2002-es cannes-i fesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
55. cannes-i fesztivál
Palme-d-or.png
Rendezvény
Helyszín Cannes-i Kongresszusi és Fesztiválpalota
Dátum 2002. május 1526.
Elnök David Lynch
Házigazda Virginie Ledoyen
Filmek száma 182
Nyitófilm Holly Woody történet
Zárófilm And Now... Ladies and Gentlemen...
Díjazottak
Arany Pálma A zongorista
Nagydíj A múltnélküli ember
Arany Pálma (rövidfilm) Eső után
Tiszteletbeli Pálma Woody Allen
1939-es nagydíj Acélkaraván
Fesztiválok
Előző 54. cannes-i filmfesztivál (2001)
Következő 56. cannes-i fesztivál (2003)
Hivatalos weboldal
www.festival-cannes.fr

Az 55. Cannes-i Fesztivál 2002. május 15. és 26. között került megrendezésre. Cannes kettős évfordulót ünnepelt: a fesztivál 55. születésnapját és azt, hogy 25 éve adták oda először az Arany Kamerát a legjobb elsőfilmes rendezőnek. A fesztivál vezetőségének döntése értelmében a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál neve hivatalosan Cannes-i Fesztiválra változott.[1]

A filmes seregszemle elnöki tisztére David Lynch amerikai filmrendezőt kérték fel. A hivatalos versenyprogramban 22 nagyjátékfilm és 11 rövidfilm szerepelt; az Un Certain Regard szekcióban 22, a Cinéfondation keretében 16, míg versenyen kívül 17 új és 28 filmtörténeti alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 nagyjátékfilmet és 7 rövidfilmet, valamint a különleges vetítések keretében további öt alkotást mutattak be, a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében pedig 23 nagyjátékfilm, egy középhosszú és 22 kisfilm, továbbá az éjféli vetítéseken két válogatás vetítésére került sor.

A 2002-as fesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

David Lynch a zsűri elnöke
Paul Thomas Anderson

A fesztivál nyitófilmje Woody Allen versenyen kívül bemutatott Holly Woody történet című vígjátéka volt, zárófilmje pedig Claude Lelouch And Now... Ladies And Gentlemen... című romantikus filmdrámája. A megnyitó ünnepségen – életműve elismeréseként – Woody Allen megkapta a fesztivál legmagasabb elismerését, az eredetileg csak egyszeri alkalomra, Ingmar Bergman kitüntetésére alapított Tiszteletbeli Arany Pálmát.

A jubileumi rendezvény hivatalos válogatásába sikerült olyan filmeket meghívni, melyek többsége mind a filmes szakma, mind pedig a közönség elismerésével találkozott. A legkeresettebb és legnézettebb alkotások A fiú, A zongorista, a Visszafordíthatatlan és a Kóla, puska, sültkrumpli voltak. Az Arany Pálmát Roman Polański vehette át (A zongorista), a nagydíjat a sikert önmagának megköszönő Aki Kaurismäki (A múltnélküli ember), a zsűri díját pedig Elia Suleiman (Deus ex machina). 55. évfordulós díjat vehetett át Michael Moore (Kóla, puska, sültkrumpli), míg a legjobb rendező (megosztva) Im Kwon-taek (Chihwaseon) és Paul Thomas Anderson (Kótyagos szerelem) lett. Színészi alakítása elismeréséért vehetett át díjat Kati Outinen (A múltnélküli ember) és Olivier Gourmet (A fiú).

Az Arany Kamerát, melyet odaítélő zsűri tagjai vagy már nyertek ilyen díjat, vagy korábban e zsűri elnökei voltak, a Rendezők Kéthete szekcióban bemutatkozó francia Julie Lopes-Curval kapta Tengerpart című filmjéért.

Magyarország A magyar filmművészetet Mészáros Péter Eső után című, színes rövid játékfilmje képviselte a hivatalos válogatásban, nagy sikerrel: arany pálmás lett. A párhuzamos rendezvények közül a Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be Forgács Péter Bibó Breviárium című dokumentumfilmjét, melyet a francia sajtó – magasan szárnyaló plasztikus dokumentarista alkotásnak nevezve – kedvezően fogadott.[2] Magyar vonatkozásként megemlíthető még, hogy versenyen kívül levetítették Korda Zoltán A négy toll című 1939-ben forgatott filmjét, továbbá, hogy a Rendezők Kéthete szekció egyik filmjének – férjével együtt – társszerzője Chris Hegedus, harmadik generációs amerikai-magyar rendezőnő.

Figyelemre méltó ünnepi eseménye volt e fesztiválnak, hogy a második világháború kitörése miatt 1939 szeptemberében berekesztett és „elnapolt” 1. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál versenyfilmjeinek és azok alkotógárdáinak egyfajta utólagos kárpótlást nyújtottak: közülük levetítettek hetet és egy külön erre az alkalomra összeállított zsűri odaítélte a fesztivál nagydíját. A 63 évet késett elismerésben Cecil B. DeMille Acélkaraván című alkotása részesült.    Bővebben: „Kései kárpótlás”

A versenyen kívül vetített filmek között bemutatták a fesztivál elnökének, Gilles Jacobnak a rendezvény történetét feldolgozó dokumentumtrilógiának első részét. Ez évtől újabb ötlettel bővítették a bemutatóhelyek sorát: nyitottak egy „fövenytermet”, hogy ott, sötétedés után, „strandmozi” elnevezéssel, szabadtéri vetítések keretében különleges, vagy kulturális örökséget képviselő, restaurált filmeket mutassanak be. A rendezvénysorozat alkalmat adott arra, hogy levetítsenek több felújított kópiát, például William Wyler Életünk legszebb évei című filmjét, Stanley Donen és Gene Kelly Ének az esőben című zenés vígjátékát, vagy Jean-Pierre Melville utolsó alkotását, A vörös kört. E rendezvény keretében megemlékeztek Jacques Tatiról, Yves Robertról, valamint a Van, aki forrón szereti című sikerfilmjével a pár héttel korábban elhunyt Billy Wilderről. Életműve elismeréseként Alain Resnais átvehette a Cannes-i fesztivál Trófeáját.

A Rendezők Kéthete rendezvényen bemutatkozott alkotók közül hat volt elsőfilmes; a filmek közül 23 számított világpremiernek. Ez évben rendeztek első alkalommal éjféli előadást, melynek keretében egy 20. század elején ismeretlen alkotók által készített, pikáns, szabados témájú, néma kisfilmeket vetítettek Polissons et Galipettes összefoglaló címmel. Harmadik alkalommal készítettek egy hat filmből álló összeállítást En avant ! címmel, melynek a különlegességét az erősen kísérletező és a képzőművészetek területéről érkezett rendezők alkotásai adták. A szekció filmjei közül kiemelkedett Cristian Mungiu Nyugat, Chris Hegedus és Don Alan Pennebaker Only the Strong Survive, valamint Catherine Breillat A szex komédia című alkotása. Otello című filmjének posztumusz bemutatásával a Rendezők Kéthete emléket állított az év elején elhunyt Carmelo Bene rendezőnek, aki a korábbi fesztiválok rendszeres vendége volt. A francia Filmrendezők Szövetsége (SRF) e szekció megnyitóünnepségén adta át első alkalommal az általa alapított Arany Hintó díjat Jacques Rozier francia filmrendezőnek.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sharon Stone a vörös szőnyegen egy filmbemutató előtt
Martin Scorsese a rövidfilm-zsűri elnöke

Versenyprogram[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cinéfondation és rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos válogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Különleges előadások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1939-es filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 17 fois Cécile Cassard (Cécile Cassard tizenhétszer)[4] – rendező: Christophe Honoré
  • Bemani – rendező: Dariush Mehrjui
  • Carnages (Véresen komolytalan) – rendező: Delphine Gleize
  • El bonaerense – rendező: Pablo Trapero
  • Fararishtay kifti rost (Angyal jobb vállon) – rendező: Jamshed Usmonov
  • Gomgashtei dar Aragh[7] – rendező: Bahman Ghobadi
  • Heremakono (Boldogságra várva) – rendező: Abderrahmane Sissako
  • Itiraf (Vallomás) – rendező: Zeki Demirkubuz
  • Ku qi de nü ren – rendező: Liu Pingcsien
  • La chatte à deux têtes – rendező: Jacques Nolot
  • Long Way Home – rendező: Peter Sollett
  • Madame Sata (Madame Sata) – rendező: Karim Ainouz
  • Rachida (Rachida) – rendező: Yamina Bachir-Chouikh
  • Suang tung (Kettős látás) – rendező: Csen Kuo-fu
  • Sud sanaeha – rendező: Apichatpong Weerasethakul
  • Sunduq al-dunyâ – rendező: Usama Muhammad
  • Ten Minutes Older: The Trumpet (Tíz perc: trombita) – rendező: Chén Kǎigē, Victor Erice, Jim Jarmusch, Aki Kaurismäki, Spike Lee és Wim Wenders
  • Terra incognita – rendező: Ghassan Salhab
  • Tomorrow La Scala! – rendező: Francesca Joseph
  • Une part du ciel (Az égbolt egy darabja) – rendező: Bénédicte Liénard
  • Hsziao caj feng[8] – rendező: Taj Szecsie
  • Yazgi (Sors) – rendező: Zeki Demirkubuz

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Very Very Silent Film – rendező: Manish Jha
  • Daughter – rendező: Eduardo Rodríguez
  • Eső után – rendező: Mészáros Péter
  • Flying – rendező: Bruce Terris
  • Holding Your Breath – rendező: Anthony Lucas
  • Mavroscoufitsa – rendező: Yannis Yapanis
  • Speel met me – rendező: Esther Rost
  • Taj Taj – rendező: Csin Nicholas
  • Tango de olvido – rendező: Alexis Mital Toledo
  • The Stone of Folly – rendező: Jesse Rosensweet
  • Yoake: A Chewing Gum Story – rendező: Roland Zumbühl

Cinéfondation[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 17 minute întârziere – rendező: Catalin Mitulescu (Universitatea de Artă Teatrală şi Cinematografică,  Románia)
  • Chogyeoul jumshim – rendező: Kang Byung-hwa (Korea National University of Arts,  Dél-Korea)
  • De laatste dag van Alfred Maassen – rendező: David Lammers (Nederlandse Film en Televisie Academie,  Hollandia)
  • Honey Moon – rendező: Park Sung-jin (Dankook University, Dept. of Film and Theater,  Dél-Korea)
  • K-G i nöd och lust – rendező: Jens Jonsson (Dramatiska institutet,  Svédország)
  • Khoj – rendező: Tridib Kumar Poddar (Satyajit Ray Film and Television Institute,  India)
  • La mort en exil – rendező: Ayten Mutlu Saray (École supérieure des beaux-arts de Genève,  Svájc)
  • P.S. – rendező: Árni Ásgeirsson (Państwowa Wyższa Szkoła Filmowa, Telewizyjna i Teatralna im. Leona Schillera w Łodzi,  Lengyelország)
  • Request – rendező: Jinoh Park (Tisch School of the Arts at New York University,  Amerikai Egyesült Államok)
  • Seule maman a les yeux bleus – rendező: Eric Forestier (LA FEMIS,  Franciaország)
  • Shearing – rendező: Eicke Bettinga (National Film and Television School,  Egyesült Királyság)
  • She'elot Shel Po'el Met – rendező: Aya Somech (Tel Aviv University,  Izrael)
  • Szosú no neko – rendező: Ucsida Maszáki (Film School of Tokyo,  Japán)
  • The Look of Happiness – rendező: Marianela Maldonado (National Film and Television School,  Egyesült Királyság)
  • Um Sol Alaranjado – rendező: Eduardo Valente (Universidade Federal Fluminense,  Brazília)
  • Valsz – rendező: Edgar Bartenev (Viszsie kurszi Szcenarisztov i Rezsisszerov,  Oroszország)

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusok Hete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Al qods fee yom akhar[9] – rendező: Hany Abu-Assad
  • Chicken Heart – rendező: Simidzu Hirosi
  • Filles perdues, cheveux gras – rendező: Claude Duty
  • Jukeodo joha – rendező: Park Jin-pyo
  • Kabala – rendező: Assane Kouyaté
  • Les fils de Marie – rendező: Carole Laure
  • Respiro (Grazia szigete)[4] – rendező: Emanuele Crialese

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2 Minutter – rendező: Jacob Tschernia
  • De Mesmer, con amor o Té para dos – rendező: Salvador Aguirre és Alejandro Lubezki
  • Le jour où je suis né – rendező: Manda Kunitosi
  • Le vigile – rendező: Frédéric Pelle
  • Lettre au fils – rendező: Philippe Welsh
  • Malcom – rendező: Abu-Baker Karim
  • Möte med ondskan – rendező: Reza Parsa

Különleges vetítések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bella ciao – rendező: Roberto Torelli és Marco Giusti
  • Da zero a dieci (Nullától tízig) – rendező: Luciano Ligabue
  • Hundstage (Kánikula) – rendező: Ulrich Seidl
  • Intacto (Intacto) – rendező: Juan Carlos Fresnadillo
  • More – rendező: Barbet Schroeder

Rendezők Kéthete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Abouna – rendező: Mahamat-Saleh Haroun
  • Angela – rendező: Roberta Torre
  • Apartment #5C– rendező: Raphaël Nadjari
  • Bibó Breviárium – rendező: Forgács Péter
  • Bord de mer (Tengerpart)[4] – rendező: Julie Lopes-Curval
  • Deux – rendező: Werner Schroeter
  • Japón(Japán) – rendező: Carlos Reygadas
  • L'imbalsamatore – rendező: Matteo Garrone
  • Lanszö ta men[10] – rendező: Ji Cse-jan
  • Laurel Canyon (Laurel Canyon) – rendező: Lisa Cholodenko
  • Le pays du chien qui chante – rendező: Yann Dedet
  • Matir Moina (Az agyag madár) – rendező: Tareque Masud
  • Monrak Transistor– rendező: Pen-Ek Ratanaruang
  • Morvern Callar (Morvern Callar) – rendező: Lynne Ramsay
  • Nada + (Semmi több) – rendező: Juan Carlos Cremata Malberti
  • Occident (Nyugat) – rendező: Cristian Mungiu
  • Once upon a Time in the Midlands (Volt egyszer egy Közép-Anglia) – rendező: Shane Meadows
  • Only the Strong Survive– rendező: Chris Hegedus és Don Alan Pennebaker
  • Otello o La deficienza della donna di William Shakespeare secondo Carmelo Bene – rendező: Carmelo Bene
  • Sex is Comedy (A szex komédia) – rendező: Catherine Breillat
  • Un oso rojo – rendező: Israel Adrián Caetano
  • Une pure coïncidence – rendező: Romain Goupil
  • Welcome to Collinwood (Széftörők) – rendező: Anthony Russo és Joseph Russo

Középhosszú film[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ingmar Bergman: Intermezzo – rendező: Gunnar Bergdahl

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A-20 – rendező: Brad Warren és Geoff Hughes
  • Après l’enfance – rendező: Thomas Lilti
  • Bang Nhau égaux – rendező: Stefan Nelet
  • Bob the slob – rendező: Nate Theis
  • Csö sze si sze si – rendező: Eng Dajjan
  • CinemaScope Trilogy – rendező: Peter Tscherkassky
  • Comme ça j’entends la mer – rendező: Hélène Milano
  • Comme un seul homme – rendező: Jean-Louis Gonnet
  • Deux cents dirhams – rendező: Laila Marrakchi
  • Entering indifference – rendező: Vincent Dieutre
  • Fish in the Sea is not Thirsty – rendező: Soopum Sohn
  • Insomniac – rendező: Vanja Vascarac és Matt Woo
  • Life on a String – rendező: Steven Lippman
  • Mémoires incertaines – rendező: Michale Boganim
  • Mexicano – rendező: Toby MacDonald
  • Muno – rendező: Bouli Lanners
  • Next Door – rendező: Jeff Rich
  • Onvoltooid tegenwoordig – rendező: Johan van der Keuken
  • Phantom – rendező: Matthias Müller
  • Portraits filmés 2002 – rendező: Valérie Mréjen
  • Samson – rendező: Graham DuBose
  • The Girl in the Red Dress – rendező: Aletta Collins

Különleges vetítések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • En avant !
  • Polissons et galipettes[11]

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Olivier Gourmet, a legjobb színész

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cinéfondation[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Kamera: Bord de mer (Tengerpart)[12] – rendező: Julie Lopes-Curval
  • Külön dicséret: Japón (Japán)[12] – rendező: Carlos Reygadas

Egyéb díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hírességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Woody Allen, Rosanna Arquette, Yvan Attal, Guy Bedos, Monica Bellucci, Juliette Binoche, Claude Brasseur, Adrien Brody, Pierce Brosnan, Sandra Bullock, Claudia Cardinale, Vincent Cassel, David Cronenberg, Cameron Diaz, Leonardo DiCaprio, Albert Dupontel, Jeremy Irons, Elton John, Milla Jovovich, Patricia Kaas, Victor Lanoux, Thierry Lhermitte, Téa Leoni, Andie MacDowell, Alessandra Martines, Jack Nicholson, Kati Outinen, Anne Parillaud, Sean Penn, Roman Polański, Jean Reno, Jean Rochefort, Emmanuelle Seigner, Martin Scorsese, Kristin Scott Thomas, Timothy Spall, Sting, Sharon Stone, Elizabeth Taylor, Tiffani Thiessen, Treat Williams

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Le Festival en date. Article. Site officiel du Festival de Cannes. (Hozzáférés: 2011. december 16.) (angolul), (franciául)
  2. Azoury, Philippe. „Vue d'une figure libre hongroise”, Culture, Libération, 2002. május 23.. ISSN 0335-1793 (Hozzáférés ideje: 2011. december 17.) (francia nyelvű) 
  3. A zsűrizésre felkért személyek úgy döntöttek, hogy soraikból ez évben nem egy, hanem két, korábban e tisztséget már betöltő elnököt választanak.
  4. ^ a b c d e f Zárójelben a magyarországi filmbemutató, illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: PORT.hu), Interaktív filmkatalógus) és kritikus tömeg), kiegészítve a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  5. Josida Kidzsu néven.
  6. Eredeti nevén: Hans Detlef Sierck (1896-1987); később Douglas Sirk néven vált neves hollywoodi (Universal Pictures) alkotóvá.
  7. ^ a b A fesztiválon Avazhayé sarzaminé madariyam perzsa címmel szerepelt.
  8. A kínai-francia koprodukciós film a fesztiválon Balzac et la petite tailleuse chinoise francia címmel szerepelt.
  9. A fesztiválon Rana’s Wedding nemzetközi angol címmel szerepelt.
  10. A rendezvényen Blue Gate Crossing nemzetközi angol címmel szerepelt.
  11. 20. század eleji ismeretlen alkotók által készített, pikáns, szabados témájú, néma kisfilm-összeállítás.
  12. ^ a b c A Rendezők Kéthete szekcióban mutatták be.
  13. A Kritikusok Hete szekcióban mutatták be.
  14. Ez évben a díjat nem ítélték oda.
  15. ^ a b Az Un Certain Regard szekcióban mutatták be.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz 2002-es cannes-i fesztivál témájú médiaállományokat.