Gyeke
| Gyeke (Geaca) | |
 |
|
| Béldi-kastély | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Feketelak, Kispulyon, Légen, Vasasszentgothárd |
| Polgármester | Ioan Miron (PNL) |
| Irányítószám | 407300 |
| Népesség | |
| Népesség | 645 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 1744 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 43 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 68,68 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Gyeke
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 51′ 32,04″, k. h. 24° 5′ 23,28″ | |
| Gyeke weboldala | |
Gyeke (románul Geaca) falu Romániában, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Mezőség belső részén, az ún. Tóvidéken fekszik, Kolozsvártól 60 km-re északkeletre. A D109C megyei úton közelíthető meg.
Története [szerkesztés]
Árpád-kori település, első írásos említése 1228-ból maradt fenn. Nevének változatai: Gyeka (1228), Geke (1326), Gekekuta (1329), Kege (1332), Gywke (1455). Az újkorban többször Nagygyeke néven említik. Doboka, 1876-tól Kolozs vármegyéhez tartozott.
1213 előtt Simon bán birtoka volt, akitől Gertrudisz királyné meggyilkolásában való részvétele miatt II. András király elvette és a Tomaj nemzetségből való Dénes fia Dénes tárnokmesternek adta. 1329 előtt gazdátlan birtok volt, melyet László vajda egy ideig jogtalanul elfoglalva tartott, majd ő és fiainak hűtlensége miatt a király elvette tőlük és a Hontpázmány nemzetségbeli Bechend fia Ferenc fiának, Pogány István mesternek adta, cserébe Nyitra és Trencsén vármegyei birtokaiért.
1332-ben plébániatemploma volt. 1521-ben a Kácsik nemzetségbeliek, majd a Bánffy, a Gesztrágyi, Jankafi, Czegei Wass és más családoké volt. Lakossága a 16. században református lett, de a 18. században egyháza már csupán filia. A katolikus egyház a 18. században visszakapta a templomot, de az hívek nélkül állt az uradalom kertjében 1864-ig, amikor lebontották. 1839-ben jobbágylázadás színhelye volt. A reformátusok 1846-ban Borgóprundról vásároltak egy fatemplomot, de csak 1861-ben állították fel. A mai református templomot 1897-ben építették. A falu 1940-ben a határ román oldalára került, ezért sok magyar lakosa költözött át a magyarországi Feketelakra és Melegföldvárra.[3]
A Kornis családnak 1905-ben ménese volt itt. Az 1900-as években 21 román és magyar halász dolgozott a falu környéki tavakon. Az összefüggő Katonai-, Faluközi- és Gyekei-tavon vejszés és varsás rekesztéses és szigonyos halászatot űztek és úszós csukahoroggal horgásztak is. A kerítőhálós halászatot az egykori tóbérlő dunai halász Horvát Lőrinctől tanulták meg a helybeliek. Az állam 1948-ban lipován halászokat szerződtetett.
1880-ban 661 lakosából 458 volt román, 133 magyar és 69 egyéb (cigány) anyanyelvű; 435 ortodox, 137 református és 73 görög katolikus vallású.
2002-ben 645 lakosából 597 volt román és 43 magyar nemzetiségű; 567 ortodox, 38 református és 29 adventista vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Az eklektikus Béldi-kastély 1800-ban épült. Alaprajza 17×11 méteres, főbejárata elé dór oszlopcsarnokot emeltek. Használaton kívül áll, állaga erősen leromlott.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Vetési Júlia: Az Úristen akarta, hogy ide jöjjünk
Források [szerkesztés]
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek : A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6 Online elérés
- Kós Károly: A Mezőség néprajza. Marosvásárhely, 2000
- Vista András János: Tekintő
- Liviu Stoica – Gheorghe Stoica – Gabriela Popa: Erdélyi kastélyok és várak: Kolozs megye. Kolozsvár, 2008
További információk [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
