Arany Pálma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arany Pálma (Palme d’or)
Palmed'or.jpg
Az 1979-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmája
Szervezet neve Cannes-i fesztivál
Székhely Cannes
Alapítás éve 1939
Ország Franciaország
Díjátadók
Első díjátadó 1946. október 5.
Legutóbbi díjátadó 2013. május 26.
Következő díjátadó 2014. május
Hivatalos weboldal
http://www.festival-cannes.fr/

Az Arany Pálma (franciául: Palme d'or) a Cannes-i fesztivál legnagyobb értékű díja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1954-ig a fődíjat „A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja” elnevezéssel adták át. A fesztivál szervezőbizottsága 1954. végi ülésén határozta el, hogy az addigi – inkább a rendezőt, mint a filmet elismerő – Nagydíj helyett, amelyet mindig egy fiatal kortárs festőművész vagy szobrász készített el, a film feltalálásának 60. évfordulóján rendezett filmseregszemlén egy arany pálmaágat adnak át a legjobb film alkotóinak. Az ötlet Cannes városának címermotívumából származik. A szervezők pályázatot írtak ki a legnevesebb ékszerészek részére, melyet Lucienne Lazon nyert meg. Az ékszerésznő szobrász barátját, Sébastien-t kérte fel a pálmaág megrajzolására. (Nem helytálló tehát az a máig élő legenda, amely Jean Cocteau-nak tulajdonítja a pálmaág megtervezését.)

A fesztivál logójává is vált Arany Pálma az évek során kissé átalakult. Az első változat egy függőleges pálmaág volt, melynek ferdén metszett vége szívalakot formázott. A 24 karátos aranyból készült ágat terrakotta talpazaton helyezték el, melyet Sébastien készített. A talpazat formája előbb kerekített volt, majd egyre szögletesebb lett, míg végül 1984-től piramis-alakúvá vált. A díj részére vörös dobozt készítettek a rendkívül ritka fehér gímszarvas bőréből.

1992-ben Thierry de Bourqueney újrarajzolta a pálmaágat és a talpazatot is, amely ekkortól csiszolt kristály lett. 1997-ben Caroline Scheufele, a svájci Chopard ékszerészet elnöknője modernizálta a Pálmát, amelyet a cég azóta minden évben ingyen szállít. A 24 karátos Arany Pálmát 40 munkaóra ráfordítással, viaszforma kézi kiöntésével készítik el, majd egy csiszolt kristály párnára illesztik. Az elkészült remeket kék bőr ékszertartóba helyezik.[1]

1963-ig kilenc alkalommal ítélték oda az Arany Pálmát. 1964-ben a fesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy – a pálmaágat megtartva – ismét Nagydíj, illetve 1969-től A Fesztivál Nemzetközi Nagydíja néven részesítik elismerésben a legjobb filmet. 1975-től napjainkig ismét Arany Pálmával jutalmazzák a legjobb alkotásokat. Mindezek ellenére gyakorlatilag Arany Pálma névvel illetik az összes átadott cannes-i fődíjat.

Létrehozása óta egy alkalommal ítéltek oda nőnek Arany Pálmát: 1993-ban Jane Campion vehette át a Zongoralecke című alkotásáért.

1997-ben – az 50. fesztiválon – egy külön zsűri tekintette át az eltelt félévszázad versenyfilmjeit, hogy azon kiemelkedő alkotások rendezői közül, akik sohasem nyerték el az Arany Pálmát, kiválasszanak egyet, aki megkapja a Pálmák Pálmáját. A díjat Ingmar Bergmannak ítélték. A művész távollétében lánya, Linn Ulmann vette át az elismerést, huszonnyolc arany pálmás rendező jelenlétében.[2] A fesztivál vezetése ezt követően is ítélt oda alkalomszerűen életműdíjat, különféle elnevezéssel, 2011-ben viszont rendszeressé tette. Lásd: Tiszteletbeli Pálma.

2013-ig hét filmrendező kapta meg két ízben Arany Pálmát:

A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1939–1954)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Film Rendező Ország
1939 Union Pacific (Acélkaraván)[3] Cecil B. DeMille  USA
1946 Hets (Örjöngés) Alf Sjöberg  Svédország
The Lost Weekend (Férfiszenvedély) Billy Wilder  USA
De røde enge Bodil Ipsen és Lau Lauritzen  Dánia
Neecha Nagar Chetan Anand  India
Brief Encounter (Késői találkozás) David Lean  Nagy-Britannia
María Candelaria Emilio Fernández  Mexikó
Великий перелом (Döntő fordulat) Fridrih Markovics Ermler  Szovjetunió
La symphonie pastorale (Elveszett boldogság) Jean Delannoy  Franciaország
Die Letzte Chance (Utolsó pillanat) Leopold Lintberg  Svájc
Muži bez křídel František Čáp  Csehszlovákia
Roma, città aperta (Róma nyílt város) Roberto Rossellini  Olaszország
1947   [4]
1948   [5]
1949 The Third Man (A harmadik ember) Carol Reed  Nagy-Britannia
1950   [5]
1951 Fröken Julie (Júlia kisasszony) Alf Sjöberg  Svédország
Miracolo a Milano (Csoda Milánóban) Vittorio De Sica  Olaszország
1952 Othello: The Moor of Venice (Othello, a velencei mór tragédiája) Orson Welles  USA
Due soldi di speranza (Két krajcár reménység) Renato Castellani  Olaszország
1953 Le salaire de la peur (A félelem bére) Henri-Georges Clouzot  Franciaország
1954 Dzsigokumon (A pokol kapuja) Kinugasza Teinoszuke  Japán

Arany Pálma (1955-től napjainkig)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Film Rendező Ország
1955 Marty Delbert Mann  USA
1956 Le monde du silence (A csend világa) Jacques-Yves Cousteau és Louis Malle  Franciaország
1957 Friendly Persuasion (Szemben az erőszakkal) William Wyler  USA
1958 Летят журавли (Szállnak a darvak) Mihail Konsztantyinovics Kalatozov  Szovjetunió
1959 Orfeu Negro (Fekete Orfeusz) Marcel Camus  Franciaország
1960 La Dolce Vita (Az édes élet) Federico Fellini  Olaszország
1961 Une aussi longue absence (Ilyen hosszú távollét) Henri Colpi  Franciaország
Viridiana Luis Buñuel  Spanyolország
1962 O Pagador de Promessas (Fogadalom) Anselmo Duarte  Brazília
1963 Il Gattopardo (A párduc) Luchino Visconti  Olaszország
1964 [6] Les Parapluies de Cherbourg (Cherbourgi esernyők) Jacques Demy  Franciaország
1965 [6] The Knack (A csábítás trükkje) Richard Lester  Nagy-Britannia
1966 [7] Un homme et une femme (Egy férfi és egy nő) Claude Lelouch  Franciaország
Signore és signori (Hölgyek és urak) Pietro Germi  Olaszország
1967 [8] Blowup (Nagyítás) Michelangelo Antonioni  Nagy-Britannia
1968   [9]
1969 [8] If…. (Ha) Lindsay Anderson  Nagy-Britannia
1970 [8] MASH (MASH) Robert Altman  USA
1971 [8] The Go-Between (A közvetítő) Joseph Losey  Nagy-Britannia
1972 [8] La classe operaia va in paradiso
     (A munkásosztály a Paradicsomba megy)
Elio Petri  Olaszország
Il Caso Mattei (A Mattei-ügy) [8] Francesco Rosi  Olaszország
1973 [8] The Hireling Alan Bridges  Nagy-Britannia
Scarecrow (Madárijesztő) Jerry Schatzberg  USA
1974 [8] The Conversation (Magánbeszélgetés) Francis Ford Coppola  USA
1975 Chronique des années de braise (Parázsló évek krónikája) Mohammed Lakhdar-Hamina  Algéria
1976 Taxi Driver (Taxisofőr) Martin Scorsese  USA
1977 Padre padrone (Apámuram) Paolo és Vittorio Taviani  Olaszország
1978 L'Albero degli zoccoli (A facipő fája) Ermanno Olmi  Olaszország
1979 Apocalypse Now (Apokalipszis most) Francis Ford Coppola  USA
Die Blechtrommel (A bádogdob) Volker Schlöndorff  NSZK
1980 All That Jazz (Mindhalálig zene) Bob Fosse  USA
影武者, Kagemusa (Árnyéklovas) Kuroszava Akira  Japán
1981 Człowiek z żelaza (A vasember) Andrzej Wajda  Lengyelország
1982 Missing (Eltűntnek nyilvánítva) Costa-Gavras  USA
Yol (Az út) Yilmaz Güney  Törökország
1983 楢山節考, Narajama-busi kó (Narajama balladája) Imamura Sóhei  Japán
1984 Paris, Texas (Párizs, Texas) Wim Wenders  NSZK
1985 Otac na službenom putu (A papa szolgálati útra ment) Emir Kusturica  Jugoszlávia
1986 The Mission (A misszió) Roland Joffé  Nagy-Britannia
1987 Sous le soleil de Satan (A Sátán árnyékában) Maurice Pialat  Franciaország
1988 Pelle erobreren (Hódító Pelle) Bille August  Dánia
1989 Sex, Lies, and Videotape (Szex, hazugság, videó) Steven Soderbergh  USA
1990 Wild at Heart (Veszett a világ) David Lynch  USA
1991 Barton Fink (Hollywoodi lidércnyomás) Joel és Ethan Coen  USA
1992 Den goda viljan (Legjobb szándékok) Bille August  Dánia
1993 霸王別姬, Bàwáng Bié Jī (Isten veled, ágyasom!) Chén Kǎigē  Kína
The Piano (Zongoralecke) Jane Campion  Új-Zéland
1994 Pulp Ficton (Ponyvaregény) Quentin Tarantino  USA
1995 Underground Emir Kusturica  Szerbia
1996 Secrets & Lies (Titkok és hazugságok) Mike Leigh  Nagy-Britannia
1997 Taste of Cherry / طعم گيلاس / Ta'm-e gīlās (A cseresznye íze) Abbas Kiarostami  Irán
Unagi (Az angolna) Imamura Sóhei  Japán
1998 Mia aioniotita kai mia mera (Az örökkévalóság meg egy nap) Theo Angelopoulos  Görögország
1999 Rosetta Luc és Jean-Pierre Dardenne  Belgium
2000 Dancer in the Dark (Táncos a sötétben) Lars von Trier  Dánia
2001 La stanza del figlio (A fiú szobája) Nanni Moretti  Olaszország
2002 The Pianist) (A zongorista) Roman Polański  Franciaország
2003 Elephant (Elefánt) Gus Van Sant  USA
2004 Fahrenheit 9/11 Michael Moore  USA
2005 L' Enfant (A gyermek) Luc és Jean-Pierre Dardenne  Belgium
2006 The Wind That Shakes the Barley (Felkavar a szél) Ken Loach  Nagy-Britannia
2007 4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile (4 hónap, 3 hét, 2 nap) Cristian Mungiu  Románia
2008 Entre les murs (Az osztály) Laurent Cantet  Franciaország
2009 Das weiße Band (A fehér szalag) Michael Haneke  Ausztria
2010 Loong Boonmee Raleuk Chaat
(Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire)
Apichatpong Weerasethakul  Thaiföld
2011 The Tree of Life (Az élet fája) Terrence Malick  USA
2012 Amour (Szerelem) Michael Haneke  Ausztria
2013 La vie d'Adèle (Adèle élete – 1-2. fejezet) Abdellatif Kechiche  Franciaország

Győztesek országok szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

19
11
10
4
2
1

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Petite histoire de la Palme. L'histoire du Festival. Site officiel du Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2009. január 19.) (angolul), (franciául)
  2. Híven önmagához Bergman nem ment el a díjátadásra; üzenetét lánya olvasta fel: „Maga az élet végül is javított rajtam s késztetett félénkségre és hallgatásra.” Lásd: Éric Neuhoff: Ingmar Bergman, dans l'intimité du génie. Le Figaro, 2008. november 14. (Hozzáférés: 2011. április 19.) (franciául)
  3. Az 1939. évi 1. filmfesztivál a második világháború kitörése miatt elmaradt. 2002-ben az 1939-es tervezett versenyfilmek közül levetítették az Acélkaraván, A négy toll, Boefje, Isten vele, tanár úr! , Lenin v 1918 godu, Óz, a csodák csodája és La loi du nord című filmeket, hogy utólag kárpótolhassák azokat, illetve alkotóikat. Az „1939-es szakmai zsűri” egyhangú szavazással ítélte oda a nagydíjat.
  4. Nem osztották ki.
  5. ^ a b A fesztivált pénzügyi nehézségek miatt nem rendezték meg.
  6. ^ a b Nagydíj elnevezéssel.
  7. A Nemzetközi Filmfesztivál 20. születésnapjának nagydíja elnevezéssel.
  8. ^ a b c d e f g h A Fesztivál Nemzetközi Nagydíja elnevezéssel.
  9. Az 1968. májusi zavargások miatt félbeszakadt rendezvény.
  10. Az 1939-es, utólag odaítélt díj nélkül.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petite histoire de la Palme. L'Histoire du Festival. Site officiel du Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2012. május 28.) (angolul), (arabul), (franciául), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul) és (spanyolul)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]