Ponyvaregény (film)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ponyvaregény
(Pulp Fiction)
Pulp Fiction Logo.png
Rendező Quentin Tarantino
Producer Lawrence Bender
Műfaj filmvígjáték
Forgatókönyvíró Quentin Tarantino
Roger Avary
Főszerepben John Travolta
Samuel L. Jackson
Uma Thurman
Bruce Willis
Harvey Keitel
Ving Rhames
Operatőr Andrzej Sekula
Gyártás
Gyártó Miramax Films
Jersey Films
A Band Apart
Ország Amerikai Egyesült Államok
Nyelv angol
Időtartam 154 perc
Költségvetés 8 millió dollár[1]
Forgalmazás
Forgalmazó USA Miramax Films
magyar Mokép (mozi, VHS)
magyar SPI (mozi, DVD)
Bemutató USA 1994. október 14.
magyar 1995. április 13.
magyar 2005. december 1. (újrabemutató)
Korhatár USA R
magyar 18
Bevétel USA $107 928 762[2]
Earth flag PD.jpg $213 928 762[2]
Külső hivatkozások
Hivatalos oldal
IMDb-adatlap
PORT.hu-adatlap

A Ponyvaregény (Pulp Fiction) egy 1994-ben bemutatott, 154 perces, színes amerikai film.

A Ponyvaregény forgatókönyvét eredetileg Roger Avary írta, Tarantino csak azután kezdte átitatni a számára oly kedves francia újhullámos filmek hangulatával – és azzal a bizonyos „f”-betűs angol szóval, ami 265 alkalommal csúszik ki a szereplők szájából – miután megvette tőle a történet jogát.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film fejezetekre bontva több, összefüggő történetet mesél el Los Angeles alvilágának életéből, olyan sorrendben, mely a valóságos időrenddel nem egyezik meg, ez adja az egyik különlegességét a filmnek.

Az étteremben (első rész)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A film nyitójelenetében egy szerelmespár, "Tökfej" (Tim Roth) és "Nyuszimuszi" (Amanda Plummer) egy étteremben reggeliznek, és elhatározzák, hogy kirabolják azt.

Jules és Vincent[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jules Winnfield (Samuel L. Jackson) és Vincent Vega (John Travolta), a két bérgyilkos ugyanaznap reggel behatolnak egy lakásba, hogy visszaszerezzenek egy táskát főnöküknek, Marsellus Wallace-nak (Vingh Rhames), melyet egy embere, Brett eltulajdonított. A táskát - aminek tartalma a film során nem derül ki - megtalálják, Brett-et, és társát megölik.

Vincent Vega és Marsellus Wallace felesége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aznap este Vincent Vega - mással elfoglalt főnöke kérésére - elviszi főnöke feleségét, Mia Wallace-t (Uma Thurman) szórakozni a Jackrabbit Slim's nevű étterembe, ahol vacsoráznak és táncolnak. Vincent kényes helyzetben van: a nő, (aki ki is akar kezdeni vele) tetszik neki, de nem mer hozzá közeledni, mert azt beszélik, Marsellus féltékeny természetű, és kidobta egy emberét az ablakon, csak mert az megmasszírozta a felesége lábát. De a főnök azt sem értékelné, ha a nő panaszkodna neki, hogy Vincent nem teljesítette a kívánságait.

Mikor Mia és Vincent felmennek a Wallace-villába, a nő a férfi zsebében egy csomag kábítószert talál. Azt gondolja, kokain, és felszippantja az orrába. A drog valójában heroin volt, és Mia túladagolás miatt az eszméletét veszti. Vincent pánikba esik, és elviszi a nőt Lance-hez, a drogdílerhez (Eric Stoltz), aki adrenalin-injekcióval megmenti az életét. Mia és Vincent megegyeznek, hogy az esetről nem szólnak Marsellusnak - a kényes helyzet rendeződött.

Az aranyóra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lassan kiöregedő bokszoló, Butch Coolidge (Bruce Willis) pályájának csúcsát jelentő meccsre készül. Marsellus megvesztegeti, hogy büszkeségét félretéve veszítse el a meccset. A megbeszélés Marsellus bárjában zajlik, ahova a megállapodásuk után trikóban és rövidnadrágban beállít Jules és Vincent, kezükben az aktatáskával. Vincent a rajta csodálkozó Butch-ot simán melegebb éghajlatra küldi.

Butch gyermekkorában kapott egy aranyórát, amely valaha a dédapjáé volt. Egy katonatiszt (Christopher Walken) hozta el neki, aki a vietnami háborúban apjával együtt esett fogságba, és hogy a vietkongok ne találják meg nála az órát, a végbelébe rejtette azt. A kis Butch büszkén fogadta el dédapja örökségét.

Butch elfogadta Marsellus érvelését (hogy lassan kiöregszik, ezért már nem győzelmekre, hanem pénzre van szüksége) és a vesztegetési pénzt is, de ami a meccset illeti, más terve van. A kapott pénzen magára fogad, majd megnyeri a meccset. (Úgy kiüti ellenfelét, hogy az belehal.) Ezután elmenekül barátnőjéhez, Fabienne-hez (Maria de Medeiros), aki a megbeszélésük szerinti dolgaikat összecsomagolva már egy rejtekhelyre költözött. Mikor Butch felfedezi, hogy Fabienne elfelejtette elhozni az órát, visszamegy érte a lakására, bár sejti, hogy Marsellus már bérgyilkosokat állított rá. Megtalálja az órát, sőt a konyhában egy hangtompítós gépfegyvert is, melyet az őt váró bérgyilkos, Vincent Vega tett le addig, amíg a WC-re ment. Vincent hosszasan időzik a WC-n, mert ott ülve egy ponyvaregényt olvas. Így Butch magához veheti a fegyvert, és a WC-ből kilépő Vincentet szitává lövi. Ezután, immár az órával a karján, autóba száll.

Mikor Butch megáll egy piros lámpánál, éppen Marsellus halad át előtte az úton, aki észreveszi őt a kocsiban. Butch a pirosba hajtva elüti kocsijával, de karambolozik egy, a zöldben haladó kocsival. Marsellus túléli, és rátámad a szintén sérült Butchra. Sebesülten is üldözni kezdi az utcán, míg végül egy boltban kötnek ki, ahol Butch kis híján megöli Marsellust, ám a boltos fegyvert ránt, elfogja és megkötözi őket. Ezután hívja a társát, Zedet, majd egy pincébe hurcolja a két, kipeckelt szájú foglyot. Kiderül, hogy a boltos és társa szadista homoszexuálisok, akik most foglyaikkal akarnak "szórakozni". Miközben Zed egy másik terembe hurcolja és megerőszakolja Marsellust, Butch megszökik. Elmenekülne, de végül úgy dönt, segít Marselluson. A boltban talál egy szamurájkardot, amellyel megöli a boltost, Zedet pedig a kiszabadított Marsellusra hagyja. Marsellus megbocsát Butchnak, és elengedi azzal a feltétellel, hogy elmegy Los Angelesből, és az esetről nem beszél senkinek. Butch ezután Zed motorjával ("chopperével") Fabienne-ért megy, és azzal eltűznek a városból.

A Bonnie-ügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történet ezután visszaugrik arra a reggelre, amikor Vincent és Jules megszerezték a táskát. Miután Brettet és társát lelövik, egy harmadik férfi ugrik elő a fürdőszobából, és pisztolya egész tárát rájuk lövi. Valamennyi lövedék a falba fúródik, a két bérgyilkos nem sérül meg. Megölik a férfit, majd az eredetileg a szobában tartózkodók közül az egyetlen túlélőt, informátorukat, Marvint magukkal viszik. Miközben a kocsiban Vincent kezében pisztolyát lóbálva Marvinnak magyaráz, a fegyver véletlenül elsül, és az egész kocsit elborítják Marvin vére és agydarabjai.

A hullát Jules haverjához, Jimmyhez (Quentin Tarantino) viszik, aki kiborul, hiszen hamarosan hazaér a felesége, Bonnie, és ha megtalálja a hullát, el fog válni Jimmytől. Jules felhívja Marsellus Wallace-t tanácsért, aki kiküldi hozzájuk Winston Wolfe-ot, a problémamegoldót (Harvey Keitel). Wolfe a kezébe veszi az irányítást, a hullát zsákba varrják, a kocsit kitakarítják, a két bérgyilkos pedig megfürdik és új ruhát, trikót és rövidnadrágot kap. Ezután a kocsit a hullával együtt Monster Joe roncstelepére szállítják.

Az étteremben (második rész)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jules és Vincent, miután a Bonnie-ügyet sikeresen megúszták, reggelizni mennek, pontosan abba az étterembe, amelyet a film elején is láttunk. Jules úgy véli, az, hogy Brettnél egyetlen golyó sem találta el őket, Isteni csoda volt, és ezért ott akarja hagyni a bérgyilkos-szakmát.

Miközben Vincent a vécén ül (és ugyanazt a ponyvaregényt olvassa, mint Butch WC-jén), Nyuszimuszi és Tökfej fegyvert rántanak, kiüríttetik a kasszát és elveszik a vendégek pénztárcáját. Jules vallásos hangulatában (hogy ne kelljen az őt kirabolni szándékozót megölnie) a tárcáját átadja, de amikor Tökfej a Brettől a főnök számára visszavett táskát is követeli, kénytelen akcióba lépni: kiveszi Tökfej kezéből a fegyvert. Nyuszimuszi ráfogja a pisztolyát Jules-ra, a visszaérkező Vincent viszont a nőre ránt fegyvert. Ebben a válságos helyzetben Jules mindenkit nyugalomra int. Elmondja a Tökfejnek a gyilkolás előtti szokásos álidézetét a Bibliából:

„Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert Ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd Te reád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal és amazokra is akik Testvéreim ármányos elpusztítására törnek! És majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt rátok.” Ezékiel 25.17

Közli, most nem a bosszúálló akar lenni, hanem az irgalmasságot gyakorló jóakaró. Noha a tárcáját visszaveszi, tartalmát Tökfejnek adja, és hagyja, hogy a két piti rabló a zsákmánnyal távozzon. Ezután csatlakozik Vincenthez, és a táskával elindulnak Marsellushoz.

A fejezetek a valóság időrendjében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Jules és Vincent
  • A Bonnie-ügy
  • Az étteremben (második rész)
  • Az étteremben (első rész) [a második részbe illeszkedve]
  • Az aranyóra [a fejezet legeleje]
  • Vincent Vega és Marsellus Wallace felesége
  • Az aranyóra [a fejezet befejezése]

A Ponyvaregény múzsái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A filmben felbukkanó francia alkotások közül említhető Jean-Luc Godard 1964-es Bande à partja, ahonnan Tarantino az azóta klasszikussá vált Mia Wallace és Vincent Vega táncjelenetet csente el.
  • Vincent Vega jelleme, aki kísértetiesen emlékeztet Jean-Paul Belmondo 1960-ban játszott szerepére a Kifulladásigban (Godard).
  • A következő francia kapcsolat a Bonnie ügyben található, ahol is Jules és Jimmy jelenetei könnyen párhuzamba állíthatók François Truffaut Jules és Jim 1962 című filmjével.
  • Mr. Wolf Harvey Keitel problémamegoldó jelleme erősen ismerős lehet Luc Besson Nikita című filmjéből. (Az említett film amerikai változatában ő is játszotta el a szerepet!)

Hosszasan sorolhatnánk tovább a kölcsönvett jelenetek, karakterek és dialógusok sorát, amik a filmben felbukkannak, Elvis Presleyt Gyorsiramjától Alfred Hitchcock Psychójáig, de a lényeg megint a végeredmény. A film az 1994-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elhozta az Arany Pálmát, majd az október 14-i amerikai premiert követően minden addigi várakozást felülmúlva több mint 100 millió amerikai dollár bevételt hozott a Miramax és a Disney konyhájára. A film a BAFTÁ-n, az Arany Glóbuszon, illetve az Oscaron is megkapta a legjobb forgatókönyvért járó díjakat, ami a szakma egyértelmű főhajtását jelezte.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Színész Magyar hang
Vincent Vega John Travolta Széles László
Jules Winnfield Samuel L. Jackson Gáti Oszkár
Mia Wallace Uma Thurman Für Anikó
Winston 'Wolf' Wolfe Harvey Keitel Balázsi Gyula
Tökfej (Ringo) Tim Roth Mácsai Pál
Nyuszimuszi (Yolanda) Amanda Plummer Vándor Éva
Fabienne Maria de Medeiros Györgyi Anna
Marsellus Wallace Ving Rhames Kránitz Lajos
Lance Eric Stoltz Viczián Ottó
Jody Rosanna Arquette Spilák Klára
Koons százados Christopher Walken Mihályi Győző
Butch Coolidge Bruce Willis Dörner György
Jimmie Dimmick Quentin Tarantino Gesztesi Károly
Esmeralda Villalobos Angela Jones Tóth Enikő
Marvin Phil LaMarr Hevér Gábor
Brett Frank Whaley Stohl András
Trudi Bronagh Gallagher Náray Erika
Maynard Duane Whitaker Szabó Sipos Barnabás
Zed Peter Greene Szakácsi Sándor
Paul Paul Calderon Kocsis György
A Béna Stephen Hibbert -
Buddy Holly Steve Buscemi

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Referenciák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak