Nagyesküllő
| Nagyesküllő (Așchileu Mare) | |
 |
|
| A nagyesküllői fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Kolozs |
| Rang | községközpont (Esküllő község) |
| Beosztott falvak | Dorna, Kisesküllő, Magyarfodorháza, Ördögkeresztúr |
| Polgármester | Ioan Porumb (PD-L) |
| Népesség | |
| Népesség | 611 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 1841 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | - |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 400 m |
| Terület | 65,12 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Nagyesküllő
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 46° 59′ 0″, k. h. 23° 29′ 3″ | |
Nagyesküllő (románul Așchileu Mare) falu Romániában, Kolozs megyében.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Kolozsvártól 31 kilométerre északnyugatra, a Borsa-patak völgyében fekszik.
Nevének eredete [szerkesztés]
Bizonytalan, mindenesetre nincs köze az eskü szóhoz. Először 1320-ban Esculeu maioris, majd 1431-ben Nageskelew alakban jegyezték fel.
Története [szerkesztés]
Anonymus szerint miután Tuhutum (Tétény) legyőzte az erdélyi vlachok (románok) vezérét, Gelou-t (Gyalu), Erdély lakói itt tettek hűségesküt a győztesnek, és a helyet ennek emlékére nevezték el Esküllőnek. A magyar történettudomány ma már nem tartja Anonymus krónikáját történeti forrásnak a 9–10. századra nézve. Valószínű, hogy mint legtöbb szereplőjét, Gelou-t is helynév alapján koholta (Gyalu), mint ahogy a cselekmény szóban forgó elemének is az akkor ezek szerint már létező Esküllő helynév szolgálhatott alapul. Mivel a krónikás egyik célja a korabeli Árpád-kori nemzetségek ősiségének bizonyítása volt, a hűségesküt követően nyomban Tuhutum vezér unokájaként szerepelteti a vidék valószínű akkori urának, a Zsombor nemzetségnek fiktív elődjét, Zombor-t. Magyar kollégáikkal ellentétben a román történészek ma is hiteles történeti kútfőként tekintik Anonymust, és sok népszerű történeti műben az esküllői eskü az ezer éves magyar rabság kezdőpontjaként szerepel.
A birtokos nemzetség tagjai 1316-ban fellázadtak Károly Róbert király ellen, aki birtokaikat elkobozta és Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adta. 1331-ben azonban jutalomból visszakapták azokat, mivel Feketehalom várát átadták a királynak. 1332-ben római katolikus plébánia, az újkorban kevés reformátuson kívül románok lakták. 1416 és 1770 között az Eördög család birtoka volt. A kuruc harcok idején biztonságosabb helyre költözött, 1717-ben a vármegye költöztette vissza régi helyére. 1816-ban Kazinczy Ferenc egy Mohai nevű helyi birtokosnál szállt meg. Az 1830-as években a református egyház temploma romokban hevert. 1876-ig Doboka vármegyéhez, majd Kolozs vármegyéhez tartozott. 1945 után egyes részeit az akkor létrehozott Dornához csatolták.
1880-ban 761 lakosából 678 volt román, 47 magyar és 33 cigány anyanyelvű; 691 görög katolikus, 44 református és 17 zsidó vallású.
2002-ben 611 lakosából 602 volt román és 9 cigány nemzetiségű; 608 ortodox vallású.
Látnivalók [szerkesztés]
- Korábban görög katolikus fatemploma 1840-ben épült.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
Források [szerkesztés]
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
