Bálványosváralja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bálványosváralja (Unguraș)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Kolozs
Rang község
Beosztott falvak Bátony, Csabaújfalu, Daróc, Székfa
Polgármester Mureșan Ildikó (RMDSZ), (2008)
SIRUTA-kód 59899
Népesség
Népesség 1816 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1761
Község népessége 2777 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 281 m
Terület 63,62 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Bálványosváralja (Románia)
Bálványosváralja
Bálványosváralja
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 06′ 29″, k. h. 24° 03′ 26″Koordináták: é. sz. 47° 06′ 29″, k. h. 24° 03′ 26″

Bálványosváralja (románul Unguraș, németül Schlosswall) falu Romániában Kolozs megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Déstől 16 km-re délkeletre fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a falu felett emelkedő középkori várról kapta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bálványosváralja sorsa összefonódott a tőle keletre fekvő Bálványos vár sorsával.

Nevét 1269-ben említették először, mikor István ifjabb király Balwanus birtokot és Németi falut s tartozékait Mikud comes-nek adományozta, és ezt az adományt 1270-ben meg is erősítette.

1270-ben Balvanus, 1291-ben Balwanius, 1332-ben Waraka (Waralya) 1808-ban Bálványosvárallya, Schlosswall, Ungurás néven írták.

1291-ben Balwanius-on - egy oklevél szerint - a désaknai hospesek nem fizettek sóvámot.

1333-ban magyar lakosságú egyházas helyként említették, tehát ekkor már temploma is volt.

1492-ben plébánosának Bideskúti Mihálynak nevét is említették.

1584-ben Varalja néven volt említve.

1643-ban református templomát újjáépítették, majd 1761-ben megújították.

1692-ben birtokos volt itt felesége révén Tótfalusi Kis Miklós is.

Bálványos vára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bálványos vára valószínűleg a tatárjárás után épült. 1269-ben Baluanus, 1308-ban Varallya néven említik. 1529-ben az erdélyi püspök megerősítette I. Ferdinánd számára, de még ebben az évben Farnosi Márton János király vezére elfoglalta. Nemsokára Gerendi Miklós visszafoglalta. 1537-ben az erdélyi vajda serege foglalta el és megerősítette. Valószínűleg 1538-ban rombolták le, köveit Szamosújvár építéséhez használták fel. A falunak 1910-ben 1672, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Dési járásához tartozott.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1992-ben társközségeivel együtt 3349 lakosából 1974 magyar, 1349 román, 24 cigány és 1 német volt.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A környéken pusztító szélvész mely hatalmas károkat okozott a faluban. A természeti csapásról a falusiak minden évben megemlékeznek.[3]
  • A falu keleti részén emelkedő várhegy tetején láthatók Bálványos várának csekély maradványai.
  • A falunak 13. századi eredetű, többször átépített temploma van.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]