Száll a kakukk fészkére (film)
| Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest) |
|
| Rendező | Miloš Forman |
| Producer | Saul Zaentz Michael Douglas |
| Alapmű | Ken Kesey: Száll a kakukk fészkére |
| Forgatókönyvíró | Lawrence Hauben Bo Goldman |
| Főszerepben | Jack Nicholson Louise Fletcher |
| Zene | Jack Nitzsche |
| Operatőr | Haskell Wexler Bill Butler |
| Vágó | Sheldon Kahn Lynzee Klingman Richard Chew |
| Gyártás | |
| Gyártó | Fantasy Films N.V. Zvaluw |
| Ország | |
| Nyelv | angol |
| Időtartam | 133 perc |
| Költségvetés | 4.4 millió dollár[1] |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | United Artists |
| Bemutató | |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap PORT.hu-adatlap |
|
Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest) 1975-ben készült, színes amerikai film, Ken Kesey azonos című regényének adaptációja.
Kirk Douglas évek óta a filmjogok birtokában volt, de mire megkezdték a forgatást, már túl öregnek érezte magát a főszerephez. Fia, Michael Douglas lett a film producere, aki megkapta érte az első Oscar-díját.[2]
Ken Kesey veteránkórházi munkatapasztalatait írta meg a regényben[2], az adaptálás egy elmegyógyintézetben játszódik, ide küldik rehabilitációra a vad fegyencet, Randle P. McMurphyt. Itt a szadista Ratched nővér kezei közé kerül, de betegtársai közreműködésével lázadást szít ellene. Ratched nővér szerepét Jane Fonda, Anne Bancroft, Ellen Burstyn és Faye Dunaway is visszautasította. A filmet Kesey nem nézte meg, mert nem Bromden főnök nézőpontjából van elmesélve a története.[2] A produkció Oscar-történelmet írt, hiszen elhozta az öt legfontosabb díj mindegyikét.[3]
Tartalomjegyzék |
Tartalom [szerkesztés]
Patrick McMurphyt átszállítják egy büntető-rabgazdaságból az elmegyógyintézetbe. Megérkezése után hamar az ápoltak hangadójává válik.
Az osztályt Ratched nővér vezeti, aki három afroamerikai származású ápolója segítségével tartja fenn a rendet. McMurphy folyamatosan provokálja a főnővért, kisebb lázadásokat szít az ápoltak között, amelyek mind Ratched hatalmának és tekintélyének megdöntésére irányul. Az elítélt hatalmas tekintélyre tesz szert társai előtt, amikor a zuhanyzóban lévő több száz kg-os csaptelepet próbálja kivágni a rácsozott ablakon. Bár ez nem sikerül neki, - túl nehéz a csaptelep - ezután a súlyos szerkezet a szökés fontos szimbólumává válik.
Az egyik, uszodában tartott terápiás foglalkozáson McMurphy megfenyegeti az egyik ápolót, hogy a hátralévő 68 napos büntetésének letelte után megvárja a való életben, és megtorolja a rajta esett sérelmeket. Az ápoló ekkor közli Mac-kel, hogy a gyógyintézet másképp működik, innen akkor szabadulhat csak, amikor gyógyultnak nyilvánítják, nem pedig a börtönben kirótt büntetés végeztével. McMurphy ezután magába száll, és az egyik csoportterápiás foglalkozáson szembesül a ténnyel, társai legtöbbje önként vállalja a gyógykezelést, és bármikor szabadon eltávozhatnának.
Az intézetben bevett szokás „rezgetést” (elektrosokk-terápiát) alkalmazni, amikor is a büntetésben lévőket lekötözik, majd halántékukhoz elektromos vezetőt szorítva, elektrosokkal epilepsziás rohamot idéznek elő. Ezután a kezelt nyugodtabbá válik, rövidebb emlékezet-kihagyásai lesznek, a hosszabb távon alkalmazott gyakori sokkolás következtében pedig a kezelt szellemileg teljesen leépül.
Az egyik rezgetésre várva, McMurphy felfedezi, hogy az indián származású óriás, Főnök valójában nem is süketnéma, csupán éveken keresztül megtévesztette az osztály lakóit és dolgozóit. Közösen elhatározzák, hogy Kanadába szöknek.
Az egyik éjjel Mac kihívja Candy nevű nőismerősét és annak barátnőjét az intézethez, majd az éjszakai ápolót megvesztegetve a két lány bemászhat az épületbe, magukkal hozva számos palack alkoholos italt. McMurphy elintézi, hogy Candy lefeküdjön Billy Bibbittel, aki szorongásai miatt került az intézetbe.
Az osztályon nagy ünnepséget rendeznek, törnek-zúznak, az ápoltak berúgnak, az éjszakás ápoló kétségbeesésében leissza magát. Mac és Főnök fel akarja használni az alkalmat a szökésre, de részegségükben elalusznak a nyitott ablak mellett.
Reggel Ratched nővér a szétvert osztályra érkezik, Billyt meztelenül találja Candyvel. Az instabil fiatalembert megfenyegeti, hogy elmondja a történeteket az anyjának, aki ettől teljesen összeomlik, és egy összetört üvegpohárral megöli magát.
McMurphy szeretett barátja halála után ráveti magát a főnővérre, és majdnem megfojtja, amikor az egyik ápoló leüti.
Kevéssel később, az egyik éjjel az ápoltak arról vitatkoznak, hogy mi lett Mac további sorsa. Egyikük tudni véli, hogy az elítélt leütve a két őrét, elszökött az alagsoron át, míg másikuk szerint a zárt osztályra került.
Főnök késő éjjel arra ébred, hogy McMurphyt kísérik vissza az osztályra. Odalopakodva elmondja, hogy felkészült a szökésre. Nem kap választ, ekkor észreveszi, hogy Mac fején friss seb van, lobotómiát végeztek rajta, kivágva agya egyik részét, vegetáló élőhalottá tették.
Főnök elmondja a magáról sem tudó Macnek, hogy nem hagyja így itt, majd egy párnát szorítva McMurphy fejére, megfojtja barátját.
A többi ápolt arra ébred, hogy Főnök felszakítva a zuhanyzóban lévő, több száz kilós csaptelepet, kivágja azt a rácsozott ablakon, ezzel szabaddá téve a kijáratot, elhagyja az intézményt.
Szereplők [szerkesztés]
| Színész | Szerep |
|---|---|
| Jack Nicholson | Randle Patrick McMurphy |
| Louise Fletcher | Mildred Ratched nővér |
| William Redfield | Dale Harding |
| Dean R. Brooks | Dr. John Spivey |
| Scatman Crothers | Orderly Turkle |
| Danny DeVito | Martini |
| William Duell | Jim Sefelt |
| Brad Dourif | Billy Babbit |
| Christopher Lloyd | Taber |
| Will Sampson | Chief Bromden |
| Vincent Schiavelli | Frederickson |
| Nathan George | Attendant Washington |
| Mwako Cumbuka | Attendant Warren |
| Josip Elic | Bancini |
| Lan Fendors | Nurse Itsu |
| Ken Kenny | Beans Garfield |
| Alonzo Brown | Miller |
| Michael Berryman | Ellis |
| Peter Brocco | Colonel Matterson |
Díjak és jelölések [szerkesztés]
- BAFTA-díj (1977) – Legjobb film
- BAFTA-díj (1975) – Legjobb rendező: Miloš Forman
- BAFTA-díj (1977) – Legjobb férfi mellékszereplő: Brad Dourif
- BAFTA-díj (1977) – Legjobb vágás: Lynzee Klingman, Richard Chew
- BAFTA-díj (1975) – Legjobb női alakítás: Louise Fletcher
- BAFTA-díj (1977) – Legjobb férfi alakítás: Jack Nicholson
- César-díj (1977) – Legjobb idegennyelvű film jelölés: Miloš Forman
- Golden Globe-díj (1976) – Legjobb rendező: Miloš Forman
- Golden Globe-díj (1976) – Legjobb filmdráma
- Golden Globe-díj (1976) – Legjobb női alakítás: Louise Fletcher
- Golden Globe-díj (1976) – Legjobb férfi alakítás: Jack Nicholson
- Golden Globe-díj (1976) – Legjobb forgatókönyv: Lawrence Hauben, Bo Goldman
- Golden Globe-díj (1976) – Legjobb színészi debütálás: Brad Dourif
- Oscar-díj (1976) – Legjobb film: Saul Zaentz, Michael Douglas
- Oscar-díj (1976) – Legjobb rendező: Miloš Forman
- Oscar-díj (1976) – Legjobb férfi főszereplő: Jack Nicholson
- Oscar-díj (1976) – Legjobb női főszereplő: Louise Fletcher
- Oscar-díj (1976) – Legjobb adaptált forgatókönyv: Bo Goldman, Lawrence Hauben
- BAFTA-díj (1977) – Legjobb operatőr jelölés: Haskell Wexler, William A. Fraker, Bill Butler
- BAFTA-díj (1977) – Legjobb forgatókönyv jelölés: Lawrence Hauben, Bo Goldman
- Oscar-díj (1976) – Legjobb operatőr jelölés: Haskell Wexler, Bill Butler
- Oscar-díj (1976) – Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Brad Dourif
- Oscar-díj (1976) – Legjobb eredeti filmzene jelölés: Jack Nitzsche
- Oscar-díj (1976) – Legjobb vágás jelölés: Richard Chew, Lynzee Klingman, Sheldon Kahn
A film az Amerikai Filmintézet (AFI) top 100-as listájának 20 helyére került.[4]

