibbittel, aki szorongásai miatt került az intézetbe.

Az osztályon nagy banzájt rendeznek, törnek-zúznak, az ápoltak berúgnak, az éjszakás ápoló kétségbeesésében leissza magát. Mac és a Főnök fel akarja használni az alkalmat a szökésre, de amíg a nagy aktus végére várnak, lerészegedve elalusznak a nyitott ablak mellett.

Reggel Ratched nővér a szétvert osztályra érkezik, Billyt meztelenül találja Candyvel. Makulátlan, koronaszerű főkötőjét bemocskolva, megtaposva találja. A labilis, ismét dadogó fiatalembert megfenyegeti, hogy elmondja a történeteket az anyjának, aki ettől teljesen összeomlik, és egy összetört üvegpohárral elvágja a saját torkát.

McMurphy szeretett barátja halála után ráveti magát a főnővérre, és már majdnem megfojtja, de az egyik ápoló husánggal leüti.

Kevéssel később, az egyik éjjel az ápoltak arról vitatkoznak, hogy mi lett Mac további sorsa. Egyikük tudni véli, hogy az elítélt leütve a két őrét, elszökött az alagsoron át, míg másikuk szerint a zárt osztályra került.

A Főnök késő éjjel arra ébred, hogy McMurphyt visszaviszik az osztályra. Odalopakodva elmondja, hogy felkészült a szökésre. Nem kap választ, ekkor észreveszi, hogy Mac fején friss seb van, lobotómiát végeztek rajta, kivágva agya egyik részét, vegetáló élőhalottá tették.

A Főnök elmondja a magáról sem tudó Macnek, hogy nem hagyja így itt, majd egy párnát szorítva McMurphy arcåra, megfojtja barátját.

A többi ápolt arra ébred, hogy a Főnök felszakítva a zuhanyzóban lévő százkilós csaptelepet kihajítja a rácsos ablakon, ezzel szabaddá téve a kijáratot, megszökik.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Szerep Magyar hang
1. szereposztás (1977) 2. szereposztás (1998)
Jack Nicholson Randle Patrick McMurphy Újréti László Kaszás Attila
Louise Fletcher Mildred Ratched nővér Moór Marianna Bodnár Erika
William Redfield Dale Harding Fülöp Zsigmond Rosta Sándor
Dean R. Brooks Dr. John Spivey Tyll Attila Makay Sándor
Scatman Crothers Orderly Turkle Balázs Péter Gesztesi Károly
Danny DeVito Martini Gálvölgyi János Kerekes József
William Duell Jim Sefelt Fonyó József Leisen Antal
Brad Dourif Billy Babbit Maros Gábor Széles Tamás
Christopher Lloyd Taber Márton András Rajkai Zoltán
Will Sampson Chief Bromden Bujtor István Vikidál Gyula
Vincent Schiavelli Frederickson Dunai Tamás Galbenisz Tomasz
Nathan George Attendant Washington Kertész Péter Hankó Attila
Mwako Cumbuka Attendant Warren Benkő Péter Galkó Balázs
Josip Elic Bancini Szabó Ottó Móbi Ottó
Alonzo Brown Miller Láng József Mikula Sándor
Peter Brocco Colonel Matterson Bálint György Komlós András
Mews Small Candy Bánsági Ildikó Kiss Erika
Saul Zaentz Kapitány a tengerparton Farkas Antal Peczkai Endre
Louisa Moritz Rose ? ?
Lan Fendors Nurse Itsu ? ?
Ken Kenny Beans Garfield ? ?
Michael Berryman Ellis ? ?

További szereplők magyar hangja (2. szereposztásban): F. Nagy Zoltán, Koffler Gizi, Lukácsi József, Pethes Csaba, Riha Zsófi

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • BAFTA-díj (1977) – Legjobb film
  • BAFTA-díj (1975) – Legjobb rendező: Miloš Forman
  • BAFTA-díj (1977) – Legjobb férfi mellékszereplő: Brad Dourif
  • BAFTA-díj (1977) – Legjobb vágás: Lynzee Klingman, Richard Chew
  • BAFTA-díj (1975) – Legjobb női alakítás: Louise Fletcher
  • BAFTA-díj (1977) – Legjobb férfi alakítás: Jack Nicholson
  • César-díj (1977) – Legjobb idegennyelvű film jelölés: Miloš Forman
  • Golden Globe-díj (1976) – Legjobb rendező: Miloš Forman
  • Golden Globe-díj (1976) – Legjobb filmdráma
  • Golden Globe-díj (1976) – Legjobb női alakítás: Louise Fletcher
  • Golden Globe-díj (1976) – Legjobb férfi alakítás: Jack Nicholson
  • Golden Globe-díj (1976) – Legjobb forgatókönyv: Lawrence Hauben, Bo Goldman
  • Golden Globe-díj (1976) – Legjobb színészi debütálás: Brad Dourif
  • Oscar-díj (1976) – Legjobb film: Saul Zaentz, Michael Douglas
  • Oscar-díj (1976) – Legjobb rendező: Miloš Forman
  • Oscar-díj (1976) – Legjobb férfi főszereplő: Jack Nicholson
  • Oscar-díj (1976) – Legjobb női főszereplő: Louise Fletcher
  • Oscar-díj (1976) – Legjobb adaptált forgatókönyv: Bo Goldman, Lawrence Hauben
  • BAFTA-díj (1977) – Legjobb operatőr jelölés: Haskell Wexler, William A. Fraker, Bill Butler
  • BAFTA-díj (1977) – Legjobb forgatókönyv jelölés: Lawrence Hauben, Bo Goldman
  • Oscar-díj (1976) – Legjobb operatőr jelölés: Haskell Wexler, Bill Butler
  • Oscar-díj (1976) – Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Brad Dourif
  • Oscar-díj (1976) – Legjobb eredeti filmzene jelölés: Jack Nitzsche
  • Oscar-díj (1976) – Legjobb vágás jelölés: Richard Chew, Lynzee Klingman, Sheldon Kahn

A film az Amerikai Filmintézet (AFI) top 100-as listájának 20 helyére került.[4]

Kapcsolódó lapok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]