Hódmezővásárhely
| Hódmezővásárhely | |||
| Városháza | |||
|
|||
| Becenév: Paraszt Párizs | |||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Dél-Alföld | ||
| Megye | Csongrád | ||
| Kistérség | Hódmezővásárhelyi | ||
| Rang | megyei jogú város | ||
| Polgármester | Dr. Lázár János (FIDESZ)[1] | ||
| Irányítószám | 6800 | ||
| Körzethívószám | 62 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 47 019 fő (2011. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 96,73 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 487,98 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Hódmezővásárhely weboldala | |||
Hódmezővásárhely megyei jogú város, Csongrád megye második legnagyobb népességű és Magyarország második legnagyobb területű városa. Évszázadok óta egyike az Alföld legfontosabb gazdasági és kulturális központjainak, a legsikerebb egykori mezővárosok közé tartozik. A 20. század közepéig az ország legnépesebb városai közé tartozott: 1920-ban az ötödik, 1930-ban a tizedik helyen állt, 2010-ben már csak a huszonkettedik. 1950 és 1961 között Csongrád megye székhelye volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Hódmezővásárhely a Tiszántúlon, a Maros-Körös közén fekszik. Az Alföld dél-keleti részén, Szegedtől 25 km-re található, a 45-ös és a 47-es számú utak találkozásánál. Az országnak Budapest után második legnagyobb közigazgatási területével rendelkező városa, a dél-alföldi régió jelentős oktatási, gazdasági, kulturális és művészeti centruma. A település az elmúlt években látványos fejlődéseken ment keresztül.
[szerkesztés] Megközelíthetőség és közlekedés
- Vonattal a MÁV 130-as számú (Szolnok-Tiszatenyő-Kunszentmárton-Szentes-Hódmezővásárhely-Makó) és a 135-ös számú (Szeged-Hódmezővásárhely-Orosháza-Békéscsaba) vonalain érhető el. A két vasútvonal Hódmezővásárhelyi Népkert és Hódmezővásárhely között azonos nyomvonalon halad. A környező vasútállomások, megállóhelyek: Kútvölgy, Hódmezővásárhelyi Népkert, Hódmezővásárhelyi-Ipartelepek.
- Autóbusszal több irányból is megközelíthető, de a város buszpályaudvarára több távolsági és expressz buszjárat nem tér be. A megyeszékhelyre egy átlagos tanítási napon közel 100 busz indul, igaz ezek jelentős része a várost érintő távolsági, vagy megyén belüli (pl Szeged-Szentes) városközi járat. Speciális menetrend és díjszabás szerint közlekedik a Szegedre óránként induló expresszbusz, ami a buszállomás érintése nélkül a vasútállomásról indul. Ezen a járaton csak alacsonypadlós légkondícionált buszok közlekedhetnek. Ezen a viszonylatot sokáig (1990-2006) a Hód-Mező Kft. autóbuszai közlekedtek. Szegeden kívül gyakran közlekedik autóbusz Makóra és Szentesre, mindkét városba két útirányon át. Maroslele és Földeák felé Makóra, míg Szentesre Barattyos illetve Mindszent felé lehet eljutni. Budapestre is közlekedik naponta hat autóbuszjárat. Ezen fontosabb úticélokon kívül persze a környező településekre Orosháza, Székkutas is közlekedik autóbusz, és a várost érintő több távolsági járat az ország különböző régióiba biztosít utazási lehetőséget.
Hódmezővásárhelyen helyi autóbuszközlekedés is van, igaz a város szerkezetéből adódóan a járatok kevéssé kihasználtak. Jelenleg 15 viszonylat üzemel.
[szerkesztés] Nevének eredete
A mai település elődje a 14. században alakult ki két Árpád-kori falu, Hód és Vásárhely összeolvadásával. Hód neve valószínűleg a hód állatnévvel azonos, a Hód-tava neve latinos formában a 13. századból ismert és ma is őrzi egy városrész és a Hód-tavi-csatorna. A Vásárhely név vásártartási joggal bíró települést jelent. A mezővárosi jelleget hangsúlyozó "mező" névelem később toldódott be a Hódvásárhely névbe.Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. 599. o. ISBN 963-05-4568-3
[szerkesztés] Története
A terület az őskor óta lakott. A város a 15. században jött létre a korábbi Hód, Vásárhely, Ábrány és Tarján községek egybeépüléséből. Ebben az időben Hódvásárhelynek hívták. 1456-ban kapott mezővárosi rangot Hunyadi Jánostól, aki akkor a kormányzó és egyben a vidék földesura volt.
1552-ben a törökök elfoglalták a várost és egész Csongrád megyét. A törökök kiűzésük után, 1693-ban újra feldúlták a környéket, az elpusztult város csak hat évvel később épült újra.
A Rákóczi-szabadságharc után a város a Károlyi család birtokába került. 1873-ban törvényhatósági jogú város lett. Ebben az időben indult igazán fejlődésnek. 1890-ben az ország negyedik legnépesebb városa volt, de a munkanélküliség egyre nagyobb gondot jelentett, és 1894-ben, Szántó Kovács János agrárszocialista aktivista bebörtönzése és az olvasókör könyveinek elkobzása miatt zendülés tört ki. A városházát megostromló szegényeket végül a rendőrség tehetetlensége miatt a városban állomásozó huszárok verték le.
Az I. világháborút követően a város előbb francia majd román megszállás alá került. Hódmezővásárhely román megszállása alatt a város nagy károkat szenvedett.
Először Bródy Sándor nevezte Hódmezővásárhelyt Paraszt Párizs-nak 1909-ben, degradáló jelleggel. Ady Endre azonban szembeszállt Bródyval, a korábban sértő elnevezés pozitív tartalmat kapott, utalva a város jelentős irodalmi életére.[3]
A két világháború között a város jelentős területe és népessége ellenére még mindig falusias volt, a belvárost akácfákkal szegélyezett földes utcák vették körül, a város szélén pedig kis proletár házak sorakoztak, nagy gondot jelentett a munkanélküliség, már a századfordulótól folyamatos volt az elvándorlás, ami a város népességének csökkenését okozta.[3]
A II. világháborúig a város mezőgazdasági jellegű maradt, utána azonban az ipar is egyre jelentősebb szerephez jutott. 1950-től 1961-ig Csongrád megye székhelye volt.
1997-ben a magyar városok közül elsőként Hódmezővásárhely kapta meg az Európa-díj Becsületzászlaját.
2006. július 7-én az Emlékpont megnyitotta kapuit.
2009-ben Hódmezővásárhely Az Év Települése lett. Szintén még ebben az évben Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város honlapja "Az Év Honlapja" címét nyerte el.[4]
2010. június 19-én a város Magyar Örökség díjat kapott.
A város a környező településekkel (Mártély, Mindszent, Szegvár, Székkutas) létrehozta a „Vásárhely és Térsége Területfejlesztési Önkormányzati Társulást”, mely elsősorban a települések idegenforgalmi kínálatának fejlesztését célozza.
[szerkesztés] Önkormányzat
[szerkesztés] A 2010-es választás eredménye[5]
| Polgármester-jelölt | Párt | Kapott szavazat | Elért eredmény (%) |
|---|---|---|---|
| Lázár János | Fidesz-KDNP | 10 521 | 66,69% |
| Molnár Lászlóné | Jobbik | 2008 | 12,73% |
| Havránek Ferenc | Zöld Baloldal | 1942 | 12,31% |
| Kis Andrea | MSZP | 1304 | 8,27% |
- A megválasztott képviselők megoszlása jelölő szervezetek szerint az alábbi:
| Lista | Képviselők száma | Képviselők megoszlása | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Fidesz-KDNP | 10 | |||||||||||
| Jobbik | 2 | |||||||||||
| Zöld Baloldal | 1 | |||||||||||
| MSZP | 1 | |||||||||||
[szerkesztés] Népessége
A város régóta lakott település, sőt, valamikor az ország egyik legnépesebb városa volt. A 19. század közepétől rohamos népességemelkedés zajlott le. 1857-ben 42 501 lakosa volt, de 1880-ra már 52 424 lelket számláltak. Ennek hátterében állt valószínűleg az is, hogy 1873-ban törvényhatósági joggal ruházták fel a települést. A századfordulón a lakosságszám már túllépte a 60 000-et, szám szerint 60 883 főt számláltak össze 1900-ban. Ezt követően kissé visszafogottabb lélekszám-emelkedés volt tapasztalható, majd kezdetét vette az azóta is tartó csökkenés. 1910-ben még 62 445 lakos, 1920-ban már 60 922 lakos, majd 1930-ra 60 342 lakos maradt a városban. Jelenleg a város lakossága már az 50 000 főt sem éri el. A folyamatos csökkenés legfőbb oka a térségben jellemző szerény népszaporulat és a mezőgazdaság modernizációját követő elvándorlás, kisebb részben a külterületi lakott helyek önálló településsé válása. Ilyenek voltak: Mártély, Kardoskút és Székkutas.
[szerkesztés] Népcsoportok
2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány és 1%-a egyéb (főleg szlovák és német) nemzetiségűnek vallotta magát.[6]
[szerkesztés] Látnivalók
- Városháza (romantikus stílusban Ybl Miklós tervezte)
- Fekete Sas szálló
- Károlyi-ház (kúria)
- Agrármúzeum
- Bakay-kút (az Alföld első artézi kútja)
- Nagy András János kút a Kálvin János téren
- Császtvay-kút
- Tornyai János Múzeum
- Kiss Lajos emlékszoba [2]
- Németh László emlékszoba [3]
- Csúcsi fazekasház [4]
- Emlékpont
- Művésztelep
- Református újtemplom (barokk stílusú)
- Csomorkányi templomrom (13. – 14. század)
- Zsinagóga (mór stílusú) [5]
- Szentháromság templom
- Szent István templom
- Mártélyi holt-Tisza (üdülőhely)
- Címeres Emlékpark
- Mártélyi Tájvédelmi Körzet
- Iskolamúzeum
- Alföldi Galéria [6]
- Árvédelmi fal (Kőfal)
- Bibó Lajos emléktáblája
- Szent István-szobor[7]
[szerkesztés] Oktatás
[szerkesztés] Felsőoktatás
[szerkesztés] Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola
[szerkesztés] Heller Farkas Turisztikai és Gazdasági Kar
- kereskedelem és marketing
- turizmus-vendéglátás
[szerkesztés] Felsőfokú szakképzések
- idegenforgalmi szakmenedzser
- reklámszervező szakmenedzser
- vendéglátó szakmenedzser
[szerkesztés] Kommunikációs és Művészeti Kar
- fotográfia
- kézműves
[szerkesztés] Turizmus
A hódmezővásárhelyi Strand, Termálfürdő és Sportuszodában tíz medence - három fedett és hét nyitott - van.
[szerkesztés] Híres hódmezővásárhelyiek
- Antal Imre, zongoraművész, televíziós személyiség, színész, humorista
- Bessenyei Ferenc, a Nemzet Színésze
- Bibó Lajos író
- Czutor Béla cigányprímás
- Endre Béla festő (itt volt diák)
- Itt született Ferrari Violetta színésznő
- Itt született Nagy Zoltán közgazdasági szakíró.
- Itt halt meg Grezsa Ferenc irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő, a Bethlen Gábor Református Gimnázium egykori igazgatója
- Itt halt meg 1909-ben Futó Mihály pedagógiai író;
- Gyuricza József kétszeres világbajnok vívó, edző
- Hajnal Imre pedagógus, matematikus
- Harmatta János klasszika-filológus
- Hézső Ferenc festőművész, tanár
- Juhász Katalin olimpiai bajnok tőrvívó
- Kallós Ede magyar szobrászművész
- Kárász József író [7]
- Kenéz Ernő operaénekes [8]
- Kiss Lajos néprajztudós
- Kohán György festő
- Kovács Ferenc (1823–1895) politikus, az MTA tagja, Hódmezővásárhely korabeli közéletének jeles alakja
- Lucien Hervé (Elkán László) Franciaországban élt fotóművész
- Makó Imre állatorvos
- Marenec Fruzsina, színésznő
- Mucsi Sándor színész, magánénekes
- Németh László író, a főgimnáziumban tanított a második világháború után (1945-1948)
- Nyizsnyai Gusztáv zeneszerző, dalköltő
- Plohn József fotóművész [9]
- Risztov Éva háromszoros világbajnoki ezüstérmes úszó
- Rácz Sándor politikus, szabadságharcos
- Szántó Kovács János agrárszocialista vezető
- Szeremlei Sámuel akadémikus, helytörténész, lelkész
- Szathmáry Zsigmond orgonaművész, zeneszerző
- Szokolay Zoltán író, előadóművész
- Tárkány Szücs Ernő néprajzkutató
- Tornyai János festő
- Vekerdi László matematika- és tudománytörténész
Lásd még: Hódmezővásárhely díszpolgárainak listája
[szerkesztés] Testvérvárosai
Baja, Magyarország
Hatvan, Magyarország
Kiskunhalas, Magyarország
Ózd, Magyarország
Vallauris, Franciaország 1967
Harlemmermeer, Hollandia 1989
Tamar, Izrael 1991
Kelmė, Litvánia 1991
Zgierz, Lengyelország
Hechingen, Németország 1994
Arad, Románia 1990
Torda, Románia
Nagybánya, Románia
Zenta, Szerbia 1967
Aknaszlatina, Ukrajna 1996
[szerkesztés] Képgaléria
[szerkesztés] Partnerkapcsolatai
[szerkesztés] Sport
[szerkesztés] Források
- Dr. Szabó Gábor - Borus Gábor - Kőszegfalvi Ferenc: Hódmezővásárhely történeti kronológiája. Bába Kiadó, Szeged 2003. 200 p. ISBN 963-9511-29-3
- Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon (szerk: Kőszegfalvi Ferenc, Borus Gábor) Bába Kiadó, Szeged 2002. 255 p. ISBN 963-9347-79-5
- Kőszegfalvi Ferenc: Csodabogarak, bűnök, huncutságok. Bába Kiadó, Szeged 2007. 99 p. ISBN 978-963-9717-61-9
- Kőszegfalvi Ferenc: Csomorkánytól Csomorkányig. Bába Kiadó, Szeged 2001. 217 p. ISBN 963-9347-14-0
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Mindszent | Szentes | Orosháza | ||
| Sándorfalva | Tótkomlós | |||
| Szeged | Makó |
|
|||||||
|
||||||||||
|
|||||
|
||||||||||||||||

