Rizalit

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A würzburgi püspöki palota homlokzata közép- és sarokrizalittal

A rizalit az épület homlokzatsíkjából (az építési síkból) kiemelkedő rész, ami rendszerint a teljes épület magasságában végigfut. Azért alkalmazák, hogy a hosszú homloksort függőlegesen tagolják, ezzel élénkítve az épület optikai hatását.

A kecskeméti városháza középrizalittal

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar alakja a német Risalit átvétele. A német alak a kiugrást, átvitt értelemben kiemelkedést, kidomborodást, feltűnést jelentő olasz risaltóból ered, aminek latin előképe az „ugrik” jelentésű és nyomatékosító re- előtaggal ellátott salire, saltum szó. Ez utóbbiból származik szaltó szavunk is.[1]

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mélysége általában nem nagy (8–30 cm), nehogy nagy árnyékot vessen, és ezzel megzavarja az összhangot. Gyakran tagolt és többé-kevésbé gazdagon díszített. A reneszánsz és a barokk építészet egyik legfontosabb eleme volt, azóta alkalmazták a modern építészet kezdetéig.

Fajtái elhelyezkedése szerint[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az épület középső tengelyéhez viszonyított helyzete szerint lehet

  • középrizalit
  • oldalrizalit
  • sarokrizalit.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Rizalit szócikk. In Tótfalusi István: Magyar etimológiai nagyszótár. Budapest: Arcanum Adatbázis. [2001]. = Arcanum DVD Könyvtár, 2. ISBN 9639374121  

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]