A rakparton
| A rakparton (On the Waterfront) |
|
| Rendező | Elia Kazan |
| Producer | Sam Spiegel |
| Alapmű | Malcolm Johnson cikksorozata |
| Forgatókönyvíró | Budd Schulberg |
| Főszerepben | Marlon Brando, Karl Malden, Lee J. Cobb, Rod Steiger |
| Zene | Leonard Bernstein |
| Operatőr | Boris Kaufman |
| Vágó | Gene Milford |
| Gyártás | |
| Gyártó | Horizon Pictures Columbia Pictures Corporation |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Időtartam | 108 perc |
| Költségvetés | 910 000 USD |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Columbia Pictures |
| Bemutató |  1954. június 24. 1954. július 28. |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap |
|
A rakparton (On the Waterfront) 1954-ben készült, fekete-fehér amerikai film Elia Kazan rendezésében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Tartalom
 |
|
Az érzékeny Terry Malloy, a bukott bokszoló beáll rakodómunkásnak és a korrupt szakszervezetis főnök, Johnny Friendly kifutófiúja lesz. Egy este olyan feladatot kap, melyben az egyik társát fel kell hívnia a tetőre. A kollegája teljesíti a kérését és a következő pillanatban már le is zuhan a tetőről. Terry nem tudta, hogy gyilkosságban kellett részt vennie. Bűntudata csak nő, mikor beleszeret a halott férfi húgába, Edie Doyle-ba. Akkor ébred rá igazán a tettére, mikor rájön, hogy őt is megvásárolták. A felismerés akkor lesz igazán a legfájdalmasabb, mikor ráébred, hogy okos bátyja, Charles verte át, aki Friendly ügyvédje és jobbkeze.
Terry galambrajongó, házuk tetején galambdúcot tart. Magányos óráiban náluk keres vigasztalást. Edie ráveszi a lelkészt, hogy álljon a kikötői gengszterek elleni hadjárat élére. Terry megszegi a hallgatás törvényét és tanúskodik a kongresszusi bizottság előtt. A kikötői társadalom ezek után spicliként bánik vele és kiközösítik. Mikor hajnalban újra jelentkezik rakodói munkáért, mindenki kap munkát, csak ő nem. Kénytelen megalázottan hazamenni. Felfedezi, hogy a szomszéd fiú elpusztította féltve nevelgetett galambjait. Terry másnap visszamegy a rakpartra, ahol a szakszervezetis emberei nagyon összeverik. Teljesen legyengülve feláll a vereségből és ismételten nekitámad a korrupt szakszervezetis vezetőknek. Az óriási önuralom és becsület láttán a munkások az ő oldalára állnak. Szembeszállnak Friendlyvel, akit bilincsbe verve elhurcol a rendőrség.
[szerkesztés] Háttér
A filmet egy cikksorozat ihlette, amelyben Malcolm Johnson feltárja a New York és New Jersey dokkjait kézben tartó maffia üzelmeit. Elia Kazan felkérésére Arthur Miller kezdett el dolgozni a forgatókönyvön, de miután Kazan tanúskodott az Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság előtt, Miller kiszállt a filmből. Kazan ezután Budd Schulberghez fordult. Kazan nem is tagadta, hogy azonosult Terry Malloy erkölcsi vívódásaival
A film legklasszikusabb jelenetei közé tartozik, amikor Terry egy taxi hátsó ülésén összecsap a bátyjával. Mikor Brando a lány kis kesztyűjével játszik, felhúzza a saját kezére és mikor Terry Edie ajtaját veri, szerelmi bizonyítékot akar kikényszeríteni, és a padlóra csúsznak a kétségbeesett csók közben.
[szerkesztés] Szereplők
- Marlon Brando – Terry Malloy
- Karl Malden – Father Barry
- Lee J. Cobb – Johnny Friendly
- Rod Steiger – Charley 'the Gent' Malloy
- Eva Marie Saint – Edie Doyle
- Pat Henning – Timothy J. 'Kayo' Dugan
- Leif Erickson – Glover, Crime Commission investigator
- James Westerfield – Big Mac
- Tony Galento – Truck
- Tami Mauriello – Tullio
- John F. Hamilton – 'Pop' Doyle (as John Hamilton)
- John Heldabrand – Mutt
- Rudy Bond – Moose
- Don Blackman – Luke
- Arthur Keegan – Jimmy
- Abe Simon – Barney
[szerkesztés] Díjak, jelölések
[szerkesztés] Oscar-díj (1955)
- díj: legjobb férfi főszereplő – Marlon Brando
- díj: legjobb film – Sam Spiegel
- díj: legjobb női mellékszereplő – Eva Marie Saint
- díj: legjobb látványterv – Richard Day
- díj: legjobb operatőr – Boris Kaufman
- díj: legjobb rendezés – Elia Kazan
- díj: legjobb vágás – Gene Milford
- díj: legjobb eredeti forgatókönyv – Budd Schulberg
- jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Lee J. Cobb
- jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Karl Malden
- jelölés: legjobb férfi mellékszereplő – Rod Steiger
- jelölés: legjobb eredeti filmzene – Leonard Bernstein
[szerkesztés] BAFTA-díj (1955)
- díj: legjobb külföldi színész – Marlon Brando
- jelölés: legjobb film
- jelölés: legígéertesebb új színész – Eva Marie Saint
[szerkesztés] Bodil-díj (1955)
- díj: legjobb amerikai film – Elia Kazan
[szerkesztés] Directors Guild of America (1955)
- díj: legjobb rendezői teljesítmény – Elia Kazan, Charles H. Maguire
[szerkesztés] Golden Globe-díj (1955)
- díj: legjobb rendező – Elia Kazan
- díj: legjobb filmdráma
- díj: legjobb férfi főszereplő (filmdráma) – Marlon Brando
- díj: legjobb operatőr – Boris Kaufman
[szerkesztés] National Board of Review (1954)
- díj: legjobb film
[szerkesztés] New York-i Filmkritikusok Egyesülete (1954)
- díj: legjob színész – Marlon Brando
- díj: legjobb rendező – Elia Kazan
- díj: legjobb film
[szerkesztés] Velencei Nemzetközi Filmfesztivál
- 1955 díj: OCIC-díj – Elia Kazan
- 1954 díj: Olasz Filmkritkusok díja – Elia Kazan
- 1954 díj: Ezüst Oroszlán – Elia Kazan
- 1954 jelölés: Arany Oroszlán – Elia Kazan
[szerkesztés] Writers Guild of America (1955)
- díj: legjobb amerikai dráma – Budd Schulberg
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A rakparton a PORT.hu-n
- A rakparton az Internet Movie Database-ben
