Mrs. Miniver

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mrs. Miniver
(Mrs. Miniver)
Rendező William Wyler
Producer Sidney Franklin
Forgatókönyvíró Arthur Wimperis
Claudine West
George Froeschel
James Hilton
(Jan Struther írásaiból)
Főszerepben Greer Garson
Walter Pidgeon
Teresa Wright
May Whitty
Henry Travers
Zene Herbert Stothart
Operatőr Joseph Ruttenberg
Vágó Harold F. Kress
Gyártás
Gyártó Metro-Goldwyn-Mayer
Ország  USA
Nyelv angol
Időtartam 134 perc
Költségvetés 1,344,000 $
Forgalmazás
Forgalmazó Metro-Goldwyn-Mayer
Bemutató USA 1942. június 4.
Bevétel 8,878,000 $
Külső hivatkozások
IMDb-adatlap

A Mrs. Miniver egy 1942-ben William Wyler által rendezett amerikai háborús filmdráma. A történet alapjául Jan Struther írásai szolgáltak, melyek Mrs. Miniverről, egy fiktív angol háziasszonyról szóltak. A film hat Oscar-díjat is nyert.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mrs. Kay Miniver (Greer Garson) és családja kényelmesen éli mindennapos életét Starlingsban, egy faluban nem messze Londontól. A házuknak nagy kertje van, egy kis motoros hajóval és partszakasszal a Temze partján. A férje Clem Miniver (Walter Pidgeon) elismert építész. Három gyerekük van: Toby, Judy és a legidősebb Vin (Richard Ney), aki már egyetemre jár. Velük él még Gladys (Brenda Forbes), a házvezetőnő és Ada (Marie De Becker), a szakácsnő.

Vin az egyetem után találkozik Carol Beldonnal (Teresa Wright), Lady Beldon (May Whitty) unkokájával, és egymásba szeretnek. Vin elhívja a lányt egy jacht klub vacsorára. Végül összeházasodnak, de a második világháború egyre közelebb kerül otthonukhoz. Vin jelentkezik a Királyi Légierőnél, a bázisa nem messze a szüleik házától lesz.

Clem együtt más hajótulajdonossal, önkéntesnek jelentkezik a motoros hajójával a Dunkerque-i evakuálásnál.

Egy kora reggel Kay egy lezuhant repülőgépre lesz figyelmes a közelben. Egy német vadászpilótát talál a kertjükben bujkálni. Enni ad neki, higgadtan elveszi a fegyverét, majd értesíti a rendőrséget. Hamarosan Clem is hazatér.

Ahogy a légitámadások elkezdődnek, Kay és Carol autóval elveszi Vint a közeli légibázisra, ahol a fiú állomásozik, hogy csatlakozni tudjon repülőszázadához. A visszaúton viszont német légitámadásba keverednek, Carol súlyosan megsebesül, és mire hazaérnek, a lány meghal. Kay teljesen összeomlik. Mikor Vin hazatér a csatából, megtudja a szörnyű híreket.

A film végén a helyi lakosok egy lebombázott templom romjai mellett gyűlnek össze, ahol a lelkész mond egy erőteljes beszédet a háború mellett.

Szereposztás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színész Karakter
Greer Garson Kay Miniver
Walter Pidgeon Clem Miniver
Teresa Wright Carol Beldon
May Whitty Lady Beldon
Henry Travers James Ballard
Richard Ney Vin Miniver
Brenda Forbes Gladys
Marie De Becker Ada
Henry Wilcoxon Lelkész
Helmut Dantine Német vadászpilóta

A film háttere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film anyagi szempontból minden várakozást felülmúlt, Észak-Amerikában 5,538,000 dolláros bevételt hozott, plusz világszerte még 3,520,000 dollárt keresett.

Franklin D. Roosevelt is nyomást gyakorolt az amerikai mozikra, hogy minél többet vetítsék a filmet, mert jó propaganda célt szolgál.

Richard Ney, aki a filmben Greer Garson fiát alakította és 11 évvel fiatalabb volt a színésznőnél, nem sokkal a premier után feleségül vette filmbeli anyját. Bár a házasság nem volt hosszú életű, 4 év után elváltak.

Oscar-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Oscar-díj (1943)
    • díj: legjobb film - Metro-Goldwyn-Mayer
    • díj: legjobb rendező - William Wyler
    • díj: legjobb női főszereplő - Greer Garson
    • díj: legjobb női mellékszereplő - Teresa Wright
    • díj: legjobb forgatókönyv - George Froeschel, James Hilton, Claudine West, Arthur Wimperis
    • jelölés: legjobb férfi főszereplő - Walter Pidgeon
    • jelölés: legjobb férfi mellékszereplő - Henry Travers
    • jelölés: legjobb női mellékszereplő - May Whitty
    • jelölés: legjobb vágó - Harold F. Kress
    • jelölés: legjobb hang - Douglas Shearer
    • jelölés: legjobb effektek - A. Arnold Gillespie, Warren Newcombe, Douglas Shearer
    • díj: legjobb operatőr - Joseph Ruttenberg

Greer Garson mondta minden idők leghosszabb köszönőbeszédét - 5 és fél perc - miután átvette az Oscar-díjat.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mrs._Miniver című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.