Mrs. Miniver
| Mrs. Miniver (Mrs. Miniver) |
|
| Rendező | William Wyler |
| Producer | Sidney Franklin |
| Forgatókönyvíró | Arthur Wimperis Claudine West George Froeschel James Hilton (Jan Struther írásaiból) |
| Főszerepben | Greer Garson Walter Pidgeon Teresa Wright May Whitty Henry Travers |
| Zene | Herbert Stothart |
| Operatőr | Joseph Ruttenberg |
| Vágó | Harold F. Kress |
| Gyártás | |
| Ország |  USA |
| Nyelv | angol |
| Időtartam | 134 perc |
| Költségvetés | 1,344,000 $ |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Metro-Goldwyn-Mayer |
| Bemutató |  1942. június 4. |
| Bevétel | 8,878,000 $ |
| Külső hivatkozások | |
| IMDb-adatlap |
|
A Mrs. Miniver egy 1942-ben William Wyler által rendezett amerikai háborús filmdráma. A történet alapjául Jan Struther írásai szolgáltak, melyek Mrs. Miniverről, egy fiktív angol háziasszonyról szóltak. A film hat Oscar-díjat is nyert.
Tartalomjegyzék |
Történet [szerkesztés]
 |
|
Mrs. Kay Miniver (Greer Garson) és családja kényelmesen éli mindennapos életét Starlingsban, egy faluban nem messze Londontól. A házuknak nagy kertje van, egy kis motoros hajóval és partszakasszal a Temze partján. A férje Clem Miniver (Walter Pidgeon) elismert építész. Három gyerekük van: Toby, Judy és a legidősebb Vin (Richard Ney), aki már egyetemre jár. Velük él még Gladys (Brenda Forbes), a házvezetőnő és Ada (Marie De Becker), a szakácsnő.
Vin az egyetem után találkozik Carol Beldonnal (Teresa Wright), Lady Beldon (May Whitty) unkokájával, és egymásba szeretnek. Vin elhívja a lányt egy jacht klub vacsorára. Végül összeházasodnak, de a második világháború egyre közelebb kerül otthonukhoz. Vin jelentkezik a Királyi Légierőnél, a bázisa nem messze a szüleik házától lesz.
Clem együtt más hajótulajdonossal, önkéntesnek jelentkezik a motoros hajójával a Dunkerque-i evakuálásnál.
Egy kora reggel Kay egy lezuhant repülőgépre lesz figyelmes a közelben. Egy német vadászpilótát talál a kertjükben bujkálni. Enni ad neki, higgadtan elveszi a fegyverét, majd értesíti a rendőrséget. Hamarosan Clem is hazatér.
Ahogy a légitámadások elkezdődnek, Kay és Carol autóval elveszi Vint a közeli légibázisra, ahol a fiú állomásozik, hogy csatlakozni tudjon repülőszázadához. A visszaúton viszont német légitámadásba keverednek, Carol súlyosan megsebesül, és mire hazaérnek, a lány meghal. Kay teljesen összeomlik. Mikor Vin hazatér a csatából, megtudja a szörnyű híreket.
A film végén a helyi lakosok egy lebombázott templom romjai mellett gyűlnek össze, ahol a lelkész mond egy erőteljes beszédet a háború mellett.
Szereposztás [szerkesztés]
| Színész | Karakter |
|---|---|
| Greer Garson | Kay Miniver |
| Walter Pidgeon | Clem Miniver |
| Teresa Wright | Carol Beldon |
| May Whitty | Lady Beldon |
| Henry Travers | James Ballard |
| Richard Ney | Vin Miniver |
| Brenda Forbes | Gladys |
| Marie De Becker | Ada |
| Henry Wilcoxon | Lelkész |
| Helmut Dantine | Német vadászpilóta |
A film háttere [szerkesztés]
A film anyagi szempontból minden várakozást felülmúlt, Észak-Amerikában 5,538,000 dolláros bevételt hozott, plusz világszerte még 3,520,000 dollárt keresett.
Franklin D. Roosevelt is nyomást gyakorolt az amerikai mozikra, hogy minél többet vetítsék a filmet, mert jó propaganda célt szolgál.
Richard Ney, aki a filmben Greer Garson fiát alakította és 11 évvel fiatalabb volt a színésznőnél, nem sokkal a premier után feleségül vette filmbeli anyját. Bár a házasság nem volt hosszú életű, 4 év után elváltak.
Oscar-díj [szerkesztés]
- Oscar-díj (1943)
- díj: legjobb film - Metro-Goldwyn-Mayer
- díj: legjobb rendező - William Wyler
- díj: legjobb női főszereplő - Greer Garson
- díj: legjobb női mellékszereplő - Teresa Wright
- díj: legjobb forgatókönyv - George Froeschel, James Hilton, Claudine West, Arthur Wimperis
- jelölés: legjobb férfi főszereplő - Walter Pidgeon
- jelölés: legjobb férfi mellékszereplő - Henry Travers
- jelölés: legjobb női mellékszereplő - May Whitty
- jelölés: legjobb vágó - Harold F. Kress
- jelölés: legjobb hang - Douglas Shearer
- jelölés: legjobb effektek - A. Arnold Gillespie, Warren Newcombe, Douglas Shearer
- díj: legjobb operatőr - Joseph Ruttenberg
Greer Garson mondta minden idők leghosszabb köszönőbeszédét - 5 és fél perc - miután átvette az Oscar-díjat.
Fordítás [szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Mrs._Miniver című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
