Csontváry Kosztka Tivadar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csontváry Kosztka Tivadar magyar festő
Csontváry Önarckép.jpg
A festő önarcképe (1900 körül)
Született 1853. július 5.
Kisszeben
Elhunyt 1919. június 20. (66 évesen)
Budapest
Foglalkozása festő

Csontváry Kosztka Tivadar (eredetileg Kosztka Mihály Tivadar; Kisszeben, 1853. július 5.[1]Budapest, Krisztinaváros, 1919. június 20.[2]) magyar festő.

Eredetileg gyógyszerésznek tanult, de tehetséget érezve otthagyta állását, és különböző mesterektől festészetet tanult. Utazásokat is tett, jelentősebb képeit Keleten festette. Mintegy száz nagyobb művet alkotott. Míg külföldi kiállításairól (például Párizs, 1907) a legnagyobb kritikusok elismerően nyilatkoztak, itthon nemigen ismerték el. Ehhez különc életvitele[3], és – élete vége felé egyre kifejezettebb – látnoki-prófétai allűrjei is hozzájárultak, melyeket a képeit elemzők közül többen pszichopatológiásnak tartanak. Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1853. július 5-én született Kisszebenben (szlovákul Sabinov, Szlovákia), egy évben Van Gogh-gal, de valójában mégsem tekinthetők kortársnak, mivel Van Gogh már halott volt, amikor Csontváry festői korszaka indult. Édesapja, dr. Kosztka László gyógyszerész, aki a helyi közösség igen megbecsült tagjaként szakmája mellett különféle rendészeti-közigazgatási jellegű (rendőrkapitányi és postai) feladatokat is ellátott. Különcségei már neki is voltak: az akkori magyar közállapotoktól meglehetősen idegen módon kerülte a szesz és a dohány minden formáját, szabadidejében pedig pirotechnikai kísérleteket folytatott, petárdákkal és minirakétákkal; tehát afféle amatőr tudós volt, amilyen „külföldön” egyébként sem volt ritka a nagy háborúk előtt. Édesanyja az Ung megyei származású daróci Heizelmayer Franciska volt.

Csontváry elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, a magyar nyelv tökéletes elsajátítására szülei alföldi rokonokhoz küldték. 1862-től a kisszebeni kegyesrendiek algimnáziumába járt. Sokat kerülte az iskolát, inkább a természetben gyönyörködött, különféle rovarokkal, lepkékkel, dongókkal, méhekkel játszott. Egy 1863-as tűzvész következményeként leégett a város jelentős hányada. Míg apja tűzoltással foglalatoskodott, Bella nővére a tűz áldozatává vált. Az apa a forradalomban vállalt császárpárti szerepe miatt családjával együtt 1865-ben Kisszeben elhagyására kényszerült. Felesége rokonaihoz, Szerednyére költöztek, ahol a családfő földműveléssel és vadászattal kezdett foglalkozni. A gyerekek az ungvári kegyesrendi főgimnáziumba jártak.

1873-ban elhagyta a római katolikus hitet.[4] 1874-ben Budapesten járt egyetemre, ahol gyógyszerészet, kémia, ásványtan, földtan, kristálytan voltak a tantárgyai. Az 1879-es szegedi nagy árvíz idején önkéntesként dolgozik a mentésen. Az ország pénzügyi helyzetének javítása céljából a selyemhernyó-tenyésztést javasolja, de ezzel egyik minisztérium sem foglalkozott.

Festői pályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry festői pályája különös módon kezdődött. 1875-ben kapta meg gyógyszerész oklevelét, ezután patikusként dolgozott Léván, Iglón, Eszéken. Mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1880. október 13-án, egy meleg őszi délután egy percre leült a patika ajtaja elé pihenni (Vörös Kereszthez gyógyszertár, Gács), s szórakozottan lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A rajz láttán pedig „az idős, jólelkű” patikavezető így kiáltott fel: „Hisz maga festőnek született!”. Ekkor Csontváry 1913-ban írt önéletrajza szerint a tenyerében megjelent egy fényes háromszög és a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél!”. (Kezdetben nem értette, hogy miért pont Raffaellónál kell nagyobbnak lennie).

1881-ben Rómába utazott, járt a Vatikán képtáraiban, és többek közt Raffaello képeit tanulmányozta, de saját bevallása szerint nemigen bűvölte el a klasszikusok „idegen szellemet és nem a valóságot tükröző”, a „természettől elütő” festészete. Itt érlelődött meg végleg hivatástudata, és későbbi nagyobb utazásainak és munkái egy részének tervei.

1883-ban Párizsba ment, hogy Munkácsyval találkozzék, aki akkor éppen külföldön tartózkodott. 1884-ben hazatért, Szentesre került, ahol saját gyógyszertárat nyitott, és évekig dolgozott patikusként, hogy legyen pénze a nagy „Motívumot” kutató utazásokra.

Csak 41 éves korától tanult rendszeresen festeni: 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta volt.

1916-ban IV. Károly királlyá koronázásán jelen volt, hogy megfesse a koronázást, azonban egészségi állapota miatt nem tudta végig nézni, így megfesteni sem.[5]

1919-ben, a Tanácsköztársaság idején patikáját államosították, így jövedelem nélkül maradt, és gyakorlatilag éhen halt 1919. június 20-án.

Utazások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban; olaj, vászon, 200 x 205 cm, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Tíz évi munka után a Szentföldre és Olaszországba utazott, ahol a tájat – ebben ma már a kritikusok egyetértenek – értő szemmel és tehetséges kézzel festette le. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olaszországban és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott, 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Ez út emlékét Kocsizás újholdnál Athénban, a Jupiter-templom romjai Athénban c. képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, a Görög színház Taorminában c. több négyzetméteres tájképeit.

Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója, melyen egyes kritikusok szerint már a lappangó skizofrénia jelei mutatkoznak. 1906-ban megfestette a fő művének érzett legnagyobb méretű vásznat, a Naptemplom Baalbekben-t, melyről Rockenbauer Pál így írt:

… és megfestette a világnak méreteiben egyik legnagyobb, saját, mindinkább befelé forduló értékítéletében pedig a világ legnagyobb festményét, melynek bizarrnak tetsző, addig sohasem látott színei annyi vitára és gúnyra adtak alkalmat itthon. Pedig ezek a színek ott vannak a Libanon rózsásba látszó hegyláncán, az alkonyat felé kocogó Napnak az égre varázsolt színjátékában.
(Rockenbauer Pál: Szívességből a mediterránban; 130. old.)

Szíriából Párizsba, majd ismét a libanoni hegyekbe utazott, s elkészítette két nagy művét, a Magányos cédrus-t és a Zarándoklás a cédrusfához címűt (1907). 1908-ban festette meg a Mária kútja c. kompozícióját és a Marokkói ember-t. Valószínűleg 1910-ben Nápolyban készült utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton.

1912-től írja filozófiai töltetű írásműveit, röpiratait; előadásokat tart, brosúrákat jelentet meg.

Utóélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry Kosztka Tivadar sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-14. Kerényi Jenő műve.

Magyarországon csekély elismerésben, inkább értetlenségben vagy gúnyban volt része – noha európai kritikusok az általa kiállított képek értékes voltát már életében fel- és elismerték – az értetlenséghez valószínűleg különc, excentrikus egyénisége és életvitele is hozzájárult. (Például írásai szerint köznevetség tárgya volt amiatt, hogy étrendjét késői éveiben elsősorban gyümölcsök és zöldségek képezték, és tartózkodott a szesztől és egyéb mesterséges szerektől – holott manapság az „egészséges életvitel és étkezés” igencsak központi és nagymértékben reklámozott fogalmak). Ezen kívül meggyőződéses pacifista volt.

Szobra a pécsi Csontváry Múzeum előtt. Kerényi Jenő alkotása

Képei az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a rendkívül jó minőségű vásznakat anyagárban fuvarosoknak szándékoztak eladni. A képek megmentője Gerlóczy Gedeon, egy fiatal építész, aki az utolsó pillanatban felvásárolta azokat. Az 1930-as gyűjteményes kiállításán fedezték fel igazán jelentőségét.

1964-ben jelent meg Németh Lajos első, tudományos igényű összefoglaló műve Csontváry Kosztka Tivadar címmel; 1966-ban Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája; majd 1970-ben Németh Lajos átdolgozott, bővített második kiadásban megjelenő Csontváry nagymonográfiája; 1976-ban pedig a Csontváry-emlékkönyv, gazdag válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry irodalomból. Csontváryról, belső világáról hitelesen hű és igaz képet elsősorban írásai nyújtanak, így a még életében nyomtatásban megjelentetett füzeteit is tartalmazza a kötet.

Egy fontos adalék:

"Epilógus
Levelére válaszolva értesítjük, hogy az Óbudai temető vezetőségének jelentése szerint Csontváry Kosztka Tivadar nevű elhunyt temetése 1919. június hó 28-án, az Óbudai temető XVIII/476-os számú sírba történt. A XVIII-as percella harminc éves használati ideje 1953 évben lejárt, ekkor kiürítésre meg lett hirdetve. Tekintettel arra, hogy Csontváry Kosztka Tivadar sírjának további harminc évre való meghagyása iránt a hozzátartozók részéről intézkedés nem történt a megadott határidőn belül, a Köztemetői Szabályrendelet értelmében a nevezett hamvai is kiexhumálva egy közös sírba lett elhelyezve.
Kelt 1959. március 21-én
A Fővárosi Temetkezési Intézet Igazgatósága"
(A magányos cédrus dokumentum filmből az elhangzó hanganyag alapján.)

A részletből következik, hogy a Kerepesi temetőben nem a sírja, hanem a síremléke található.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Festészetéről[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nem tartozott egyetlen korabeli irányzathoz sem, magát a „Napút festők” közé sorolta. Az owl.hu weblapcsalád kritikusa szerint:

„Művészetét nem lehet meghatározott stílus kereteibe foglalni, egyformán jellemzi a varázsos realizmus, a szimbolizmus, a mitikus, szürrealisztikus hang, az expresszionizmus, a posztimpresszionista dekoratív sommázás, a divizionista megoldás és a neoprimitív iskola üdesége.”[6]

Műveinek száma más festőkéhez viszonyítva csekély, az ismert művek száma 122.

Az újjáépített mostari „Öreg híd” fényképe, 2007
Csontváry Kosztka Tivadar: Római híd Mosztarban, 1903

Művei aukciókon, gyűjteményekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry Kosztka Tivadar 43 festménye

Írásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry Múzeum, Pécs

Életéről és gondolatairól irodalmi igényességgel (s néhol rendkívüli tömörséggel és világossággal, máshol homályossággal) megírt, furcsa, önéletrajzi írásaiból értesülhetünk, melyek egy része 1982-ben a Magvető Kiadónál is megjelent. Ezekről Rockenbauer így ír:

De hiszen a legendákat nem azért szeretjük, mert igazak, hanem mert - szépek. Csontváry különös, senkiéhez sem hasonlító írásai (mint ahogy festményei sem hasonlítanak senkiére, és őrá sem hasonlít senki) a magyar próza legszebb darabjai közé tartoznak - szerintem - de egy-két művészettörténészen kívül nem ismeri őket senki.
(Rockenbauer Pál: Szívességből a mediterránban; 131. old.)

Írott munkái egy sajátos vallásos-filozófiai gondolatrendszer megalkotásáról árulkodnak, mely igen egyéni; s melyekben Csontváry mentális állapotának romlása miatt az idő haladtával egyre kevésbé választható el zsenialitás és őrület; azonban tükröződnek bennük a kor új tudományos eredményei és a korabeli metafizikai és vallási áramlatok. Hasonló rendszereket, melyben fontos szerepe van az egyistenhitnek), ugyanakkor panteisztikus módon (Nap- és tűz-tisztelet) az Ószövetség teljes elutasításával; a kor új és "szenzációs" tudományos fogalmainak (energia, idegélettan) más korabeli művészek is alkottak, mint például Komjáthy Jenő költő. Valószínűleg mindkettejükre komoly hatást gyakorolt a neognosztikus anarchista filozófus, Schmitt Jenő Henrik.

Csontváry fontosabb írásai, röpiratai:

  • Energia és művészet. A kultúrember tévedése. Bp., 1912
  • A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni. Bp., 1913
  • Önéletrajz.
  • A Pozitívum.
  • A Tekintély.

Fontosabb dátumok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Keleti pályaudvar éjjel
  • Született 1853. július 5-én Kisszebenben (ma Szlovákia). Gyógyszerésztanonc, majd -gyakornok Iglón.
  • 1880. október 13-án misztikus elhívatás-élményt élt át.
  • 1881-ben római tanulmányútra ment, hogy megismerje feladatát.
  • 1884-től Gácson gyógyszerész – ezzel teremtette meg anyagi függetlenségét.
  • 1894-től tanult Hollósy Simon festőiskolai füzeteiből, majd Münchenben, Karlsruhéban, Párizsban.
  • A századforduló körüli években Itáliában és Dalmáciában festett napút-képeket.
  • 1904-ben Kairóban is meglátta a keresett „napút-színeket”.
  • 1905 – kiállítása Budapesten.
  • 1907 – kiállítása Párizsban, megfestette a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban c. képet.
  • 1908 Elkészült Mária kútja.
  • 1910 Elkészült a valószínűleg utolsó befejezett műve, a Sétalovaglás a tengerparton.
  • 1913 – elkészült A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni c. tanulmánya.
  • 1914-től készítette a Magyarok bejövetele c. művét (csataképvázlatok)
  • 1919. június 20-án érgyulladásban meghalt.


Csontváry a filmművészetben és az irodalomban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csontváry

Magyar filmdráma, 112 perc, 1980.

Rendező: Huszárik Zoltán

Csontváry: Ichak Finci

Huszárik Zoltán eredetileg Latinovits Zoltánnak szánta a címszerepet, de a színész halála miatt Ichak Finci, bolgár színész játszotta a festőt. Tulajdonképp kettős szerep volt ez, mert a történet szerint egy színész készül eljátszani Csontváry szerepét, és a felkészülés alatti gyötrődéseit, magánéleti problémáit látjuk, miközben megelevenedik a festő sorsa is. A mű ősbemutatója a pécsi játékfilmszemlén volt. Hatalmas bukás lett, talán csak a főszereplő kapott pozitív kritikát.

CSONTVÁRY - Jelenések egy festő életéből

Színes magyar tévéjáték, 91 perc, 1975

Rendező: Várkonyi Gábor

Csontváry: Őze Lajos

A festő életéből vett öt epizód, Kovásznai György feldolgozásában, melyek a film feliratai alapján számos helyen nélkülözik a történelmi hitelességet. A hazai televíziózás történetének egyik nem túlságosan jelentős periódusában készült tévéfilm méltán elfeledett mű, noha Őze Lajos nagyszerű Csontváry-alakítása miatt mégis érdemes a megtekintésre. A sok helyütt "blue-box" technikával készült film tipikus darabja a korszak tévéfilmjeinek. Az epizódok az alábbiak: A TRÉFA - Csontváryt távollétében kávéházi barátai többféle módon értékelik, majd amikor megérkezik, egyikük egy rosszízű ál-telefonhívással kigúnyolja. Látva a művész átlényegülését megrendülve árulja el a titkot. AZ ÁTOK - Csontváry az utcán rongyos ruhában saját kiállítására toborozza a járókelőket, akik vagy megijednek tőle, vagy értetlenkedve tekintenek a furcsa, mindenen filozofáló emberre. Egy úr kötélnek áll és látva a képeket, felháborodva távozik. Végül egy csoport gyermek jut be a terembe, ők azonban kinevetik az elcsigázott embert, s ekkor Csontváry megátkozza a romlásnak indult emberi társadalmat. Az utolsó jelenetben a festő stráfkocsin viszi el képeit az őt meg nem értő emberek városából. A MONOLÓG - 1919-ben, a proletárdiktatúra napjaiban egy ideges népbiztos-helyettes irodájában látjuk viszont a nagybeteg festőt, aki a jelenet alatt egy szót sem szól. Félholtan hallgatja a kommunista vezér szónoklatát, amiben sok idézet is elhangzik Csontváry korábbi írásaiból. Végül összeesik és elszállítják. A VÍZIÓ - egy kórházban színpadias táncok és élő gúlák kíséretében meghal a művész, majd életének meghatározó figurái közt életrajzából idéz részleteket. Az utolsó jelenetekben írásaiból vett idézetekkel és különféle víziókkal kel életre a betegsége. AZ ÁRVERÉS - A felidézett jelenetben képei, egy fiatal építész jóvoltából, végül nem lesznek kufárok prédáivá, hanem megmenekülnek az utókor számára.

Csontváry – avagy a világhódító hun

Magyar tévéjáték, 75 perc

Rendező: Valló Péter

Csontváry: Szakácsi Sándor

A Kiss Irén művéből készült dráma 1919 tavaszán játszódik. Csontváry semmit sem érzékel a történelem viharaiból, teljesen lefoglalja a saját emberi és művészi tragédiája, az őt látogató kísértetekkel való viaskodás. A hideg, koszos, rendezetlen padlásszobában önmagával és a hatalom jelképével, felesége falon lévő képével küzd. Zseni-menhely létrehozásáról álmodozik és a Hunok bejövetele című festmény tervein dolgozik. Nővére híreket hoz, de a festőt nem érdekli a kinti világ, s amikor újra egyedül marad, összetöri felesége képét.

Mint tudjuk, Csontvárynak nem is volt felesége, és a külvilág, a társadalmi viszonyok erőteljesen foglalkoztatták. Ezt a filmet tehát nem a történelmi hűség, hanem – Huszárik filmjéhez hasonlatosan – a főszereplő alakítása teszi érdekessé.

Lenz

Magyar filmdráma, 96 perc, 1986

Rendező: Szirtes András

Csontváry: Encián Milán

Alapja Jacob Micjael Reinhold Lenz német költő és drámaíró életrajza, Georg Büchner novellájának felhasználásával. A Csontváry-festmények világára emlékeztető kísérleti film a 20. századi Lenz figuráját teremti meg. Georg Büchner Lenz-novellája csupán apropó volt a probléma feldolgozásához, vagyis ahhoz, mit jelent a skizofrénia a 20. század vége felé. Lenz, mint atommérnök, túl sok radioaktív sugárzást kap, s ezért a hegyekbe küldik. Itt felborul számára a valóságos tér és idő érzékelése. Elhatározza, ha hazatér, gépet épít, amellyel majd megfejti önmagát. A gép nem tud választ adni számára, ezért mély depresszió vesz erőt rajta, s szinte tudattalanul atombombát kezd építeni otthonában, amellyel fel akarja robbantani a világot. Kisfia akadályozza meg őt ebben, az utolsó pillanatban. Ekkor ébred fel, rádöbbenve tettére, kisfiát ölébe veszi, s mesélni kezdi neki saját történetét.

Szabadságharc Szebenben

Magyar tévéjáték, 56 perc, 2007

Rendező: Pozsgai Zsolt

Csontváry: Mendler András

A film cselekménye 1864. május végén, szabadságharc után 15 évvel, a felvidéki Kisszebenben játszódik, a gyermek Csontváry Kosztka Tivadarnak és szüleinek városában. A szabadságharcos nagypapa váratlan megjelenése zsarolhatóvá teszi a családfőt, annak felesége - kényszerből - a polgármester szertőjévé válik, hogy a családi titok továbbra is az maradjon. A széteső családot az elszántan festővé válni akaró unoka menti meg, aki szembeszáll a polgármesterrel, ami szüleit is egy igazabb élet felé tereli. Végül Tivadar megszökik, és elindul a nagyváros felé, hogy festő lehessen belőle.

Valójában Csontváry 27 éves koráig nem is gondolt a festészetre, és a Kosztka család inkább császárhű volt, mint szabadságharcos. Vagyis ennél a filmnél sem a tények a fontosak, hanem a fantázia.

A magányos cédrus

Színes magyar dokumentumfilm, 45 perc, 1996

Rendező: Lakatos Iván

A dokumentumfilm bemutatja Csontváry Kosztka Tivadar életét, szinte az összes rajzát, festményét, valamint a művek születésének körülményeit is. Fotográfiákról megismerhetjük képét, arcképét, édesapja arcképét, korának idevágó eseményeit. Idézetek szerepelnek a korabeli sajtóból.

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nácsa János: A Csontváry-kód, avagy nem esik messze a macska a fájától

Szatirikus-misztikus krimi

Csontváry pécsi kiállítását olyanok is látogatják, akik nemcsak a művészetében szeretnének gyönyörködni. Sötét céljaik megvalósítása érdekében nem riadnak vissza a képhamisítástól, az emberrablástól, valamint a gyilkosságtól sem. Ahogy a botcsinálta magánnyomozó egyre jobban belegabalyodik a szövevényes ügybe, úgy válik nyilvánvalóvá számára, hogy nem csupán néhány vagyont érő festmény tulajdonjoga a tét. Mindezek tetejébe még maga a mester is tiszteletét teszi a helyszínen, segítve saját kódja megfejtését.

Dráma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kovásznai György: Csontváry

1975-ben Várkonyi Gábor tévéfilmet készített belőle.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Csontváry Kosztka Tivadar: Önéletrajz. Szerk. Szigethy Gábor. Budapest: Magvető. 1982. = Gondolkodó magyarok, ISBN 9632717864  
  • Rockenbauer Pál: Szívességből a mediterránban Útikalandok sorozat 75. (Táncsics, 1968) TN 1201-b-6869
  • Romváry Ferenc: Csontváry Kosztka Tivadar 1853-1919 (Alexandra, Pécs, 1999)
  • Gerlóczy GedeonNémeth Lajos (szerk.): Csontváry-emlékkönyv. Válogatás Csontváry Kosztka Tivadar írásaiból és a Csontváry-irodalomból. A „Művészet és elmélet” könyvsorozatban (Corvina, 1976) ISBN 9631310809
  • Németh István: Csontváry Kosztka Tivadar családtörténete. Új adatok és szempontok Csontváry Kosztka Mihály Tivadar festőművész életének és művészetének vizsgálatához (AB-ART Könyvkiadó, Pozsony, 2005) ISBN 8089006965
  • Gazda István: Kuriózumok a magyar művelődés történetéből, Kossuth Könyvkiadó, 1990, p. 194, p. 211

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Keresztelése bejegyezve a kisszebeni r. kath. keresztelési akv. 57/1853. folyószáma alatt.
  2. Halálesete bejegyezve a Budapest I. ker. polgári halotti akv. 387/1919 folyószáma alatt.
  3. Például nem ivott és nem dohányzott. Ez az akkoriban meglehetősen bohém életet élő művészek között valóban különc életvitelnek számított.
  4. Kisszebeni róm. kath. keresztelési anyakönyv, 1853. év, 57. folyószám, utólagos bejegyzés az "Observationes" rovatban.
  5. Csontváry Koszta Tivadar: Önéletrajz.Gondolkodó Magyarok sorozat, Magvető Kiadó. 1982. 66. o.
  6. Lőrincze Géza: Magyar festők. OWL.hu

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csontváry Kosztka Tivadar témájú médiaállományokat.
Wikiforráslogo.PNG
A témához kapcsolódó forrásszöveg a Wikiforrásban:
Önéletrajzi írása
Wikiforráslogo.PNG
A témához kapcsolódó forrásszöveg a Wikiforrásban:
További művei
Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]