A rakparton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A rakparton
(On the Waterfront)
Rendező Elia Kazan
Producer Sam Spiegel
Alapmű Malcolm Johnson cikksorozata
Forgatókönyvíró Budd Schulberg
Főszerepben Marlon Brando,
Karl Malden,
Lee J. Cobb,
Rod Steiger
Zene Leonard Bernstein
Operatőr Boris Kaufman
Vágó Gene Milford
Gyártás
Gyártó Horizon Pictures
Columbia Pictures Corporation
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 108 perc
Költségvetés 910 000 USD
Forgalmazás
Forgalmazó Columbia Pictures
Bemutató Japán 1954. június 24.
USA 1954. július 28.
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A rakparton (On the Waterfront) 1954-ben készült, fekete-fehér amerikai film Elia Kazan rendezésében.

Tartalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az érzékeny Terry Malloy, a bukott bokszoló beáll rakodómunkásnak és a korrupt szakszervezetis főnök, Johnny Friendly kifutófiúja lesz. Egy este olyan feladatot kap, melyben az egyik társát fel kell hívnia a tetőre. A kollegája teljesíti a kérését és a következő pillanatban már le is zuhan a tetőről. Terry nem tudta, hogy gyilkosságban kellett részt vennie. Bűntudata csak nő, mikor beleszeret a halott férfi húgába, Edie Doyle-ba. Akkor ébred rá igazán a tettére, mikor rájön, hogy őt is megvásárolták. A felismerés akkor lesz igazán a legfájdalmasabb, mikor ráébred, hogy okos bátyja, Charles verte át, aki Friendly ügyvédje és jobbkeze.

Terry galambrajongó, házuk tetején galambdúcot tart. Magányos óráiban náluk keres vigasztalást. Edie ráveszi a lelkészt, hogy álljon a kikötői gengszterek elleni hadjárat élére. Terry megszegi a hallgatás törvényét és tanúskodik a kongresszusi bizottság előtt. A kikötői társadalom ezek után spicliként bánik vele és kiközösítik. Mikor hajnalban újra jelentkezik rakodói munkáért, mindenki kap munkát, csak ő nem. Kénytelen megalázottan hazamenni. Felfedezi, hogy a szomszéd fiú elpusztította féltve nevelgetett galambjait. Terry másnap visszamegy a rakpartra, ahol a szakszervezetis emberei nagyon összeverik. Teljesen legyengülve feláll a vereségből és ismételten nekitámad a korrupt szakszervezetis vezetőknek. Az óriási önuralom és becsület láttán a munkások az ő oldalára állnak. Szembeszállnak Friendlyvel, akit bilincsbe verve elhurcol a rendőrség.

Háttér[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filmet egy cikksorozat ihlette, amelyben Malcolm Johnson feltárja a New York és New Jersey dokkjait kézben tartó maffia üzelmeit. Elia Kazan felkérésére Arthur Miller kezdett el dolgozni a forgatókönyvön, de miután Kazan tanúskodott az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt, Miller kiszállt a filmből. Kazan ezután Budd Schulberghez fordult. Kazan nem is tagadta, hogy azonosult Terry Malloy erkölcsi vívódásaival

A film legklasszikusabb jelenetei közé tartozik, amikor Terry egy taxi hátsó ülésén összecsap a bátyjával. Mikor Brando a lány kis kesztyűjével játszik, felhúzza a saját kezére és mikor Terry Edie ajtaját veri, szerelmi bizonyítékot akar kikényszeríteni, és a padlóra csúsznak a kétségbeesett csók közben.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marlon Brando – Terry Malloy
  • Karl Malden – Father Barry
  • Lee J. Cobb – Johnny Friendly
  • Rod Steiger – Charley 'the Gent' Malloy
  • Eva Marie Saint – Edie Doyle
  • Pat Henning – Timothy J. 'Kayo' Dugan
  • Leif Erickson – Glover, Crime Commission investigator
  • James Westerfield – Big Mac
  • Tony Galento – Truck
  • Tami Mauriello – Tullio
  • John F. Hamilton – 'Pop' Doyle (as John Hamilton)
  • John Heldabrand – Mutt
  • Rudy Bond – Moose
  • Don Blackman – Luke
  • Arthur Keegan – Jimmy
  • Abe Simon – Barney

Díjak, jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oscar-díj (1955)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

BAFTA-díj (1955)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bodil-díj (1955)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: Legjobb amerikai film – Elia Kazan

Directors Guild of America (1955)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb rendezői teljesítmény – Elia Kazan, Charles H. Maguire

Golden Globe-díj (1955)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

National Board of Review (1954)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb film

New York-i Filmkritikusok Egyesülete (1954)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjob színész – Marlon Brando
  • díj: legjobb rendező – Elia Kazan
  • díj: legjobb film

Velencei Nemzetközi Filmfesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1955 díj: OCIC-díj – Elia Kazan
  • 1954 díj: Olasz Filmkritkusok díja – Elia Kazan
  • 1954 díj: Ezüst Oroszlán – Elia Kazan
  • 1954 jelölés: Arany Oroszlán – Elia Kazan

Writers Guild of America (1955)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • díj: legjobb amerikai dráma – Budd Schulberg

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]