1980-as cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A 33. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1980. május 9. és 23. között került megrendezésre, Kirk Douglas amerikai színész elnökletével. A hivatalos program versenyében 23 nagyjátékfilm és 12 rövidfilm vett részt, versenyen kívül pedig 9, míg az Un Certain Regard szekcióban 14 alkotást vetítettek. A párhuzamos rendezvények Kritikusok Hete szekciójában 7 filmet mutattak be, míg a Rendezők Kéthete elnevezésű szekció keretében 36 nagyjátékfilm és 16 kisfilm vetítésére került sor.

Hommage à Hitchcock

A filmes seregszemle hangulatára rányomta bélyegét, hogy a megnyitó előtt tíz nappal elhunyt Alfred Hitchcock. A megemlékezések irányítására a cannes-i fesztivált 1946-ban megnyitó, a rendezvényekre több alkalommal meghívott filmrendező személyes jó barátját, Grace Kelly monacói hercegnőt kérték fel. A szervezők egy – a fellelhető kópiákból sebtiben összevágott – kisfilmmel rótták le tiszteletüket, melyet Charlton Heston mutatott be,[1] továbbá soron kívül műsorra tűzték a horror nagymesterének három játékfilmjét: 39 lépcsőfok, Szédülés, valamint A Paradine-ügy.

A fesztivál szervezői eredetileg Douglas Sirk német származású amerikai rendezőt szándékozták felkérni zsűrielnöknek, azonban egy félreértés miatt Kirk Douglas színésszel kezdtek egyeztetést – a tévedés végül is „jól sült el”, Douglas népszerűsége kisugárzott a rendezvény egészére.

A nyitófilm Gilles Carle Fantastica című alkotása volt, a meglepetésfilm pedig Andrej Tarkovszkij versenyen kívül vetített filmje, a Sztalker, amelynek bemutatását – mivel a szovjet hatóságok nem engedélyezték részvételét – a legnagyobb titokban szervezték meg; a filmtekercsekre Boris Vian botránykönyve, a Köpök a sírotokra címét írták. A vetítés megkezdésekor a szovjet küldöttség felháborodva hagyta el a termet és próbálta elérni a film műsorról való levételét.[1]

A fesztivál külön érdekessége, hogy most először hívták meg a versenybe az addig csak a párhuzamos rendezvényen bemutatkozó újhullámos Jean-Luc Godard-t. A francia-svájci rendezőn kívül olyan nagy nevek szerepeltek a versenyben, mint a francia Maurice Pialat (Loulou), és Alain Resnais (Amerikai nagybácsim), a japán Kuroszava Akira (Az árnyéklovas), vagy az amerikai Bob Fosse (Mindhalálig zene), Hal Ashby (Isten hozta, Mister! ) és Samuel Fuller (A nagy vörös egyes).

A zsűri nehezen döntött a sok nagyesélyes film közül; ez az oka, hogy megosztva ítélték oda az Arany Pálmát két, témáját és stílusát tekintve nagyon különböző filmnek (Mindhalálig zene, valamint Az árnyéklovas), továbbá – „a pálmával egyenértékű” – külön nagydíjjal értékelte Alain Resnais Amerikai nagybácsim című alkotását, hogy európai film is részesüljön magas elismerésben. A legjobb színész díjra két nagy esélyes volt: Peter Sellers és Michel Piccoli – végül is ez utóbbi kapta meg az Ugrás a semmibe című olasz filmben nyújtott alakításáért. Ugyanezen alkotás női főszereplője, Anouk Aimée lett a legjobb színésznő. A nemzetközi kritikusok díját ugyancsak az Amerikai nagybácsim kapta, a legjobb elsőfilmesnek járó Arany Kamera díjat pedig a Kritikusok Hete keretében bemutatkozó Jean Pierre Denis, Histoire d’Adrien című filmje, melynek külön érdekessége, hogy az akkortájt újra „felfedezett” okcitán nyelven készült.

Kisebb botrány nélkül ezt az évet sem úszta meg a fesztivál: Federico Fellini nagy reklámmal beharangozott, versenyen kívül bemutatott A nők városa című filmjét mind a nézők, mind a kritikusok fanyalogva fogadták, sőt az egyik újság címlapon közölte a mester „művészi halálát”.

A legnépszerűbb filmcsillag 1980-ban ismét Isabelle Huppert volt, aki három alkotásban is szerepelt: Mészáros Márta: Az örökség, Jean-Luc Godard: Mentse, aki tudja [az életét]), valamint Maurice Pialat: Loulou. Sztárok sorát vonultatta fel Ettore Scola A terasz című filmdrámájában: Marcello Mastroianni, Vittorio Gassman, Stefania Sandrelli, Jean-Louis Trintignant, Ugo Tognazzi és Serge Reggiani; továbbá e film mellékszereplőjekén kapott elismerést Carla Gravina. Két filmben is játszott Gérard Depardieu (Amerikai nagybácsim, illetve Loulou), azonban a rendezvényeken nem jelent meg, mert összekülönbözött mindkét rendezővel… Isabelle Huppert oldalán volt látható Jacques Dutronc és Nathalie Baye Godard filmjében. Ott volt Cannes-ban Klaus Kinski és Georges Lucas (La femme enfant), Jessica Lange (Mindhalálig zene), Shirley MacLaine és Peter Sellers (Isten hozta, Mister!).

A versenyprogramban a magyar filmművészetet ez évben Mészáros Márta magyar-francia kooprodukciós filmje, az Örökség képviselte, az Un Certain Regard szekcióban mutatkozott be Huszárik Zoltán Csontváryról forgatott filmjével. A rövidfilmek versenyében is szerepelt magyar alkotás: a Magyar képek 1., 3., Szórády Csaba rendezésében.

1980-tól a Rendezők Kéthete keretében nem mutattak be francia filmeket, azokat kizárólag a francia Filmrendezők Szövetsége által immár 7. alkalommal megrendezett Perspective du cinéma français (A francia film perspektívája) szekcióban játszották. A nagyfokú érdeklődés és a vetítőtermek hiánya miatt rendszeressé vált az éjfélkor kezdődő vetítés.[2] A nem éppen erős mezőnyből megemlíthető Micheline Lanctôt filmje, a L'homme à tout faire, valamint Tony Garnett filmdrámája, A prostituált.

Zsűri[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatalos válogatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek versenyen kívül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Un Certain Regard[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Causa králík (Causa králík)[3] – rendező: Jaromil Jires
  • Csontváry – rendező: Huszárik Zoltán
  • Dani od snova – rendező: Vlatko Gilic
  • Der Kandidat (A jelölt) – rendező: Volker Schlöndorff, Alexander Kluge, Stefan Aust és Alexander von Eschwege
  • Der Willi-Busch-Report – rendező: Niklaus Schilling
  • Interview de Mel Brooks: Mel Brooks réecrit l'histoire – rendező: Michel Parbot
  • Kristoffers Hus – rendező: Lars Forsberg
  • La femme enfant – rendező: Raphaële Billetdoux
  • Maledetti vi amerò – rendező: Marco Tullio Giordana
  • Portrait d'un homme à 60% parfait: Billy Wilder – rendező: Annie Tresgot
  • Sitting Ducks – rendező: Henry Jaglom
  • Tcherike-ye Tara – rendező: Bahram Beizai
  • The Gamekeeper – rendező: Ken Loach
  • Wege in der Nacht (Utak az éjszakában) – rendező: Krzysztof Zanussi

Rövidfilmek versenye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arrêt momentané – rendező: Marie-France Siegler
  • Grandomanija – rendező: Nyikolaj Todorov
  • Krychle – rendező: Zdenek Smetana
  • La petite enfance du cinéma – rendező: Joël Farges
  • Magyar képek 1., 3. – rendező: Szórády Csaba
  • Rails – rendező: Manolo Otero
  • Scheherazade – rendező: Susan Casey és Nancy Naschke
  • Seaside Woman – rendező: Oscar Grillo
  • Sky Dance – rendező: Faith Hubley
  • The Beloved – rendező: Michel Bouchard
  • The Performer – rendező: Norma Bailey
  • Z górki – rendező: Marian Cholerek

Párhuzamos rendezvények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kritikusok Hete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Acteurs provinciaux (Vidéki színészek) – rendező: Agnieszka Holland
  • Babylon – rendező: Franco Rosso
  • Best boy – rendező: Ira Wohl
  • Bildnis einer trinkerin (Egy iszákos nő portréja) – rendező: Ulrike Ottinger
  • Dzsukjuszai no csizu – rendező: Janagimacsi Micuo
  • Histoire d’Adrien – rendező: Jean-Pierre Denis
  • Immacolata e concetta (lmmacolata és Concerta) – rendező: Salvatore Piscicelli

Rendezők Kéthete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Afternoon Of War – rendező: Karl Francis
  • Aziza – rendező: Abdellatif Ben Ammar
  • Carny – rendező: Robert Kaylor
  • Die Patriotin (A hazafi) – rendező: Alexander Kluge
  • Gaijin - Os Caminhos da Liberdade – rendező: Jamaszaki Tizuka
  • Hazal – rendező: Ali Özgentürk
  • L'homme à tout faire – rendező: Micheline Lanctôt
  • Manhã submersa (A hajnali ködök) – rendező: Lauro António
  • Mater Amatísima – rendező: José Antonio Salgot
  • Oggetti smarriti – rendező: Giuseppe Bertolucci
  • Opname (Kivizsgálásra) – rendező: Erik van Zuylen és Marja Kok
  • Ordnung – rendező: Sohrab Shahid Saless
  • Prostitute (A prostituált) – rendező: Tony Garnett
  • Radio On – rendező: Christopher Petit
  • The Blood of Hussain – rendező: Jamil Dehlavi

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Noticiero incine – rendező: Frank Pineda és Ramiro Lacayo
  • Ovcsarszko (A pásztor) – rendező: Hriszto Kovacsev
  • Vietnam, voyage dans le temps – rendező: Edgar Telles Riberio

Díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyjátékfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövidfilmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Arany Pálma (rövidfilm): Seaside Woman – rendező: Oscar Grillo
  • A zsűri díja (rövidfilm):
    • Krychle – rendező: Zdenek Smetana
    • The Performer – rendező: Norma Bailey

Arany Kamera[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb díjak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b V. C. Thomas: 1980 – Un Homme disparaît. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. október 3.) (franciául)
  2. Histoire de la Quinzaine – 1980. Archives. Quinzaine des Réalisateurs. (Hozzáférés: 2008. október 3.) (angolul), (franciául)
  3. ^ a b c d Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  4. A fesztiválon The Missing Link nemzetközi címmel szerepelt.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]