Torda
| Torda (Turda, Thorenburg) | |||
 |
|||
| A tordai római katolikus templom | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia |
||
| Történelmi régió | Erdély | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Kolozs | ||
| Rang | megyei jogú város | ||
| Polgármester | Tudor Stefanie | ||
| Körzethívószám | 0x64[1] | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 55 887 fő (2002)[2] +/- | ||
| Magyar lakosság | 5618 | ||
| Népsűrűség | 609 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 91,43 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Torda
Pozíció Románia térképén
|
|||
| é. sz. 46° 33′ 39″, k. h. 23° 47′ 1″ | |||
Torda (románul Turda, németül Thorenburg, szászul Torembrich, római neve Potaissa volt) város, municípium Romániában Kolozs megyében. Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye volt. A múltban Aranyospolyánt és Keresztest csatolták hozzá.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Kolozsvártól 32 km-re délkeletre a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült. Szomszédai: Tordaszentmihály és Aranyosgyéres.
Nevének eredete [szerkesztés]
Neve az ősi magyar Turda személynévből ered, az pedig a török turdi (= megmaradt) szóból.
Története [szerkesztés]
Helyén egykor a dák Dierna, majd a római Potaissa állott. Már a rómaiak is bányásztak itt sót. A Magyar Királyság megalakulásának elején Torda sóbányászata előtérbe kerül. Az első oklevél, amelyben említésre kerül az erdélyi só I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint említik az erdélyi Turda [Torda] várához tartozó sóvámot, mely az Aranas [Aranyos] folyó mellett van. Az oklevél érdekessége, hogy Torda város és az Aranyos folyó szavak is magyarul szerepelnek a latin nyelvű iratban. Később Torda lesz az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja, melyet sókamarának, később sóhivatalnak neveztek. Torda vára a 11. század elején már megvolt, és a mai Várfalva feletti magaslaton állott. Maradványai ma is láthatók. A tatárok 1241-ben elpusztították. A vár valószínűleg 1285-ben, a második tatár betöréskor pusztult el. 1289-ben IV. László a kézdi székelyeknek adományozta a vár Aranyos nevű földjét, és ezzel megalapította Aranyosszéket.
Ótorda nyugati részén egykor egy Szentmiklós nevű helység állott, ahol Mikud ispán 1275 körül várat épített, melyet 1285-ben a tatárok leromboltak. A 15. század elején újra felépítették, utoljára 1508-ban említik, ma már nyoma sincsen.
1463-ban országgyűlés színhelye volt. 1505-ben itt újították meg a három nemzet unióját. 1542. december 20-án az itt tartott országgyűlés ismerte el János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. 1568-ban a tordai országgyűlésen hirdették ki a vallásszabadságot. Újtorda gótikus református templomába menekültek a lakosok 1601-ben Basta serege elől, de az a falakat ágyúkkal szétlőve lemészárolta őket. A város mellett verte meg a császári sereg Vitéz Mihály vajda seregét, az eseményre a csata helyén 1974-ben felállított monumentális Vitéz Mihály emlékmű és emlékpark hívja fel a figyelmet.
1614-ben Bethlen Gábor sóvágóknak adományozta az elnéptelenedett települést, ekkor kezdődött el újra a sókitermelés.
1665-ben Torda és Dés városokat a gyulafehérvári országgyűlés nemes városokká nyilvánította. A tordaiak sajátos jogállásukat 1711-ig őrizték meg sértetlenül, attól kezdve kiváltságaikat rendre elveszítették. 1848-ban hivatalosan is megszűnt a nemes városok intézménye Erdélyben.
1714-ben Mikes Mihály gróf telepít be pálosokat.
1910-ben 13 455 lakosából 9674 magyar, 3389 román és 100 német volt. Magyar lakosságának nagy része a második bécsi döntés után Kolozsvárra költözött.
1944-ben véres csata (Tordai csata) zajlott le a magyar-német és szovjet-román seregek között, melyben a magyar-német csapatok egy hónapra megakadályozták a szovjetek előrenyomulását.
2002-ben 55 887 lakosából 47 442 román, 5618 magyar, 2703 cigány és 83 német volt.
Látnivalók [szerkesztés]
- Az egykori Potaissa nevű római városban tartózkodó V. makedón légió számára épített katonai erődítmény romjai ma is láthatóak.
- A város központjában a főtér két végén egy-egy gótikus templom áll, az alsót egykor fal is övezte.
- Az egykori fejedelmi házban történeti múzeum van.
- A város híres sóbányájával is büszkélkedhet. A bánya a 17. századtól 1932-ig működött. A második világháborúban légvédelmi búvóhelyként használták, később pedig sajtot érleltek a járatokban. Az 1990-es évek eleje óta látogatható turisztikai nevezetesség. Levegője jótékony hatású légúti betegségekben szenvedők számára.
- A városnak sósfürdője is van.
- A várostól nem messze található a Tordai-hasadék (7 km) és a Túri-hasadék (5 km).
Képgaléria [szerkesztés]
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1597 körül Thordai János unitárius lelkész, fordító, tanár.
- Itt született 1745 végén / 1746 elején Abáts János református püspök.
- Itt született Köteles Sámuel (1770–1831) filozófus, az MTA tagja, a magyar filozófiai szaknyelv egyik megteremtője.
- Itt született 1796. április 28-án br. Jósika Miklós regényíró.
- Itt született 1820. július 7-én Kőváry László régész, történetíró.
- Itt született 1883. április 14-én Viski Károly etnográfus, egyetemi tanár, 1945-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
- Itt született 1886. október 23-án Varga Béla filozófus, pedagógus, unitárius püspök, teológiai író, egyetemi tanár, az MTA l. tagja.
- Itt született 1891. október 12-én Tulogdy János földrajztudós.
- Itt született 1902. október 5-én Nagy Albert festőművész.
- Itt született 1907. augusztus 12-én Étienne Hajdu képzőművész, szobrász.
- Itt született 1911. október 2-án Baróti Dezső magyar irodalomtörténész.
- Itt született 1916. augusztus 10-én Keszy-Harmath Erzsébet magyar kertészmérnök, kertészeti szakíró.
- Itt született 1924. április 11-én Csetri Elek történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
- Itt született 1924. május 22-én Darkó László festő, művészettörténész.
- Itt született 1924. szeptember 2-án Szabó Adorján Etelka orvosi szakíró.
- Itt született 1925. február 19-én Sinka Zoltán Tibor germanista, egyetemi oktató.
- Itt született 1929. november 25-én Gross Arnold grafikus, festő.
- Itt született 1934 május 20-án Szenyei Sándor újságíró, sportújságíró, író.
- Itt született 1937. május 18-án Lászlóffy Aladár költő, író, műfordító.
- Itt született 1939. május 21-én Lászlóffy Csaba költő, novellista, drámaíró, műfordító.
- Itt született 1939 december 23-án Kessler Jenő Attila biológus, paleo-ornitológus, szakíró, egyetemi tanár.
- Itt született 1949. november 26-án Simonffy Katalin televíziós szerkesztő, rendező.
- Itt élt Abáts Márton, aki a 18. században a tordai református egyház lelkésze volt.
- Itt hunyt el 1937. május 22-én Balázs Ferenc erdélyi magyar író, költő, mészkői unitárius lelkész, a népfőiskola mozgalmának a megteremtője országunkban.
- Itt hunyt el 1981. április 9-én Nagy Jenő zenetanár, a híres Tordai Magyar Dalkör karnagya.
Testvértelepülései [szerkesztés]
Angoulême, Franciaország
Hódmezővásárhely, Magyarország- Bihartorda, Magyarország
Torontáltorda, Szerbia
Putten, Hollandia
Santa Susanna, Spanyolország- Kiskunfélegyháza, Magyarország
Források [szerkesztés]
- Bicsok Zoltán 2001: Torda város története és statútuma. Kolozsvár.
- Bicsok Zoltán 2009: Torda városának fejedelemség kori kiváltságai. Aeropolisz IX, 7-31.
- ↑ "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Ajánlott irodalom [szerkesztés]
- Torda és környéke Magyar Elektronikus Könyvtár
Külső hivatkozások [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
