Acélkaraván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Acélkaraván
(Union Pacific)
1939-es amerikai film
RendezőCecil B. DeMille
ProducerCecil B. DeMille
AlapműErnest Haycox Trouble Shooter című regénye
Műfaj
Forgatókönyvíró
  • C. Gardner Sullivan
  • Walter DeLeon
  • Jesse L. Lasky, Jr.
FőszerepbenBarbara Stanwyck
Joel McCrea
Zene
  • Sigmund Krumgold
  • John Leipold
OperatőrVictor Milner
VágóAnne Bauchens
DíszlettervezőRoland Anderson
Gyártás
GyártóParamount Pictures
Ország USA
Nyelvangol
Játékidő135 perc
Forgalmazás
Forgalmazó
BemutatóUSA: 1939. május 5.
Magyarország: 1939. augusztus 18.[1]
Díj(ak)Nagydíj (Cannes, 1939)[2]
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Acélkaraván témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Acélkaraván (Union Pacific) 1939-ben bemutatott fekete–fehér amerikai játékfilm Cecil B. DeMille rendezésében. Magyarországon 1939. augusztus 18-án mutatta be a Royal Apolló.[1]

„A film az első transzkontinentális vasútvonal megépítésének 70. évfordulójára készült.”[3]

Cselekménye[szerkesztés]

Két vasúti társaság verseng egymással, hogy melyikük épülő vasútvonala jut el előbb Ogdenbe. Barrows, a Central Pacific-ben érdekelt bankár úgy tesz, mintha a Union Pacific-et támogatná, de titokban felbérli Sid Campeaut és Dick Allent, hogy az építkezés vonalán mulatók nyitásával lezüllesszék a munkásokat és fellázítsák az indiánokat. Az Union Pacific emberei megküzdenek a természeti nehézségekkel, az indiánok megújuló támadásaival, de a mulatóban folyik a szerencsejáték és az alkohol.

Jefferson Butler kapitány elvállalja az építkezés vezetését és az útvonal megtisztítását a kétes elemektől. Az építkezés helyszínén Dick Allenben egykori polgárháborús bajtársát ismeri fel. Az Union Pacific-et az építkezés anyagi csőddel fenyegeti. Barrows bankár kétszázezer dollárt küld vonaton a Union Pacific-nek bérfizetésre, ám közben Dick Allennel kiraboltatja a pénzes vonatot, aki a pénzzel teli postazsákot Mollie Monaham, a társaság postásnője kocsijába rejti. Dick szerelmes Mollie-ba, aki viszont titkon Jeffersont szereti. Dick és emberei meg akarják ölni a kapitányt. Mollie beleegyezik a házasságba Dickkel, ha az nem öli meg Jeffersont. Jefferson távozása után Mollie kényszeríti Dicket, hogy a pénzt adja vissza a társaságnak.

Jefferson elérkezettnek látja az időt a leszámolásra: a munkások segítségével lerombolja Sid Campeau mulatóját. Campeau dühében elárulja Jeffersonnak, hogy Dick Allen rabolta ki a vonatot, és Jefferson kötelessége, hogy régi bajtársát, Dicket letartóztassa. Mollie ezúttal is közbelép, Dicknek az utolsó pillanatban sikerül megszöknie. Kegyetlen tél van a Union Pacific építési vonalán. Jefferson a hóra rakatja le a talpfákat és arra a síneket, így ők érnek előbb Ogdenbe. Itt van Dick Allen is, hogy Mollie-t láthassa, és megjelenik Sid Campeau, hogy bosszút álljon Jeffersonon. Lövése azonban a kapitány helyett Dicket találja el, Sid Campeau-val pedig Jefferson két testőre végez. Dick, az eddigi ellenfél leleplezi Campeau és a bankár szerepét és haldoklásában Mollie-t Jeffersonra bízza.

Filmtörténet[szerkesztés]

Berkes Ildikó a műfaj történetét ismertető könyvében a filmet és John Ford ugyanakkor készült westernjét, a Hatosfogatot a „korszak két kulcsfilmjének” nevezi, melyek „betetőzését jelentik a western 1945 előtti korszakának.”[4] Hangsúlyozza „a pergően cselekményes és igen látványos film” erényeit, de kiemeli, hogy Ford alkotásával ellentétben Cecil B. DeMille filmje „rafináltan szerkesztett hősi-romantikus legendát épít fel, melyben a realista részletek csak a hitelesség illúzióját teremtik meg.”[5] A Hatosfogat társadalmilag és lélektanilag hiteles ábrázolásával szemben az Acélkaraván „romantikus, idealizált képet fest mind a társadalomról, mind az egyénekről. A Hatosfogatban csak a társadalmon kívül lehet boldog a hős és szerelme, az Acélkaravánban viszont minden konfliktus szerencsésen és többnyire kedélyesen oldódik meg. Olyannyira, hogy ez a vasútépítés már-már egy vidám és kalandos cserkésztáborra emlékeztet.”[6]

Az Acélkaraván mindezekkel együtt is színvonalát tekintve messze kiemelkedik a tömegével készült hollywoodi westernek sorából.

Főszereplők[szerkesztés]

Érdekesség[szerkesztés]

A filmet 1939-ben nevezték az 1. cannes-i nemzetközi filmfesztiválra, amit azonban a második világháború kitörése miatt 1939. szeptember 1-én, a nyitófilm vetítése után azonnal berekesztettek. 2002-ben, az 55. fesztivál idején, a versenyprogrammal párhuzamosan az 1939-es versenyfilmek közül levetítettek hetet, hogy utólagosan részleges kárpótlásban részesítsék a filmeket és alkotóikat. A Jean d’Ormesson francia író, akadémikus elnökletével összeült „1939-es szakmai zsűri2002. május 19-én egyhangú szavazással Cecil B. DeMille Acélkaraván című filmjének ítélte oda a nagydíjat.[2]

Díjak, elismerések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Új filmek: Acélkaraván. Magyar Film, I. évf. 28. sz. (1939. augusztus 26.) 12. o. arch Hozzáférés: 2020. december 27. PDF (8,09 MB)
  2. a b c 1939, le Festival empêché par la Guerre (francia nyelven). festival-cannes.com. Festival de Cannes, 2019. április 29. [2020. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 27.)
  3. Berkes Ildikó, i. m. 203. o.
  4. Berkes Ildikó, i. m. 196–197. o.
  5. Berkes Ildikó, i. m. 204. o.
  6. Berkes Ildikó, i. m. 207–208. o.

Források[szerkesztés]