Holt költők társasága

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Holt költők társasága
(Dead Poets Society)
Holt koltok tarsasaga.jpg
Rendező Peter Weir
Producer Steven Haft
Duncan Henderson
Paul Junger Witt
Tony Thomas
Forgatókönyvíró Tom Schulman
Főszerepben Robin Williams
Robert Sean Leonard
Ethan Hawke
Zene Maurice Jarre
David Hykes
Operatőr John Seale
Vágó William M. Anderson
Gyártás
Gyártó Silver Screen Partners IV
Ország USA USA
Nyelv angol
Időtartam 130 perc
Költségvetés 16 400 000 $ (becsült)[1]
Forgalmazás
Forgalmazó Touchstone Pictures
Bemutató USA 1989. június 2.
Korhatár USA PG
Bevétel 235 860 116 $[2]
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

Holt költők társasága (Dead Poets Society) 1989-ben készült amerikai film.

A film egy, az ötvenes években egy fiúiskolában tanító, Walt Whitman-idézeteket szavaló angol irodalomtanár történetét meséli el, aki miközben megpróbálja felkelteni a diákok érdeklődését a költészet iránt, arra bátorítja őket, hogy ne vonakodjanak nyitott szemmel járni a világban és megváltoztatni dolgokat maguk körül.

A film, amit a Delaware állambeli St. Andrew's School-ban vettek fel, Vermont államban, a kitalált Welton Akadémián játszódik.

Alaphelyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hét fiú, név szerint Neil Perry (Robert Sean Leonard), Todd Anderson (Ethan Hawke), Knox Overstreet (Josh Charles), Charles Dalton (Gale Hansen), Richard Cameron (Dylan Kussman), Steven Meeks (Allelon Ruggiero) és Gerard Pitts (James Waterston) a Welton Akadémiába járnak, amelynek négy fő alapelve: Hagyomány, Becsület, Fegyelem, Érdem.

Az iskolában az új irodalomtanár, Mr. Keating (Robin Williams) azt tanítja a diákoknak, hogy az önállóság egy lehetséges és szükséges vezérlőelv az életben, de annak, hogy az ember rátalálhasson önmagára, az egyetlen lehetséges módja belülről fakad.

A realista és a romantikus filozófia konfliktusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Holt költők társasága a realitások és a romantika közötti konfliktust tárja fel, pontosan úgy, ahogy ezek az eszmék a diákok számára a világ minden középiskolájában megjelennek. A Welton Akadémia a hagyományokra és a tökéletességre épült, realisták által készített, szigorúan strukturált tananyagot kínál diákellenes vezetőséggel és eljárásrenddel. Az új irodalomtanár azonban új szenvedéllyel lát munkához, diákjait sosem látott romantikus felfogásban tanítja.

John Keating heves előadással kezdi a tanítást a közelgő halálról, elmagyarázva a diákoknak, hogy az életük elröpül és meg kell ragadniuk a napot, hogy érjen valamit az életük, fel kell használniuk a „carpe diem” örökségét. Az oktatás kezdetén megkéri az egyik diákot, hogy olvassa fel a szöveggyűjtemény bevezetőjét, amelyben egy tudományos módszer olvasható, mely szerint egy vers formai színvonala és jelentősége két merőleges tengelyen ábrázolva a lefedett terület segítségével meghatározza a vers nagyszerűségét. Keating a diákok csodálkozására és megdöbbenésére kitépeti velük a könyvből a bevezetőt.

A tanár romantikus költők műveit tanítja nekik, mint Thoreau és Lord Byron, valamint külső helyszíni gyakorlatok keretében hívja fel figyelmüket a konformitás veszélyeire és a sport erejére az emberi versengés lehetséges útjai között.

A furcsa tevékenységek közepette az új tanár beavatja a diákokat a titokba, hogy annak idején a Holt Költők Társaságának tagja volt. Kérdésre mesél a gyűlésekről, de figyelmezteti a diákokat, hogy tartsák titokban, amit mondott. Ennek ellenére ők a kollégiumból kiszökve megalapítják a maguk Holt Költők Társaságát és a találkozókon minden résztvevő lehetőséget kap, hogy kifejlessze saját romantikus vagy realista természetét.

A realizmus és a romantika megrázó konfliktusa akkor kezdődik, amikor Charlie Dalton a Holt Költők nevében egy provokatív cikket közöl az iskolaújságban, mire a vezetőség megrémül és nyomozást indít. Knox Overstreet szerelmes lesz egy lányba, aki viszont addigra szülei barátainak fiával már eljegyezte magát. A romantikus eszméktől hajtva azonban fáradhatatlanul űzi szerelmét, a lány barátja képében saját életét is kockára téve.

Dráma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet drámai részét túlnyomórészt Todd Anderson szemszögéből követhetjük, aki érkezése után Neil Perry szobatársa lesz a Weltonban. Todd szégyenlős típus, akit megfélemlít, hogy amit mond, az esetleg jelentéktelen vagy értelmetlen, az pedig különösen zavarja, hogy bátyja is ott végzett, mégpedig kiváló eredménnyel.

Neil ezzel szemben sugárzik, tele van ambícióval, amivel kiváltja apja haragját. Perry apja minden apró részletet parancsba ad fiának, az iskolán kívüli tevékenységektől kezdve a jövőjét illető tervekig. Neil minden tárgyból kitűnően teljesít, de rájön, hogy az ő valódi szenvedélye, hogy színész akar lenni. Elvállalja Puck szerepét a Szentivánéji álom helyi előadásában, majd miután ezt apja megtudja és követeli tőle, hogy hagyja abba a színjátszást, félretájékoztatja és hazugságokba bonyolódik Mr. Keatinggel szemben is. Ezt már a sikeres előadás után sem tudja megoldani és öngyilkosságba menekül.

Mr. és Mrs. Perry átfogó nyomozást követel haláláért, a Welton vezetősége pedig eljut a Holt Költők Társaságáig, a felfordulásért Keatinget teszik felelőssé. A társaság minden tagját és szüleiket behívják a vezetőséghez, hogy aláírassák velük a nyilatkozatot, mely szerint Mr. Keating töltötte tele az agyukat azokkal az öntelt eszmékkel, amik Neil tragikus sorsához vezettek. A legnagyobb realista, Cameron, aki mindig azt teszi, amit helyesnek gondol, aláírja a nyilatkozatot és a többieket is erre buzdítja. Dalton megüti Cameront, mert elárulta mindazt, amit a Holt Költők Társasága féltett.

Az utolsó jelenetben egy gyönyörű egyensúly jelenik meg a két eszme között, Todd sírva fakad, az osztály tagjai látványosan tüntetnek Keating mellett: „Ó Kapitány, Kapitányom!”. Todd pedig, aki korábban visszahúzódó típus volt, a verset ezúttal az emberiség szolgálatába állítva fellép a padra, hogy tisztelegjen volt tanára előtt, aki megváltoztatta az életét.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film Oscar-díjat nyert a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, továbbá jelölték a legjobb színész (Robin Williams), a legjobb rendezés és a legjobb film kategóriákra.

A film kötelező tananyag Észak-Amerika angol szakos gimnáziumaiban.[forrás?]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Krista Baker: Romanticism, realism, and DPS, 1994

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak