Kiszombor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kiszombor
Kiszombor címere
Kiszombor címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Csongrád
Járás Makói
Kistérség Makói
Jogállás nagyközség
Polgármester Szegvári Ernőné[1]
Irányítószám 6775
Körzethívószám 62
Népesség
Teljes népesség 3875 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 59,44 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 65,81 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kiszombor (Magyarország)
Kiszombor
Kiszombor
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 10′ 59″, k. h. 20° 25′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 10′ 59″, k. h. 20° 25′ 59″
Kiszombor (Csongrád megye)
Kiszombor
Kiszombor
Pozíció Csongrád megye térképén
Kiszombor weboldala

Kiszombor nagyközség Csongrád megye Makói járásában. (A település neve összetett szó (kis + zombor), kiejtése ennek megfelelő.)

Fekvése és közlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Makótól délnyugatra, a Maros bal partján, a Torontál háromszögben, a román határ közelében található. A szegedi, makói, nagyszentmiklósi és óbébai út találkozásában terül el.

  • Közúton Szegedről, illetve Makó irányából 43-as főúton közelíthető meg, Nagyszentmiklósról pedig Románia 6-os számú országútján a kiszombori határátkelőhelyen át érhető el a 431-es főúton keresztül.

Ezen a vidéken valamikor hunok, gepidák, avarok laktak. Temetőiket Móra Ferenc tárta fel, aki tíz honfoglalás kori lovassírra talált.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A falu neve eredetileg Zombor volt, a történeti források Zumbur (1247), Zvmbur (1285), Zumbor (1256), Sombur (1334), Zombor, (1360), Sombor (1650) alakban őrzik. Az első magyar térkép – amit 1528-ban adtak ki (ez a Lázár-féle térkép) – Zombar néven említi. Más Zombor nevű helységektől megkülönböztetésül 1857-től Kiszombor. Határához tartozott Dédenszeg (Dédényszeg) és Ladány is. Steinlein 1753. évi térképe a települést a Maros szugolyi kanyarulatában tünteti fel. A falu a Csanád nemzetség egyik ősi birtoka. 1256-ban a Kelemenös fiak nyerték el, majd a Telegdiek osztoztak rajta. Zsigmond király mezővárosi rangot adományozott neki, mint ezt az 1536-i országleírásában Oláh Miklós is megemlíti. A hódoltság idején elnéptelenedett, 1582-ben csupán három lakosa volt. 1596-ban a török felperzselte, pusztává vált. A török elleni felszabadító harcok után a terület határőrvidék lett.

18. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1717-től a Temesi Bánság Csanádi Kamarai Tiszttartóságának kerületébe osztották be. A körtemplomhoz a kincstár 1744-ben fatornyú hajót, 1777-ben barokk templomot építtetett. 1779-ben állították vissza a megyerendszert, ettől kezdve a község Torontál vármegye nagyszentmiklósi járásához tartozott.

A bécsi kancelláriában 1781. augusztus 1-jén tartott árverésen a zombori uradalmat a határához tartozó Dédenszeg és Ladány pusztával Oexel Mátyás József nagyszentmiklósi sörgyáros, német nemes 75 902 forint 30 krajcárért vásárolta meg. Erről 1783. november 7-én a király adománylevelet állított ki. A 8637 hold 400 négyszögöl területből 916 hold úrbéri föld volt. A lakók megoszlása: 117 telkes jobbágy és 32 zsellér. A birtokhoz tartozott templom kegyúri joggal, egy romos iskola, szeszfőzde szeszmérési engedéllyel, a marosi komp és a hozzátartozó szálláshely, kocsma. Az Oexel család nemességét hazánkban 1714. május 10-én, Torontál vármegyében 1791. augusztus 23-án hirdették ki. Az új birtokos 1787-ben parókiát, 1790-ben a két tantermes iskolát, iskolmesteri (tanítói) lakást, 1797-ben a körtemplomban kriptát építtetett.

19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Oexel Mátáyásnak 1803-ban bekövetkezett halála után az uradalmat három fia között osztották fel. A család 1839. szeptember 10-én folyamodott V. Ferdinánd királyhoz nevüknek Rónay-ra változtatására és a zombori előnév használatára. 1846. pünkösd hava 28-án a marosi átkelésre királyi révjogot nyertek.

A község gyorsan fejlődött. A lélekszám 1851-ben 2586, 1890-ben 3994. A települést több katasztrófa is sújtotta: 1831-ben, 1836-ban, 1873-ban kolera pusztított. 1849 februárjában szerb felkelők gyújtották fel, lakossága Makóra menekült. 1863-ban aszály miatt szenvedtek. Az 1874-i, 1877-i tűzvész, 1877-i marosi áradás próbára tette a kiszomboriakat.

1878-ban épült fel a Maroson a makói fahíd, 1882-től indult meg az Arad-Csanádi Vasút e szakaszán a vonatközlekedés. A 19. század végétől 2 gőzmalma, 1885-től téglagyára van. Az első artézi kutat (Szent János Kút) 1889-ben fúrták. A község és a Rónayak közösen építettek iskolát, amely 1870-ig római katolikus felekezeti, 1870-1901-ben községi.

Kiszombor 1882-től kisközség, 1895-től nagyközség.

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1911-ben a község nyugati részén létrejött a szőlő-telep. 1921-ben 675 házhelyet osztottak ki. A község határa 1900-ban 12 465 katasztrális hold, lakóinak száma 4108, 1949-ben 5534, 1990-ben 3546. A népesség 89,7%-a római katolikus (1935). 1922-től a csonka Torontál vármegye ideiglenes székhelye. 1923-tól Csanád, Arad és Torontál k.e.e. vármegye torontáli járásának székhelye. A lakosság mezőgazdasággal foglalkozott, 1900-ban 167 kisiparosnak volt iparengedélye. A birtokmegoszlás 1949-ben:

0-1 katasztális hold: 13,1%

1-5 katasztrális hold: 52,5%

5-10 katasztális hold: 24,0%

10-25 katasztrális hold: 9,2%

25- katasztrális hold:1,2%

Fő terménye a búza, kukorica, cukorrépa, hagyma. Állattenyésztése jelentős. A mezőgazdasági termelőszövetkezet szervezés 1949-ben kezdődött, az összevonások után Az Új Élet és a makói Lenin (Agro Maros) Tsz. Működik. Villanya 1927-től, gázellátása 1985-től üzemel. A Hangya Szövetkezetnek 1917-től 2 boltja és két italmérése volt. A kereskedelmi ellátásról 1945-től a Kiszombori Áfész, 1950-től Kiszombor és Vidéke Áfész, 1979-től a Maros-menti Áfész gondoskodik. Az 1900-ban épített községi 8 tantermes iskola 1901-től állami kezelésű.

Napjaink[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának 99%-a magyar, 1%-a egyéb (főleg cigány, német és román) nemzetiségűnek vallotta magát.[3]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római katolikus templom (12. századi kápolna, falképek a 14. és 18. századból)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiszombor, római katolikus templom és Árpád-kori körtemplom

Kiszombor-rotunda01

Kiszombor-rotunda02 Kiszombor-rotunda03

Magtárak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magtár (Szegedi u. 1.)

Az 1840 körül épített, klasszicista stílusú magtár napjainkban helytörténeti gyűjteményként funkcionál. A Szent István tér 2. sz. alatti termelőszövetkezeti irodaként használt kúriához tartozott. Az államosítás előtt tulajdonosa Rónay Tibor volt. Időközben az istállót és a többi gazdasági épületet lebontották. A dongaboltozatos pincével ellátott magtár építészeti értéke a nyugati frontján elhelyezett feljáró, amely árkádos kiképzésével hívja fel magára a figyelmet.

Magtár (Nagyszentmiklósi út 2-4.)

Földszintes, részben alápincézett, 33.8 méter hosszú magtár utcafrontja ív-pillérsoros. A vakárkádsor egyhangúságát a második és nyolcadik ív szélesítése töri meg. Az udvari homlokzat sem megjelenésében, sem a nyílászárók ritmusában nem követi a főhomlokzat építőművészeti igényességét.

Magtár (Óbébai u. 2.)

Klasszicista stílusú épület, 1835 körül épült. Építőművészeti igénnyel megtervezett és kivitelezett magtár, a maga nemében országosan is egyedülálló. A kétszintes, alápincézett épület mellékfrontjai is ízlésesek, tetszetősek; a nyílászárók és a födém cseréje esetén nemesi kúria is lehetne. Az előépítmény földszintje árkádos, a kocsifeljáró szerepét is betöltötte. Felette övpárkánnyal, lizénákkal, gazdag tagozatú főpárkánnyal és timpanonnal ellátott szobát alakítottak ki. A magtárépület valamennyi frontját a két szintet összefogó vakárkádsor tagolja. Tervezője jól felkészült mérnök volt. A Csanád vármegye szolgálatában álló Giba Antal nem lehetett, alkotóját sokkal inkább – a Rónay kúriához hasonlóan – Torontál vármegye kimagasló tehetségű földmérőjében, Szathmáry Sámuelben kell keresni.

Kúriák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kúria magtárral (József Attila u. 5.)

Az épületet 1830 körül építették, klasszicista stílusban. Eredetileg kúriának épült, a földszinten lakással, a padlástérben magtárral. A vakolat nélküli utcai homlokzaton befalazták a földszinti ablakokat. Díszítettsége szerény lehetett, a saroklizénákra és az ablakok szemöldökpárkányaira korlátozódhatott. Az udvari homlokzat már jobban ki volt dolgozva: a földszinten árkádos tornác futott végig. Ennek ritmusát a nyílások szélessége határozta meg. Tengelyképlete: 1+3+1.

A Rónay-kúria (Szegedi u. 11/B)

Az épületet 1835 körül építették, klasszicista stílusban. Tervezőjét nem ismerjük, Giba Antal Csanád vármegyei földmérő nem lehetett, mert abban az időben Csanád és Torontál vármegye két külön világot jelentett, és a Rónay család tagjai Torontál székhelyének,Nagybecskereknek tisztségviselői voltak. Ebben az időben ott működött a kitűnő felkészültségű földmérő, Szathmáry Sámuel, aki 1829-ben kilenc csatlakozó szelvényen készítette el a Maros vízrajzi térképét. Valószínűleg ő tervezhette a kiszombori klasszicista kúriákat és magtárakat. Az államosított kúriát 1955-ben az Áfész kapta meg, és vendéglőnek alakította át (Gólyafészek Vendéglő). A homlokzati ablakok és nyílások megmaradtak, az északi falon négy újat készítettek a vendéglői konyha kialakítása végett. A konyha utólagos hozzáépítés. A funkcióváltozás miatt a régi bejáratot beüvegezték. A homlokzati díszítések nemesen egyszerűek. Az alaprajzi elrendezésben nagy változás nem történt, csupán a kevésbé érzékeny északi részen helyeztek el néhány mellékhelyiséget és vizesblokkot. A kémények megmaradtak. Az óriási légterű tetőtér kétszintes, és a külső tér harmonikus arányaival összhangban áll. Eredetileg az árkádos keleti homlokzat boltívei nyitottak lehettek, mellvéddel ellátva, a középsőn lépcsőfeljáróval. Az épületnek ez a legarányosabban megtervezett része. A nyugati homlokzat középrizalitos, timpanonnal ellátva, itt a földszinti és emeleti ablakok ívesek. A vendéglői átalakítás ennek a frontnak az arányain is rontott. Az épület háromtraktusos alaprajzi elrendezése átgondolt szerkezetű, felépítése szimmetrikus és tisztán egyszerű. Az épületet 2005-ben felújították, ismét régi formáját mutatja, és vendéglőként funkcionál, Rónay kúria néven.

Rónay Tibor kúria (Szent istván tér 2.)

Az államosítás előtti tulajdonosa Rónay Tibor volt, később az Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tulajdona lett. Az utcai front középrizalitos, felette timpanonnal. A lizénák a szemöldökpárkányig futnak. Tengelyképlete: 1+2+3+2+1. Tervezője azonos lehet a Rónay kúriájéval, ez utóbbi készülhetett később. A két épület alaprajzi elrendezése hasonló. A Rónay kúria reprezentatívabb. Küllemében és tömeghatásában látványosabb, a Szent István tér 2. szám alatti kúria egyszerűbb megjelenésű, de két szárnya egy-egy szobányival szélesebb. Az udvari homlokzata tornácos kivitelben készült, a lépcsőfeljáratot középre helyezték. Az épület is háromtraktusos volt, de a termelőszövetkezeti irodák megközelítésére középfolyósót alakítottak ki, ezzel négytraktusossá alakították át.

Rónay-kastély[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kiszombor, Rónay-kastély

Szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nepomuki Szent János szobra (Szent István tér)

Az Oexel (Rónay) családnak Zomborra költözése (1781) előtt már állt Nepomuki Szent János szobor a templom előtti tér Makó felőli részén. Először az 1805. évi térkép tünteti fel. A 19. század elejére mér megrongálódott. Helyreállítása után, 1815. május 16-án Domkó Antal plébános áldotta meg. 1938-ban a Szent István-szobor felállítása miatt áthelyezték a tér nyugati felére. Föléje egyszerű négyzetes alaprajzú baldachinházat építettek. A szobrot 1963-ban megcsonkították, ezért az Országos Műemléki Főfelügyelőség törölte a műemléki jegyzékből, helyette az apátfalvi Nepomuki Szent János szobrot nyilvánította műemlék jellegűnek. Az egyház az építményt elbontatta, és a szobrot a templom bejáratánál helyezte el. A község fennállásának 750. évfordulóján, 1997-ben ismét felállították a templom előtti téren, a régi artézi kút fölé, Madarász József tervei alapján.

Szent István szobra (Szent István tér)

A második Szent István szobrot – Karl Ferenc alkotását – 1938-ban emelték.

Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobra (A József Attila utca és a Szegedi utca találkozásánál)

A Petőfi és Kossuth szobrot 1948-ban emelték.

Intézmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gervers-Molnár Vera (1972). A középkori Magyarország rotundái. [Rotundas in Medieval Hungary]. Akadémiai Kiadó, Budapest
  • Szilágyi András (2008): A Kárpát-medence Árpád-kori rotundái és centrális templomai. Semmelweis Kiadó, Budapest
  • Bérczi Szaniszló (2010): Körtemplomok a Kárpát-medencében és Nyugat-Eurázsiában. TKTE, Budapest (ISBN 978-963-87437-6-3)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kiszombor települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiszombor témájú médiaállományokat.