Danny DeVito

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Danny DeVito
Danny DeVito 2008.jpg
Danny DeVito
Született 1944. november 17. (69 éves)
USA, New Jersey, Neptune
Foglalkozása színész
televíziós színész
filmszínész
filmrendező

Danny DeVito az IMDb-n

Danny DeVito (Neptune, New Jersey, 1944. november 17.) amerikai filmszínész, producer, rendező, komikus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színészként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az osztály bohóca[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Danny Michael DeVito 1944. november 17-én született a New Jersey állambeli Neptune-ban, olasz származású családban. A feltűnően mélynövésű (mindössze 150 cm magas) fiút még a katolikus iskolában is folyton piszkálták osztálytársai. DeVito ezen úgy segített, hogy az osztály bohócává lépett elő. Paródiáinak célpontjai általában a nővérek és a papok voltak. Bár már ekkor ráébredt színészi képességeire, mégis kozmetikusnak tanult a Wilfred Academy of Hair and Beauty Culture-ön, és nővére szépségszalonjában kapott munkát. Később felvételizett az Amerikai Drámai Művészetek Akadémiájára, és elhatározta, hogy mégis a színészi pályát választja élethivatásául. A színiiskolában egyik csoporttársnőjével, Rhea Perlmannal egymásba szerettek és összeházasodtak.

Színház vagy film?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első filmszerepét 1970-ben kapta a Dreams of Glass című moziban, de a fogadtatás meglehetősen vegyes volt, és Danny DeVito – főként ennek hatására – még sokáig ingadozott a színpad és a nagyvászon lehetőségei között. Feleségével egyszemélyes színházat szerveztek New Yorkban, ahol DeVito A férfi, akinek virág van a szájában című egyszemélyes show-műsorával sikert is aratott. Mozis karrierje azonban még ingatag cölöpökön állt: ugyan olyan színésznagyságokkal szerepelt együtt, mint Sophia Loren (Mortadella), Woody Allen (Banánköztársaság) vagy Kirk Douglas (Scalawag), azonban még nem kapott kellő figyelmet. Ehhez az kellett, hogy épp Kirk Douglas fia, Michael Douglas (aki mellesleg DeVito szobatársa volt az Amerikai Drámai Művészetek Akadémiáján) producerként szerepet ajánljon neki Miloš Forman filmjében, amelynek címe: Száll a kakukk fészkére, melyben DeVito Jack Nicholson partnereként egy csendes őrültet játszott. Az 1975-ben készült filmnek – melynek Michael Douglas volt a producere – óriási sikere volt: a film öt Oscar-díjat nyert a következő évben (bár Danny DeVito nem volt a film díjazottjai között).

Taxi, rózsák és becéző szavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DeVito végül a Taxi című sitcom (szituációs komédia) szereplőjeként vált országosan ismert sztárrá. A közkedvelt sorozatban DeVito egy ellenszenves diszpécser szerepét oldotta meg kitűnően. A szóbeszéd szerint úgy lett az övé a szerep, hogy amikor a forgatókönyvvel a kezében besétált a meghallgatásra, rögtön megkérdezte: Ki írta ezt a szart? És ekkor az alkotók már tudták, hogy De Vito képes életre kelteni az általuk kívánt kekec fazont, s azóta Dannyt minden idők legsikeresebb tévés karakterszínészeként emlegetik. Ezt követően Danny még sokáig nem tudott kibújni a simlis másodhegedűs skatulyájából, és temérdek hasonló felépítésű filmszerep következett: játszott simlis nőimádót a Becéző szavakban (és másodszor is "asszisztált" egy Jack Nicholsonnak Oscar-díjat hozó produkcióban) 1983-ban, majd 1984-ben A smaragd románca c. kalandfilm következett, régi barátjával, Michael Douglasszel és Kathleen Turnerrel. A sikeres mozi filmfolyammá nőtte ki magát, később a Nílus gyöngye (1985) és A rózsák háborúja (1989) c. darabokkal folytatódott. DeVito-nak a mozik erkölcsi és anyagi sikert egyaránt hoztak - főként, hogy A rózsák háborúját rendezőként is jegyezte.

A nagyokos bádogember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Brian De Palma Nagyokosok című gengszter-paródiájában a kisstílű bűnözőt, Harry Valentinit mintázza meg sajátos humorérzékkel, emlékezetesen. Következett a Dobjuk ki anyut a vonatból!, amely Alfred Hitchcock Idegenek a vonaton című filmjének modern - és természetesen vígjátéki szellemű - újraértelmezése (1987). DeVito ezután a Bádogemberek (1987) szerepében gátlástalan üzletember, majd egyik legemlékezetesebb komédiázása, az Ikrek következik a sorban 1988-ban, amelyben Arnold Schwarzenegger ikertestvérét játszotta. Az eszement vígjátékot kedves humora és DeVito izgő-mozgó karaktere ellenállhatatlanná tette.

Napjainkig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A '90-es évek első felében ismét a komoly témák felé orientálódott. A kevés hasznot hozó A furfangos részvényes után ugyanis a Hoffa című produkció következett, melyet ő rendezett, és Jack Nicholson mellett ő játszotta az egyik központi maffiózó szerepet. A film a '30-as évek Amerikájának szakszervezeteibe és a munkásosztály sanyarú sorsába ad betekintést. DeVito egy törtető gengszter, Bobby Ciaro bőrébe bújt. Ugyanebben az évben "megörökölte" Nicholson barátjától Batman ügyeletes ellenlábasának posztját: a Batman visszatérben a kanálisban nevelkedett torzszülött, Pingvinember figuráját kínálták fel neki, és remekül formálta meg a hálás szerepet. Sőt, egyes pletykák szerint annyira belemélyedt a karakter tanulmányozásába és átélésébe, hogy a stáb pszichiátert hívott ki, aki megfigyelte DeVitót - de a Dr. Hannibal Lectert alakító Anthony Hopkinsról is szárnyra keltek hasonló híresztelések. DeVito mindenesetre ismét visszatért a könnyed műfajhoz: a Nicsak, ki beszél most! (1993) című családi mozi után leforgatta a szívmelengető Reneszánsz embert (1994; az ebben szereplő Mark Wahlberg később példaképéül választotta az alacsony színészt), majd a Juniorban ismét Schwarzeneggerrel bolondoztak együtt Ivan Reitman filmrendező kezei alatt. Ezúttal tudósokat játszottak, akik azon fáradoznak, hogy a férfi nem képviselői is képesek legyenek emberi magzat kihordására. Mindazonáltal a történetnek nem volt olyan sodrása, mint az Ikreknek, de DeVito előadása ezúttal is utánozhatatlanul mulattató volt. Nagy szerepet vállalt a következő év egyik bombasikerében, a Szóljatok a köpcösnek! című egyedi hangvételű vígjátékban, amely a "hollywoodiaskodás" szokásrendszerét veszi górcső alá meglehetősen gunyoros stílusban. A Támad a Mars!-ban DeVito csupán villanásnyi epizód erejéig tűnt fel egy szerencsejátékos ügyvédet életre keltve - egy tucat sztár, Jack Nicholson, Glenn Close, Pierce Brosnan, Tom Jones oldalán -, majd mellékszerepelt a Szigorúan bizalmas (1997) c. sikerfilmben, amelyet máig minden idők egyik legnagyobb hatású krimijének tartanak. DeVito ez utóbbiban a minden hájjal megkent újságírót, Sid Hudgeonst alakította. 1997-ben a Herkules c. Disney-rajzfilm egyik szereplőjének kölcsönözte szinkronhangját, majd 1998-ban Francis Ford Coppola filmjében, Az esőcsinálóban vállalta el egy kétbalkezes ügyvéd szerepét. Következő falrengető sikere az Ember a Holdon című életrajzi dráma volt, amelyben Jim Carrey alakította minden idők egyik legnagyszerűbb televíziós nevettetőjét, Andy Kaufmant, aki mellesleg DeVito-nak valóban kollégája volt a Taxiban. A színész George Shapiro-t, Andy legközelebbi barátját játszotta a különleges hangulatú, édesbús tragikomédiában. Ezután ismét váltakozó színvonalú és műfajú munkák következtek: a 2001-es Négybalkéz – amelyet Martin Lawrence partnereként készített, és ami arcpirító bukásnak bizonyult, Az arany markában, amelyet a színészveterán Gene Hackman oldalán készített - tovább gyakorolva a simlis gazember szerepkört -, majd a szintén kevés sikert hozó Dögölj meg, Smaci! (2002) következett Edward Nortonnal és Robin Williamsszel. Ezután a Nagy hal (2003), a Csak lazán (2005) c. filmek kisebb szerepeiben tűnt fel, majd a Kiskarácsony mindenáron (2006) című vígjátékot forgatta.

Rendezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Danny DeVito igen korán elkezdett foglalkozni a rendezéssel, először A férfi, akinek virág van a szájában című saját szórakoztató műsorát állította össze. Később rendezett egy epizódot a Taxiból (1978), majd a Dobjuk ki anyut a vonatból! és A rózsák háborúja következett, utóbbiért a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díjra terjesztette fel a művészt. Legtöbb rendezésében színészként is szerepet vállalt (Hoffa, Matilda, a kiskorú boszorkány, Dögölj meg, Smaci!), de akadt kivétel is (Jószomszédi iszony).

Producerként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

DeVito mintegy 32 filmben vállalt produceri feladatot - producer és executive producer minőségben egyaránt. A színész mellesleg 1992-ben megalapította a Jersey Films-et, amely Hollywood egyik legbátrabb, kísérletező kedvű, független produkciós cége lett. Első munkájuk a Hoffa volt, DeVito ebben vállalt először producerkedést, majd olyan filmekkel folytatta, mint a Ponyvaregény, a Szóljatok a köpcösnek!, a Matilda, a kiskorú boszorkány, az Ember a Holdon, az Erin Brokovich - Zűrös természet, a SImOne, A régi környék, a Derült égből Polly, vagy a Csak lazán.

Magyar hangja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Danny DeVitót Magyarországon általában Harkányi Endre színművész szinkronizálja, főként legsikerültebb filmjeiben, és sokszor hallhatjuk Balázs Péter (színész) hangján is megszólalni. Mellettük kisebb "tételben" Beregi Péter és Szombathy Gyula kölcsönzi még a népszerű amerikai színész szinkronhangját, illetőleg a régebbi filmjeinek újraszinkronizálásában Kerekes József szintén megszólaltatja DeVitót. Gyakori hangja még Háda János is.

Díjak, kitüntetések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Színészként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest, 1975) … Martini
  • Taxi (Taxi, 1978) … Diszpécser
  • Irány délre! (Goin' South, 1978) … Hog
  • Majomkodó örökösök (Going Ape!, 1981) … Lazlo
  • Becéző szavak (Terms of Endearment, 1983) … Vernon Dahlart
  • A smaragd románca (Romancing the Stone, 1984) … Ralph
  • A Nílus gyöngye (The Jewel of the Nile, 1985) … Ralph
  • Nagyokosok (Wise Guys, 1986) … Harry Valentini
  • Dobjuk ki anyut a vonatból (Throw Momma from the Train, 1987) … Owen/Ned 'Little Ned' Lift
  • Ikrek (Twins, 1988) … Vincent Benedict
  • A rózsák háborúja (The War of the Roses, 1989) … Gavin D'Amato
  • A nagy likvidátor (Other People's Money, 1991) … Larry Garfield
  • Hoffa (Hoffa, 1992) … Bobby Ciaro
  • Batman visszatér (Batman Returns, 1992) … A Pingvin/Oswald Cobblepot
  • Jack, a mackó (Jack the Bear, 1993) … John Leary
  • Az utolsó akcióhős (Last Action Hero, 1993) … Whiskers (hang)
  • Reneszánsz ember (Renaissance Man, 1994) … Billy Drago
  • Junior (Junior, 1994) … Dr. Larry Argobast
  • Szóljatok a köpcösnek (Get Shorty, 1995) … Martin Weir
  • Matilda, a kiskorú boszorkány (Matilda, 1996) … Harry Wormwood/Narrátor
  • Támad a Mars! (Mars Attacks!, 1996) … Rude Gambler
  • Herkules (Hercules, 1997) … Philoktétész (hang)
  • Az esőcsináló (The Rainmaker, 1997) … Deck Shifflet
  • Ember a Holdon (Man on the Moon, 1999) … George Shapiro
  • Dögölj meg, Smaci! (Death to Smoochy, 2002) … Burke Bennett
  • Nagy Hal (Big Fish, 2003) … Amos Calloway
  • Csak lazán (Be Cool, 2005) … Martin Weir
  • Kiskarácsony mindenáron (Deck the Halls, 2006) … Danny Banning
  • The Good Night (2007) … Mel

Rendezőként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Taxi (Taxi, 1978)
  • Dobjuk ki anyut a vonatból (Throw Momma from the Train, 1987)
  • A rózsák háborúja (The War of the Roses, 1989)
  • Hoffa (Hoffa, 1992)
  • Matilda, a kiskorú boszorkány (Matilda, 1996)
  • Dögölj meg, Smaci! (Death to Smoochy, 2002)
  • Jószomszédi iszony (Duplex, 2003)

Producerként[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ponyvaregény (Pulp Fiction, 1994) … executive producer
  • Szóljatok a köpcösnek (Get Shorty, 1995) … producer
  • Matilda, a kiskorú boszorkány (Matilda, 1996)
  • Ember a Holdon (Man on the Moon, 1999) … producer
  • SImOne (SImOne, 2002) … executive producer
  • A régi környék (Garden State, 2004) … executive producer
  • Derült égből Polly (Along Came Polly, 2004) … producer
  • Csak lazán (Be Cool, 2005) … producer
  • Saját szavak (Freedom Writers, 2007) … producer

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]