Szatymaz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szatymaz
Szatymaz címere
Szatymaz címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Alföld
Megye Csongrád
Járás Szegedi
Kistérség Szegedi
Jogállás község
Polgármester Dr. Kormányos László Péter[1]
Irányítószám 6763
Körzethívószám 62
Népesség
Teljes népesség 4628 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 86,04 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 53,72 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szatymaz  (Magyarország)
Szatymaz
Szatymaz
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 21′ 00″, k. h. 20° 03′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 00″, k. h. 20° 03′ 00″
Szatymaz  (Csongrád megye)
Szatymaz
Szatymaz
Pozíció Csongrád megye térképén
Szatymaz weboldala

Szatymaz (horvátul Satumaz[3]) község Csongrád megye Szegedi járásában.

Szegedtől 12 km-re északnyugatra, a Szegedi Fehér-tó szomszédságában helyezkedik el. A település megközelíthető az 5-ös úton, mellette halad el az M5-ös autópálya. Vasúton a Cegléd–Szeged-vasútvonalon érhető el, állomásán megállnak a gyorsvonatok és a gyors-Intercity vonatok is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szatymaz és környéke a kora bronzkortól (Kr. e. 2500-1700) kezdve lakott vidék volt, amelyről a bronzkori, az avar kori, a honfoglalás idejéből származó, az Árpád-kori és újkori települések nyomairól árulkodó régészeti leletek tanúskodnak.

A falu Szeged több tanyai kapitányságából, a várostól 16 km-re északnyugatra 1950-ben létesített tanyaközség. Neve török, más vélemény szerint kun családnévből származik. 1676-ban említik először írásos emlékekben: egy II. József korabeli térképen a Szeged- Kistelek közti postaállomás (lóváltó hely, ma a Postakocsi csárda működik benne) neveként szerepel.

A 18. század első felében szegedi lakosok foglaltak itt állattenyésztés céljából földeket és építettek szállásokat, amelyek később állandóan lakott tanyákká fejlődtek. Később a homokon szőlőt telepítettek. Elsőként az Ádokhegy, Neszűrjhegy és a Szűcsök hegye nevű szőlőhegyek jöttek létre.

A Budapest-Szeged vasútvonal kiépítése után az 1880-as évektől a szatymazi szőlők a szegedi polgárcsaládok kedvelt nyaralóivá váltak. A mai település magja is ezt követően alakult ki és épült meg a templom 1902-ben helyi és Szeged városi közadakozásból.

Európa-hírű őszibarack-kultúráját néhány oltványokat honosító, nemesítő kisparaszt és tanyai tanító tevékenysége alapozta meg a XX. század elején. A Fehér-tó környéki szikes legelőkön kiterjedt juhtenyésztés folyt. Ma a mezőgazdaságban dolgozók megélhetését elsősorban a szőlő- és gyümölcstermesztés, őszibarack, továbbá a fóliás zöldség- és virágtermelés biztosítja. A mintegy 4300 lelkes lakosság fele külterületen él. Ma már jelentős részük Szegeden dolgozik.

A belterület fejlődése főleg az őszibarack- és a gyümölcstermesztésből származó jövedelmeknek köszönhetően az 1960-as évek elején vett nagy lendületet, amikor egész utcasorok alakultak ki, majd az 1980-as évektől Szeged városából történő kiköltözéssel folytatódott, és a rendszerváltást követő megtorpanás után napjainkban is folytatódik. Mára jellemző, hogy a külterület infrastruktúrával ellátott területein nagyobb telkeken is épülnek új családi házak. A település széles utcarendszerű előkertes családiházas beépítésű, sok zöld területtel, jól kiépített közműhálózattal.

A „Szatymaz” név eredete és jelentése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szatymaz község nevére a 18. század második feléből találhatunk megbízható feljegyzéseket. A szó eredetének magyarázatát legrészletesebben Inczefi Géza foglalta össze, a következőképpen: 1670, Szatymaz; 1754, Szattymaz; 1808, Szatymácz, Török eredet. Ezt a levezetést igazolja a Váradi Regestrom adata, mely szerint „nomine Zotmoz [...] Zotmaz. [...] et omnes alii [...]” település régi kun területen található, ezért kun eredetére gondolhatunk. Az írás szerint 1950-ben Szatymaz néven önálló község alakult Fehértó és Őszeszék helyőrségekkel. A XX. század elején kezdtek a terület homokjára szőlőt és gyümölcsöst telepíteni. Egy másik feljegyzés a következőképpen magyarázza a Szatymaz szó eredetét: „Puszta szn.-ből keletkezett magyar névadással; vö. 1220/1550: Zotmaz szn. ( Vár Reg. 159.). Az alapjául szolgáló szn. forrása egy török nyelvi Satmaz szn. ( tkp.’nem adják el’). Etimológiailag összetartozik a m. szatócs eredetijével.”[4]

Bálint Sándor nagymonográfiája nagy vonalakban tartalmazza az ehhez kapcsolódó legfontosabb tudnivalókat, ilyen formában: „Szatymaz török, esetleg kun eredetű családnév, amely föltétlenül pásztorkodásra, középkori szálláshelyre utal. Első előfordulása eléggé kései: Baka Albert szegedi polgár és az alsóvárosi ferencrendi gárgyán a Szatymaz és Vargatelek szomszédságában levő rétséget csak akkor vehették birtokukba, amikor a töröknek az előírt illetéket lefizették. Erről a tezkere nevezetű nyugtát is kaptak (1676). [...] Szatymaz község egyébként 1950-ben a Város fehértói és őszeszéki kapitányságainak összevonásából keletkezett. Határa 1960-ban 12 069 hold, lélekszáma 4007. Szegedhez közelebb eső, déli részének BKilsőszatymaz a megkülönböztető népi neve. A Vilmaszállás és Jánosszállás elnevezés nem népi eredetű. A határában levő Szatymazhalom ősidőktől fogva, manapság is temető.”[5]

Népcsoportok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

2001-ben a település lakosságának közel 100%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát.[6]

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szatymaz a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzethez tartozik, az Országos Kéktúra alföldi szakasza halad át rajta. Az 5-ös út mentén haladva láthatjuk a Szatymazi temetődombot, mely több ezer éves magaslata a tájnak, a mellette elhaladó úton közelíthető meg a Fehér-tó melletti nagy kilátó, ahol tavasztól július közepéig figyelhető meg a közeli "Korom szigeten" élő dankasirály költése. Közép-Európa egyik legnépesebb madárszigete ez. E szigeten megtalálhatók a szerecsensirály, a csérfélék, tavi cankók, sárszalonkák, bíbicek, vadkacsák, kárókatonák, réti héják és rétisasok, gémfélék és szárcsák.

A falu középpontjától ÉNY-ra Balástyát Forráskutat összekötő úton mintegy másfél km-re, az Enyingi Szélmalom [7] található, szinte eredeti állapotban. Tovább haladva a nyárfás akácos porták közötti mélyfekvésű réteken a Dél-alföld egyik legsűrűbb szalakóta népességét és a fokozottan védett kuvikot, kis őrgébicset találhatjuk.

Az 1902-ben épült római katolikus templom Szatymaz keleti részén öreg fákkal keretezett ligetetben áll. Itt tálálhatjuk az első és második világháborús emlékműveket, és a "Fájdalmas Anya"-t Gémes Katalin szobrászművész, a község szülöttének alkotását.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szatymaz települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. július 28.)
  4. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp., 1980. 598.
  5. A szögedi nemzet. 1. k. Szeged, 1976. 223–4.
  6. A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora
  7. A szélmalom fotón

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]