Szentes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentes
Szentes címere
Szentes címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Csongrád
Járás Szentesi
Kistérség Szentesi
Jogállás város
Polgármester Szirbik Imre (MSZP)[1]
Irányítószám 6600
Körzethívószám 63
Népesség
Teljes népesség 28 456 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 81,89 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 353,25 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentes  (Magyarország)
Szentes
Szentes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 39′ 07″, k. h. 20° 15′ 26″Koordináták: é. sz. 46° 39′ 07″, k. h. 20° 15′ 26″
Szentes  (Csongrád megye)
Szentes
Szentes
Pozíció Csongrád megye térképén

Szentes város Csongrád megyében, a Szentesi járás székhelye.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Dél-Alföldön, Csongrád megye északi részén a Tiszától keletre fekszik. A Kurca-folyó szeli ketté. A város régóta tiszai átkelőhely; 1903-ban épült fel az első Tisza-hídja (a mai vasúti híd, sokáig közúti-vasúti híd volt), majd 1981-ben megépült az önálló közúti híd is.

Megközelítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megközelíthető közúton a 45-ös főúton (Hódmezővásárhely illetve Kunszentmárton felől) és a 451-es főúton (Kiskunfélegyháza-Csongrád felől). 1998-ban készült el a 451-es útnak a várost elkerülő szakasza, ami mentesíti a városközpontot az átmenő teherforgalom alól.

Vasúton négy irányból érhető el a város: a 147-es számú Kiskunfélegyháza-Orosháza és a 130-as számú Szolnok–Hódmezővásárhely–Makó-vasútvonal keresztezi itt egymást. Szentes első vasútvonalát 1887-ben nyitották meg a város és Kunszentmárton közt, a következő vonal a Szentes-Hódmezővásárhely közti vonal volt 1893-ban, majd 1906-ban megnyílt a Csongrád-Szentes-Orosháza vasútvonal. Egyre több település került be a vasúti forgalom vérkeringésébe, mely által bővült a teher- és személyforgalom, fejlődött az ipar és a kereskedelem. Az utolsó két évtizedben az úthálózatok fejlődésével, a teher- és személygépkocsik valamint a távolsági buszjáratok elterjedésével vasúti jelentősége sajnos csökken. Mindazonáltal a szentesi vasútállomás is folyamatosan működik, vasúton is könnyen megközelíthető a település.

Bár a közlekedésben nem játszik számottevő szerepet, de a város megközelíthető vízen is, a szentesi hajóállomás alkalmas tiszai kirándulóhajók kikötésére. A szentesi repülőtér a 45-ös út mellett található, füves kifutópályáján leszállhatnak kisebb motoros repülőgépek valamint vitorlázórepülés-oktatás folyik.

A többi ilyen méretű városhoz hasonlóan Szentesen is üzemelnek helyi autóbuszjáratok, igaz Szentes autóbuszközlekedése az utóbbi időben sokat vesztett jelentőségéből, és évről évre kevesebb járat közlekedik.

Reinel compass rose.svg Csongrád Nagytőke, Kunszentmárton Szarvas Héraldique meuble compas.svg
Felgyő

Észak
Nyugat  Szentes  Kelet
Dél

Fábiánsebestyén
Szegvár, Mindszent Hódmezővásárhely Derekegyház, Nagymágocs

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A honfoglalás előtt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A térség az újkőkor óta lakott hely. A neolit kori leletek egyik legértékesebb darabja a szomszédos Szegvár-Tűzkövesi feltárási területen talált ún. Sarlós Isten szobra, amely az újkőkorból szinte az egyedüli férfi alakban ábrázolt istenség. A népvándorlás évszázadaiban (I–VI. sz.) különböző népcsoportok váltották egymást, ezt a vidéken talált jazig, szarmata, gepida, hun és avar sírok százai tanúsítják. Egyes feltevések szerint Szentes térségében, a TiszaKörös szögletében állott Attila (433–453) sátorvárosa, vélhetően a hun fejedelem sírja is ezen a vidéken keresendő. Árpád-kori sírok a város határának több pontján is előkerültek. A népvándorlás és a honfoglalás korából származó régészeti leleteket az 1897-es alapítású szentesi Koszta József Múzeum őrzi.

Alapítástól a mohácsi vészig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A legkorábbi írásos emlék a Kurca nevét örökítette meg, amely I. Géza (1074–1077) 1075-ben kelt oklevelében fordul elő először Curica alakban. A település legkorábbi említését birtokosztás kapcsán egy 1332-ben kelt oklevél tartotta fenn Scenthus (Szentüs) alakban; akkor már az Ond törzséből származó Bor-Kalán nemzetség birtoka, és kőtemploma volt Szent András apostol tiszteletére. A későbbiekben írták Zenmpthesnek, Zenthesnek is; a mai írásmód 1665-től vált általánossá.

Szentes nevének eredetét mindeddig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Egy helyi legenda – amely az ún. Petrák-krónikában maradt fenn – Zendus János magyar hadvezérhez köti, aki a szájhagyomány szerint megalapítója, megmentője, egyszersmind első földesura volt Szentesnek; a történettudomány azonban ilyen nevű magyar hadvezérről nem tud. Egy másik vélemény szerint Szentes neve az első birtokosok, a Szente-Mágocs család nevéből származik, viszont egyetlen korabeli irat sem igazolja e nemzetség itteni birtoklását.

Szentes környéke az államalapítás idején a királyi család kezén volt, így kaphatott itt birtokot a Zalavári és a Garamszentbenedeki Apátság, valamint a Dömösi Prépostság.

A helytörténészek egyre több adattal rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy Szentes határában, a Kurca és a Veker-ér összefolyásánál állt a tatárjárásig a Csongrádi vár.[3] Csongrádot a középkori térképek a Tisza szentesi oldalán jelölik, csak később települt át jelenlegi helyére.

Szentes a hódoltság alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mohácsi csatavesztés (1526) után a vidék települései három felé adóztak, így aki tehette elmenekült. Ezt bizonyítja a gyulai vár tisztjei által készített 1553. évi adóösszeírás, amelyben csak négy Csongrád megyei község szerepel összesen 36 portával, ebből Szentesre 20 porta esett. A tiszántúli falvak a legnagyobb pusztítást az 1566. évi török hadjárat során élték át, amely jórészt az első ízben alkalmazott tatár segédcsapatok kegyetlenkedéseinek tudható be. Több környékbeli település ekkor tűnt el végleg a térképről, s nevük csak határnévként élt tovább (például Ecser).

Szentes viszonylag hamar kiheverte a pusztítást. Az 1570. évi török adóösszeírás 106 szentesi adófizetőt regisztrált. Ennél többet csak Vásárhelyen írtak össze. A tizenöt éves háború idején (1593–1606) ismét lángba borult a vidék. Szentes lakói a környező nádasokba menekültek, de a város nem kerülhette el a kifosztását. Ekkor pusztult el szinte teljesen a szomszédos Hékéd, Tőke, Szentlászló, Királyság, Dónáttornya, Veresháza. E falvak lakóinak többsége Szentesen keresett menedéket. A város ismét gyorsan kiheverte a pusztítást. A váci püspökség 1628. évi dézsmajegyzéke Szentest már „jó városnak” mondja, ahol a református egyház összeírása szerint – 115 ház található. 1647-ben III. Ferdinánd seregei mértek vereséget a város határában a török erőkre, de a török erősítés megérkezésével vissza kellett vonulniuk. A város megpróbáltatásainak Szeged várának visszavétele (1686) se vetett véget: Gyula sikertelen ostroma után, 1693-ban a krími tatárok ismét kifosztották és felperzselték a vidéket, élelmiszert gyűjtve a gyulai vár szorongatott védőinek.

A Rákóczi-szabadságharctól a reformkorig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A törökök után 1709-ben a pestis érkezett a városba. Közel 1000 halálos áldozata volt. Szentesen 1715-ben összesen 230 családot vettek jegyzékbe, ebből 121 jobbágy, 58 házas zsellér és 51 házatlan zsellér család volt. A 18. század elején báró Harruckern János György fellendítette a város gazdaságát: itt látták el élelemmel a császári katonákat. A fia Ferenc pedig katolikus iparosokat hozatott a városba, így a város népessége gyorsan nőtt.

1773-ban már 7249 lakost írtak össze, akik közül 5283 fő a református, 1901 fő a római katolikus, 49 fő az evangélikus és 16 fő az ortodox egyházhoz tartozott. A hitfelekezetek száma az elkövetkező évtizedekben újabbakkal szaporodott, jelezve, hogy háttérbe szorultak a vallási alapon történő kirekesztő törekvések.

A város ügyeit intéző főbíró és a 12 esküdtből álló tanács a hivatalos leveleket 1730-tól a város pálmafát ábrázoló pecsétjével hitelesítette, mely ábra utóbb a település címerképévé vált. A pálmafa szimbólum a református egyház közvetítésével került a város címerébe. A kortársak – a közelmúlt gyötrelmeire gondolva – az örökzöld pálmával a szentesi nép szívós élni akarását, a megpróbáltatásokkal szembeni dacos kiállását és örökös megújulását kívánták kifejezni. Ahogy a biblikus mondás tartja: Palma sub pondere crescit = Teher alatt nő a pálma.

1820-as évek szerint a város lakosainak száma 16 134 fő (férfi 8277, nő 7857); a családok száma 2979; a házak száma 2282. Foglalkozás szerinti megoszlás: értelmiségi 5, telkes gazda 625, zsellér 1491, házatlan zsellér 729, cseléd 253, cselédlány 70, iparos 320, segéd 93, kalmár 7, kereskedő 17. A férfiak felekezeti megoszlása: református 5298, római katolikus 2499, evangélikus 197, ortodox 178, zsidó 76.

1836. január 10-én a földesurak megbízottai és Szentes birtokos lakói aláírták az örökváltsági és a legelőelkülönítési szerződést. Ennek értelmében a földesurak átadják a törvényhatóságot (közigazgatást és a jogszolgáltatást), a külső és a belső telkeket, az uradalom Szentesen lévő épületeit és mindezek jövedelmét, mindenféle haszonvételt és a birtoklással járó kötelezettségeket. Mindezért Szentes fizet 1000 császári aranyat azonnal, 1 357 072 forintot ezüstben, két részletben, legkésőbb 1837. január 1-jéig. Ez a summa 25 évi földesúri szolgáltatás összege volt.

E rendkívül magas összeg vállalásával Szentes óriási terhet vett magára. Az adósságok halmozódtak, újabb kölcsönökből régieket törlesztett a város. Az örökváltság veszélybe került. Megmentése érdekében a szentesi birtokosok 1837. április 19-én pótszerződést kötöttek a grófokkal. Ez az örökváltság legtöbb pontját érintetlenül hagyta, de a törlesztés módjában gyöke­res változást hozott. A váltságösszeget 20 év alatt kellett letörleszteni 5%-os kamattal. A tartozás zálogául Szentes 20 000 hold földet lekötött a grófok számára. A pótszerződés szerint, ha a váltság így sem sikerülne, a város visszaesik régi, úrbéres állapotába. Az örökváltsági szerződés emléktáblája ma a városháza falán látható.

1848-tól a kiegyezésig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentes a 20. században[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népességi adatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a város lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg cigány és német) nemzetiségűnek vallotta magát.[5]

Műemlékek, látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ecseri templomrom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ecseri templomrom

A mai Ecser határrészen a török idők előtt falu állt, tulajdonosa a Dömösi Prépostság volt. Templomának romjai ma is fellelhetők a Szentesről Szarvasra vezető mellékút kajánújfalui szakaszánál, az északi oldalon egy szántóföldön, a Veker csatornához közel. A templom közvetlenül az esztergomi érsekhez tartozott, a lelki gondozást ferencesek látták el. A templomról Gyalus László építész készített felmérési rajzot 1898-ban. Az ablakai román koriak, a szentély a nyolcszög három oldalával zárul, egyetlen támpillérrel ami utólagos hozzátoldás. 1733-ban még álltak a torony romjai, ma már nem látható. A falazási technika is román korra vall, de feltételezhető bővítés is (terméskő és tégla felhasználásával készült[6]). Építése a 13. század második felére tehető. A romokat 1961-62-ben tárták föl.[7]

Szent Anna római katolikus nagytemplom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kossuth-tér
Volt megyeháza
Görögkeleti templom
Szentes A felújított zsinagóga
A Jézus Szíve katolikus templom

A város Szent András apostol tiszteletére szentelt templomát 1332-ben említik először. Az épületet a 16. századtól a református vallásra áttért szentesiek tovább használták, és igyekeztek karban is tartani. 1697-ben egy átvonuló török segédhad felgyújtotta, de 1701-re kijavították.

1745-ben Mária Terézia rendeletére támaszkodva a presbitérium a templom jelentős bővítésére kért engedélyt, az eljárás során azonban kiderült, hogy az épület eredeti rendeltetése katolikus templom volt, így 1746-ban visszaítélték a korábbi tulajdonosnak. Egy év türelmi idő után, ami alatt a reformátusok felépíthették megfelelő mértű új templomukat, az épületet és tartozékait (parókia, iskola) 1747-ben a katolikus egyház megkapta, de a református lelkész és tanító még ez után is lakhatta az épületeket. (A dokumentáció részeként fennmaradt alaprajz félköríves szentéllyel záródó épületet mutat, ami román kori építésre utal.) Mivel az eredeti védőszent neve feledésbe ment, a templom újbóli megáldásakor a visszavétel napján ünnepelt Szent Anna és Joáchim tiszteletére szentelték fel.

A templomot 1748 és 1750 között kétszer és jelentősen tatarozták, majd 1767-ben az addig különálló, középkori eredetű toronyig (amit az arányosság érdekében jelentősen megmagasítottak) meghosszabbították. A számos építési fázisban épült templom tatarozását később az uradalom elhanyagolta, majd az 1834-es földrengés megrongálta. A rossz állapotú templomot a váci püspök 1842-ben bezáratta, majd 1844-ben lebontották. Megmaradt viszont a torony, amit újfent megmagasítottak, és ehhez igazítva épült meg a mai templom, melyet 1847-ben áldott meg Leeb Mátyás plébános.

Első orgonája 1750-ben Budán készült, ez egy hatváltozatos tremolós hangszer volt. 1830 körül javították, és a század végéig megvolt, későbbi sorsa ismeretlen. 1889-ben a pécsi Angster József orgonaépítővel új orgonát építtettek. A templom oltárai és szószéke az 1890-es évek neobarokk stílusát hordozzák. A főoltár a templom védőszentjének, Szent Annának a tiszteletére készült. Az oromzati képen "Szent István felajánlja a koronát Máriának" kompozíció látható. A templom berendezési tárgyai közül egyik legrégebbi az 1760-as évekből származó barokk papi karosszék és a Nagyhéten használatos Szent Sír oltára. A tölgyfa padokat Antal János szentesi asztalosmester készítette 1846-50 között. A mennyezet képeit 1910-ben Endre Béla és Rudnay Gyula festette. A templom előtti téren 1886-ban neoreneszánsz Szentháromság-oszlopot állítottak. Az oszlop törzséhez a négy evangelista szobrát állították fel. A toronyban 1767 óta van óra. Az első szerkezetből ma már csak a gépezet és az óramutatók közti kihajtás van meg, a ma működő órát a beütött jegyek szerint Bogyó szentesi órás 1870-ben építette. A szerkezetet (villanymotorral felhúzott) kősúlyok hajtják, és alkalmas lenne negyedütésre is, de ez jelenleg le van kapcsolva.

Református nagytemplom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1746-ban a reformátusokat Mária Terézia kötelezte az egykor katolikus templom visszaadására, engedélyezve azonban új és megfelelő méretű templom építését. Ez tégla alapon vályog falakkal 1747 decemberére készült el, de 1760-ban leégett. 1761-ben már teljesen tégla falakkal új épület került a korábbi alapra, ami elé később torony is épült. Amikor ez a templom már kicsinek bizonyult, a toronyhoz igazodva a régi épület köré felépült a ma is álló templom. Tornyán a Mária Teréziát és fiát II. Józsefet dicsőítő, 1774-ben felhelyezett ellipszis alakú, vörösmészkő tábla ma is megvan.

Kiss Bálint református lelkész közreműködésével Fischer Ágoston kecskeméti építészt bízták meg a tervek elkészítésével. A végleges formáját elnyert építmény a legnagyobb magyarországi templomok sorába tartozik. A 40 métert meghaladó torony klasszicista, az épület többi része későbarokk (copf) stílusjegyeket hordoz. A főbejárat kőkeretes, szemöldökíves kiképzésű, a torony legömbölyített sarkainál szintekre tagolt pilaszterek futnak. Kosáríves oromzata fölött vas korláttal védett körüljáró látható. A torony magasított, rézből készült, bordázott félgömb kupolával van fedve.

Az északi homlokzaton a falpillérek között szegmentíves ablakok láthatók. A déli homlokzatot 1891-ben támpillér sorral erősítették meg. A templom nyugati vége egyenes záródású, sarkai lekerekítettek.

A 48 x 24 méteres belső térben kialakított emeletes karzat aszimmetrikus, a hajó északi oldalán és a két rövid végén állnak. A karzat mellvédjén copf füzérdíszítés látható. A szószék késő copfstílusú, politúrozott felülettel, aranyozott szegélyekkel, kékesszürke márványozott oszloptesttel és vázadísszel készült alkotás. A ma is üzemelő orgona Angster József és fia pécsi mesterek munkája. A templom felszereléséhez 18. századi iparművészeti tárgyak is tartoznak: ónlámpák, ónkannák, úrasztali pohár.

Az utóbbi évtizedekben az épület állaga sokat romlott, teljes felújítása 2008-ban befejeződött. A munkálatok részeként sikerült megállapítani a korábbi építési fázisok sorrendjét, és írott forrásainkban nem említett adatokhoz jutottunk.

Zsinagóga (könyvtár)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szentesi zsinagóga 1868-1872 között épült romantikus stílusban Knábe Ignác budai építőmester tervei alapján. Felújították 1997-1998-ban Terney László építészmérnök tervei alapján, s városi könyvtárként működteti Szentes város önkormányzata. A holokauszt időszakában mintegy háromszáz szentesi zsidót gyilkoltak meg a koncentrációs táborokban. Jelenleg csak egy kis lélekszámú közösség él a városban.

Megyeháza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város főterén áll az 1883-ban épült neoreneszánsz stílusú volt megyeháza, ami őrzi Szentes 1883 és 1950 közötti megyeszékhelyi rangjának emlékét. Az épületet Makay Endre tervezte. Építése már 1881-ben elkezdődött, de a kivitelező vállalkozó rossz minőségű anyagokat használt, emiatt statikai hibák keletkeztek, így egy éven keresztül állt az építkezés. Az első ünnepélyes megyegyűlést 1883. december 10-én tartották. A megyeháza homlokzati nagy ablakainál 6 nőalak-szobor található, amelyek különböző mesterségeket ábrázolnak: mezőgazdaság, háziipar, hajózás, vadászat, kereskedelem, halászat. A homlokzat fala eredetileg csupasz téglákból állt volna, de végül be kellett vakolni a téglák eltérő színe miatt.

Hódmezővásárhely 1950-es megyeszékhellyé emelése után az épületben a Szentes Járási Tanács és a járási földhivatal kapott helyett, valamint itt maradt a megyei levéltár is. A járási rendszer 1984-es megszűnése után egyéb irodák kaptak benne helyet, de a 90-es évekre csak a levéltár maradt dacolva az épület addigra jelentősen leromlott állapotával. A teljes felújításra 2004–2005-ben került sor, az ünnepélyes átadás 2006 januárjában történt. Az épületben helyet kapott a Koszta József Múzeum, üzemel konferenciaközpontként valamint alkalmas bálok és egyéb közösségi rendezvények rendezésére is.

Koszta József Múzeum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város fő múzeuma, a Koszta József Múzeum 2006 óta a volt Megyeháza épületében működik, azonban megalakulása és működése a Széchenyi-Ligetben található neoklasszikus jellegű épülethez kötődik. Az épületet 1913-ban vette birtokába a Csongrád Vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat, amely 1897-ben alakult meg. Csallány Gábor (1871-1945) rakta le a múzeumi gyűjtemény alapjait az általa feltárt szarmata, gepida, avar sírleletekben gazdag gyűjteményével. A múzeum állandó kiállítást tart Koszta József szentesi festő műveiből.

Tévétorony[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város határában, a 45-ös út Hódmezővásárhely felé vezető szakasza mellett áll a 241[8] méter magas tévétorony. A tornyot az Uvaterv mérnöke, Reiner Endre tervezte és a Mávag szakemberei építették fel. Az építését 1959 tavaszán kezdték meg, novemberben a város lakói társadalmi munka keretében húzták helyükre a tartókábeleket. Az adóberendezést 1959. december 13-án kapcsolták be először, a tornyot 1960. február 20-án avatták fel ünnepélyesen. Jelenleg az Antenna Hungária üzemelteti.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A városban 5 középiskola és 6 általános iskola működik. Felsőoktatási intézmény nincs.

Középiskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2007-től igazgatósági összevonások történtek a Horváth Mihály Gimnázium és a Boros Sámuel Közgazdasági Szakközépiskola valamint a Pollák Antal Műszaki Szakközépiskola és a Zsoldos Ferenc Középiskola és Szakiskola között.

Általános iskolák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Deák Ferenc Általános Iskola
  • Kiss Bálint Református Általános Iskola
  • Klauzál Gábor Általános Iskola
  • Koszta József Általános Iskola
  • Rigó Alajos Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola Diákotthon és Gyermekotthon (kisegítő iskola enyhén értelmi fogyatékos diákok számára)
  • Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola és Óvoda

A csökkenő tanulószám miatt több általános iskola szűnt már meg, legutóbb a Gróf Széchenyi István (volt Berekháti) Általános Iskola (2007) (ami főleg kisebbségi diákok képzésével foglalkozott), a magyartési (1996), kajánújfalui és a berki. Határában egykor több tanyasi iskola is üzemelt.

Egészségügy[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dr. Bugyi István Kórház

Külterületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Acrocap bemutató, (2008)
  • 1996 óta a „Nemzet Sportvárosa” kitüntető cím viselője.
  • 1992-ben Szentesen került megrendezésre a női vízilabda Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntője. A város mindkét vízilabda-csapata az 1. osztályban játszik.
  • 2001-ben Szentesen volt a Kjokusin karate Európa-bajnokság. A sportcsarnok előtt emlékművet állítottak a sportágat alapító Szószaj Ójama Maszutacu tiszteletére.
  • 1993 óta a táncklub versenyzői már a SZILVER színeiben indulnak versenyeken.
  • 2006 óta működik az ACROCAP sportcsoport. Okleveles edző: Dömsödi Ferenc[9]
  • Jelenleg kettő cselgáncs-szakosztály is működik: a Pollák DSE Kalydy Zoltán vezetésével és a Petőfi DSE Tóth Béla vezetésével.
  • 2008 óta működik a Szentesi Kosárlabda Klub utánpótlás. Okleveles edző: Aleksandar Preskar.[10]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentesen születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentesen éltek/vagy élnek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentesen tanultak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvérvárosai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szentesi évfordulónaptár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alábbi hónapokra tagolt évfordulónaptár a város múltbéli történéseinek rendszerezésével és jeles szülöttei, polgárai emlékének őrzésével a helyi kulturális örökség gazdagítását tűzi ki célul.

Január Február Március Április Május Június Július Augusztus Szeptember Október November December További évfordulók

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szentes – Műemlékek – Tájak korok múzeumok kiskönyvtára 388. füzet
  • Csongrád megye építészeti emlékei/ szerk. Tóth Ferenc. Szeged, Kiad. a Csongrád Megyei Önkormányzat, 2000. 757, ISBN 963-7193-28-6 Szentes ld. 607-669. o.
  • A hagyomány szolgálatában : Történeti ismertető Szeged és Csongrád megye múzeumairól/ szerk. Lengyel András. Szeged, Móra Ferenc Múzeum, 2002. 267 o. ill. ISBN 963-7217-56-8
  • Szentes. Szeged, Grimm Kiadó, 2004. 200 o. ill. (Magyar, angol, német, francia nyelven.) ISBN 963-9087-84-X
  • Nagy Géza Balázs: Az első szentesi templom története, Szentes, 2007. ISBN 963-06-3182-2

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentes témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Reinel compass rose.svg Csongrád Kunszentmárton Szarvas Héraldique meuble compas.svg
Kiskunfélegyháza

Észak
Nyugat  Szentes  Kelet
Dél

Orosháza
Mindszent Hódmezővásárhely Tótkomlós